Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-17 / 64. szám

'I TOLNA MEGYEI NÉPfUSlAG 1964. március 17. A szürke paripa és az álforradalmiság Válasz egy dunaföldvári levélírónak KEDVES V. A., már bizonyá­ra azt gondolhatta, hogy levelét válasz nélkül hagyjuk. Hogy az olvasók is tudják miről van szó, először foglalkozzunk röviden levele tartalmával. Tavaly, az év második felében több írás jelent meg lapunkban Dunaföldvárról. Ezekre a cikkekre írta meg vé­leményét, de ahogy mondani szokás, „hátulról jött”, mert egyetértő véleményét a jelek sze­rint csak azért közölte a szer­kesztőséggel, hogy alkalma le­gyen kifogásolni a szürke pari­pát és a tsz-vezetők osztályhely­zetét. Fel is tette a kérdést, hogy ezekről miért nem ír az újság? ön szerint az egyik tsz ellenőrző bizottságának elnöke szürke pari­pán jár, s ezt azzal toldja meg, bi­zonyára szellemeskedésnek szán­va hogy zárójelben megjegyzi „Ta­lán Horthy Miklóst akarja utánoz­ni” — már mint az ellenőrző bi­zottság elnöke. A dolognak tehát olyan a színezete, mintha Duna- földváron a termelőszövetkeze­tek megszilárdulásának egyene­sen fékezője, ha valaki fehér lo­von jár. Levelében még azt is közli, hogy van olyan tsz Dunaföldvá- ron, amelyben a vezetőség 70 százaléka volt kizsákmányoló. Nem tudjuk miként százalékolta ki a vezetőség osztályhelyzetét, de ez most nem is fontos, ön ezzel a 70 százalékkal a jelek szerint forradalmi éberségéről akart bennünket tájékoztatni, nagyobb nyomatékot akart adni megállapításainak, véleményének nézetének — amely sajnos még ettől sem látszik tisztességesnek, ön szerint Dunaföldvárt va régi, mindéhféle ellenséges elemekből összeverbuvált elemek irányít­ják”. — Ez persze neijrv nem is képezhet vitaalapot, bár egy másik helyen megemlíti, hogy valamikor ön is újságíró­nak készült, de „a történelem vihara elsöpörte”. Meghökkentő az ellentmondás, hiszen ha fel­tételezzük, hogy a régi emberek mások nem lehetnek, csak ellen­séges elemek, akkor ebből a koncepcióból kiindulva önt, aki a „történelem vihara” miatt nem lehetett újságíró, hová kel­lene most sorolni? Szóval olyan levelet írt, hogy hosszú ideig nem tudtuk, mit kezdjünk vele. E nyilvános vá­laszadásra mégis azért került sor, mert úgy gondoljuk, az egészségesebb közszellem kiala­kítása érdekében sem árt ezzel a furcsa, vonalasnak látszó le­véllel foglalkozni. Nem akarjuk megsérteni, de ön V. A. arra az embertípusra emlékeztet, aki jel­szavakkal, dogmákkal dobálód- zik, hogy személyes indulatainak a jogosság, a törvényesség és az igazság látszatát adja. Nézze, voltak évek, amikor gyakran nem kellett mást tenni, csak rá­téve. Elegendő volt feltételezni valakiről, hogy fehér lovon járva Horthy Miklóst utánozza és eset­leg nyomban leváltották. Ez, nem tagadjuk a mi gyengeségünk volt, s az Önhöz hasonló embe­rek visszaéltek vele, s amikor el­érték céljukat, jót nevettek á markukba. Csakhogy változik a világ, és azzal ma már nem le­het célt elérni, ami feltételezése­ken alapszik, de azzal sem, hogy a régi embereket egyszerűen le- ellenségezzük. Ilyen szempont­ból ön V. A. elmaradt, ahogy a szólásmondás járja, egy egész brossúrával. Az az érzése az em­bernek, úgy tesz, mintha jót akarna, eközben pontosan tudja, hogy a tőlünk kölcsön vett, de tőlünk ma már idegen frázisok­nak egészen más a célja. Vala­mi oknál fogva embereket akar beugratni, zavart, bizonytalansá­got kelteni, de úgy persze, mint­ha rendet, biztonságot akarna. Az álforradalmárokat viszont ma már könnyű felismerni és lesze­relni. ÖN BIZONYARA Dunaföldvá- ron is megjátssza a prófétát, a harcos embert, de olyan lemezt használ, ami ma már lejárt és amit mégegyszer nem szeretnénk feltenni. Mégis, régi lemezével akarva, akaratlanul sok embert félrevezethet, egyrészt mert nem a lényegről beszél, másrészt, mert feltételezéseivel olyan sza­kadékot akar a szövetkezeti gaz­dák között teremteni, amely mindenre jó, csak arra nem, hogy fennakadás nélkül menjen a közös munka. Mert nézze, mi a lényeg? Az, hogy a termelő- szövetkezetekben a parasztság ér­dekei azonosak, a szocialista me­zőgazdasági nagyüzemekben már nem az Határozza meg az egyes ember rangját, hogy ki, vagy mi volt húsz évvel ezelőtt, az hatá­rozza meg, hogy miként él és dolgozik most. Aki betakarja törvényeinket, s mivel tsz-ről van szó, aki erejéből telhetőén kiveszi részét a közös munkából, becsülettel helytáll azpn a posz­ton ahová állították, azt a szö­vetkezeti gazdát nincs joga senki- emberfiának ellenségnek - bélye­gezni, semmilyen címen, semmi­lyen alapon. Viszont a közössel nem törődő, dologtalan, hanyag ember ellensége önmagának is, a tsz-nek is, akár agrárproletár volt valamikor, akár kulák. Szó­val pontosan felnőtt emberek­ként próbáljuk megítélni a dol­gokat. E szerint teljesen mind­egy, hogy mi volt egy ember, vi­szont nem mindegy miként és hogyan él, dolgozik, ma. S A SZOCIALISTA REND­SZER — ha már itt tartunk — azért is a legmagasabb rendű, mert holtig tartó bélyeget nem süt senki homlokára, sőt minden­ki számára megadja a lehetősé­Háborgó emlékek Of pvvpl P'/pIí\ii lát- Úgy hiszem, a felszabadulás c tam, bár ténye minden ember számára nem hivatalos, de érvényes cse- külön-külön is történelem, s ép- lédkönyvet: Koller Mátyás névé- pen ezért jó lenne, ha az utá- re volt kiállítva, személyi ada- nunk jövő nemzedéknek ponto­tokkal, a vallás megjelölésével, és sabban tudnánk átadni személyes a függelékben a cseléd kötelmei- emlékeink javát abból, ami 1943. vei. A kötelesség kritériumai egy április 4-ével lezárult. Idestova mondatban összefoglalhatók. Tar- 20 esztendő múlik el, kopnak, tozik a szolga tisztelettudóan en- fogynak az öregek, jelentkezik, és gedelmeskedni a gazdának, helyet foglal az életben az új MEDOSZ-ellenőrzés derítette fel nemzedék. Kár lenne, ha csak a egy városvégi tanyán a szívfáj- történelemkönyvekből szerezné- dító múlt megkövesedett marad- nek tudomást a régmúltról, hi- ványát. Koller Mátyás fekhelyét szén a családi elbeszélések meg- az istállóban találtuk, és a 40 év hittságe maradandóbb, színesebb körüli gazda azzal mentegetőzött, és gazdagabb, hogy az 50 egynéhány éves cse­iéd neid fogadott fia. Egy olvan korszakban __0 ___ Mindez úgy jutott eszembe. ..eV J s zilárdulni, ott sem lehet vissza-j hogy nemrég fiatal kollégámmal élünk 1945. óta, amikor úgyszól­arrói beszélgettünk, közeleg ápri-- vaa minden második ember élo- lis negyediké, és erről méltókép- téről izgalmas regényt lehetne pen kellene megemlékeznie a írni. Soha annyi esemény, életre lapnak. De vajon neki jelent-e szóló, pályát meghatározó élmény oly megrendítő élményt a törté- nem zsúfolódott össze egy ember nelmi dátum, mint nekünk? életében, mint amennyi most két Aligha. S ez érthető, sőt törvény- évtizede. Ismertem még jómagám szerű. Viszont kell-e nekünk, egy- *s cselédembert, akinek az apja, kori proletároknak azon restell- a, nagyapja is szolga volt. Ő szin- kednünk, hogy számunkra a fel- *©n a pusztán született, és életé­szabadulás évfordulója esztendő- nek kiemelkedő állomásait a kő­ről esztendőre örömteljes nap, v©tkezo események jelezték: Ki­bújtatott álforradal- mert bőrünkön éreztük, milyen lenc, éves korában disznópásztor, dául messzemenő és bántó kö­vetkeztetést levonni nem szabad amilyen alapon ön teszi. Nem hátráltatja a tsz megerősödését, sőt inkább elősegítheti az a szürke paripa, mert lovon járva feltehetően nagyobb területet jár­hat be az ellenőrző bizottság el­nöke, mint gyalog. Ha már a dunaföldvári gon­doknál tartunk, akkor nem ári megjegyezni önnek is, másnak is: a tsz-ek ott is meg fognak fordítani az idő kerekét, a meg­szilárdítást, a közösségi törvé­nyek maradéktalan betartásával fogják elérni a dunaföldvári tsz- tagok és vezetők. S egyet még higgyen el: nem tételezzük fel önről a tudatos számítót, hiszen névvel és címmel írt levelet. Vi­szont ilyen kérdésekben félreért­hetetlenül ki kell mondani: vi­tatkozzunk, de nincs helye sem­miféle lényeget meghamisító, frázisokba miságnak. Szekulity volt a régi világ, és azt is tudjuk, Péter! milyen az új. fogni valakire, hogy ellenség és | „et arra hogyha volt is, ha van- n _ a. -r _____1 A 1 ^4-4- P ... * .. , , ...... a z illető ezzel lehetetlenné lett Az É. M. Építőipari Szállí­tási Vállalat pécsi szállítási üzemegysége pécsi munkahelyre felvesz gépkocsi­rakodókat Szállást, étkezést biztosítunk. Tanácsi igazolás szükséges Útiköltséget nem térítünk. (67) is bélyeg, akkor az lekerüljön. A munka, a helytállás, a törvé­nyek betartása erre egy-egy le­hetőség, csak élni kell vele. Ez­zel Dunaföldváron még bajok vannak, de ez más lapra tarto­zik és nincs összefüggésben az ön feltételezéseivel. Másként esne latba a dolog akkor, ha bi­zonyítható hanyagságról, em­berek kedvét szegő visszaélések­ről írna. De azon az alapon, az ellenőrző bizottság elnökéről pél­felve­Azonnali belépéssel szünk egy fő építőipari technikust építésvezetői beosztásba. Építőipari Ktsz. Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. (96) Szervezetten védik a háztáji gyümölcsösöket Megyénk gyümölcsfa-állomá- a brigád tagjait megfelelő okta­nyának kétharmada házi kertek- tásban részesítették. A földműves­ben, gyümölcsösökben van. Álla- szövetkezet megbízottjai megálla­ala; podást kötöttek' a termelőkkel, s csony a termeseredmeny, s a , minőség sem kifogástalan. Éven- u^ana a sorrendiség figyelembe­ként jelentős az a veszteség, vételével megkezdték a háztáji amely egyrészt a gyümölcs- gy ü^nöl csf a állomén yok ^védelmét. cUátásban másrészt az értékes!- Januárban íebruarban 3000 fo tés hiányából adódik. , • , , nnt értékű munkát vegeztek a A föíclrnűvesszövetkezetek be- szövetkezet körzetében. A két- vonásával az idén a háztáji gyű- hónapi pénzbevétel összege meg- mölcsösök szervezett védelmét haladja a tavalyi egész évi be­alkalmazzák. Szakelőadásokat, fa- vétel összegét. A lakosság fel­ápolási és metszési bemutatókat használja a gyümölcsfák védel­tartanak. szakemberek bevonásé- mében nyújtott szervezett vádé­val. A kurdi egyesített föld- kezes lehetőségeit. A ráfordított művesszövetkezet az idén tíz költségek jó gyümölcstermés ese- magasnyomású permetezőgépet lén mind a termés mennyisége, szerzett be. Megalakították a per- mind a gyümölcs minőségi javu- metezőbrigádokat. Beszerezték a lásában sokszorosan visszatérül- szükséges növényvédőszereket, s nek.. 13 éves korában félkommenciós béres, 17 éves korában bent- •kosztos béres, 23 éves korában nősülés, 36 éves korában meghalt az apja, születtek a gyerekek, és amikor 40 esztendőt töltött egy gazdánál cselédként, 80 pengő ju­talmat kapott hűséges szolgála­táért. Szegény, jó, öreg Varga Márton 68 éves volt, amikor elte­mették, várost soha életében nem látott, élete úgy telt el, hogy reg­gel háromkor kelt. este 9—10 órakor feküdt, a világról keveset tudott, s amikor eljött az idő, el­halálozott. Egy öreg vasúti pályamunkás egy alkalommal arról mesélt —- s bizonyára sokszor elmondja —, egyszer nagyon nagy kitüntetés érte: Kezet fogott vele valami­lyen kormányfőtanácsos. Ebben a kegyes kézszorításban sűrűsödött össze életének minden és legna­gyobb élménye. Ám ma az egyéni sorsok, az életpályák, az életutak tartal­masabbak, gazdagabbak. Ki-ki napokig tudna erről mesélni. S kár is lenne e dolgokat elhallgat­ni, hiszen ami velünk történt, az csak egyszer adatik meg az em­beriségnek.-V-r így éltünk. A' kinek alkalma adódik rá, biztosan szívesen elnézi a vízen járó csónakokat, gyönyörködik a halászok munkájában, akik tem­pós mozdulatokkal húzzák a há­lót, mind kisebbre és kisebbre szűkítik a kört. hogy aztán cső- mindig odaadtuk neki. Most sa Halászember luk szokás. Tévedés azt hinni, nakokba emeljék a ficánkoló ját területünkön halászgatunk — hogy valamiféle megbonthatatlan haltömeget. Látványos, szép mun- mondja Fuchs János, ka és az embernek rögtön eszébe A tolnai holt Duna-ág és a jut a kondérban fortyogó halász- Duna a halászterületük. Két cső­ié is. Könnyűnek látszik a mun- nakkal indult mindig a csapat, kájuk, a partról nézve, de hogy ötven-hatvan kilométert is evez­szabálya van a halfőzésnek. — Vannak olyan dolgok, amit sohasem változtat a halász, hi­szen ez adja meg sajátos zamatét a hallének, de mégis úgy ké­mennyi tudást, ügyességet, ta- tek naponta. Ma már inkább a szitjük el, hogy minden nap más pasztalatot igényel, azt csak ma- motoros járja. Gyorsabb, kényel- guk a halászok tudják jjiegmon- mesebb, csak a romantikából ko dani. pott megint egy kicsi. Fuchs János halász, hatvan- — Nehéz volt az evezés, bele- éves, a tolnai Béke Halászati Tsz fáradtunk sokszor a napi mun- legidősebb tagja. Az őszülő, még kába. Azért mégis úgy tűnik, mindig jó tartásű ember az el- hogy jobb volt. Talán csak azért, sők között volt, akik életre hív- mert versenyeket rendeztünk, ták a szövetkezetét. Igaz. hogy hogy ki éri el hamarabb a célt a halászok sohasem jártak egye- A nagy vetéskedésben aztán észre dűl. Csak csoportosan, összefogva sem vettük a fáradtságot. Este, tudták a nagy kerítőhá’ót húzni, akkor nem mondom, a halpapri- úgy. hogy egy-égy csoport min- kás hamarosan „rendbehozott” dig közösen halászott. bennünket. — A vízhasználásért bérletet A romantika egyre inkább csak kellett fizetni az érseknek. Azé az öreg halászok elbeszéléseiben volt a víz. ha halászni akartunk Izü. Talán ezért is van. hogy so­hasem tudjuk megunni. Én pél­dául hamarabb meguntam a krumplit, pedig abból kevesebbet ettem, mint a halat — mondja. A víz. a „terület” ismerete ép­pen olyan fontos a halászoknál, mint a parasztoknál a földé. Tudják már. hol sekélyebb, mé­lyebb a víz, hol van homok­zátony, melyik terület adja a legtöbb halat. Ha egy tuskó be­dől a vízbe a halász rögtön észre­veszi és tudja, hogy ott vigyázni kell. nehogy összetörjön a csó­nak, vagy elszakadjon a háló él, de a szinte szertartásszerü Hosszú évek tapasztalata ez. ami halfőzés sohasem maradhat el az, apjától tanult a fiú és tőle míg halászok járják a vizeket. A saját gyermeke, halszerető ember csettint a nyel- — Én az öregapámra tudok vével, ha rágondol, és azt tartja még visszaemlékezni — mondja jónak igazán, amit a halászok János bácsi —. de azt tudom, főznek. Persze, ez sem mindig hogy még az ő öregapja is ha­valami gazdag kereskedő vagy egyforma. Más vidéken, másképp lász volt. Azelőtt nem ismertek más kibíre’te a vizet, mi ha’ász- készítik, mint itt Tolnában, s olyat, hogy egv halásznak a fia tunk rajta úgy. hogy a hal felét mindenkinek az a jó ahogy ná- ne az apja melié került volna, a rajta, meg kellett fizetni. Pe-szs annyi pénzünk nagyon ritkán jött össze, hogy saját magunk meg­válthattuk volna a bérletet. így hát legtöbbször beálltunk feles­nek. Éz annyit jelentett, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents