Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-10 / 58. szám

* TOLNA SFEGYEl NÉPÚJSÁG 1Ú64. március 16. MÉRFÖLDKÖVEK Józsi bácsi folyószámlája Sokszor leírunk és kimondunk^ olyasféle mondatokat, hogy a „ml rohanó életünk sodrában”, hogy „erre aztán ér­demes felfigyelni”, hogy „épül és szépül” országunk, satöbbi, satöbbi. Nos, miután még a mi határtalanul gazdag anya­nyelvűnk szókincse sem végtelen — le-leírjuk a szabvány- jelzőket. Bajnak éppen nem baj ez, kibírjuk. Miféle jelző­ket használjon azonban az emberfia, ha hétköznapi és szür­ke napihírekben bukkan a „szenzációra”? Mert — fejlődé­sünk mérföldköveiről van szó — oly természetesnek tartjuk a jelenséget, hogy nagy szerényen, ildomosnak tartjuk a ta­karékosságot a szóval. Nos, ilyesféle köznapi szenzáció például az, hogy az egyik falusi takarékszövetkezet betétállománya a minap el­érte a tízmillió forintot, s hogy az év eleje óta kétmillióval gyarapodott ugyanennek a falusi banknak betétállománya. De ez még hagyján. Ebben a bankban — és több más hason­lóban is —, folyószámlájuk van a helybeli Józsi bácsiknak és Mari néniknek. Igenis, folyószámlájuk, amelyre a terme­lőszövetkezet járandóságokat utal át, s amelyekkel — mint a folyószámla birtokosa — Józsi bácsi és Mari néni a kedve szerint rendelkezik. Ez a saját bankfolyószámla — amely valamikoron csak a nagyon g&zdag, kiváltságos helyzetű emberek privilégiuma volt — megint eltemetett valamit a múltból. Mindenekelőtt a szegénységet. Meg a kopott bukszát, amiben itt-ott lapult valamicske pénz. És eltemette az öreg harisnyát is, amely­nek sarka helyettesítette annak idején a drága Mari néni — bankját. Ha azonban, abban a bizonyos régi világban. Mari néni­nek, vagy Józsi bácsinak mégis dolga akadt az urak bankjá­val — akkor ez adósságot jelentett, jelzálogkölcsönt, fizetési meghagyást, fizetendő uzsorakamatot és — árverési megha­gyást. Rendszerint nem mást, tisztelet az elenyészően csekély í Józci bácsi és Mari néni most nem kiszolgáltatott „ügyfele”, hanem rendelkező személyisége a banknak, s joga van így beszélni: „Utaljanak át folyószámlámról ekkora, meg ekkora summát, erre, meg erre a célra...” A tízmilliós falusi bank és annak paraszti tagsága nem mese többé, nem is idézőjel nélküli szenzáció, hanem hét­köznapi . valóság. Aki talán kételkedne e híradás igazságá- bm —.ikrivD '"h"' - Résért Boly község tr’-aré'-szö­vetkezeti bankjához. Mi pedig, akik nem'a kételkedők fajtá­jából szári:t tu — e: ■ rí. nagy. jó érzéssel haladunk to­vább: — a következő mérföldkő felé... /, KELET-AFRIKÁBAN KÉT KOVÁCS fél kovács Lakása falán őriz egy 1948-ban keltezett oklevelet, amelyet ,az ak- kdf'i'tfndeíett megyei mezőgazdasá­gi kiállításon kapott — aranyérem leset etében — egy hintózsámoly ké­szítéséért. Azelőtt az adott rangot, tekintélyt a kovácsmesternek, hogy ki milyen szépen és jól tudja el­készíteni egy hintó kellékeit. Panta dános ebben kiváló volt. Amikor a hintő helyett az autó kezdett tért Hódítani, megtanulta az autórugók készítését, ami pedig nagy hozzáértést, tudást igényel. Még most is van nála megrendelés, az: egyik vállalat teherautójának rugóit javítya meg. 4jz ősi mesterséget apjától tanul­ta, hózzá álV be inasnak. Bizony, nem számított, hogy a fiát tanítja, keményen fogta, épp úgy, mint a többieket. Megvolt a három év inasidő, bőven. Utána meg el kel­— Igaz, hogy elmúltam mar ti­zenhat éves, de azt nem hagyom, hogy kifogjon rajtam a betegség. Az orvos ugyan mondta, hogy nem ár­tana többet pihenni, de mit csinál­jak, hajt a vérem. Csak ha nagyon előveszi a be­tegség, akkor pihen egy kicsit, kü­lönben nem lehet tétlenül látni. Műhelyébe fiatalabb szakemberek is járnak a termelőszövetkezettől, azoknak is segít, ha valami bonyo­lultabb munkáról van szó. Együtt jobb dolgozni, sokkal könnyebb is. Hogy mennyire igaz ez, azt János bácsi a régi kovácsmondással fe­jezte ki: — Egy kovács, az nem ko­vács, két kovács az fél kovács, há­rom kovács az egy kovács. Három embernek kell lenni ah­hoz, hogy a kalapálás, az alakítás jól menjen. Beszéd nélkül is meg­az Uhum utón lett menni „világot látni”, vagyis az ország többi részében dolgozni, hogy sok helyen szerzett tapaszta­latokkal gazdagodva mester lehes­sen. Székesfehérváron, Pécsen, Bu­dapesten is dolgozott, de néhány év múlya visszatért Szekszárdra. Mint az természetes volt, az apja műhe­lyét vette át. Abban a műhelyben dolgozik még most is. Még most is dolgozik, ha mást nem, tesz-vesz. valamit az udvar­ban, mert a szobában ülve nem ta­lálja a helyét. Pedig most már be­tegsége is elővette, nagyon fájnak a lábai. A kovácsmesterség ,,hagyo­mányos'' betegségei közé tartozik ez, öregségi' minden kovács­mestert utol:' ranta bácsi nem. hagyja magát. értik egymást a mesterek. Az üllőre vert kalapácsütésekkel adnak jelt egymásnak, azt pedig minden ko­vács megérti. Panta János, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezet tagja 81 éves, két éve lépett a Ész­be, és magas kora ellenére még mindig dolgozik. Most már csak a könnyebb munkákat végzi, de szak­tudásával nagyon sokat segít. A ter­melőszövetkezet meg van elégedve veles az idős ember jó munkát vé­gez. Életkedvét, jóízű humorát nem vesztette el. A munka jelenti neki az örömet, és az, hogy látja, mun­káját megbecsülik, tisztelik érte. {kánya) I. Uhum! Szabadságot, független­séget jelent ez a szuahéli szó. A szuahéli nyelv Kelet-Afrika esz­perantója. A csaknem Nyugat- Európa nagyságú terület 23 mil­liónyi — százötvennél több törzs­höz tartozó ,■— lakossága érti a főként Zanzibáron élő szuahe- liek nyelvét. Évszázadokkal ez­előtt a zanzibári szultán uralma a kelet-afrikai szárazföldre is ki­terjedt, s akkoriban született a mondás: Ha Zanzibárban szól a furulya, a nagy tavakig mindenki táncra perdül... Januárban jártam Kenyában és Tanganyi kában, amikor évszázadok némasága után ismét megszólalt a „zanzibá- ri furulya”. De hangja most nem a rabszolgakereskedők érkezését, jelezte, hanem a szultán elűzését, és Afrika első népköztársaságá­nak születését. Az egykori Brit- Keletafrifoa gyarmatai már mind elnyerték függetlenségüket. Az Uhum jelszóból Tanganyika és Uganda után Kenya számára is valóság lett. Legalább is a szó szőkébb értelmében. Éppen ezért keltett a zanzibári fordulat ro­kon szén vet a három kelet-afrikai országban. A brit zászlók bevo­nása ugyanis még nem jelenti a gyarmatosítók hadállásainak tel­jes felszámolását. A küzdelem folytatódik, hogy az Uhum. amelyért Kenyában tízezernél többen áldozták életüket — ma­radéktalanul megvalósuljon. „Afrika n is fi la x" — angol és kenyai módra Amikor az etiópiai légitársaság gépének, „Juda oroszlánjának” fedélzetén Nairobi felé közeled­tünk, a csinos, fekete bőrű ste­wardess egy sárga űrlapot nyúj­tott át az utasoknak. Fejlécén még ez volt olvasható: „Kenya gyarmat és protektorátus” — a brit gyarmati uralom idején ké­szült... És a megválaszolandó kér­dések között az egyik így hang­zott: „Faja?” Akkor már nyolc nappal voltunk az „Uhum” — a függetlenség — után. Nyolc nappal korábban a nairobi repü­lőtéren a bevándorlási hivatal an­gol tisztje aligha nézte volna el, hogy erre a kérdésre ne válaszol­janak. S íme, az előttem sorakozó angol úriemberek között felfedez­hettem néhányat, akik — nyolc nappal Kenya függetlensége után — már nem tartották fontosnak (vagy kívánatosnak), hogy fehéri mivoltukat fitogtassák. Természe­tesen, a többség gondolkodás nél­kül papírra vetette: „White man” — „fehér ember”. Mégis, már a repülőtéren volt valami elgondol­koztató ezekben a válaszokban. Az angolok, a „fehér emberek”, Kelet-Afrikában ma már koránt­sem olyan magabiztosak, fölénye­sek. mint akár néhány hónappal ezelőtt. Az Uhum előtt az angol far­merek, banktisztviselők aligha álltak volna fél óra hosszat sor­ban a repülőtér afrikai tisz" vise­lője előtt, hogy ellenőriztessék ve­le útlevelüket. Az afrikait nem vették emberszámba. Ezúttal, bár izgatottan, de szó nélkül várakoz­tak, és nem kis csodálkozással hallgatták, hogy az afrikai meg­bízott, aiki hozzájuk legfeljebb kérdéseket intézett, engem, a „szocialista Magyarország újság­íróját” szívélyesen, kézfogással üdvözölt. S éppen ez volt az egyik kér­dés, amely legfőképpen izgatott: a gyarmatosító hatalom Kelet- 1 Afrikában maradt utóvédéi ho­gyan igyekeznek tartósítani befo­lyásukat, s érvényt szerezni an­nak a politikának, amelyet Dun­can Sandys, a brit nemzetközös­ségi ügyek minisztere a parla­ment levélpapírján fejtett ki egyik dél-rhodéziai barátjának. Ez a bizalmas levél — amely vé­letlen folytán a Ghánában meg­jelenő „Voice of Africa” című lap birtokába került, s így látott nap­világot — ezt tanácsolta: „Közös barátaink a kormány­ban és a gyarmatügyi miniszté­riumban tisztában vannak azzal, hogy a politikai hatalom átadása Afrikában mindenütt; elkerülhe­tetlen. De még a megváltozott körülmények között is — úgy vé­lik — sikerül majd megőrizniük — ahogy a franciák mondják — „jelenlétünket” Afrikában... A fő dolog most az, hogy időt nyer­jünk és alkalmazkodjunk az új helyzethez Afrikában. Uj módsze­rekre van szükségünk... Fő fel­adatunk megtartani a felszaba­dult területeket a Nemzetközös­ségen belül, és annyi horganyt vetni Afrika minden részóbem amennyit csak lehetséges, fel­használva a segélynyújtást, mink ürügyet, a gazdasági és társadal­mi helyzet konzerválására... A technikai segélynyújtás ré­vén szigorú ellenőrzés alá kell vonnunk a helyi ipart... A terv az, hogy több, mint 20 ezer tisztvi­selő maradjon Afrikában. Ezeket speciális osztályainknak gondo­san ki kell válogatniuk...” Nyolc-, tízemeletes üzlet- és irodaházak, emeletes autóbuszok: ez jellemzi a kenyai főváros központját, amelyről Nairobit joggal tartják a „legeurópaibb” afrikai fővárosnak. Néhány kilométer­nyire a fővárostól azonban ma is úgy élnek az afrikaiak, mint év­századokkal ezelőtt. A képen: Szalmatetős kunyhó... — és a főváros. (Folytatjuk.) SEBES TIBOR ÉM. Komlói Állami Építőipari Vállalat ipari tanulókat felvesz: vizvezetékszereíő, ált. épületgépész, villanyszerelő, épület- gépész és javító épületlakatos, festő, mázoló, géplakatos, kő­műves, épületüveges, hidegburkoló, épületbádogos, meleg- burkoló, autóvillanyszerelő, útburkoló, vasesztergályos, föld­munkagépész, emelőgépszerelő. Jelentkezni lehet mindazon ifjaknak, akik a 14—16. élet­évben vannak és a VIII. ált. iskolai bizonyítvánnyal rendel­keznek. Bentlakást biztosítani nem tudunk! A tanulóképzés az MŰM. 501—505—506-os intézetekben lesz. Jelentkezni lehet Komló, Kossuth Lajos u. 13, a válla­lat munkaügyi osztályán, jelentkezési lappal, vagy bizonyít­vánnyal, továbbá még lehet jelentkezni a fenti intézetek igazgatóinál. (73)

Next

/
Thumbnails
Contents