Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-11 / 34. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Kifli. február 11. Kollégium less u közgazdasági technikum diákotthona nem ez befejezés, csupán kezdés Az 1963—64-es oktatási év a Szekszárdi Közgazdasági Technikumban jubileumi esztendő. Az intézmény falai között ugyanis 10 évvel ezelőtt kezdték meg a mai formájú tanítást. A nevelők és diákok együttes munkájának eredményeként az egy évtized alatt az egész Dunántúlon jó hírnevet vívott ki magának az iskola, amit igazol, hogy az ország négy hasonló középiskolájának tanulmányi versenyében eddig minden évben a szekszárdi lett az első. Mind az egyéni tanulásban, mind a kollektív munkában a diákotthon lakói mutatnak jó példát társaiknak. Jogos büszkeséggel mondotta el ezzel kapcsolatban dr. Doszkocs János, a diákotthon vezetője, hogy a hat dunántúli megyéből összesereglett bentlakó tanulók idei félévi tanulmányi átlageredménye tizenöt száraddal jobb a tavalyi év végi átlagnál. Jónak mondható a diákok közötti kollektív szellem is. Szinte valamennyien részt vesznek a szakköri munkában. Ki-ki érdeklődése szerint választhat, mert a diákotthonban hat szakkör működik, a többi között filozófiai, zenei, színjátszó- és varrószakkör. De ha önkéntes fizikai munkáról van szó, a diákotthonbeliek akkor is elsőnek jelentkeznek. Az elmúlt ősszel például rendszeresen kijártak a termelőszövetkezetbe dolgozni, mint- egy nyolcezer forintot kerestek, aminek hovafordításáról a diáktanács döntött. Mindezeket mérlegelve a KISZ Központi Bizottságának egyetértésével a Szekszárdi Közgazdasági Technikum vegyes diákotthona szocialista kollégiummá lép elő. Az eseményre, ami egy iskola életében csak egyszer van, nagy izgalommal készülnek a tanulók, és nevelők egyaránt. A kollégiumra vató ünnepség február lsén, szombaton délelőtt 11 órakor lesz, amelyen beszédet mond Ná- nási László, az Elnöki Tanács tagja. Az egésznapos program keretében délután tartják meg a félévi munkát értékelő szülői értekezletet, ahol hét mégyéből vesznek részt a tanulók szülei és a MESZÖV-ök képviselői. Ezt követi a zászlóátadás, amit a KISZ Központi Bizottsága ajándékoz a kollégiumnak. Az esti kultúrműsor keretében pedig bemutatkozik a diákotthon táncegyüttese, énekkara és szavaiéi, amit farsangi bál követ. A talpalávalót is a diákotthon zenészei szolgáltatják, azokon a hangszereken, melyeket a termelőszövetkezetben keresett pénzen közösen vettek. R. É. Közös megbeszélés után múzeumlátogatás A városi nő tanács összevont tsz-nőbizottsági ülést tartott pép-, télféri," a nőtanács helyiségeben. Az ülésen részt vettek a három szekszárdi termelőszövetkezet nőbizottságának tagjai, Takács Mi- hólyné megyei titkár és Kalmár József, a városi tanács vb-elnoke is. A német parasztasszonyok életéről tartott élménybeszámolót Takács Mihályné, aki az elmúlt évben egy nődelegáció élén, az NDK-ban járt. Utána a városi tanács vb, elmúlt évben hozott határozatának végrehajtását vitatták meg. Megbeszélték, hogy a szekszárdi termelőszövetkezetek milyen célra használják fel, a termelőszövetkezeti közgyűléseken megszavazott szociális keretet. A következő napirendi pontot, amely az 1964. évi tojás- és baromfiszál- lítási szerződés feladatairól, és a földművesszövetkezetek által nyújtott kedvezményekről szólt, Ranga Józsefné, a városi nőtanács titkára ismertette. Az ülésen résztvevő nőbizottsági tagok egyetértésben a nőtanács titkárával úgy határoztak, hogy a jövőben a termelőszövetkezetek székházában tartanak összejöveteleket, amelyekre a tsz-vezetőket is meghívják. A szekszárdi termelőszövetkezeti nőbizottsági tagok megbeszélés után, közös múzeumlátogatáson vettek részt. Megnézték a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából nyílt kiállítást. KÖNYVTÁRBAN Melyiket válasszam? Foto: Zsiga PÉNTEKEN TARTOTTÁK a medinai Béke Tsz ' zárszámadó közgyűlését. „Milyen volt?” — kérdezték tőlem másnap reggel. Azt mondtam el, amiről úgy gondoltam, hogy érdekes, ami eltér a szokásostól, a megszokottól, ami észrevehetően új a korábbi évekhez. De hát megfigyelhető-e egyáltalán valami új? Igen. Nemcsak Medinán, másnap a dombóvári Alkotmány Tsz-ben is sok olyan benyomás érte a vendégeket, amely kifejezetten tanúsítja, hogy az emberek, a szövetkezeti gazdák változnak: műveltebbek, szókimondóbbak és tórgyilago- sabbak. A problémák is változnak. Különösen szembetűnt ez a dombóvári Alkotmány Tsz-ben. Valami még külön is ide kívánkozik. A tsz-tagok politikai érettsége. Úgy ültem a tagok között, hogy a felfedezők izgalmával az embereket figyeltem, epés, vagy elégedett megjegyzéseiket, amelyek gyakran többet elárulnak, mint a bátor, vagy bátortalan felszólalások. Medinán néhány fillér híján 30 forintot, Dombóváron 3 forint híján 60 forintot ér egy-egy munkaegység. Másként alakult az egy dolgozó tsz-tagra jutó jövedelem Medinán és másként Dombóváron. Három évvel ezelőtt egyébként Dombóváron sokkal rosszabb volt a helyzet, már ami a tagok jövedelmét illeti, mint amilyen jelenleg Medinán. A dombóvári közgyűlés tehát ennek megfelelően jobb volt. Egy, s,más dologban feltétlenül jobb volt, hiszen a szövetkezet vezetői és gazdái kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek. A szövetkezeti gazdák kimondottan örültek, mert most elszámoláskor a többség 15—20 ezer forint készpénzt kap. Van olyan is, aki 35—40 ezer forintot. A derűlátást a közgyűlés színhelyén valósággal érezni lehetett. A mellettem ülő asszony odahajolt a szomszédjához, és azt súgta: „Úgy örülök, hogy ki sem tudom mondani. Csak az elnököt sajnálom, szegénynek máma sokat kell beszélni” — állapította meg kedves, jókedvű együttérzéssel. Az úttörők rövid műsort adtak, szavalataikkal és kórusdalaikkal a jó szántó-vetőket dicsérték. Mózs József, Purger István és a többiek felszólalása szintén érdekes volt: megható ragaszkodással jelentették ki, hogy köszönet az elnöknek, köszönet a sok kérges tenyérnek. A jelenről, a múltról szóltak. Mégis hiányérzete volt az embernek, mert a jövőt inkább csak a termelőszövetkezet elnöke hangsúlyozta. A többiek arra szorítkoztak csupán, hogy maradjon így, ahogy most van. Ezek után talán furcsa ellentmondásnak hat, hogy a medinai közgyűlés vitalitásban felülmúlta a dombóvárit. Miért? MEDINÁN a mögöttem ülő asz- szony tett megjegyzéseket, amíg Csajbók Kálmán tsz-elnök a beszámolóját tartotta, szinte állandóan sutyorgatt. Ilyeneket mondott: „Könnyen beszél... Ugy-ugy, mindent a tagokra kenni... Ezt értitek...” A felszólalókat viszont annál nagyobb öröm volt hallgatni. A tsz-tagok közül 12-en mezőgazda sági technikumba járnak, ök, a jövendő technikusok vitték a prímet. Főként az egyik traktoros és az egyik sertésgondozó. A traktoros ezzel kezdte: „Olyan eredményt értünk el, amilyenre nem számítottunk. De mire számítsunk az idén? Én aggódom és szeretném, ha erről beszélnénk legtöbbet. Nekem például fáj az, ami most történik mindannyiunk földjével. Trágya nélkül ugyanis nem tudok elképzelni termelést. 40—50 forintot akarunk a munkaegységekre, de miként adjon a föld, ha mi nem adunk neki. A talaj kimerülő állapotban van...” Arra hívta fel a vezetők és a tagok figyelmét, hogy ezen kell nagyon sürgősen változtatni. Megtapsolták. A tsz sertésgondozója ezeket mondta a rnünkafegyelem megjavítására célozva: „Dr. Kalapos István agronómusra sokan rossz szemmel néznek, de Kalapos István mindig a rend érdekében tette azt, amit tett. Én bizony láttam a nyáron olyat, hogy a brigádvezető kiugrott a hűs fák alól, amikor Kalapos Istvánt észrevette. Jó az tehát, ha van ember, aki a rendét és a fegyelmet megköveteli. A vezetőség munkáját, amikor szükséges, bíráljuk, de azt is tudjuk, hogy a legnehezebb időben álltak a közösség élére”. — mondta. A medinai zárszámadáson a felszólaló tagok kivétel nélkül azt feszegették, hogy miként kellene a korábbi hibákat gyorsan felszámolni, s a gazdálkodást és az eredményeket jobbá tenni. Higgadtság, józanság és kultúrált- ság jellemezte a felszólalókat. Indulatok helyett tények szabták meg a bírálat súlyát. Kimondottan pozitív volt a közgyűlés hangulata, mert előrelátásról tanúskodott valamennyi felszólalás, SZABÓPÁL ANTAL ELVTÁRS a megyei tanács vb. jelenlévő elnöke a tsz-vezetők figyelmét erre fel is hívta. Azt mondta, egy a fontos: mit mondtak a tsz-tagok, mert amit mondtak, azzal a vezetés munkáját segítik, olyan sürgető tennivalókra hívták fel a figyelmet, amit a jelenlévő vezetőség és tagság végeredményben meg tud oldani. Medinával párhuzamban Dombóváron a kritikus hang helyett inkább a túlságosan is mély megelégedettség uralkodott. S bár az eredmények az Alkotmány Tsz-ben elismerésre méltóak, mégis a túlságos elégedettség káros lehet. A dombóvári közgyűlés új vonása, hogy jelez valamit. Jelzi a közös gazdaságok fejlődésében azt a kritikus pontot, amely a beteljesültség hamis illúziójába ringatja az embereket. Mintha az lenne csupán az elérendő cél, amit Dombóváron, Döbröközön, vagy a többi jó közös gazdaságban már elértek. Mintha ez jelentené a legtöbbet, a legjobbat. Pedig erről szó sincs, és éppen erre kellett felhívni Virág István elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának és Gre- gorits Jakabnak, a termelőszövetkezet elnökének a jelenlévő szövetkezeti gazdák figyelmét. Ez is új vonás. Virág István arról beszélt, hogy amit Dombóváron a vezetők és a tagok két esztendő alatt szorgalmas munkájukkal elértek, az a közepes és a gyenge tsz-ek számára példa, de semmiféleképpen sem befejezés, csupán csak kezdés. Ide kell jutni valamennyi közös gazdaságnak, hogy végre valóban korszerű technikával elérje a világszínvonalat, még jobbá, kultúráltabbá tegye a szövetkezeti gazdák életét, munkáját, Szekulity Péter Adalékok egy parlamenti ♦ If aszás Imre. Tolna megyei % AV képviselő, az országgyűlés ♦legutóbbi ülésén elhangzott felszólalásában javasolta, hogy a ♦jelenlegi négy tanárképző főisko- ♦lán kívül létesítsenek még egyet, *az ország nyugati részében. A ♦jelenlegi helyzetből, az oktatás {színvonala iránt jelentkező köve♦ telményből eredően gondoskodni ♦kell arról, hogy minél több és 5minél magasabb képzettségű pe- ♦dagógus jusson el a legkisebb {falvakba is. ♦ Ezt az igényt talán felesleges fis indokolni, mindenki előtt vilá- ♦gos: az a nagy reform, amelyik ♦az oktatás minden fokán ezekben {az években végbemegy, már ön- ♦magában is feltételezi, hogy a {régi értelemben vett iskolát megszüntessük, a reformnak megfelelően. jól képzett tanerőkkel ^gazdagítsuk a tantestületeket. Ez ♦ egyelőre inkább még csak terv, {mint valóság. Különösen az a ♦falvakban. Márpedig a falusi is- ♦kola éppúgy beletartozik az ok- itatás folyamatába, mint a városi. ♦ Jelenleg viszont a falusi iskoládban tapuló fiatal a városiakkal ♦szemben bizonyos értelmű hát- arányt szenved, s nem egyszer ♦pontosan az egyre je’entősebb ♦szaktárgyak vonatkozásában. A problémáról a bonyhádi járásban tájékozódtunk. Az itteni igényt a mostani valóságos tények határozzák meg. S ezek nem a legrózsásabb képet mutatják, mert a járás 42 iskolaegységében 68 képesítés nélküli nevelő tanít, többnyire szaktárgyakat. A szándék. az, hogy az érettségizett fiatal elmegy tanítani, mindenképp dicsérendő. Ez azonban az éred- ményesséP'hez kevésnek látszik, mert az ismeret csak odáig terjedhet, ameddig a gimnáziumban már eredetileg kiterjedt. Ennél többet kívánni, képesítés nélküli nevelőtől, nem lehet, hiszen csak ennyit kapott. A kevesebbnek viszont a gyermekek látják kárát, mert többé-kevésbé ők maradnak le azokhoz képest, akik szaktanároktól sajátítják el a tantárgyakat. így az indulás a középiskolában nehézkes, ha a középiskolai tanár megfeszül, akkor sem képes megszüntetni az első osztály ismétlő jellegét. Mert a tanulókat egy kiindulásnak elfogadható, egyforma szintre kell emelni ahhoz, hogy tovább léphessenek a magasabb ismeretek megszerzésének útján. örvendetes, hogy a mai képesítés nélküli nevelők többsége tanul, s a választott pályát élethivatásának tekinti. Ám ebből a később gyümölcsöző haszonból egyelőre még hátrányok származnak az iskolára, az oktatásra. Tekintettel az ő tanulásukra, az összes tanítási napokat gyakorlatilag minden héten öt napra kell összpontosítani. Aztán évenként kapnak 30 nap tanulmányi szabadságot. Ezt feltétlenül ki kell adni. nemcsak azért, mert erre törvény van, hanem azért is, mert enélkül elképzelhetetlen a rendes felkészülés a konzultációkra. beszámolókra való folyamatos tanulás. S azok, akik valamilyen gyakorlati tárg at tanítanak. évenként legalább egy hetet összevont konzultáción töltenek. S most vegyünk egy községet, Kisdorogot. Itt a 11 tagú tantestületből hatan ta útnak tovább. A vizsgák félévkor és év végén ugyanarra az időpontra esnek, mint a főiskolán, vagy máshol. Ebben az időszakban egyáltalán nem irigylésre méltó az iskolaigazgató helyzete, hiszen végeredményben öt nevűivel kell megoldania tizenegy pedagógus feladatait. Vagy egy másik eset: Kisvejke. Ebben a községben alsótagozatös és képesítés nélküli 1
