Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-27 / 73. szám

*

ARA: 60 FILLÉR.

Péntek, 1964. március 27.

XIV. évfolyam, 73. szám.

VILÁG PROLETÁRJAI, EG^ESOUFTÉK!

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA

igazság nem egyedül

(2—3. o.)

marad

Családi kör

(4. o.)

I

Címzett: Egy névtelen levélíró

(7. o.)

Áz első negyedév a vasútüzemekben

„Nagyon rosszul dolgozunk, elv- táfsak! Nem emlékszem arra, hogy a vasúton ilyen rosszul mentek volna valaha is a dolgok”. — Az egyik termelési tanácskozáson Juhász Istvári vezénylőtiszt mondotta ezeket a szavakat. „Sajnos erőlködünk, próbálgatjuk, de kevés sikerrel jár fáradozásunk” — folytatta, és példákkal bizonyította. hogy a feltűnően nagy forgalom lebonyolítása milyen nagy gonddal, mennyi nehézséggel járt a télen.

Ezen a termelési tanácskozáson, de a többin is, melyeket a vasutas dolgozók tartottak, őszintén feltárták a nehézségeket, és megmutatták a kivezető utat. Mert látják s tudják, hogy a vasút olyan intézmény, melynek munkájával mindenki kapcsolatban van. s ha kicsit is rosszul tevékenykednek a munkások, máris érezhető zavarok keletkeznek az ország vérkeringésében. Egy hónappal ezelőtt fejeződtek be a termelési tanácskozások. Azóta a változások kézzel fogható jeleivel találkozhatunk; javult a vonatok kihasználtsága, a menetrendszerűségben is példás előrehaladást értek el. És a legfőbb ebben a jelentős javulásban, hogy nem az idő jobbra fordulása eredményezte ezt, hanem az egy hónappal ezelőtt tartott termelési tanácskozások hatása volt az elmozdító az egész téli egyhelyben való topo- gásból.

Persze nincs még minden rendben a vasúton. Késnek a vonatok még most is, nem tud annyi kocsit adni akkor a MÁV. amikor a szállíttató kéri. de ezeknek, oka más jellegű. Mert nemcsak a MÁV-on múlik, nemcsak a vasút munkásai tehetnek arról, ha jobban, vagy rosszabbul mennek a dolgok. Ebben a MÁV „ügy- felei”-nek, utasoknak, széllítta- tóknak is fontos feladatuk van.

A termelési tanácskozáson nagyon sok észrevételt mondottak el a dolgozók a munkával kapcsolatban.'' Természetesen a hibák kijavításának módja szerepelt elsőként — mint munkajavító „módszer”. És ezek közül is első helyre , került a fegyelmezetlenségek megszüntetése. Nem gyakori. de beszélni kell arról, hogy a vasutasok tízezres Tolna megyei táborában sokan hanyagul végzik munkájukat. Nem jelennek meg pontos időben szolgálattételre. ittasan jelentkeznek munkára. stb. Pedig a vasúton a pontosság, a fegyelmezettség kétszeresen. is fontos. És nem szabad megismétlődni olyan esetnek, amilyen a simontornyai ■ állomáson volt. hogy a vonatszemélyzet egy tagját azonnal le kellett váltani, mert az ügyeletes forgalmi szolgálattevő utasítását nem tartotta be. Előfordult sok olyan hiba is. melynek okát nem tudták még a mai napig sem megállapítani: Dalmandon egy órát vesztegelt egy vonat — és ezzel akadályozott számos más vonatot ■*- egy-két ember felületes munkája tetemes időkiesést okozott. Mert a vasúton az időért, az idővel folyik a harc. Persze nem minden eszközzel. Úgy semmi- «setre sem, mint a szekszárdi állomáson. ahol a forgalmista e hónap első napján úgy indította el a kora reggeli munkásvonatot, hogy a leszállni akaró utasok negyed része még a vonatban volt. És általában még mindig sok a panasz a személy- vonatok indítására: sok esetben az utasok az okai a megálló-idő túllépésének és szűkítésének is. Rendszeressé vált már, hogy a vonatok mindig úgy állnak meg a megállóhelyeken, hogy a legjobban tömött kocsik kerüljenek a felszállni akaró tömeg elé. Pedig szigorúan tiltja az utasítás a mozdonyvezető-személyzetnek a vonatok ilyen megállítását.

És panasz van természetesen a teherszállításra is. Sok még az árusérülés — bár már csak mintegy nyolcada a három év előttinek —, a tévesen irányított küldemény is gyakori, ezzel egyidő- ben a rosszul címzett, helytelenül csomagolt szállítmány sem ritka. Pedig e hiányosságok megszüntetése nem is kerülne sokba, és máris jelentősen lehetne gyorsítani az áruk szállítását.

Az utazás kulturáltságának emelése is célja a MÁV-nak. Sajnos azonban anyagi nehézségek miatt lassan valósulhatnak meg a tervek. így például korszerűsítésre érett már a dombóvári és bátaiszéki állomási felvételi épület. — hogy csak a legfontosabbakat említsük —. még mindig olajos, kormos, büdös lámpával dolgoznak a vasutasok éjszaka, kevés a személykocsikat takarító létszám, nem győzik a rengeteg kocsi tisztítást, rosszak a vasutasok esőköpenyei, már kis esőben is bőrig ázik a dolgozó, pedig 12 órát kell szabadban töltenie. Nem megoldott még most sem, — pedig már milyen sokat beszéltek róla —, hogy a vonatvezetők. általában az utazó személyzet jobb körülmények között tudja szolgálatát ellátni.

Csak így, távirati stílusban szólunk ugyan a teendőkről, a hibákból eredő feladatokról, az első negyedéves munka tapasztalatairól, de sok még a teendő a vasúton, hogy a megnövekedett feladatoknak eleget tudjanak tenni az ország vérkeringését biztosító munkások...

Néhány nap múlva befejeződik az első negyedév. A vasútüzemek munkájáról szóló jelentések nem rózsásak. Sajnos, lemaradásokat kell pótolni a még hátralévő háromnegyedévben. A most indított munkaversény. melyben csak a dombóvári állomáson és fűtőháznál csaknem kétezer munkás vesz részt, biztosíték a még jobb munkára. A termelési tanácskozások tapasztalatait most kezdik hasznosítani a vasútüzemekben. A vezetők részletes programot dolgoztak ki a hasznos és értékes javaslatok bevezetésére, és ezek is segítőivé válnak majd a munkának. De természetesen a vasút csak úgy tudja megoldani óriási feladatait, ha pemcsak a MÁV munkásai indítanak harcot a jobb munkáért, hanem a szállíttatok ezrei is támogatásukra s'etnek. Mert csak együttes mun- :á/al érhető el siker.- Pj Nagyszabású szovjet javaslatok a világkereskedelmi értekezleten

Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének csütörtök délelőtti ülésén az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének (FAO) vezérigazgatója és Kreisky osztrák külügyminiszter után a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Általános az a vélemény, hogy Patolicsev beszéde konkrét és konstruktív javaslatok sorozatát tartalmazta és rendkívül nagyjelentőségű a konferencia egész toyábbi munkája szempontjából.

A beszéd a küldöttségekben igen mély benyomást keltett, különösen összehasonlítva George Ball amerikai külügyminiszter- helyettes szerdai felszólalásával, amely kizárólag általánosságokban mozgott. Különösen a fejletlen országok küldöttségei körében hangoztatják, elszomorító, hogy a világ leggazdagabb tőkés országa, a világ, bankára semmivel sem kíván hozzájárulni azoknak a fejlődéséhez, akiktől gazdagsága származik.

— Úgy véljük — mondta beszéde bevezető részében Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter —, hogy a konferencia hozzájárulhat a nemzetközi feszültség további csökkenéséhez.

— A szovjet küldöttség kénytelen azonban kifejezésre juttatni sajnálkozását, hogy nem minden ország, amely részt kívánt venni ezen a konferencián, kapta meg erre a lehetőséget. A Német Demokratikus Köztársaságra gondolok elsősorban — mondotta —, a békeszerető német államra, amely tekintélyes helyet foglal el a világkereskedelemben. Az pedig teljes képtelenség, hogy ezen a konferencián Kína helyét olyan egyének foglalják el, akik nem képviselnek senkit sem. Nem vi- iágos-e, hogy a kínai népet csak a Kínai Népköztársaság kormánya képviselheti? Az is igazságtalanság, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot és a Vietnami Demokratikus Köztársaságot nem hívták meg a konferenciára.

Patolicsev a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szocialista országok' népgazdaságának gyors fejlődése, valamint a gyarmati függőségből felszabadult országok nemzetgazdasága fejlődéséhez szükséges feltételek kialakulása fontos tényezői a mi korunkban a világgazdaság és a világkereskedelem alakulásának. De nem mehetünk el szó nélkül amellett — mondotta —, hogy ezen a területen számos, rendkívül negatív tényező is megnyilvánul. így a tőkés monopóliumok tevékenységének következménye a neokolonia- lizmus politikája a piacokon a nyugati hatalmak zárt gazdasági csoportosulásainak tevékenysége és azok az abnormális jelenségek. amelyek a hidegháború következményeként mutatkoznál: meg a kereskedelemben. Mindez súlyos károkat okoz a nemzetközi kereskedelem fejlődésének.

— A Szovjetunió — mondotta ezután Patolicsev — mindig fejleszteni ' igyekezett kereskedelmét a külfölddel, hiszen

a barátság és a többi népekkel való együttműködés politikája a szovjet külpolitikából, a mi társadalmi rendszerünk alapelveiből következik.

A Szovjetunió tovább fogja fejleszteni a gazdasági kapcsolatokat az érdekelt államokkal.

A szovjet külkereskedelmi miniszter a továbbiakban megállapította, hogy a szovjet közgazdászok becslése szerint a Szovjetunió külkereskedelmének volumene 1980-ig meg fog négyszere- ződni. A Szovjetunió mindig a gyarmati és függő országok népeinek oldalán állt igazságos törekvéseiben és az elnyomók ellen vívott harcukban. A fejlődésben lévő országok többsége, miután kivívta politikai függetlenségét, most azzal a feladattal találja magát szemben, hogy megvalósítsa gazdasági függetlenségét is. Mindezek az országok gyorsan végezni akarnak az elmaradottsággal és a nyomorral — hangoztatta a szónok.

A Szovjetunió a jövőben is tevékenyen részt fog venni ennek a problémának a megoldásában. Egyúttal ki kell jelentenem — tette hozzá —, hogy nem mi okoztuk ezeket a problémákat és nem mi vagyunk érte erkölcsileg, vagy anyagilag felelősek, sem az elmaradott országok népei, sem a történelem előtt. \

A szovjet küldöttség szeretné, ha a konferencia határozatot fogadna el olyan intézkedésekről, amelyek a kolonializmus maradványainak megszüntetését célozzák a fejlődő országok gazdasági életében és külkereskedelmében.

Patolicsev ezután néhány -megjegyzést fűzött ahhoz, hogy a konferencián sokan' használják a „gazdag nemzetek” kifejezést, a ezzel a megjelöléssel egyaránt illetik a gyarmatosító hatalmakat és a szocialista országokat, nymodon — mondotta — megkísérlik elkenni a felelősséget Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak gazdasági elmaradottságáért és megpróbálják elhomályosítani a gazdagság felhalmozásának eltérő forrásai közötti különbségeket. Ebben a tekintetben nem felesleges még egyszer emlékeztetni arra — folytatta —, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista országok nagy gazdasági fejlődést valósított meg, és fog a jövőben is megvalósítani saját népei állhatatos munkája révén, anélkül, hogy egyetlen idegen országot kizsákmányolt volna.

A szovjet külkereskedelmi miniszter ezután közölte: felhatalmazták arra, hogy bejelentse, a Szovjetunió hozzá kíván járulni a fejlődésben lévő országok 'exportjának növeléséhez és ezért:

— Növelni fogja az elmaradott országokban nyersanyag, kész- és félkésztermékek — vásárlásait,

kereskedelmi egyezmények és a Szovjetunió által ezen országoknak nyújtott hitelek visszafizetése formájában:

— Kész együttműködni hosz- szú lejáratú szerződések aláírása és a szükséges műszaki segítségnyújtás révén a fejlődő országokkal,

amelyek érdekeltek bizonyos fajta termékek gyártása terén kialakuló specializálódásban, és kooperációban;

— Kész hozzájárulni az elmaradott országok egymásközti kereskedelmének fejlődéséhez,

még azon az áron is, hogy csökkenti feléjük irányuló exportját azokban az árukban, amelyeket ezek az országok egymásnak szállítani tudnak. A Szovjetunió , lakossága életszínvonalának emelése ugyanakkor lehetővé teszi bizonyos élelmicikkek, különösen trópusi termékek importjának növelését.

A Szovjetunió kész arra — folytatta a szónok —, hogy más országokkal együtt részt vegyen olyan intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában, amelyek az elmaradott országok érdekeinek figyelembevételével a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztését szolgálják. Az egyik ilyen gyakorlati intézkedés lehetne — mondotta Patolicsev —

nemzetközi egyezmények megkötése a nyersanyag- árak stabilizálására.

1953. és 1963. között a Szovjetunió külkereskedelme a fejletlen országokkal évente több mint húsz százalékkal növekedett, vagyis kétszer akkora ütemben, mint a Szovjetunió külkereskedelmének összvolumene. Mj abból indulunk ki — mondotta —, hogy az elmaradott országokkal folytatott kereskedelmünk továbbra is gyorsabban fog növekedni, mint egész külkereskedelmünk. A felszabadult országok gazdasági fejlődésének elősegítésére nyújtott szovjet hitelek és más alapok globális összege majdnem 3 milliárd rubel.

A Szovjetunió segítségével eddig 150 ipari és más vállalat épült a fejlődésben lévő országokban és csaknem 350 újabb van épülőfélben.

Rendkívül fontos — hangoztatta Patolicsev —, hogy megkönnyítsék a fejlődésben lévő országoK- nak nyújtandó hitelek feltételeit. Nemzetközi egyezményt kellene kötni arról, hogy a nemzetközi szervezetek, az egyes államok által a fejlődő országoknak nyújtott hitelek után, valamint a magántőkének a kormányok által sza • vatolt kölcsönei után fizetendő kamat ne haladhassa meg az évi három százalékot.

— A szovjet delegáció attól a kívánságtól vezettetve, hogy növelje a nemzetközi kereskedelmet, Csehszlovákia és Lengyelország küldöttségével együtt a kon(Folvtatás a 3. oldalon.)

H