Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

2

Tolna megyei népújság

1964. március 21.

Kádár János elvtárs a Hazafias Népfront III. kongresszusán

(Folytatás az 1. oldalról.)

A nép egyetértése és támogatása a mi rendszerünk legfőbb és legbiztosabb támasza.

— Immár közel nyolc esztendeje töretlen vonalú, és következetes politikát folytatunk. Pártunk felelősséggel vette figyelembe a múlt tapasztalatait, a jobb és baloldali torzítások tanulságait. Számolt adottságainkkal. Munkájában a marxista gondolkodás elveit követi és hasznosítja a nemzetközi munkásmozgalom, elsősorban az úttörő, a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi tapasztalatait.

— A Hazafias Népfront kongresszusán e nagy nemzeti tömörülés jövendő útjára tekintve, a legfőbb, amit én a kongresszusnak Központi Bizottságunk megbízatása alapján és nevében mondhatok, az. hogy

a Magyar Szocialista Munkáspártnak, társadalmunk vezető erejének politikája ezután sem változik. (Taps.)

— Nem változik természetszerűen népfront-politikánk sem. Az osztályszövetség, mely a munkás- osztály vezetésével a szocializmus építésében létrejött — a munkásosztály, a parasztság, az- értelmiség szoros együttműködése — folytatódik. A társadalom tényleges szükségleteinek kielégítésében a városi kispolgárság is megtalálja a maga hasznos tevékenységének területét és ezzel saját becsületes munkája révén boldogulását is.

— Mai szövetségi politikánkra mindaddig szükség lesz, ameddig fennmaradnak az egyes dolgozó osztályok határai. Nem lehet jobbra húzni az ország szekerét.

■ Hiú ábrándokban fingátják magukat azok, akik azt hiszik, hogy szocialista demokráciánk kitelja-i. sedése liberalizálódás, és reményt nyújt kapitalista elemek vissza- csempészésére rendszerünkben. Szocialista demokráciánkat mi tovább fejlesztjük, de a termelési eszközök köztulajdona megmarad. és tovább szilárdul; az embernek ember által való kizsákmányolása soha vissza nem tér. Magyarországon szocializmus lesz, s népünk és társadalmunk a kommunista társadalom felé fejlődik. (Nagy taps).

— Mindenkinek meg kell értenie azt is, hogy hazánkban a személyi kultuszt is végképp eltemettük. Magyarország nem talaj, és a jövőben sem lesz az a baloldali kalandorok számára. Pártunk sem jobbra, sem balra nem változtat politikáján, amelyet sú’ lyos tapasztalatok árán érlelt ki népünkkel együtt. Ezt a politikát egész pártunk egységesen vallja, s munkásosztályunk, népünk, a milliók meggyőződéssel követik.

— A jobboldal, amikor támadott. úgynevezett demokratikus szocializmust, demokráciát és több szabadságot követelt. De nem mondta meg, kinek. Mi azonban emlékszünk a történelemre: az ellenforradalom már Oroszországban, a polgárháború időszakában megkísérelte a fiatal szovjet állam ellen mozgósítani a politikailag tisztán nem látó embereket azzal a jelszóval. hogy szovjet hatalmat, de kommunisták nélkül! 1919-ben is azzal uszították a társadalmi kérdésekkel teljesen tisztában nem levő embereket a Tanácsköztársaság ellen, hogy demokratikus szocializmust követeltek. Mint látható, ez 1956-os revizionista, ellenforradalmi propagandisták és imperialista sugalmazóik nem találtak ki semmi újat.

— A baloldal is adott nekünk leckét. Ez is eltartott néhány évig. volt alkalmunk tanulni belőle. Érdekes egyébként, hogy a baloldali elhajlók is a marxista elméleten pontosan el nem igazodó és a társadalmi kérdésekben pontosan tisztán nem látó emberekre apelláltak. Közismert, hogy vannak emberek, akik szerint a diktatúra annyi, mint odacsapni. A diktatúra azonban nemcsak annyiból áll, hogy csapjunk oda. Mert az igazság az. hogy amikor ezeket a primitív jelszavakat hirdették, még oda sem tudtak csapni, ahová kellett volna. sőt. az ellenkező oldalra csaptak ezzel a ..csapjunk oda” jelszóval, (Nagy taps).

— Politikánk lényeges elvi alapjai tehát nem változnak és nem fognak változni a módszerek sem. Politikánk ereje növekszik, s ereje mindenekelőtt és elsősorban a szocialista eszme erejében van. Hiszünk eszménkben, hiszünk abban, hogy az emberek fejlődnek és nézeteik változnak, de szocialistává változnak és nem visszafelé.

— A mi szemünkben nem bűn. ha az emberek a szocialista társadalom építése közben is keresik anyagi boldogulásukat. Véleményünk szerint a szocializmus építésének igazi lendítő ereje akkor jelentkezik, ha az eszme és az érdekeltség egy irányban hat.

— Nem szűnünk meg propagandamunkát végezni az iskolákban és az egyetemeken, marxisr ta képzést adni tanfolyamokon, mindennapos agitációt végezni. De nagyon fontos, hogy az eszme fokozódó erejét segítse az ugyanazon irányban haladó anyagi érdekeltség. Mi a szocializmus építésének lenini elveként tiszteljük és alkalmazzuk az eszme és az érdekeltség egybeesését. A jobb életért harcolunk és velünk jönnek azok az emberek, akik jobb életet akarnak teremteni maguknak.

Kulturális kapcsolataink

.— A kulturális kapcsolatokról meg kell jegyeznem, hogy egyesek Nyugaton azt szeretnék, ha előbb és több kulturális lenne, és utóbb és kevesebb gazdasági kapcsolat.

— Persze kell, feltétlenül kell kulturális kapcsolat, mert hívei vagyunk a népek barátságának és ahhoz az is hozzátartozik, hogy a népek kölcsönösen ismerjék egymást, ismerjék egymás művészetét, zenéjét, szobrászatét, festészetét, irodalmát. De az igazat megvallva, úgy tűnik, hogy az USA kormánya, meg az angol kormány a libamájat szívesebben importálja tőlünk, mint a kommunista eszméket. Mi viszont azt mondjuk, hogy szívesebben hozunk tőlük például jófajta vegyészeti berendezést, mint kapitalista eszméket, annál is inkább,! mert ilyesmiből talék még nálunk kamra zugában, azt is ki kell í söpörnünk. (Élénk derültség ésj taps J

— A békés egymás mellett élés persze kockázattal is jár. Ez természetes. A művészetben is van kockázat és a rendszerek összehasonlításában is van kockázat, de ezt a kockázatot mi vállaljuk, mert a helyzet úgy alakul, hogy ha a rendszerek jóságáról kell vitatkozni, akkor a fő kérdésben ellenfeleinknek nincs mit mondaniok. Mert a fő kérdés az, hogy a termelési eszközök magántőkések birtokában legyenek-e, vagy a nép tulajdonában, köztulajdonban. Ebben nem vitatkozhatnak velünk.

— Mi a békés egymás mellett élés összes veszélyeit minden vonalon nyugodtan vállaljuk, a kereskedelem terén, a kultúr- csere terén, a rendszer összehasonlítása terén és a módszerekben is. Mindezt abban a meggyőhogy

a mi eszménk az igaz eszme, a mi rendszerünk a jobb rendszer, és a békés versenynémi poros tar-',

is akad a zodesben,

ben is győzni fog a kapitalizmus fölött.

Kádár János elvtárs ezután nemzetközi kérdésekről szólt, majd így folytatta:

— Néhány szót szólnék munkánk módszereiről is. A párt munkamódszereire gondolok.’ Azt mondhatom ennél a kérdésnél is, hogy nincs ok, amely azt kívánná, hogy változtassunk a módszereinken; minden tapasztalat amellett szól, hogy azokkal a módszerekkel dolgozzunk, amelyeket az utóbbi években kezdtünk meghonosítani; s azokat kell még fejlesztenünk, javítanunk, hogy még jobbak legyenek. Hiszünk szocialista eszméinkben, azok meggyőző erejében és végső győzelmében. Tudományos világnézetünknek megfelelően bízunk a tömegekben és az emberek gondolkodásának fejlődésében. Tudjuk, hogy népünk tömegeit megragadta a szocialista eszme, ez kitéphetetlenül él és tovább erősödik a milliók gondolat- és érzésvilágában, szívében és agyában. Szakadatlanul hirdetjük eszméinket, s pártunk a helyzet új vonásait mindenkor és fáradhatatlanul törekszik érvekkel megvilágítani, megtárgyalni, megvitatni népünkkel, az emberek különböző foglalkozású csoportjaival. Pártunk és a nép viszonyának szilárd alapját a kölcsönös bizalomban látjuk, s vezetőmódszerünk a meggyőzés. Ez így van ma, és így lesz holnap is. Pártunk történelmi küldetését a tömegek vezetésében a munkásosztály, a nép, a nemzet ügyének szolgálatában látjuk, nem parancsolgatásban és hatalmaskodásban. Népünk maga is jól tudja, tapasztalja és becsüli ezt pártunk munkájában, tevékenységében. Tehát e téren, a módszerek terén sincs és nem lesz változás.

Növekednek feladataink és lehetőségeink

— Politikánk tehát nem változik, de változik a helyzet, növekednek a feladataink és a lehetőségeink is.

— Pártunk VIII. kongresszusa összegezte és elemezte a szocialista forradalom magyarországi eredményeit, megállapította, hogy társadalmunk a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett. Fejlődésünk döntő frontszakaszai ma a gazdasági építés és a szocialista öntudat további erősítése a népben. A szocializmus építésének útján mi is egyre magasabbra törünk, új és új feladatokkal találjuk szemben magunkat. Mind bonyolultabb, növekvő feladatainkat csak a dolgozó nép összefogott erejével oldhatjuk meg.

I — A Hazafias Népfront III.

, kongresszusának feladata, hogy felmérje, megvitassa, a maga sajátos feladatkörében meghatározza a jövendő teendőit. Jó és eredményes munkát kívánok a kongresszusnak. Ismét hangsúlyozom, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom területén közvetlenül dolgozó párttagjaink és párton kívüli barátaink, politikai szövetségeseink munkájukban ezután is számíthatnak a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a párt Központi Bizottságának és valamennyi szervezetének teljes támogatására.

— Pártunk politikája és a nép egyetértése biztosítja munkánk belső feltételeit. Adottak szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei is. A béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus túlsúlyban lévő erői eddig is képesek voltak, s ha jól harcolunk, ezután is képesek lesznek arra, hogy elhárítsák a háború veszélyét az emberiség feje felől.

— A szocializmus minden híve a népfront-mozgalom minden részvevője abban a tudatban végezheti munkáját, hogy kedvező körülmények között, jó ügyért, a nép szolgálatában a szocialista jövőért dolgozik. (Hosszan tartó taps).

A Hazafias Népfront III. kongresszusának második napja

Pénteken reggel, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, Csóka Zsigmondné tatabányai építészmérnök elnökletével, a Hazafias Népfront Ország®, Tánácsa beszámolója és a működési szabályzat módosítására előterjesztett javaslat megvitatásával folytatódott a Hazafias Népfront III. kongresszusa.

Megjelent és az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöld Tanács helyettes elnöke, a Budapesti Párt- bizottság első titkára, Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ott voltak a városok és falvak küldöttei, a társadalom minden rétegének képviselői, valamint a kongresszusra hazánkba érkezett külföldi delegációk.

A vitában számos felszólalás hangzott el. Több külföldi küldöttön kívül — többek között — felszólalt Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, dr. Törő Imre akadémikus, dr. öveges József Kossuth-díjas egyetemi tanár, Kodály Zoltán, Kossuth-díjas kiváló művész, dr. Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke. Felszólalt a pénteki ülésen Földi István Tolna megyei küldött is, aki a szakmai művelődés előmozdításáról, a népfrontnak ezzel kapcsolatos feladatairól beszélt.

A 'vita végeztével a kongresszus egyhangúlag elfogadta az Országos Tanács beszámolóját, majd a kongresszus résztvevői megválasztották a 170 tagú Országos Tanácsot.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai:

Achátz Imre, közgazdasági technikumi igazgató, Pécs (Baranya m.), dr. Almási Gábor, egyetemi tanár, Budapest, Arnold Károly, termelőszövetkezeti elnök, Villány (Baranya m ), Bállá István, a Hazafias Népfront Termelőszövetkezet elnöke, örhalom (Nógrád m.), Bállá János, a Hazafias Népfront Termelőszövetkezet elnöke, Gyöngyös (Heves m.), Baratt József, a Hazafias Népfront országos titkárságának osztályvezetője, Budapest, Barcs Sándor, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, Budapest, dr. Bartha Tibor, református, püspök, Debrecen, (Hajdú m.), Bencsik István, az Agrártudományi Főiskola rektora, Debrecen. (Hajdú m.), Benke Márton, az Útügyi Igazgatóság vezetője. Székesfehérvár, (Fejér m.). Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának vezetője, Budapest, dr. Bereczky Albert, nyugalmazott református püspök, Budapest, dr. Bcresztóczy Miklós, az orszáspvűlés alelnöke r. kát. pápai prelátus. Budapest, Béleczki József, a Kinizsi-szakszövetkezet tagja. Kecel (Bács m.) dr. Brezanóczi Pál, r. kát. apostoli kormányzó, Eger. (Heves m.l Bielik György, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára. Budapest. bari Lajos, m°zőzazdasápi technikumi igazgató, Törökszentmiklós,

(Szolnok m.), Bihari László, a kisipari szövetkezetek gépipari műszaki fejlesztési és profil-irodájának igazgatója, Budapest, Binnyei István, a Mélyépítési Tervező Vállalat mérnöke, Budapest, Boér Ferenc,' az Erdészeti Igazgatóság vezetője, Keszthely, (Veszprém m.), dr. Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, egyetemi tanár, Budapest, dr- Bognár Rezső, akadémikus, egyetemi tanár, Debrecen, (Hajdú m.), dr. Borsa Mihály, a Központi Szociális Bizottság elnöke, Budapest, dr. Bodóczky László, a megyei bíróság elnöke, Kecskemét, (Bács m.), Bugár Jánosné, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Budapest, Bulla Elma, Kossuth-díjas színművésznő, Budapest, dr. Csernik József, közgazda- sági technikumi igazgató, Eger. (Heves m.), Csóka Zsigmondné építészmérnök, Tatabánya (Komárom m.), dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője, Budanest, Darvas József, Kossuth-díjas író, a Magvar írók Szövetségének elnöke, Budapest, Dezséry László, a Magyar Rádió főmunkatársa, az Országos Béketanács főtitkára. Budapest, Dénes Leó, nyugalmazott tanácselnök. Budapest. Dobi irtván, a Népköztársaság Elnöki 1 Tanácsának elnöke. Budapest. Do- ‘bozy Imre, Kossuth-díjas író, a.

Magyar írók Szövetségének titkára, Budapest, Dóra János, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának titkára, Eck Gyula, a Képes Újság főszerkesztője, Budapest, dr. Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Budapest, dr. Erdey-Gruz Tibor, akadémikus, egyetemi tanár, Budapest, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Budapest, Erdős József, az Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetségének elnöke, Budapest, Fagy gyas Jenő tarpai tsz-elnök, Farkas Ignác, termelőszövetkezeti elnök, Szabadszállás, (Bács m.), dr. Felvidéki Istvánné, rendelőintézeti főorvos, Baja (Bács m.), dr. Földi István, gimnáziumi igazgatóhelyettes, Dombóvár (Tolna m.), Gáli Ferenc, méntelepvezető, Jászberény (Szolnok m-), Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottságának első titkára, Budapest, Gerle Imre, a Kiskereskedők Országos Szervezetének elnöke, Budapest, dr. Gervai Béla, a Kisiparosok Országos Szervezetének elnöke, Budapest, Gulyás György, zeneiskolai igazgató, Debrecen, (Hajdú m.), Györgyi Lajos, termelőszövetkezeti tag, Szentistván- telep, (Pest m.), Hadarics József,

(Folytatás a 3« oldalon)