Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-12 / 60. szám

f I TOINA MEGYET NÍPŰ.TSX0 1964. március TSí Az Országos Tervhivatal képviselői Szekszárdon Szerdán látogatást tett Szek­szárdon dr. Sághy Vilmos, az Or­szágos Tervhivatal elnökhelyet­tese, Madas András, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője és Croveró Róbert, az Országos Tervhivatal osztályvezetője. A Tervhivatal képviselői tanácsko­zást folytattak a megye vezetői­vel. A tanácskozáson részt vett Soczó József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titká­ra, Virág István, az MSZMP Tol­na megyei Bizottságának titkára, Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács vb-elnöke, a megyei ta­nács vb három elnökhelyettese; dr. Vígh Dezső, dr. Gyugyi János és Tolnai Ferenc, valamint a vá­rosi tanács vb-elnöke, Kalmár Jó­zsef és a megyei tanács illetékes osztályvezetői. A vendégek a megye vezetői­nek képviseletében megtekintet­ték az épülő mérőműszergyárat és a város más, a tárgyalt témá­val kapcsolatos részeit. A meg­beszélés középpontjában . egyes mezőgazdasági, valamint a me­gye és a város fejlesztésével kap­csolatos kérdések álltak. II tsz-ek zárszámadásával egyidőben tizenötmillió forinttal emelkedett a falusi bankok betéláliománya Megyénk falusi lakossága kö­rében népszerű a takarékszövet­kezet. Példa rá, hogy az elmúlt j év végén Tolna megye huszon­négy falusi bankjában a lakos­ságnak harminckilencmillió fo­rint megtakarított pénzét őrizték. A többségben termelőszövetkeze­ti gazdák részvételével működő takarékszövetkezetek betétállo­mánya azonban, — mint minden évben, úgy az idén is — az év első két hónapjában növekedett ugrásszerűen. Ennek oka, hogy a közös gazdaságok zárszámadá­sa idején a tagoknak kifizetett készpénz egy részét a falu bank­jába tették a gazdák. S mivel a termelőszövetkezetek többsége megyénkben jól zárta a tavalyi évet, a takarékos falusiak mint­egy tizenötmillió forintot helyez­tek el a 24 pénzintézetnél, töb­bet, mint az elmúlt hét év ha­sonló időszakának bármelyiké­ben. A termelőszövetkezetek zárszámadását követően legna­gyobb összeggel, mintegy két és félmillió forinttal, a Zom.ba ,és Vidéke Takarékszövetkezet be­tétállománya emelkedett, a bá- taszéki bankban több mint két­millió, a Döbröközön működő pénzintézetbe pedig kétmillió fo­rintot tettek be a termelőszövet­kezeti gazdák. Az elmúlt években jól bevált gyakorlat szerint, az idén is több takarékszövetkezet teljesítette a helybeli közös gazdaságok veze­tőinek azt a kérését, hogy a kész- pénzfizetést lebonyolítja. A többi között Felsőnyéken, Pálfán és Döbröközön a takarékszövetke­zetben vették át munkaegységük­re járó készpénz-részesedésüket a termelőszövetkezeti tagok. Bá- taszéken pedig a földjáradék ki­fizetését bonyolította le a taka rékszövetkezet. Ezek a gyakorla­ti intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy januárban és feb ruárban tizenötmillió forintról állítottak ki betétkönyvet a fa­lusi bankokban. S ezzel napjain­kig ötvennégymillió forintra emelkedett Tolna megye taka­rékszövetkezeteinek betétállomá­nya, aminek az ad nagy jelentő­séget, hogy annyi takarékos em- .ber Tolna megye községeiben még soha nem volt. mint nap­jainkban. R. É. Nem egyedülálló példa Pannika és a Csizmás Kandúr alapvető követelmények — az adott történelmi A pártszervezetek munkájában az elmúlt két évben előtérbe ‘ke­rült a gazdasági szervezőmunka, a termelés fokozottabb ellenőr­zése. A fejlődés törvényszerűsége állította követelményként párt- szervezeteink elé a gazdasági élet irányításában való fokozottabb részvételt. A feladatok végrehaj­tása közben hibák is jelentkeztek, és elsősorban ott, ahol a párt bel­ső életével, a párt szervezeti erő­sítésével nem foglalkoztak súlyá­nak megfelelően. Ez a hiányosság mutatkozik meg a medinai pártszervezet munkájában is. Taggyűléseket rendszertelenül tartottak. A párt erősítését elhanyagolták, éveken keresztül nem léptek előre. 1960. óta párttagot nem vettek fel. En­nek következtében a pártszerve­zetben kevés a fiatal. íme egy­két számadat: a legfiatalabb párt­tag 35 éves. A párttagok átlagos életkora 55—60 év között mozog. A pártoktatás terén sem kisebb a lemaradás. Néhány év óta meg­rekedtek, s az alapfokú oktatás­nál tovább nem jutottak. Jelen­tőségét annyira nem vették ko­molyan, hogy ami kor az előké­szítés során szóba került a tanu­lás, az idősebbek így vélekedtek: „Minek menjünk? Kiöregedtünk a tanulásból.” Hí az oka, hogy a pártszervezet nem erősödött Ha a medinai pártszervezetben a hiányosságokat vizsgáljuk, sok­nak tűnik. Felmerül a kérdés: Mi az oka a pártmunka lemara­dásának? A kérdésre a falu la­kosságának megnyilatkozása adja meg a választ. Szerintük az a hiba, hogy a párttagok részéről hiányzik az emberek iránti biza­lom. Ez pedig a párttagság je­lenlegi összetételéből adódik. A bizalmatlanság főként az idősebb párttagoknál jut kifejezésre. Tisz­telet és becsület jár az idős párt­tagoknak, akik a kezdet kezdetén a párt mellé álltak, s hűségesen segítették politikájának végrehaj­tását. Érdemeiket el kell ismerni, csakhogy a régi érdemekből örökké nem élhetnek a párttagok sem. Igaz, sokat köszönhet a moz­galom a kipróbált harcosoknak hűségükért, kiállásukért. Most is azt várja tőlük a párt, segítsék politikájának végrehajtását, az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatását. Beszélni kell arról is, amiről sokan nem akarnak tudomást párttaggyűléseket tartottak, s a szerezni. A pártmunkában — az szövetkezet gazdasági ügyeinek mellett i megbeszélésére meghívtak né- helyzet i hány jól dolgozó, párton kívüli tsz­követelményeit nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Volt időszak, amikor a politikai megbízhatóság mellett a szemé­lyes bátorságot, az áldozatválla­lást helyezték előtérbe. Máskor a rugalmasságra, a politikai hely­zet gyors megítélésére és a helyes cselekvésre volt szükség Egyről azonban nem szabad elfeledkez­ni: Most is, mint máskor, a kom­munista ember ismérve, a nép ügyének odaadó szolgálata, az emberek bizalmának megnyeré­se. Azok, akik az „elegen vagyunk párttagok”, „nem napos oldalról ismertük meg a pártmunkát”, „akkor jöttek volna közénk, ami­kor nehéz volt párttagnak lenni” szektáns nézeteket vallják, sokat ártanak a párt politikájának Me­dinán éppúgy, mint másutt. Van-e lehetőség a tagjelölt-felvételre? Akármelyik községet nézzük is, megvan az alap, a lehetőség arra, hogy a pártszervezet erősödjék, bár az is igaz, hogy a pártszerve­zet erősödését nem lehet elvá­lasztani a termelőszövetkezet gaz­dasági munkájától, erősödésétől. A gyenge, mérleghiányos terme­lőszövetkezet pártszervezetében összehasonlíthatatlanul nehezebb a pártépítő munka, mint a foko­zatosan erősödő tsz-ben. Az évről évre javuló gazdasági eredmé­nyek a tsz-szervezésben résztve­vők igaza mellett szólnak. Medi­nán senki nem tagadhatja a nagy­üzemi gazdálkodás előnyét. Nem is tagadják, sőt sokan hangoztat­ják, érdemes a tsz-ben szorgal­masan dolgozni. A közös gyarapo­dásával együtt nő a tagok jöve­delme. Példáért a medinaiaknak nem kell a szomszéd faluba men­ni. Termelőszövetkezetük fejlő­dése 1961. óta folyamatosan felfe­lé ívelő. A pártszervezet erődítésének másik feltétélé is adva van. A tsz-tagok közül sokan egyéni gaz­da korukban is már közel érezték magukhoz a pártot. Dolgoztak a Hazafias Népfront-mozgalomban, segítették a tanács munkáját, részt vállaltak a közéletben. Ter­melőszövetkezetbe lépésük után még közelebb kerülhettek volna a párthoz, ha lépten-nyomon nem találkoznak a szektáns elzárkó­zással. A pártszervezetek az utóbbi években sokat foglalkoztak a gazdasági munkákkal. Kibővített tagot. Ezt a vonzó hatást lehetne jobban kamatoztatni, ha időről időre nem rontanák le a bizal- matlankodók. A pártonkívüliek így vélekednek: „Jó az, amit a párt akar, és ha nem lenne né­hány kerékkötő nálunk, a falu­ban is jobban mennének a dol­gok”. Az is jobban vonzaná a pártonkívülieket a párthoz, ha helyileg több jó példát látnának maguk előtt. Azt senki sem kifo­gásolja, hogy a pártaggyűléseken vitatkoznak. De azt már igen, ha a viták személyeskedéssé fajul­nak. így bizonyos tekintetben ért­hető, hogy a legjobb szándékú pártonkívüli sem jutott tovább a taggyűlésre meghívott „vendég­ségnél”. Vendégek maradtak to­vábbra is, mert ahelyett, hogy közeledésükben segítették volna őket, hogy eljussanak a párttag­ságig, elengedték kezüket, nem foglalkoztáit velük. Nem erősöd­hetett a medinai pártszervezek mert a párttagok lebecsülték a politikai képzés jelentőségét, s nem értették meg a párt, a tö­megek kapcsolatának szoros ösz- szefüggését. Nagy szükség lenne a párt erősítésére A pártszervezetek tervszerű erősítése nemcsak medinai prob­léma, annak ellenére, hogy példa­képpen Medinát említjük. Máshol is vannak hasonló jelenségek, és máshol is vannak olyan pártonkí­vüliek, akik már számtalanszor elmondták: „Érzelmileg már ré­gen a párthoz tartozom” — s ezt nemcsak szavakban hangoztatják, hanem tetteikkel támogatják a párt politikáját. Nagy szükség lenne a párt so­rainak erősítésére és a falvakban már nem probléma, kikkel erő­sítsék a pártot. Szép számban vannak jól dolgozó, a párt poli­tikáját magukénak valló tsz-pa- rasztok, és a közösségért dolgozni tudó értelmiségiek. Szívesen kö­zelednének a párthoz, ha nem ta­lálnák magukat szembe a párt. szervezeti erősítését akadályozó maradi nézetekkel. A funkciófél­tésből adódó hibás nézeteken kel­lene elsősorban úrrá lenni ahhoz, hogy új erőkkel frissüljön fel a pártszervezet. Ezután bizonyos, hogy a tsz gazdasági fejlődését, követné a pártszervezet erősödé­sének egészséges folyamata. Nem hiányoznának a medinai párt- szervezetből a fiatalok és az egyenjogúságukkal élni tudó asz- szonyok. P. M. rVTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTT ÍTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT' Gravencz Pannika legkedvesebb játéka a bölcsődében a Csizmás Kandúr figurája. Nagy szeretettel öltözteti, babusgatja és ebben talán szerepe van annak a mesének is, amit a Csizmás Kandúrról hallott az óvó nénitől. Legszivesc bben magával vinné a bölcsődé­ből haza is, hogy még lefekvéskor is együtt lehessenek. (Foto: Erb János) jégy évtized hosszú idő. S /mj a megszokottnál talán J. w még hosszabbnak, fárasz­tóbbnak tűnik, ha egy olyan pályán mérjük, mint Szőts Gergely bonyhádi pedagógusé. Ilyen állomásai voltak: háború­ban eltelt gyermekkor, alighogy felnőtté érett a férfi, következett' a vándorlás. Istensegítsről a Bácskába. Ám a háború, az újabb világégés megint a sarká-1 ban vodf. S még mindig nem elég! El sem némultak a fegy­verek, amikor újabb vándorlás következett: a Bácskából a Dunán­túlra. S közben munka, tanítás, gyakran olyan körülmények kö-l zott, amilyeneket ma már el­képzelni is alig tudunk. Az állomások joggal bírhatnak bárkit olyati következtetésre, hogy pedagógusi működésének negyve­nedik jubileumát ünneplő Szőts Gergely megrokkant, öreg ember. Magam is azt hittem, s kissé meglepődtem, amikor találkoz­tunk. Szálfaegyenes, mind'g mo­solygó. amolyan örök fia'al, aki­nek koráról csak megőszült haja tudósít, s arról meg ő, hogy pályakezdete negyvenedik év­fordulóján, március 12-én tölti be hatvanadik évét. — Mindenki annyira öreg — liajlik a tréfa felé —. amennyire 'HeguMM, éne engedi, hogy eluralkodjon rajta az öregség. Én eddig ellenálltam neki, s amennyi belőle rajtam múlik, annyira a jövőben is visszautasítom életemből ezt a kényszerű' és kellemetlen idő­szakot... Vajon vissza lehet utasítani? Szőts Gergely — a bonyhádi egyes számú iskola tantestületé­nek és a községnek is kedves Gergely bácsija — igennel vá­laszolt. Húszéves volt, amikor Istensegítsen kezébe kapta a ki­nevezését. Egy kissé kesergett, mert orvos, vagy mérnök szere­tett volna lenni, de a terv végre­hajtásában körülményei meg­akadályozták. Tizennégy gyermek közül csak egyedül tanulhatott, s neki is meg kellett elégednie a tanítósággal. Amikor belépett a kis falusi iskolába, mindez ál­futott gondolatain, hogv aztán átadja he’.vét annak am:t osztály- főnöke mondott a képesítőn: — Pedagógusi pál'ára csak az lépjen, aki sZere'.t sz embe.eket. a gyerekeket, akinek bőven van türelme, s a katedrát, mint élet­célt látja maga előtt... A fiatal tanító előtt ott lebe­gett ez az intelem. S bár vitat­kozott önmagával akkor, 1924 március 12-én, s talán egy kicsit csalódott is volt, mégis erősítette magát: — Vállaltam, tehát teljesítem .. És a pályát megszerette és megtanulta becsülni. Egy francia verssort mondott mottóul. így szólt: „Ha kezdeném, hát újra kez­deném, s ha folytatnám, hát újra folytatnám”. A mindennapok gond ja ba ja és örömei között nem fakult meg ez a sor. Egyre in­kább rájött a nevelői hivatás ízére, s mind tisztábban látta maga előtt, mit kell tennie. A sorsnak sok csapása érte. néha úgy érezte, az élet kezében csu­pán gyenge játékszer. De amikor belépett az iskolába, elfelejtette törékenységét, és talán mindent. Az ajtó előtt gyakran még sírni lett volna kedve, de az osztály- naplót már mosolyogva írta alá. Annyi szépséget, kedvességet Iá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents