Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
8 ÍOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. február 9. Fagyban; szélben magasodik... A közeljövő: 80 lakás — Későbbi sláger a szuperéit Az utcabeliek még jól emlékeznek azokra a napokra, amikor megkezdődött a költözködés, majd pedig megjelentek a munkások, és csákányaik, feszítővasaik nyomán eltűntek a sorvégi öreg házak. A terep nem sokáig maradt egyenletes, mert nem sokkal később földmarók zúdították a földet -a dömperek hátára, éles ásók, lamegérkezett a toronydaru is. A Séd-patak vize továbbra is egykedvűen csordogált, hiszen az elmúlt évek alatt ugyancsak megszokhatta már, hogy partján itt is, ott is magasba nyúló falakat emelnek a meszes ruhájú emberek. Az öreg fahíd hátán lovas kocsik helyett mind gyakrabban gördült át teherautó, és ha a pillérek érezni Újabb bérház falai magasodnak a már készek tövében. kák körvonalaiból lehetett sejteni. De a fagy és a hóréteg sem állíthatta meg a lendületet. Topogva gyülekeztek újra az emberek, és amikor a forró teát már lenyelték, nekiláttak a hó eltüntetésének. Kikaparták alóla a homokhegyeket, a már-már a föld színéig felérő, nyers téglafalakat. A fagy még sokáig dacosko- dott. A máskor az oly könnyen lapátolható folyami kavicsot kő- keménységűvé dermesztette, úgy, hogy a vitát a csákányoknak kellett eldönteni. Schmidt Mátyás és Bemáth László egymást biztatták, amikor szerszámaikkal neki kezdtek a fagyos sóder „bomlasztásámak”. Maltert keverni megint csak nem lehetett, hiszen a víz percek alatt jéggé merevedett volna a hidegben. Kazánok alatt füstölögve égtek a fahasábok és a keverőkbe zúduló forró vízzel már a fagy sem tudott mit kezdeni. Meggyorsultak a mozdulatok, nemcsak azért, mert a mozgás melegíti a tagakat, hanem mert a malter most gyorsabban dermed, mint bármikor. A Koszter-brigád tagjai már ismerik egymás mozdulatait, szólni sem kell sokszor egymásnak, egy fejbiceentéstoől, vagy egy kurta intésből röviden értenek. Az Adorján-brigád sem panaszkodik, hogy amióta a fagy felengedett, azóta szél pásztázza a „műhelyüket”, és most tengelyig érő sarat dagasztanak a gépek. Az építkezésen dolgozó két kőműves- és két kubikosbrigád, a „komlóiak”, — így nevezik őket az utcabeliek — derekasan helytáll, s nemcsak a munka „kurázsija” miatt, hanem mert azt is tudják, hogy az ő kezük alatt születő nyolcvan lakásra égető szükség van. Késlekedni, várakoztatni nem szabad... Ä Séd-patak hídján megálló embernek nem nehéz elképzelni a látottak alapján Szekszárd ezen részének leendő, új városképét. Balkéz felől már jó pár háromemeletes bérház emelkedik, az utca elejéről pedig ide- iátszák az ötven lakásos bérház sárga tömbje. A kiásott alapok, meg az első méter falak újabb épületek körvonalait sejtetik. Persze, a pontosabb eligazítás nem felesleges, érdemes bepillantani a tervekbe is... Segítségünkre van ebben § megyei tanács építési és közlekedési osztályán Molnár Mátyás lakáspolitikai előadó mérnök. A makett fényképe és az asztallapra egymás után kiteregetett tervrajz-térképek olyasmikről is beszélnek, amit a jelenlegi szemlélődő nem következtethet ki a Wossinszky utca sarkán állva. Az ismertetést két részre osztja Molnár Mátyás. Az egyikben arról számol be, melyek azok a tervek, amelyek megoldása már folyamatban van, és melyek azok, amire már megszületett a jóváhagyás is. Külön részben említi azokat, amelyek még a távolabbi jövőt jelentik. „A legközelebbi megvalósulást az a nyolcvan lakás jelenti, amelyeknek építése jelenleg folyik a Wossinszky utca északi végében. Ez egy 16. és két 32 lakásos énül etet jelent. Vala- sagffiíyri kukás kétszobás less Fagyos reggeleken nem egyszer csákánnyal kell feldarabolni a ltökeménységiivé fagyott sódert a komlói építőipari vállalat dolgozóinak, építésük 1963-ban kezdődött, és az idén nyer befejezést”. Nézzük a makettet, kalauzunk ujja apró köröket rajzol felette. Ezek a körök a valóságban bérházak, toronyházak helyét jelölik. A szóban forgó utca lakójának kíváncsisága is ösztönöz, de azt látom, hogy park, vagy legjobb esetben gép- kocsiparkoló lesz a házunk helyén egykor,-,,Á tervezett toronyházak helyzete egyelőre még kérdéses. Az országos lifthiány miatt valószínű, hogy ez ügyben elhúzódik a döntés, vagy pedig módosítást fog jelenteni”. Amikor a lakóházak épülő sorrendjével többé-kevésbé már megismerkedtem, Molnár Mátyást a közintézmények felől faggatom. Újabb térkép kerül az asztalra az eddiginél nagyobb, ahol nem is finoman rovátkáit, precíz rajzok jelölik az épületek helyeit, hanem színes foltok jelzik, hogy hói mi fog állni. A környék lakra szórakozni majd például a jelenlegi Patyolat helyén felépülő éttermi-szállodai kombinátba járhatnak, de nem esik messze ettől a helytől a város új művelődési háza sem. Rendelőintézet fog felépülni majd a szomszédos utcában néhány öreg ház helyén és nem sokkal távolabb a bölcsőde. Garázs-épület gondoskodik majd a gépkocsik elhelyezéséről, mert addigra már autó- tulajdonosnak lenni egészen közönséges dolog lesz. Hosszú, téglalap alakú folt jelzi a Séd-patak menti városrész lezárását. Ebben a nagy épületben egy népművészeti múzeum kap helyet, ahol bizonyára a környék, így elsősorban a Sárköz teljesen feldolgozott népművészeti anyagát láthatjuk majd. A pataktól valamennyi épületet zölt sáv választja majd eb sétányokkal, padokkal... A városrész slágerének a szuperett ígérkezik. Hogy mit jelent a szuperett? Jelen esetben 900 négyzétméteren elterülő boltközpontot, amelyben épp úgy helyet kap az élelmiszer, mint a rövidáru, vagy a villamossági részleg; Korszerű kereskedelmi központ tehát, ahol a vevő egy helyen minden közszükségleti cikket megtaláL.. ...Miközben a terveket vizsgálhattuk, odakint újabb és újabb téglasorokkal növekedtek a házfalak, szemlátomást realizálódnak a tervek. Minden nap. újabb métereket, emeleteket valósítanak meg ezekből a valóságos álmokból. Szöveg: Végh Miklós Fényképezte: Erb János Anius József daru- > : kezelő gombnyo- | mások segítségével irányítja a hatalmas toronydarut Ujjának egyetlen nyomásával a kábelen keresztül mázsás terítek emelésére ad „parancsot” a gépnek, amely úgy emeli magasba a kisebb téglarakásokat és malteros ládákat, mintha pehely- könnyűek lennének. Forró vizet használnak a malter- és betonkeveréshez, mert különben perceken belül jéggé dermedne.a keverék pútok húzták meg a felépítendő házak alapját. A fundamentum is épülni kezdett, téglahegyek, sóderdombok emelkedtek mindenütt. Cementet, vizet, folyami kavicsot emésztve dohogott a betonkeverő, és egy nap döngve tudnának, észrevették volna; hogy visszafelé sokkal köny- nyebb kitartani a terhűktől megszabadult masinákat. Az első komoly havazás mindent egyformán befedett, az építkezést jobbára csak a buc
