Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-06 / 30. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1034. február o. Ankétsorozat a termelési ágazatok vezetőivel Megszűnnek a gépállomások? Beszélgetés Zsigovits Ferenc gépészmérnökkel, a Gépállomások Megyei Igazgatósága vezetőjével Zsigovits Ferenc, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője a gépállomások életében és működésében bekövetkezett néhány változásról tájékoztatta, több kérdésre válaszolva lapunk munkatársát. Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága az idei tervek maradéktalan teljesítésének jegyében egyebek között ankétokat rendez, illetőleg rendezett a gazdaságok termelési ágazatainak vezetői számára. Ez alkalommal részletesen foglalkoznak a tavalyi tapasztalatokkal és az idei tennivalókkal. Január végén a Hőgyészi Állami Gazdaságban az állami gazdaságok vezetőinek tanácskozásával kezdték az ankétsorozatot. Utána a Biritói Állami Gazdaságban a főállattenyésztők beszélték meg a tennivalókat. Február 4-én a Gerjeni Állami Gazdaságban az öntözéses termelési ágazat vezetői és szakemberei tanácskoztak. Február 5-én az érdekelt, és érintett vezetők az erdő- és a vadgazdálkodással kapcsolatos tennivalókat beszélték meg. Február 7-én a gépészmérnökök ankétjára kerül sor. 11-én a kertészek, 12-én és 13-án a fő- agronómusok tanácskoznak. Utána Dunaföldváron 4 napos értekezlet lesz a brigádvezetőkkel. — A magyar mezőgazdaságban a gépállomások érdemeket szereztek. Az is igaz azonban, hogy egyre több gondot okozott az erő- és munkagépek kettős irányítása. A tsz-ek vezetői nem mindig vehették igénybe, akkor és úgy az erő-, valamint a munkagépeket, amikor legnagyobb szükség volt azokra. Mi történik, Zsigovits elvtárs, valóban megszűnnek a gépállomások? — Erről szó sincs, az viszont igaz, hogy a követelményeknek megfelelően, a megváltozott körülmények figyelembevételével, a gépállomások eddigi tevékenysége fokozatosan átalakul, mégpedig úgy, hogy a gépállomások gépjavító állomások lesznek, ennek megfelelően tevékenykednek. Elmondanám, mi a helyzet nálunk a megyében, és az ötéves terv végéig mire lehet számítani. Ennek ismeretében jobban megérthetjük a gépjavító állomások létrehozásának szükségét. A mezőgazdaság gépesítése teljes iramban folyik évek óta, és még nem fejeződött be. Ez annyit jelent, hogy 1965. végéig a megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben 2786 traktor és egyebek között 420—450 gabonakombájn lesz számításaink szerint. 1965. már nincs messze. Ha az előbb említett gépek hiánytalanul megérkeznek, akkor egy traktoregységre 93 kataszteri hold egy gabonakombájnra 319 kataszteri hold földterület jut. Ezeket a számokat úgy lehet fogadni, mint a mezőgazdaság erőgépekkel való teljes gépesítését. Utána még fokozottabban me,g lehet kezdeni az állattenyésztés gépesítését. Jól tudjuk azonban, hogy a gépeket nemcsak használni, javítani is kell. A mi szempontunkból most jelenleg ez a legdöntőbb. A megfelelő üzembe tartás miatt a gépjavítás jelenlegi formáját meg kell változtatni. A termelőszövetkezetek feladata elsősorban a termelés. Arról nem is beszélve, hogy műhelyek építése, szerszámgépek beszerzése eg5r-egy közös gazdaság számára nagy megterhelést jelent. Tpbb millió forintot. Ezért született az a döntés, hogy a meglévő gépállomásokat gépjavító állomásokká kell átszervezni, hogy azok a tsz-eket kiszolgálják. A megye területén hat középja- vító bázist hozunk létre, a műhelyteret és a szerszámteret a szükségnek megfelelően kiegészítjük. A középjavító bázisok a gépállomásokra épülnek. A szekszárdi járásban például a Várdombi Gépjavító Állomáshoz 80 ezer hold- nyi terület tartozik és 575 erőgép. A tamási járásban 70 ezer hold tartozik a Tamási Gépjavító Állomáshoz, 510 erőgéppel. — Az átszervezés nem okoz bizonytalanságot? Hová kerültek, vagy kerülnek a mezőgazdászok, valamint a traktorosok? Történt-e róluk gondoskodás? — A kérdés indokolt, de szerencsére és sajnos a mezőgazdászoknak és a traktorosoknak nem okoz gondot az azonnali elhelyezkedés. Azért mondom, hogy szerencsére, mert nekünk sem okoz gondot, s azért mondom, hogy sajnos, mert ma még inkább az a probléma, hogy kevés a traktoros és kevés a szakképzett mezőgazdász is. 'A Várdombi Gépállomás főmezőgazdásza máris dolgozik az őcsényi termelőszövetkezetben. A traktorosok pedig rendszerint a gépekkel együtt mennek át a termelőszövetkezetekbe. A szorgalmas és< lelkiismeretes traktorvezetők „megszerzéséért” valóságos versengés folyik. Ebből arra lehet következtetni, hogy; azokon a gépállomásokon sem okoz majd gondot a dolgozók elhelyezése, amelyeken majd később kerül sor a funkció megváltoztatására. A szorgalmas és igyekvő embereket a termelőszövetkezeti vezetők ismerik, két kézzel kapnak utánuk. Egyszóval a gépjavító állomásokon a traktorosok egy részének és a mezőgazdászoknak a státusza megszűnt. Ezzel együtt azonban növelni kellett és kell a műszaki gárda létszámát. Szakértők irányítása nélkül ugyanis nehéz boldogulni. Gépészmérnökökről és gépésztechnikusokról, azok munkába állításáról a két gépjavító állomáson gondoskodtunk. Várdombon 5 mérnök és technikus irányítja a gépjavítást, viszont kevés a szerelő. — Ezzel kapcsolatban kérdésem is lenne, Zsigovits elvtárs. A termelőszövetkezetek gépparkja nőtt. Ebben az új helyzetben a megyei igazgatóság foglalkozik-e azzal, hogy segítse a tsz-ekben a szerelő-probléma megoldását. Tehát nemcsak a gépjavító állomásokon, a termelőszövetkezetekben is? — Ez a kérdés vérmérséklet szerint és a helyzet súlyosságának ismeretében járási vezetők részéről is elhangzott. A következőket tudom mondani: Mi kifejezetten rossz néven vesszük, ha a közös gazdaságok tőlünk csábítják el a szerelőket. Viszont megértjük a termelőszövetkezeti vezetők helyzetét is. A jelenlegi állapotokon mindenképpen változtatni kell. Változtatni is szeretnénk. Jelenleg 210 ipari tanuló tanul és ez már jelent valamit, ha nem is a közeljövőben. Ez az egyik dolog. A másik a következő. Júniusban a régi, tapasztalt, nagytudású traktorosok vizsgát tehetnek, és ha megfelelnek a követelményeknek, szerelőként dolgozhatnak. És ha már itt tartunk, gondolom feltétlenül érdekli a termelő- szövetkezetek vezetőit és tagjait a tavaszi mezőgazdasági munkákra való felkészülés. Néhány szót erről is: Február 28-ig a két gépjavító állomás a termelőszövetkezetek erőgépeinek 65 százalékát kijavítja egyhónapos garancia mellett. Elsősorban azokat a gépeket, amelyeket legkorábban kell munkába állítani — fejezte be nyilatkozatát Zsigovits Ferenc elvtárs. Szekulity Péter KÖLTÖZKÖDÉS — Hahó, állj meg, megsüllyed! — Az \nem jó... — hurrogják le A kiáltást talán nem is hallja a motorzúgástól a vezető a lánctalpas traktor vezetőfülkéjében, de az integetésre megállítja a gépet. Kinyitja az ajtót. — Mi baj? — Vigyázz, mert megsüllyedt. Lassabban vontasd, nehogy most legyen valami baja... — Rendben... — Gyere egyenesen egészen az ajtóig, és akkor fordulj. A vezetőülés ajtaja becsukódik, a motor felhördül, a lánctalpak megcsikordulnak, a traktor megindul — és vele együtt a vonóhoroghoz vastag lánccal kapcsolt esztergapad. A több mázsás gép lábai alá helyezett csúszótalpak mélyen beletúrnak a süppedő, laza talajba. A traktoros mintha csak be akarna menni gépével a nyitott ajtón, ám hirtelen meghúzza az egyik kormányzó kart, a traktor máris fordul, alig néhány centire húzza el a lánctalpat az ajtószámy előtt, aztán megáll. Vagy tíz pufajkás, szerelőruhás ember fogja körül az esztergát. Az egyik feljebb taszítja a fején a kucsmát. —- Idáig eljutottunk: ‘"D'á'hioSt“ hogyan visszük be? — Ha volna egy hosszú drótkötél — spekulál az egyik, és mutat az ajtóval szemközti ablakra — a traktorral az ablakon keresztül behúzott kötéllel bevontathatnánk. a többiek. — Én mást mondok — mondja a másik. — Hozunk két hosszú pallódeszkát, meg valami rudat. A deszkákat keresztülfektetjük a küszöbön, a dété idejön rükverc- ben, és a rúd segítségével, úgy tolatjuk be. — Csakugyan, ez lesz a legjobb. Deszkákat hoznak, rudat. A DT fordul, lassan, óvatosan tolni kezdi hátramenetben a sokmázsás gépet. Az centiméterenként csúszik befelé a két szál deszkán, mint valami sínen. — Megállni! Jól van... — Na, most gyerünk, innen már a helyére húzzuk. Görgőket alá- ja... Vascsövek kerülnek az esztergapad alá, tíz ember feszül neki, tolja, húzza, míg a végleges helyére nem gördíti. — Hát ezzel is megvolnánk. Jöhet a többi. A bátai termelőszövetkezet majorjában készülőben van az új műhelyépület. Kívülről még'nínc«• ugyan bevakolva, de a szerelők már birtokba vették. A régi műhelyből mbit' Költöztetik ä gépeket, a berendezést. Az eszterga- padot, hogy ne kelljen sok ve- sződséggel járműre emelni, csúszótalpakon vontatták idáig, a több, mint két kilométerre lévő régi műhelytől. BI. MANAPSÁG MINDENKI IDEGES. A szóhasználatban már ísy jelentkezik: Idegileg nem tírom tovább. Divat andaxint, trioxazint hordani a táskánkban magunkkal, divat nyugtátokat szedni a nap közbeni fekete és cigaretta ellensúlyozására, és nagyon gyakoriak az idegorvosi rendelőben a jelentkezők. A csakugyan neuraszténiások, szervi betegek mellett fele-fele arányban jelentkeznek az ideges emberek. Megnőtt a forgalom az idegorvosi rendelőben is, és ezt csak kisebb mértékben magyarázza a termelőszövetkezeti tagok bekapcsolása a társadalombiztosításba. Kevés kivételtől eltekintve, városi emberek orvosa az idegorvos. A párhuzamot nem azért említjük meg. mintha valami civilizációs betegségnek fognák fel az idegességet, senkit sem akarunk arról meggyőzni, hogy falun az élet egészségesebb. Nem is lenne ez célravezető, hiszen város és városi munkás nélkül nem él meg a falu, és ha városi ez a betegség, nem falura vándorlással oldható meg. Jelenség, amely sok ember egyéni panaszából alakul ki, s ezek az egyéni panaszok csoportosíthatók, kiváltó okuk szerint. Ha a kiváltó okot ismerjük, könnyebben segíthetünk rajta. De a kiváltó ok, a konfliktus is nagyon sokféle. Nem is kell túlságosan elmélyedni a témában ahhoz, hogy ezt megállapítsuk. Az esetek nem kis számában nőgyógyászain. sebészeten kezelik tovább az „idegest”. Mi ezúttal egy konfliktus-csoportban vizsgálódtunk: amikor az idegességet emberek okozzák egymásnak. És ezen belül is nagyon figyelemre Az idegorvos rendelőjében méltóak a munka, és a munkahely által okozott idegességek. A szekszárdi rendelőintézet szakorvosi rendelőjében természetesen sokan várakoznak. És többnyire nők. Üzemekből, hivatalokból és otthonról. Naponta ötvenen is megindulnak itt. Odabent a rendelőben egy dolog tűnik mindjárt szembe itt nincsenek műszerek. Az orvosi asztalon csupán injekciós tű fekszik. Az orvos nem Íróasztal mögött. előtte ül. Megnyerő nyugodtsággal fogadja a pácienseket. A hiva alosságot egyedül az asszisztensnő képviseli, akinek az adatokat kell bediktálni. A rendelő hangulata olyan nyugodt, hogy felér egy idegcslllapítóval. RENDELÉS. Egy asszony lép be, fekete kabátban, amely szorosan fogja a testét. Liheg és leroskad a székre. — Jaj, doktor úr, nagyon beteg vagyok. Ez az idegesség borzasztó — és közben gesztikulál, zilált haját simítja. — Akkor magának kórházban a helye — mondja lassan az orvos. Az asszony most csakugyan idegesen ugrik fel: — Doktor úr, csak azt ne! Otthon beáztattam a ruhát, legalább két nap kell hozzá, míg kimosom. Más idegállapotban érkezik egy kék keidős ”rgv szemű fiatal- asszony. Az orvosnak először csak annyit mond: Az utóbbi Divat az andaxin — A munka és a munkahely hatása időben erősen lefogyott, remeg a keze. a látása romlott. Gyakran veszik elő a sírógörcsök. Ahogy említi, könnybe is lábad a szeme. — Próbáljon visszaemlékezni, hogy mivel kezdődött ez az állapot... Mi váltja ki a sírógörcsöket? — segít az orvos. Az okot a legtöbb beteg tudja, de legalább is sejti. Elmondani gyakran szégyellik, vagy nem merik. Úgy kell „kiszedni” a baj okát, nem segítenek az orvosnak. A fiatalasszony azonban már úgy látszik, kimerítette önuralmát. Elsírja magát: — A főnöknőm... Nem mondtam még senkinek, de nagyon rossz a természete. Folyton bosz- szant bennünket, ok nélkül hibát keres a munkánkban, engem meg különösen nem bír. Fölényeskedik, és mintha szánt szándékkal házsártoskodna... A nap, mint nap ismétlődő hatás önérzetének napirenden szereplő durva megsértése hozta a rendelőbe a fiatalasszonyt. Vajon a csoportvezetőnő belátásra tért-e azóta? Azonkívül, hogy hosszú időn keresztül keserítette beosztottja napjait, ennek az asz- szonynak a betegség mellett majd egy hónapos munkakiesést is okozott. Ha az orvos tehetné, felírna számára egy másik munkahelyet. De járt már ide sokáig kezelésre egy másik fiatalasszony is. A munkahelyéről valaki névtelen levelet küldött férjének, alaptalanul megrágalmazva őt, és emiatt otthon minden perc a? idegeit tette próbára. Az ilyen eseteket oldalakon keresztül lehetne sorolni. VOLT OLYAN BETEG IS, aki azért került ideges állapotba, mert úgy érezte, testvérei jobban jártak a. szülői örökség elosztásánál. Futószalagon szállítja a betegeket a fiatalabb és az idősebb nemzedék kényszerű együttélése. Az orvos ilyenkor nem írhat fel külön lakást a fiatal házaspárnak, és nagyon meg kell gondolnia, hogy kinek juttassa a havi két darab szanatóriumi beutalót. A munkahelyen szerzett idegességeknek van erőteljesebb formája is az említetteknél. Nemcsak a mai élettempó pyorsabb a tegnapinál. Az is tény, hogy ezelőtt kétezer évvel a görögök már leírták a hisztériás. illetve ideges nő fogalmát. Sokáig női bet”? ' ' 'k tartották a neuraszténiát. De ma az emberek — az idegorvos megfigyelése szerint —. hajszolják magukat. Az igények nőnek és ebben mintha nem volna józan ítélőképesség a teherbírást illetően. Akinek mosógépe van. frizsidert is akar — ez érthető. De talán hasznosabb volna fél évvel később megvenni, mint ezért, vagy tv-ért, autóért túlhajszolni magunkat. Tartós ideges állapotot, vagy neuraszténiát idéz elő a túlzott munkavállalás, a sok különmunka. AZ IDEJÁRÓ ASSZONYOK közül sokan panaszkodnak, mert nem bírják az üzemi munka mellett a második és harmadik műszakot; otthon iskoláskorú gyerekek vannak, a háztartás is várja őket, és nincsen segítségük. A panaszosok nem azokból kerülnek ki. akik 10—15 éve munkaviszonyban állnak. Azok jelentkeznek, akik 2—3 éve dolgoznak. Megvárták, míg a gyerekek iskolába mehettek, úgy gondolták, könnyebb akkor vállalni munkát. Ez idő alatt természetesen a család hozzászokott a mama szolgáltatásaihoz, s így a háztartás most is teljes egészében őreá vár. Pedig a jó családi szellem mást igényel. Ha a családban szükség van az asszonyok keresetére is, akkor kell, hogy segítségére siessen a férj, a gyerekek, amennyire csak tehetik. Nem beszéltünk még a súlyosabb családi körülményekről, az alkoholista apákról, akik neurasz- téniás betegségekbe hajszolják feleségüket, a gyerekkel együtt, a csalódott házastársakról, akiknek nagyon nehéz megtalálni lelki egyensúlyukat. De az említett esetek is azért kerültek napirendre, hogy figyelmeztessenek: Emberek, egymás között, a munkahelyen és a családban ne fokozzák, élezzék az idegességet! A megyében tavaly 4 millió forint értékű idegnyugtató fogyott el. BENCZE KLÁRA
