Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-28 / 74. szám

2 TOLVA MEGYEI NEPÜJSAG 1964. március 28. NÉPMOZGALOM a mindennapi ivóvizünkért az akadémiák jYf éhány évvel ezelőtt sok 1' vita volt róluk. Helyes-e a szervezésük, avagy nem, mi a szerepük a népművelésben és van-e egyáltalán valamilyen ren­deltetésük? Az is felvetődött, ér­demes-e az embereket munkás-, vagy termelőszövetkezeti akadé­miákra hívni, mert bizonytalan az a végzettségi anyag, amit nyújtani tud. Tavaly úgy látszott, a korábbi vita lezárul, s az aka­démiák elnyerik a népművelés­ben az őket megillető helyet. Üzemeinkben, termelőszövetkeze­teinkben a kereskedelmi szer­veknél és az élet több területén szerveztek akadémiákat. Az idei népművelési évadban a tavalyi tapasztalatok megerősödtek. Az a tény, hogy a tél folyamán 39 munkás, vagy értelmiségi, vala­mint 28 termelőszövetkezeti aka­démián 2500-nál több felnőtt hallgatta megyénkben az előadá­sokat, az akadémiák létjogosult­sága mellett szól. Méginkább megerősíti helyüket és szerepüket az a sok tapaszta­lat, amelyik a gyakorlati lebo­nyolítás kapcsán gyűlt össz<*. Ezek összessége azt bizonyítja, hoggy az élettel, a termeléssel összefüggő kérdések tárgyalása a legfontosabb. S ahol ez így tör­ténik, nem kell félni az elnépte­lenedéstől, a részvétlenségtől. Fá­cánkerten, Mözsön és Bátaszé- ken sikerrel végigvittek 3 év­folyamot a termelőszövetkezeti akadémián. S hogy sikerült, ab­ban nem kis része van a jó te­matikának, de még több annak, hogy a közös gadáságok vezetői is fontos kérdésként kezelték. Ugyanerre példa a záv.pcji .tapasz­talat is. Itt a lengyel! szakiskola tanáraival közösen szervezték a tanfolyamot és rendezték meg az előadásokat. A závodiak nagyon sok hasznos ismeretet gyűjtöttek az előadások és a tapasztalataik során. A megyeszékhelyen tavaly ősszel két termelőszövetkezetben is panaszkodtak, hogy egyszerűen lehetetlen az embereket elvinjii előadásokra. Mégsem mondtak le véglegesen a dologról. Egy ala­pos közvéleménykutatás után megállapították, hogy a gazdákat elsősorban a szőlő- és gyümölcs- termesztés problémái érdeklik. A tematikát ezek szerint módosí­tották, s ettől kezdve a két ter­az oktatás, s az idén újabbat kel­lett indítani, de ez közös vitá- | ban alakult ki, ahol arra kaptak I választ a szervezők, mit szeret- j nének leginkább hallani, mivel | szeretnének megismerkedni e akadémia résztvevői. Községeink ' egy részéből is érdekes tapaszta­latokat gyűjthettünk, Helyenként már a falvakban is javasolják a termelőszövetkezeti akadémia megszervezését. Különösen ott, ahol rövid sorozatokkal ébresz- ,tették fel az igényt. Bogyiszlón j például baromfitenyésztésből és kertészeti témákból rendeztek rö­vid sorozatot. Az itt részt vevő hallgatókból alakult ki aztán a szakmunkásképző-tanfolyam, vá­lik lehetővé, hogy az év végére a helyi közös gazdaság szakem- . bereket kapjon. Faddon az állat- tenyésztési szakkör és az akadé­mia hallgatóiból alakult meg a | szakmunkásképző tanfolyam. Rendeltetésük, helyük tehát meg­van az akadémiáknak, s arra is van lehetőség, hogy magasabb „osztályba” lépjenek hallgatói. Az ideális az lenne persze, ha a népszerűség nem csak 20-—30 ' községre vonatkozna, hanem az i egész megyére. Ezt azonban még i korántsem lehet elmondani. A tapasztalatok másik része arról ! ad bizonyságot, hogy az akadé­miák ott jutottak zsákutcába, ahol kevéssé bíznak bennük. Itt van például Decs. Érdekes mó- don, a néhány előadásból álló sorozatok népszerűek a község-; ben, viszont az akadémia elnép­telenedett A probléma ott mu­tatkozik, hogy az előbbinek a tematikája találkozott, az utóbbié pedig nem a falubeliek érdeklő­désével. Meg aztán talán nem is álltak úgy mellé az arra hivatot­tak. ahogy szükséges lenne. í vadzárás előtt állnak aka- démiáink. Néhány helyen már kiosztották a bizonyítványo­kat, máshol pedig a közeljövő­ben kerül erre sor. Elismerést érdemelnek azok, akik szabad idejüket nem sajnálva, eljártak az előadásokra. A fejlődés vitat­hatatlan, s ez nemcsak szám­szerűségben mutatkozik meg, ha­nem abban is, hogy egyre inkább a konkrét szakmai kérdések iránt érdeklődnek a hallgatók. Ez azt hisszük a korábbi vitát végleg A víz roppant nagy mennyiség­ben fordul elő földünkön, közis­mert, hogy a földfelszín több mint kétharmadát víz borítja. Az ivóvízellátás mégis világproblé­ma, mert hiszen ez a nagytöme­gű folyadék úgy, ahogyan van a természetben, az esetek többségé­ben nem használható emberi él­vezetre. Magyarország az ivóvíz­szerzés lehetőségeiben a jobb vi­szonyokkal rendelkező országok közé tartozik, mégis nagyon sok gond, probléma adódik nálunk is. Hagyományos módszerekkel egyre kevésbé lehet kielégíteni az igényeket, márpedig ezek olyan igények, amelyek fontos­ságát, jogosságát nem kell külö­nösebben bizonygatni. A probléma nálunk abból adódik, hogy a hagyomá­nyos kutak egy része mindinkább elszennyeződik, másrészt pedig abból, hogy a települések növe­kedésével mennyiségileg is mind nehezebb a szükséges vízmennyi­séget biztosítani. Éppen emiatt vált szükségessé, hogy a szak­emberek, közéleti személyiségek mind behatóbban foglalkozzanak a vízellátási gondokkal, minél több, hathatósabb intézkedést tegyenek. A mi megyénkben a probléma megoldására 20 éves tervet dol­goztak ki. Az a cél, hogy 1980-ig a megye minden olyan községe, amelynek fejlődési pers­pektívája van, rendelkezzen törpevízművel, vagyis, hogy mindenütt legyen egészséges, megfelelő ivóvíz. A megyében ugyanis sok helységben még ar­tézi kút sincs. A helyzet ugyan sokat javult az elmúlt években, de mintegy 23 000 ember él még olyan belterületen, ahol nincs artézi kút, tehát nem megfelelő az ivóvízellátás. Persze indoko­latlan lenne meghúzni a vész­harangot, a jelenlegi állapot ezekben a helységekben is sok­kal jobb, mint néhány más or­szágban. De tény az, hogy a régi kutak mind jobban szennyeződ­nek azáltal, hogy nincsenek le­takarva, sőt, több tényező követ­keztében erős szennyéződési fo­lyamat észlelhető a felsőbb víz­rétegek egészénél, amelyekből a régi kutak táplálkoznak, így az­tán nem lebecsülendő a fertőzési veszély lehetősége. A terv kidolgozásának stádiu­mán már jóval túljutottunk, je­lenleg már javában benne va­gyunk a megvalósítás szakában. A terv kidolgozásakor a megyé­ben Szekszáraon és Dombóváron kívül alig volt vízvezeték és mélyfuratú kút. Ma már — né­hány év munkájának eredménye­képpen — 26 helységben, tehát a megye helységeinek egy negyedé­ben törpevízmű szolgáltatja a vizet. Mélyfuratú kút a helysé­geknek már csaknem kétharma­dában található. A korszerű víz­vezetékek hossza eléri a 300 kilo­métert. A megyében kidolgozott terv — nagyon helyesen — egyrészt az állami támogatáson, segítsé­gen, másrészt pedig a helyi ösze- szefogáson alapul. Arról termé­szetesén szó sem lehetett, hogy máról-holnapra akármilyen erő­forrásból is megoldjanak minden problémát, ez irreális elképzelés lett volna. Egyedüli megoldásnak a fokozatosság mutatkozott. Vi­szont beigazolódott az is, hogy az ütemet lehet gyorsítani, s végeredményben az összefogáson múlik, hogy egy-egy községben mikortól fogyaszthatnak jó ivó­vizet. Érdemes egy kicsit végigtekin­teni a megye eddigi fejlődését. Dombóvárról elindult egy nagy­szerű kezdeményezés az ötvenes évek második felében, E kezde­ményezés lényege az ivóvízprob­léma társulat, tehát lényegében szövetkezés útján való megoldá­sa volt. Társulatot alakítottak, amely hitelt kért és kapott az államtól, így aztán hozzáfoghat­tak a községfejlesztési alap ke­reteit is jóval meghaladó beru­házás megvalósításához, meg-> építették a vízmüvet. A költsége­ket a társulat tagjai fedezik évi arányos részletekben, s végered­ményben nem „is jelent részükre különösebb megterhelést. E kezdeményezés nyomán való­sággal népmozgalom bontakozott ki országszerte Mindenütt azt mondták, hogy amit lehetett Dombóvárott, le­het másutt is, így aztán mind több törpevízmű épül meg. Ezen az alapon készült el a megye többi törpevízműve, s minden év­ben több és több községben lát­nák munkához. Az idén Duna­kömlődön, Dunaszentgyörgyön fejeződik be az építkezés, de ja­vában dolgoznak Alsónyéken, Kocsolán és más helyeken is. Több helyen, Tamásiban, Nagy- szokolyon, Tengelicen, Zombán, Nagydorogon most szervezik a társulatot törpevízmű építésére. A igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a munka nem megy magától, szinte mindenütt sok nehézséggel jár a társulat megalakítása. Viszont éppen eb­ben gyökeredzik, hogy a víz­ellátás megjavítását meg lehet gyorsítani, hiszen tulajdonképpen hozzáállás kérdése az egész. Azon nem lehet csodálkozni, hogy ne­hézségekbe ütközik a társulat megalakítása, hiszen minden em­ber másként gondolkodik, külön­bözőek az igények, az anyagi kö­rülmények is változóak, így az­tán sok maradi ellenkezéssel ta­lálja magát szemben a gondolat felvetője. De ahol a vezetők nem vállalják e nehézségeket, mert sajnálják a fáradságot, a munkát, mulasztást követnek el a lakos­sággal szemben, mert a közérdek vitathatatlanul megkívánja a víz­ellátás fokozatos javítását. Nagy- szokolyban is nagy volt az ellen­szegülés, nem hiányzott azonban a szép szó a meggyőzés, sőt a Hazafias Népfront helyi bizott­sága még tapasztalatcserét is rendezett Szakályban, hogy a gya­korlatban győződjenek meg a vízmű előnyeiről, így aztán foko­zatosan mind hátrább szorult, elvesztette a talaját az ellenkezés Sajnos, nem mindenütt van ez így. Decsen például évek óta va­júdik a társulat megalakításának ügye. Már kész a vízmű terve — azt társadalmi segítségként „meg­kapta a község —, társulat azon­ban még nincs, pedig nagyobb energiával itt is megalakítható lenne. A lehetőségek ugyanis nem rosszak Decsen sem. Az eredeti terv némi módosításával ugyanis egy-egy tagra mindössze 20—23 forint hozzájárulás esne havon­ként. Amikor tehát a " példás ered­ményekről adunk számot, szóba kell hozni a még kihasználatlan lehetőségeket is. Jó lenne, ha nagyobb ütemben haladhatnánk előre, mert sok még a tennivaló, ehhez azonban mindenekelőtt a társadalmi összefogás fokozatára van szükség. B. F. melőszövetkezetben körülbelül 100 ember járt el az előadásokra. gyancsak az akadémiák mellett szól az a tény, hogy néhol már külön kérik a dolgozók. Tolnán a Textilgyár­ban tavaly is szép sikerrel zárult Mit hoz a Minden gyermek izgatottan várja a húsvétot, találgatják, vajon mit hoz a nyuszika? Na­gyon várják a húsvéti nyuszikát az óvodákban, bölcsődékben is, mert ide minden évben ellátogat tele puttonnyal. Szekszárdön, a Bezerédj utcai napköziben Hideg Anna vezetőnő így számolt be a húsvéti előkészületekről: — Mi a nagyobbakkal feleleve­nítjük a húsvéti népszokásokat. A fiúkkal loosolási verseket taní­tottunk be, amelyet szombaton délelőtt elmondanak a kislányok­nak. A kislányok hímes tojással viszonozzák majd a verset és a locsolást, összesen 114 gyerme­künk van, de a húsvéti nyuszika valamennyinek hoz majd vala­mit. eldöntötte, s rámutatott, hogy nem lehet más a cél mint a ter­melés segítése, jobban felkészült az élet dolgaiban alaposabb is­meretekkel rendelkező emberek­kel. Sz. I. nyuszika? A Kinizsi utcai bölcsődében Kovács Zoltánná vezetőnőtől megtudtuk, hogy már megvásá­roltak 64 bakclittojást, ezen felül 7 kilogramm tojáscukrot. A tojá­sokat megtöltik majd tojás­cukorral, s ezt kapják a gyerme­kek. Az udvarban nyúlfészket készítenek, s itt verset mondanak a gyerekek. A Beloiannisz utcai óvodában nem készülnek húsvéti ünnep­ségre, mert nem' készülhetnek. Itt most nagytatarozás folyik, újjávarázsolják a helyiségeket. A Beloiannisz utcai bölcsőde kis lakóinak tehát felújított, tiszta otthont hoz a nyuszika.., A termelőszövetkezetek számá­ra kezdettől fogva az állami gazdaság a példakép, mint mező- gazdasági nagyüzem. Érthető, hi­szen az állami gazdaságok több, mint tízéves múltra tekintenek vissza, s valóban nagyüzemmé fej­lődtek minden tekintetben. A tel­jes gépesítés, az üzemszervezés precízsége, a korszerű eljárások alkalmazása minden területen, a nagy hozamok, a tömegtermelés: ami csak jellemző az állami gaz­daságokra, mind olyan követel­mény, amelynek elérése közvetlen cél a tsz-ekben is. Egyik-másik szövetkezet már közel jár ehhez, és általában kisebb a különbség a kétféle gazdálkodási forma ered­ményessége, színvonala között, mint évekkel ezelőtt. De még mindig példakép az állami gaz­daság, különösen a jó gazdaság. Tolna megye gazdaságai jók, országosan is figyelemre méltó eredményeket érnek el évről év­re. De közöttük is az egyik leg­jobb a kanacsi. Major László fő- agronómus tájékoztatása alapján most bemutatjuk, milyen ez a gazdaság. Teljességre nem töre­kedhetünk, de a legfontosabb té­nyek, adatok ismertetése belefér egy tudósításba: az adottságok, néhány eredmény, a fejlődés útja, és a szakirányítás. A Kanacai Állami Gazdaság Milyen a Bemutarjuk a Kanacsi 1950-ben szerveződött, de azóta sok változáson ment keresztül, például legutóbb. 3 évvel ezelőtt hozzácsatoltak egy dunaföldvári területet. A gazdálkodás végleges „profilját”, képét, összetételét most alakítják ki. Szőlő- és gyü­mölcstermesztő, meg állattenyész­tő gazdaság lesz. összterülete 8600 hold, amiből 5300 hold a szántó. A terület 70 százaléka erő­sen dombos lösztalaj,' nagy káro­kat okoz rajta az erózió. A ne­hezen művelhető és kevésbé érté­kes területeket fásítják, illetve betelepítik gyümölcsfával, szőlő­vel. Jelenleg 337 hold a gyümöl­csös, 398 hold a szőlő. Az összes szőlő új telepítés és 8 hold kivé­telével csemegeszőlő. A gyümöl­csösből eddig 174 hold fordult ter­mőre, a szőlőből 105 hold. A fö- agronómus azt mondja, évente 2—3 millió forint a gazdaság eredménye, tiszta jövedelme, de ennél lényegesen több lesz már a köze)jövőben is. ha „beáll’ a szőlő és a gyümölcs, termőre for­dul az egész terület. Húst az utóbbi években átlago­san 181 mázsát adott el a gazda­ság, minden száz holdra számítva ebből 159 mázsa a sertéshús, 22 mázsa a marhahús. Tejből 950 000 litert értékesített összesen egy év alatt, de ennél többet termelt: 1 200 000 litert. Kaptak tejet a dolgozók prémiumként, azonkívül felhasználják egy részét a mester­séges borjúneveléshez. Búzából 1961-ben 20 mázsás átlagtermést takarított be, 62-ben 16,54 mázsát holdanként, tavaly pedig, a rend­kívül kedvezőtlen időjárás miatt csak 10,80 mázsát. A legjobb ku­koricatermést 1960-ban érte el, holdanként 25 mázsát (májusi morzsoltban számítva). Tavaly 16 mázsa volt az átlagtermés. Árra törekszik a gazdaság, hogy több takarmányhoz jusson, ezért az idén borsót is termeszt 300 hol­don, és takarmánynak való hib­ridcirkot 150 holdon. A lucerná­ja több mint 700 hold, silókukori­cát pedig 400 holdon vet. Az idén német lucernafajtát telepít 89 holdon, magfogáshoz, egy német

Next

/
Thumbnails
Contents