Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-06 / 55. szám

'I*

i

1(061. március 6.

tolv \ jntfivn w«i«f .T<!i(5

A mezagazdasági gépellátásról

nyilatkozik kopácsi Ernő az Agrotrisszi igazgatója

RITKA MESTERSÉGEK

Rövidesen beköszönt a tavasz. Szerte az országban nagy a készülődés. Nehéz kérdést tesznek fel egymásnak az emberek: lesz-e elegendő munkagép? Erre a kérdésre kerestük mi is a választ, amikor meglátogattuk Kopácsi lÉrnőt, az Agrotröszt igazgatóját.

— Az Agrotröszt jelenlegi szervezeté) 1961-ben hozták létre azzal a céllal, hogy zavartalanabb legyen a mezőgazdaság erőgép-, pótalkatrész- és műtrágya-ellátása. A mi alapvető feladatunk a mezőgazdaság fejlesztésének elősegítése. Egy állandóan fejlődő, mechanizálódó, kemizálódó szövetkezeti átalakuláson átment mezőgazdaság gépi szükségletét kell biztosítanunk.

— Milyen nehézségek okoznak gondot a munka- és erőgép-ellátás terén?

— Azt hiszem elsőként említhetem a rendkívül nehéz szervezési lehetőségeket. Olykor felülmúlja erőnket az évi szükséglet felmérése. Csaknem négyezer termelőszövetkezet és állami gazdaság gépparkjának problémája nyomja' a vállunkat. Sajnos — nem is ritkán — a huszonnegyedik órában fut be vállalatunkhoz az igénylés, amikor már semmilyen pótrendelési lehetőségünk nincs. A tervgazdálkodás ránk is vonatkozik. Az Agrotröszt ezért legalább másfél évvel előbb köteles leadni a rendelést a gyártó iparnak és a külkereskedelemnek. Ennek következtében fordul elő, hogy nem egyszer képtelenek vagyunk kielégíteni a szükségletet.

— A tavaszi nagy földmunkák idejére, és az aratásra milyen és hozzávetőlegesen menynyi munkagépre, számíthat a

mezőgazdaság?

Általában derűsebben tekintünk a tavaszi munkálatok^ elé, mint az elmúlt években. Tfeiűseb- ben, mert országos szinten gondolkozva is számottevő gépparkerősödéssel számolhatunk. Néhány adat azt hiszem szemléletesebben bizonyíthatja ezt.

1964. február 20-ig már a gazdaságokba került 720 darab új traktor, ebből előszállításként az elmúlt év végéig mintegy 400 darab megérkezett.

Rendkívül nagy jelentőségű, hogy 400 darab szervestrágya- szóró gépet a jugoszlávok határidő előtt szállítottak és így ezek már részt vehettek a januári— februári trágyaszórásban. Év végéig mintegy ezer új traktor könnyíti meg a mezőgazdaság gondjait.

— Lesz-e elegendő vetőgép?

Különösen nagy érdeklődéssel várják a földeken a cukorrépa szemenkénti vetőgépét.

— Szinte szükség szerint fedezni tudjuk az igényeket. Raktár- készleten felül 700 darab új 44 és 24 soros gabonavető gépet szereztünk be. 300 darab új, kukorica- sorvető gép áll rendelkezésünkre. És az érdeklődőknek: az első negyedévben 100 darab új szemenkénti cukorrépavető gépet szállíthatunk.

Figyelem!

A szekszárdi vásárcsarnok 135. számú boltjában állandóan kapható:

meleg virsli meleg szafalédé

sült kolbász sült hurka

laclpecssnye

A bolt nyitva: 6—13 óráig.

Tolna megyei Népbolt Vállalat

(25)

— Milyen segítséget nyújt az Agrotröszt a növényvédelmi feladatok elvégzésére?

Április végéig hozzávetőlegesen 1000 darab uj, nagyteljesítményű motoros permetezőgépet állíthatunk csatasorba és 3500 darab új háti porozógépet.

— Az aratásra, betakarításra bizonyára már jó előre gondoltak?

— Természetesen. 1200 darab új szovjet gyártmányú gabona- kombájn üzembe helyezését terveztük, 1900 silókombájnt és mintegy 500 darab különféle erőgépet állítunk munkába. A betakarításnál jelent, majd nagy segítséget az 1200 darab új szállítószalag.

És bár a végére maradt, de nem jelentősége miatt 10 ezer darab új pótkocsit kap a mezőgazdaság a szállítási nehézségek megoldására, illetve csökkentésére.

Ezután csupán egy kérdésre keressük a választ.

— Vesztegelnek-e tétlenül, alkatrész után szomjazva az idén is gépek, vagy várható e téren javulás?

— Nehézségek sajnos, még ebben az esztendőben is lesznek. Külön gondot okoz hazánkban, hogy az optimálisnál jóval töbli géptípus üzemel., Ez idő szerinr 27 féle traktor és több mint 320 féle nagyüzemi munkagép, mintegy 40 ezer fajta pótalkatrészt igényel. Súlyosbítja valamelyest a helyzetet, hogy 70 hazai üzem és kilenc ország szállítja a megrendelt pótalkatrészeket. A legnagyobb precizitás mellett is előfordul idő-elcsúszás.

A lehetőségekhez képest már leszállítottuk a szükséges pótalkatrész-mennyiséget a mezőgazdasági üzemeknek. Mindössze 0,5 százalékos a lemaradás. Tanácsadó szolgálatunk fennállásunk rövid ideje óta azon munkálkodik. hogy a helyes technológiái előírások betartásával minél több meghibásodásnak az eleiét vegyék. Mert -helyes üzemeltetéssel megnövekszik a munkagépek élettartama.

Befejezésül Kopácsi elvtárs elmondta még, hogy az Agrotröszt végig figyelemmel fogja követni a mezőgazdasági munkálatokat és gyors, rugalmas intézkedéssel igyekszik segíteni a termelés folyamatos biztosítását. Éár ez nem egyedül az ő munkájuktól függ, szorosan kapcsolódik a Külkereskedelem és a KGM továbbfejlesztéséhez.

Regös István

Vili bácsi,

a börgyári mintakészítő

Mintakészitö a Simontornyai Bőrgyárban. Amikor először hallottam róla, azt hittem, különféle bőrminták készülnek a műhelyében. De mint kiderült, ilyen mintakészítésre nincs szükség, hiszen a cipőgyárak, vagy a külkereskedelmi .vállalatok részére nem készítenek külön mintát, legfeljebb mintakollekciót állítanak össze kis, téglalap-alakú felsőbőrökből. Ezeket pedig a bokszki készítőben is le lehet vágni a nagy bőrökből.

öntőmintákat állítanaik itt elő. A polcokon különféle gépalkatrészek. fogaskerekek, csapágyak. Finoman megmunkálva és sárgára, barnára, vagy éppen pirosra festve. Csak közelebbről nézve lehet észrevenni, hogy valamenv- nyi fából készült.

Vili bácsi — tV oki y Vilmos mintakészítő — most éppen egy ikerszivattyú forgórészének öntőmintáján dolgozik. Az eredeti darab nemrég tört össze, gyorsan kell csinálni egy mintát, azt elvinni valamelyik öntödébe, le- ömtetni. itthon majd a lakatosok és esztergályosok megmunkálják és máris be lehet tenni a szivattyúba.

— Ha mi nem lennénk, nem ts tudom, hogyan menne a gyár — mondja Vili bácsi. — Előfordult már, hogy eltört egy nélkülözhetetlen gépnek valamelyik alkatrésze. azonnal el kellett készíteni az öntőmintát, autóval vittem Pestre és azon nyomban le is öntötték az alkatrészt. Három nap múlva már újra működött a gép.

Mint a beszélgetésből kiderül, a bőrgyári gépek legtöbbje importgép. Sok köztük az öreg masina. Ezekhez már nem is gyártanak alkatrészt, de az újabbakhoz sem igen lehet beszerezni. Ez igen költséges is lenne, valamennyi géphez mindenféle alkatrészből tartalékolni. raktáron tartani. Ha pedig — törés esetén — elejétől a végéig másutt készíttetnék el az alkatrészt, hónapokba tellene. így hát marad a legelfogadhatóbb megoldás: Fenntartani egy mintakészitö műhelyt, a kész minta alapján pedig elkészítetni az öntvényt. Mivel az alkatrészek legtöbbjére többször is szükség van, az egyszer elkészített mintákat elteszjk és legközelebb már nem kell újat készíteni, csak leemelni a polcról. és küldeni, vagy vinni az öntődébe. így aztán akad itt minta cserzőhordó-meghajtó fogaskerékhez, bakállványhoz, kazán-alkatrészhez. szivattyúhoz, egyszóval mindenféle géphez, amit a gyárban használnak.

— Hogyan került Simon tor— A MÁVAG-ban dolgoztam, amikor egyik jóbarátom, a simontornyai gyár akkori fogé- pésze hívott. Van ennek már tizenhét esztendeje. Pesten akkor elég nehéz volt az élet, hát úgy gondoltam, itt csak jobb lehet. Azóta már le is telepedtem, végleg, ittragadtam. Csak látogatóba megyek fel Pestre, amikor valami sürgős dolgom van. gyorsan kell leöntetni valamit. Persze, rendszerint sikerül is. mert ismernek már csaknem minden öntődében.

Több tanulója volt már. Itt SiZETOR, költséggel és bosszúsággal

Könnyen elképzelhető, hogy egy gép költséget vagy bosszúságot okozzon valakinek. Nehéz azonban még elgondolni is. hogy egy K—31-es Zetor annyi kellemetlenséget idézzen elő, mint a lápaföi Aranykalász Termelő- szövetkezeté. Fábián József elnök majdnem azt mondja: ha akkor tudják, amikor megkapták, bizisten be sem engedik a közös gazdaság portájára.

Ami az egész problémát okozta, az tulajdonképpen az abroncs, még népszerűbb nevén a felni. Ezzel volt és van még mg is baj. Amikor megérkezett a masina, gumijai keskeny kerékabroncson helyezkedtek el. Ám semmi sem tart örökké, még a gumi sem, egyszer az is tönkremegy. Ez, körülbelül fél éve következett be. A megoldás kézenfekvőnek látszott: új gumikat kell venni a betegeskedő gépre, s aztán, mint a termelőszövetkezet egyetlen vizsgázott járműve, a továbbiakban is részt vehet a közúti közlekedésben, végezhetik vele <i szállításokat.

A baj azonban, úgy látszik, sosem jár egyedül. Amikor a gumik megérkeztek, kiderült, hogy rosszak. Méretük nem felel meg a K—31-es régi kerékabroncsának. Ekkorra azonban már a december köszöntött rá a lápa- főiekre. Az „orvosság" megint magától értetődőnek látszik: venni kell új abroncsokat. Könnyebb volt elhatározni az alkalmatosság beszerzését, mint azt megtenni.

Amint kissé kesernyés szájízzel újságolták: eddig körülbelül tízszer jártak a megyeszékhelyen, s ötször Budapesten, abroncsügyben. Eddig azonban még csak azt érték el teljes bizonyossággal, hogy a problémát előjegyzésbe vették, s megígérték: amint érkezik abroncs, a lápafőiek lesznek az elsők, akiknek küldenek belőle. Ez azonban meglehetősen sovány vigasztalás, mert az eddig lebonyolított . 15 utazás, ha napidíjat ncm is számolunk, több mint 1500 forintjában van a

közös gazdaságnak. De a pénz még mindig hagyján lenne. Súlyát tulajdonképpen azok a bosz- szúságok okozzák. amelyek, a gép tétlen állapotából származnak. A lápafőiek minden másnap járnak, például sertéstápért. Dombóvárra, hol kocsival, hol vontatóval. Ez persze egy kicsit sokba kerül. De van egy másik is: a közelmúltban kaptak egy vagon külföldi műtrágyát. Gyorsan el kellett volna szállítani, de mi- vel?

Hiányzott a szállítóeszköz, így aztán kidobálták a vagonból a nagy kék szín, a szabad ég alá. S akkor éjjel — mert miért ne legyen a bosszúság teljes —, megjött az eső. Mit vesztettek, mit sem, azt nehéz lenne egyelőre megmondani. Az azonban kétségtelen, hogy a kritikus K— 31-es sokat segíthetett volna a probléma és a károsodás elkerülésében. Ha lett volna neki abroncsa. De nincs, így aztán ő maga is van is. és nincs is...

sz, i.

rvorucornyan is. de azok. ahogy felszabadullak, elmentek. Csak a legutolsó, a Hegyi Jóska maradi itt. most is együtt dolgoznak.

Nézegetem a műhelyt, a szer* számokat. A subler olyan, mint másutt, csak közelebbről nézve venni észre az eltérést.

— Vigyázzon, mert itt hosszabb a milliméter — mondja mosolyogva az idős mintakészítő.

— Aztán miért?

— A fémek öntéskor zsugorodnak. A vas és a bronz egy, az acél két százalékot, az alumínium másfelet. Ezt már a minlakészí- tésnél figyelembe kell venni. Ezért van a többféle beosztás. Hasonló a colstokunk is.

És valóban, látszólag, olyan a mérővessző, mint amit a kőművesek. ácsok, asztalosok használnák. Csak hosszabb valamivel, pontosan két centiméterrel. Az egyik oldalon száz centi a méter, a másikon ugyanez a ..méter'! százkét centi.

— Különbözik a többitől és ezért nem kell félnünk, hogy elveszik. Mert ezt aztán csak mi tudjuk használni. Pár éve fordult elő. hogy benyitott az egyik festő. — Adjatok gyorsán egy colstokot — mondta és már vitte is. Én nem szóltam, gondoltam magamban, majd visszahozod te hamarosan, miért nem vártad meg a választ. Hozta is aztán és káromkodott. Mert az történt, hogy az egyik ablakba üveget akart vágni. Megmérte a keretet, aztán kiszabta az üveget. Csak egyszer a colstok egyik felével, utána meg a másikkal mért. Csodálkozott, amikor nem tudta betenni az üveget' mert az a másik oldalon kiesett.

Váratlanul véget ért a beszélgetésünk. Vilj bácsit hívják. A pécsi gyárból telefonáltak, ott tört el az egyik gép, azt kérdezik van-e minta. Ha nincs, soron kívül elkészíteni egyet. Hogy minél kevesebbet álljon az a gép.

(J.j

A