Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-06 / 55. szám
2 TOLNA MEGYE] NÉPÜJSAG >964. március 3. A csomagolószalag régén Beszéljünk egy nyelven az Ösztönzőkről, a gabonajárandósásról és az exportról Hat vagon — közel ötvenezer üveg — zakuszkát csomagolnak be és indítanak útba a Szovjetunió felé naponta a Paksi Konzervgyárban. Nemcsak a gyártásnál folyik szalagszerűen a termelés, hanem így végzik a raktári munkát, a csomagolást is. Képünk a szalag végállomásán készült, ahol Rausch Gyula rakja kartondobozokba a megtisztítod címkézett és papírba csomagolt zakuszkásüvegeket. Előadás iparunk helyzetéről Tegnap délelőtt Szekszárdon, a megyei pártbizottság nagytermében Jánossy Ferenc, az MSZMP Központi Bizottsága államgazdasági osztályának munkatársa előadást tartott „Ipari termelésünk és a világszínvonal ’’címmel. Az előadást mintegy kétszáz párt-, állami és tömegszervezeti funkcionárius, gazdasági vezető hallgatta meg. HÄROM TERMELŐSZÖVETKEZETI vezetővel ültünk le beszélgetni, s akarva, akaratlanul, felszínre kerültek az úgynevezett központi problémák. Bebizonyosodott a vi ta során, hogy az egy nyelven való beszéléssel hellyel-közzel még baj van. Amikor az ösztönzőkről volt szó, a főkönyvelő kifakadt: „Egyik így mondja, a másik úgy, kinek higgyen az ember?” — Vele, az elnökkel és a főagronómussal azt latolgattuk, hogy vajon milyen hatással lesz a gazdálkodás menetére, az emberek hangulatára, munkakedvére a tavaly alkalmazott ösztönzők megváltoztatása. Ezek olyannyira beváltak, hogy a múlt évben a tagok az ipari növényeket kicsit el is hanyagolták, úgymond: a részes adja a többet. Ezen a részes szócskán akadt el a szekér, mert ahogy a tsz vezetői elmondták, a járástól kint járt náluk egy elvtárs, és kijelentette: „változtassanak az ösztönzőkön, mert a tavalyi módszer nem egészen szocialista”. Ez az egyik ok, a másik pedig a szomszédos tsz, ahol a tagok állítólag követelik, hogy náluk is vezessék be a kapásoknál a részes művelést. Hogy tehát a szomszédos tsz-ben is helyreálljon a nyugalom, és az állítólagos szocialista elveket se érje csorba, a tavaly alkalmazott ösztönzők megváltoztatása látszik kézenfekvőnek. A tsz elnöke viszont gondterhelt, mert mit szólnak majd az ügyhöz a tagok? Ez az egyik kérdés. A másik pedig az, hogy miként is állunk az ösztönzők terén a szocialista elvekkel. Lehet-e, szabad-e misztifikálni, és valami álvonalasságból úgy aggályoskodni, hogy végül éppen a legfontosabb kérdés; a termésátlagok növekedése sikkadjon el. A közös gazdaságokban közérdekű ez a probléma, éppen ezért jó lenne, ha itt, ebben a dologban is egy nyelven beszélne mindenki, s a megyei pártvezetés elvi álláspontjához tartaná magát mindenki. Meg kellene érteni, hogy az anyagi ösztönzők helyi, sajátságos alkalmazásánál nem a forma, hanem a tartalom az elsődleges. Elemzésre, gondos vizsgálódásra szükség van, de a kákán is csomót keresésnek, semmi helye. Ki lehet mondani: Az a premizálási módszer eleve szocia- ] egy másik fényesebb kérdés: a lista tartalmú, amely biztosítja a népgazdaság számára az ötéves tervben előírt termény- és termékmennyiséget, a lehetőségeket legjobban kiaknázza, és ennek természetes velejárójaként, a tagok biztos anyagi jólétét teremti meg. Ebből kell kiindulni, nem pedig valami fetisizált, bürokratikus, az élettől, helytől és időtől elvonatkoztatott formakultuszból. A szóbanforgó közös gazdaságok esetében nem az a megoldás, hogy amit az egyik tsz-ben követelnek a tagok, azt a békesség érdekében a másikban is megszüntetjük. ettől nem lesz békesség. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA, hogy az ' iparj növényekre — amelyek az export szempontjából különösen fontosak, tavaly kevesebb gond fordíttatott. Tévedés hinni, hogy azzal oldódik majd meg az ipari növények sorsa, ha a kapásoknál bevált, a tagoknak tetsző premizálást megváltoztatják. Nem, azzal lesz biztonságos és tervszerű az ipari növények termesztése, ha a vezetőség ezen a területen is megkeresi az ösztönzés leghatásosabb formáját. A szóbanforgó tsz-ben kevés a takarmány és látszólag ez a körülmény is az ösztönzők módosítása mellett szól: Jusson több takarmány a közös állatállománynak. Ne szoruljon a tsz évről évre kölcsönre. Ez a meggondolás feltétlenül helyes, mert első a közös. A legelső, mert ebből származik a tsz-tagok fő jövedelme. De vajon mit mutatnak a tapasztalatok? Azt, hogy akkor megnyugtató és biztonságos ■ a közös állat- állomány takarmányozása, ha a vezetőség megteremti a lehető legjobb feltételeket a hágyobb termésátlagok elérésére. S egyik nagyon is fontos feltétel annak az ösztönző módszernek a megtartása, alkalmazása, amely bevált. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen lehet egy olyan pont, amikor a túlzott egyéni követelésekre ki kell mondani, hogy továbbmenni már nem lehet, illetőleg az ösztönzők alkalmazásával csak addig szabad elmenni, amig azok a közös érdekeket szolgálják. A HÁROM TSZ-VEZETÖVEL való beszélgetés során szóba jött Dolgozni cécik pontosan, ózépen*** ^önkéntelenül is a fenti cím Ezt rövid idő alatt megtanulta, nő szakembert, azzal, hogy ész- — Nem — válaszolta — ilyes- ti kínálkozik ehhez a riport- A hanyagságot, ha észreveszi, revette bennük az igyekezetét a mire nekem nincs időm. — Csak hoz, hiszen mintegy össze- szóvá is teszi. Miközben a maga készséget, bíztatta, segítette őket. szolgáltató-, karbantartó-részleg foglalja azt, ami ezúttal szóba jussát félti, tulajdonképpen a A brigádvezető egész emberként vagyunk, sokat javítottam olaj- kerüi. A Szekszárdi Vasipari közös érdekre vigyáz. A rendes áll helyt nap mint nap a munká- kályhát, ismerem az üzem vala- Vállalat dolgozóival ' beszélget- munka régi törvény a Hradek- ban, s ennek valószínűleg nyu- mennyi gépét, hiszen régóta retem, olyan munkásokkal, akik családban, munkájuk hírét min- godt élete a táptalaja. Esténként parálom őket. Ha munka Rozmár birtokosai a kiváló dolgozó dig öregbíteni kellett, hiszen már otthon, családi körben pihen, ben gondolkodik az ember azon, I va, amire a dolgozók, a társadagabonajárandóség. A főkönyvelő elvtárs úgy beszélt róla, mintha kényes kérdés lenne, pedig távolról sem az. Inkább az oktalan tartalékolásnak és hellyel-közzel a pocsékolósnak a megnyilvánulás». így kell tekinteni, mert így van. A főkönyvelő elvtárs viszont elpanaszolta, hogy a járás természetben csak 229—230 kilogramm kenyérgabona kiosztását engedélyezi. Nos, az egy nyelven való beszéléssel itt is baj van, de nem a járás részéről, ellenkezőleg, a tsz vezetői részéről. Tudják ugyan, hogy miről van szó, a tagok előtt mégis a járásra hivatkoznak. így aztán olyan színezete van a dolognak, hogy a járás a tagok ellensége. Pedig nem erről, egészen másról van szó: A pocsékolós megszüntetéséről. Arról, hogy a népgazdaságnak külföldről kell búzát vásárolni, akkor, amikor pontos őrlési adatok tanúsítják, hogy Tolna megyében az évről évre kioszlott kenyérgabona egy része — 300— 600 vagonnyi mennyiséig — a jószág elé kerül, vagy a padláson marad. A megyei felvásárlási osztály 40 háztáji gazdaságban nézte meg a gazdák helyeslésével és beleegyezésével a kenyérgabonafelhasználást. A felvásárlási osztály emberei megállapították, hogy a gazdák többsége tartalékol, vagy pedig a felesleget, a 220—230 kilogrammon felüii mennyiséget a jószággal eteti meg. Hát ezen változtatni a szövetkezeti gazdáknak is érdekük. Azon a pénzen, amiért az állam búzát kénytelen vásárolni, mást lehetne és kellene venni. A tsz vezetői ezt nagyon jól tudják, elvtelenség tehát a dolgok lényegét elferdíteni és a járásra hivatkozni. Azt kell elmondani, ami az igazság; kicsit jobban felkészüli, alakosabban tájékozódni, mert hatásosan érvelni, az igazságot bizonyítani csak megfelelő felkészültséggel lehet. MINTEGY MELLÉKESEN, szóba került a napraforgó termesztése. A főagronómus elvtárs kijelentette: állandóan azt hangoztatják, hogy a napraforgó komoly exportcikk, minden mennyiséget jó pénzért tudunk eladni. Rendben van, az állam jó pénzt kap érte, de miért nem fizeti meg jobban a termelőszövetkezeteknek is? Akkor majd termelnének, akkor nem kellene agitálni. Ez volt a főagronómus elvtárs mondókájának a lényege. Sokan gondolkodnak ma még úgy, mint ez a fiatal mezőgazdász, aki szocialista talajon él, de ezekben a kérdésekben kapitalista fejjel gondolkodik. Elfelejti az alapigazságot, azt, hogy végeredményben az a valuta, amely népgazdasági szinten jelentkezik, arra lesz majd fordítoklevélnek, vagy jelvénynek, s az ükapja is bádogosmester volt. szórakozik, a televízió mellett. hogy a sok közös hibát milyen új azt ebben az üzemben szerezték. A mostani idős Hradek Lajos Érdekes ember Dömötör Béla. technológia küszöbölhetné ki, ak- Most, hogy mégegyszer végigla- sajnálkozik is azon, hogy unokái Egykor kovács volt, most a TMK- kor mindig eszébe jut valamilyen pozom a jegyzetemet, látom, „csak” lányok, akiknek nem ad- műhely vezetője, lakatos. Őcsény- megoldás, — mondta, hogy véletlenül, egy kivételével hatja majd át a „stafétabotot”, bői jár Szekszárdra dolgozni. Ö Kicsit szenvedélye is a mun- a többi mind csoport-, brigád-, Pedig a munka sok. az, akinek egyik munkájáról nem- káía és ez nem lényegtelen kelvagy művezető. Másik újdonsült ismerősöm a régiben több újság beszámolt: Uj 'éke a kiváló dolgozónak, akiket Hradek bácsi folyton a fiaival Vasipari Vállalattól Morvái elven működő olajkályhát szer- az eddig elmondottakon _ kívül hozakodott elő. akik már hosszú György. A víz- és gőzvezeték- kesztett, amelynek hőhatása na- jellemez az is amit, Bovari re- ideje a vállalat dolgozói, s amint szerelők brigádvezetője. 15 évig gyobb annál, amit a megszokott pnctől hallottam. Villanyszeielo- büszkén említette, kiválnak a állami vízmester volt, most 7 éve típus produkál. Most rendelte keat “«"u,az uz®IJlbe> aztan..ta~ többiek közül. Ö után jött ide jött ide dolgozni. Azért sorolom meg tőlük a kereskedelem a pro- kercselo lett. A villamos íparag- idős Hradek Lajos bádogosmes- a számokat, hogy érthető legyen totípust. Másik újítása a tűsze- r‘ak ®z mar, tulajdonkeppen ku- ter. Ennek is már 4 esztendeje meglepetésem, amikor ezek után lep. Uj gyártási elve, amelynek Ion aga, másik szaKmaja. tíova- múlt. Nem bánta meg, a cserét, megtudtam, hogy az egykori ál- kidolgozására most utaltak ki 11 „ferenc ,,,ro . , ° U „ szeret itt az üzemben, meg is be- lami vízmester jelenleg szakmai számára 22 000 forintot. És még örült a változásnak, nyugodtabb csülik. Az ő műhelye általában tanfolyamra jár egyik munkatár- mindezek szárnyrakapása előtt munkakor .ez. a V2;laííSZf„rKC,S" száz százalék felett teljesít és épp savai. lett az iparág kivaló dolgozója. ne\*tizete » Sf’Ä ezért bosszankodnak azon, ha — Valami újat biztosan hal- Miért is kapta hát akkor a ki- Is ®z a ™íLpo valamelyik másik üzemrész rósz- lünk, tanulni pedig mindig, le- tüntetést? Erre inkább a munka- ctdeklodessel nyúl mindé egy s szabbul dolgozik. hét — magyarázta .meg a dolgot, társainak kell válaszolniok, el- munkadarabhoz, s ez a jo a u- Hiába teljesítjük mi a tér- - Meg aztán szocialista brigád- mondaniok. hogy Dömötör Béla kafba^; vünket, ha ez nincs meg mindé- ban dolgozunk az kötelez is ben- igen jól dolgozik nütt nem sokra megyünk - bünket arra. hogy állandóan to- van a vallalatnal. mondta Hradek bácsi — az vabb képezzük magunkat. _ Olvas szakkönyvet, folyómég kevés a nyereségrészesedés- Morvái Györgyre jellemző, hogy iratot, ezektől kapta az ötletet az kei, két segédmunkásból neyelt kitű- újításaihoz? — kérdeztem tőié. “ha ez nincs“ mM mindé- baa dolgozunk, az kötelez is ben- igen jól dolgozik és már 12 éve A fentiekhez ő tehát hozzátette „•unket, ha ez nincs meg minae ,.-=n a vállaljál a „pontosan, szépén” melle meg, hogy érdeklődéssel is. Szerintük így érdemes dolgozni. B. K. lom szempontjából legjobban kell. Gyakran hajlamosak vagyunk arról is megfeledkezni, hogy a mezőgazdaság évenként milliárdo- kat kap a népgazdaságtól. Soha még ennyi pénzt nem fordítottak a mezőgazdaság fejlesztésére, korszerűsítésére! De nem is fordíthattak, mert erre csak szocialista körülmények között van lehetőség. Az állam éppen azért tud milliárdokat áldozni a mező- gazdaság fejlesztésére, mert például az üzemek sem azt termelhetik mindig, ami az igazgatónak, vagy a főmérnöknek legjobban tetszik, hanem azt kell termelniük, ami népgazdasági szinten legelőnyösebb. Szóval érdemes ezeken a dolgokon jobban elgondolkodni, s jobban megtanulni az országos méretekben Való gondolkodást, mert legtöbbször ennek hiánya akadályozza az egy nyelven való beszélést. SZEKUL1TY PÉTER
