Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-29 / 75. szám
1964. március 20. TOT.NA MFC TH fffiPŰJSAÖ 7 A legények kezében lendül a vizésvödör, sikongva futnak a lányok. Az ilyen húsvéti locsolás- aa jobbára már csak az öregek emlékeznek, a vödrök szerepét átvették a kölnisüvegek. Húsvéti népszokások nyomában... A történészek és néprajztudósok könyveinek tanúsága szerint a húsvéti népszokások régi pogány szertartásokban gyökereznek. A tavasz ünneplése, az újjáéledő természet köszöntése valamilyen formában válóban minden nép kultúrájában felfedezhető. A legtovább fönnmaradt és le gr jobban elterjedt húsvéti szokás, a locsolás is őgi eredetű. Hajdanán a tisztálkodás egyáltalán nem tartozott az emberek gyakori műveletei közé, úgyszólván csak a tavaszi fürdőzésre korlátozódott. Ennek azonban misztikus jelentőséget tulajdonítottak, az úgynevezett „pogányfürdő” termékenység varázslatának számított. a testi-lelki megújulást szimbolizálta. A későbbi szokások ezekben gyökereznek. Erre vezethető vissza a Szentgyörgy- xiapi harmatszedés kedvesen naív szokása is. Ilyenkor hajnalban asztalkendőt terítettek a harmatos fűre és az így felszedett vízr cseppeket edényekbe facsarták. Az így összegyűlt vízben lányok mosták meg arcukat, mert a babona azt tartotta, hogy ez megszépíti őket. Később ez a hiedelem már csak arra csökkent, hogy a szeplőket tünteti ed a Szent- györgy-napi harmat. A tavaszi ünnepségek pogány szokásait a kereszténység elterjedése után az egyház is részben átvette, tőle te-lhetőleg megszelídítette és igyekezett vallásos tartalommal megtölteni. A vödörnyi vizet a lányok nyakába zúdító locsolás, az utóbbi évtizedekben ment ki a divatból, helyét a kölnisüveg, illetve a „szagos viz” vette át, amelyből már csak egy-egy cseppet juttattak a leányok ruhájára. A tojás az életnek és a születésnek ugyancsak ősi jelképe. A hímes tojások festésének leírása a néprajzi művekben külön fejezeteket tesz ki, ami érthető is, hiszen ezek a kis'műremekek egész seregnyi népi motívumot foglalnak magukba. A „mátkálás”. avagy a mátka- tál-küldés már nemigen található meg a sárközi húsvéti szokások között sem. ^Régebben a tavaszi párválasztás játékos jelképe volt, amikor tojásokkal feldíszített tálat küldtek egymásnak a fiatalok. Ma leginkább a locsolás meg- köszönését jelenti a töjásajándékozás. A hfmestojás-készítés Sárköz legtöbb részén ismert, sőt népművészeti érdekessége miatt, ez a munka a háziipari szövetkezetekben valóságos reneszánszát éli. A tojásgyűjtés degényes vetélkedései jobban fennmaradtak. A „tojásütés” művelet? például rend kívül egyszerűnek tűnik, ugyanakkor nagy ügyességet kíván. Ekkor az történik, hogy két legény a piros, vagy hímes tojásokat kezükben tartva, azoknak hegyes végét összeüti és amelyiké betörik az a vesztes, tehát a tojást átadja ellenfelének. A pénzdobás játéka talán még ennél is elterjedtebb. Szabályai szerint a tojás tulajdonosa a földre teszi a piros tojást, vagy a hímeset és arra. öt. illetve hat lábnyira állhat meg a pénzdobó. Akinek sikerül valamelyik pénzr darabot úgy beleállítani a tojásba, hogy az nem esik ki onnan, még akkor sem. ha megfújják, azé a tojás. Azok a pénzek azonban. amelyek nem találtak bele, a gazdát illetik. Szöveg: Végh Miklós Kép: Erb János A „decsi-ruhás" lányok vidám koszorúja. A tavaszi napsütés és a tarkaruhás lányok ünnepi hangulatúvá teszik a decsi utcát. A tojásba-ütés is régi népszokásban gyökerezik. Ennek a szórakozásnak a divatja még nem múlt el,
