Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-05 / 29. szám

2 TtOlSNÁ WtGTÉI NÉPÚJSÁG 1964. február 5. Termelési tanácskozások a mezőgazdasági üzemekben Ez már a kezdés jele. A gép­állomásokon és az állami gazda­ságokban e napokban tartják a termelési tanácskozásokat. Egy- egy üzemág. munkaterület dolgo­zói megismerkednek az éves terv- feladatokkal, egyszerűbben szólva azzal, hogy hány liter tejet, mennyi húst. mennyi kenyér- gabonát. takarmánygabonát, stb. kell termelniök, s az egész éves munkából kire. milyen feladat vár. A termelési tanácskozásokon beszélik meg azt is. hogy a bri­gádok, a munkacsapatok, az ál­lattenyésztők, a traktorosok, a növénytermesztők, mit adnrk ter­ven felül, milyen vállalásokat tesznek a termelési tervek túl­teljesítésére. Éooen ezért nagy­jelentőségű minden egyes üzem­ben a termelési tanácskozás. Az egyéni és a brigádversenyek jelentősége ismert. A múlt év­ben a vállalások nagymértékben segítették elő a mezőgazdasági munkák sikerét, a termésátlagok növelését, és azt, hogy optimális időben kerüljön földbe a mag, ugyanígy optimális időben tör­ténjék meg a betakarítás. A verseny lendülete b'ztos segítség és biztos erőforrás, olyan, ami­Zárszámadó közgyűlések megyeszerte A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek többségében e na­pokban tartják a zárszámadó közgyűlést. Van olyan nap. ami­kor 8—10 'közös gazdaságban tar­tanak évzárást. Tegnap egyebek között á tolnai Aranykalász 'ter­melőszövetkezet tagjai tettek pon­tot a tavalyi esztendő végére. Ma lesz a zárszámadás Nagy- vejkén és Simontornyán. Szom­baton a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben kerül sor az ünnepélyes évzárásra. Ezzel egyidejűleg a közös gazdaságokban a tsz-tagok megkapják a készpénz-részese­dést. és az egyéb juttatásokat. lyenre az üzemek vezetői nyu­godtan támaszkodhatnak. Feltét­lenül fontos azonban úgy ismer­tetni az éves feladatokat, hogy a dolgozók a tenn'valókat áttekint­hessék. és ezek ismeretében, reá­lis vállalásokat tehessenek. Fornádon február 7-én, a Gyön- ki Gépállomáson február 11-én tsrtják a termelési tanácskozást. Ott is és mindenütt jó alkalom összegezni és elemezni a tavalyi tapasztalatokat. Hasznos és he­lyes. ha a vezetők a dolgozók javaslataink figyelembevételével,a verseny-értékelések rendjét úgy módosítják, ahogyan az legjob­ban meefelel a közösség érde­keinek. Több alkalommal fordult elő, hogy a nagy nekibuzdulású verseny papíron maradt, mert a felelősök nem fordítottak gondot a rendszeres és idejében való értékelésre, vagy a helyezéseket elmulasztották az érdekeltek tu­domására hozni, vagy pedig pon­tatlanok. megbízhatatlanok vol­tak az értékelések. Mindezek úgy szerepeljenek a termelési tanácskozások napi­rendjén, hogy megszüntethető, felszámolható hibákról van szó. Ma ünnepélyesen megnyitják a Mezőgazdasági Könyvhónapot Megyénkben is megkezdődnek av Mezőgazdasági Könyvhónap rendezvényei. Ma. február 5-én, délután„3 órakpc..a Tolna megyei ¥aűács VB. művelődési osztálya, a Tolna megyei Tanács VB. könyvtára rendezésében Szek- szárdon a Béri Balogh Ádám Múzeumban tartják az ünnepé­lyes megnyitót. Tolnai Ferenc, a megyei tanács vb-elnökhelyettese tart előadást, majd az érdeklő­dők megtekinthetik a „Mező- gazdaság a fejlődés útján'' című tablós, képese kiállítást. „Kapoli maradjon A SIMONTORNYAI termelő- szövetkezet tagjai 1963-ban, hosz- szú évek óta először, jobb kedv­vel, nagyobb ambícióval dolgoz­tak, mert észrevették, hogy lát­szatja lesz munkájuknak. A gaz­dák ma tartják a zárszámadó köz­gyűlést, amely minden várakozást felülmúlt, hiszen egy munkaegy­ség 44 forintot ér. Erre a tsz tör­ténetében még nem volt példa. A szövetkezet gazdái tehát jogos bit zakodással nézhetnek az idei esz­tendő elé. örömük mégsem teljes, sőt a jövőt illetően bizonytalanok és rosszkedvűek. Sokan azt han­goztatják: kezdődik a szegénység elölről. A beszámolót jóváhagyó vezetőségi ülésen szinte kivétel nélkül így beszéltek a tagok, s egészen bizonyos, hogy ma, a zár­számadó közgyűlésen is ez lesz a fő téma. Miért? A jelennel a simontornyai gaz­dák elégedettek, de azt is tudják, hogy a szép és ígéretes tavalyi in­dulás Kapoli nélkül, Igar-Szőlő- hegy nélkül nem folytatódik. Ért­hető, hogy ebbe nem hajlandók belenyugodni sem ők, sem pedig azok, akik számára a megye hatá­ránál sokkal előbbre való a szö­vetkezeti gazdálkodás ügye, a szo­cialista mezőgazdasági nagyüze­mek megszilárdítása. A simontor- nyaiakat éppen a megyehatár miatt fenyegeti az a veszély, hogy újból visszafejlődnek. Ha nem lenne nagyon komoly a dolog, ak­kor kitűnő vicc-téma lehetne, hogy talán egy országhatár sem okoz akkora gondot, mint ez a szó­ban forgó megyehatár. De kezdjük elölről. Simontor- nya Tolna megyéhez, Igar-Szőlő- hegy közigazgatásilag Fejér me­gyéhez tartozik. Akadémikus vita folyik itt-ott afelett, hogy ilyen körülmények között mi a leghe­lyesebb eljárás: segítheti-e a Fe­jér megyei tsz a Tolna megyei tsz-t? Vannak, akik úgy vélik, á Ivét közös gazdaságnak egyesülni kellene. Ez az út azonban járha­tatlan, mert éppen a közigazgatá­si határok miatt az egyesülés sok­fajta megoldhatatlan problémát vonna maga után, pénzügyi és be­ruházási vonatkozásban. Vannak, akik azt tanácsolják, vagy Igart csatolják Tolna megyéhez, vagy Simontornyát Fejér megyéhez. Erre persze nincs semmi szükség, mert a járható utat tavaly az iga- riak és a simontornyaiak végig járták, csupán ezen kellene tovább haladniok, gáncsoskodás és akadé­koskodás nélkül. A KÉT KÖZÖS GAZDASÄG kü­lönben határos egymással. A si­montornyai tsz rosszul, a szőlőhe­gyi tsz jól gazdálkodott. Kapoli Imre elvtárs, a szőlőhegyi tsz el­nöke és PalQcz elvtárs a tsz főag- ronómusa 1963-ban elvállalta a si­montornyai gazdaság irányítását. Elvállalták anélkül, hogy túlkomp­likálták volna a dolgot. Nem a megyehatárt nézték ugyanis, ha­nem a magasabb rendű érdeket: Egy gyenge tsz megszilárdítását, amely népgazdasági szemlélettel bíró ember számára közügy. Ka­poli Imre és munkatársai ilyen népgazdasági szemlélettel bíró emberek. Különben logikus és ké­zen fekvő, hogy szomszédnak első­sorban a szomszéd segít. Fejér megye érdekelt vezetői tavaly az elvtársi segítségnyújtásnak e mód­jában nem találtak és nem talál­nak semmi kivetni valót. Néhány hét óta azonban a sárbogárdi járás részéről más megnyilvánulások ta­pasztalhatók. (Igar-Szőlőhegyen a sárbogárdi járáshoz tartozik.) Má? megnyilvánulások tapasztalható!' pedig a két tsz együttműködése bevált. Előnyös a simontornyai és a szőlőhegyi gazdáknak is. Simon­tornyán a közös gazdaságban ke­vés a munkaerő, sok az idős em­ber. Szőlőhegyen viszont gyakran már gondot okoz a tagok foglal­koztatása. A simontornyai szövet­kezeti' gazdáknak megtetszett az elnök és a főagronómus átgondolt munkastílusa, és főként az a mód, ahogyan e két vezető az emberek­kel tárgyal. A két tsz tagjai barát­ságot kötöttek egymással. Az együttdolgozó?, ;az összefogás. ,a ki­váló vezetés eredménye Simon­tornyán a 44 forintos munkaegy­ség-érték. Amikor jjélcj^wl t^vgjy TÚegKézdték' a 'kukorica ekekapá- zását, az idős tagok nem bírták az iramot, néhány nap alatt kidőltek. Erre másnap megjelent az igari „Vörös Hadsereg” és két nap alatt megekézték, a gyomtól megmen­tették a kukoricát. Kapoli Imrét 1962-ben Fejér megye legjobb tsz-elnökei között tartották számon. 1964-ben már Tolna megye is magáénak vallja, itt is a legjobbak között emlege­tik. Ettől egyik megye sem lett szegényebb, egy tsz viszont gazda­gabb lesz, egy községben a szövet­kezeti gazdák elégedettebbek let­tek, anélkül, hogy ennek a társ- tsz tagjai kárát Vallották volna. A zárszámadó közgyűlésen sajnos Kapoli elvtárs nem vehet részt. Beteg, a székesfehérvári kórház­ban gyógykezelik. A simontornyai tsz-tagokat ez bántja legjobban. Nem mondhatják meg neki, hogy m?ga a mi emberünk, maradjon továbbra is velünk Kapoli elvtárs. Ezt szeretnék megmondani, mert olyan hírek hallatszanak, hogy Kapoli elvtárs éppen az akadémi­kus viták miatt menni akar. Vissza Igar-Szőlőhegyre, illetőleg két tsz helyett, már csak az egyiket vál­lalja, holott mindkét tsz-ben meg vannak vele elégedve. KAR LENNE ELMENNIE. Az Is nagy kár, hogy a főagronómust a sárbogárdi járás egy másik tsz-ébe akarják irányítani, holott Simon­tornyán és Igar-Szőlőhegyen nél­külözhetetlen ember. A főagronó- musnak nincs is kedvére a ván­dorlás. Február 3-án, amikor a párttagok és a tsz-vezetők együtt tanácskoztak, a ragaszkodás és a józan tárgyilagosság hangján tár­gyalták a helyzetet. „Ne legyen új vezetőség, maradjon a régi. Egy­szer. végre-valahára helyre ver­gődtünk. Kinek lehet érdeke, hogy újból kétforintos legyen a csoport? A két megye vezetőitől azt kérjük, hogy segítsenek bennünket, tegyék lehetővé, hogy úgy folytassuk a munkánkat, ahogy tavaly meg­kezdtük" — így beszélnek a kom­munisták, a vezetőségi tagok és a tagok. Állandóan visszatérő refrén hogy Kapoli maradjon. Még nem lehet tudni, hogyan dönt az elnök és a főagronómus. Mindenesetre tavaly emberül helytálltak, s ve­zető számára a ragaszkodásnak, a megbecsülésnek Simontornyán ta­pasztalható megnyilvánulása a legnagyobb kitüntetés. Simontornyán tehát a legégetőbb kérdés egyelőre még válaszra vár. Ez a kérdés: A nagyszerű kezdést követi-e a folytatás? Szekulity Péter A nemzetközi gazdasági Francia hadparancsok — Sxehssárdon „Agyő" a somlói borért — Másfél évszázados jelentések a napóleoni sereg dunántúli megszállásáról Dr. Hadnagy Albert, a Szek­szárdi Állami Levéltár igaz­gatója rendkívül érdekes törté­nelmi adatokat tartalmazó vaskas iratcsomót fedezett fel. Tolna vármegye egykori okmányai kö­zött. a Háry János kilétének ku­tatása közben. A régi iratok a napóleoni hadak magyarországi tartózkodásáról tanúskodnak. Az iratok többsége a francia hadseregtől megszállt dunántúli vármegyék tájékoztató jelentései a megszállási övezeten kívül eső vármegyékhez miheztarlás vé­gett. ha azoknak a területére is eljutnak a franciák. A jelenté­sekből kiderül, hogy a rémhír- terjesztés már abban az időben sem volt ismeretlen fogalom, s a vaklárma folytán halálra ijedt Dunántúl népe. amikor meghal­lotta. hogy jönnek a franciák. A jelentésekhez mellékelt levelek­ben, hírek továbbításában a há­borús kegyetlenkedésektől kezdve a híres francia udvariasságig, Napoleon katonái vise'kedésének sokféle vál'ozRta sze-enel. Egy Vas vármegyei földbirto­kos például arról panaszkodott, ‘ hogy hat francia tisztnek adott ebédet és vacsorát. A franciák igen megkedvelték tüzes somlói borát is, fizetség helyett azonban csupán a jobbjukat nyújtották, barátságosan leparoláztak a házi­gazdával, majd szívélyes adieu köszönéssel, elégedetten távoztak. A háborút valamiféle vendéglátó- ipari üzemmel összetévesztő föl­desúr keserve azzal tetéződött, hogy a franciák túlságosan rá­szoktak jó borára, attól kezdve! rendszeresen látogatták pincéjét, s mint panaszolta: attól tart, hogy lassanként m'nd megisszák szőlőjének nektárját, egy „ágyő”- felkiáltással fizetve, és franciás eleganciával távozva. Előkerült több francia nyelvű katonai parancs is, amelyeket a magyar hatóságokhoz ^ntézett a ' francia sereg parancsnoksága. I Ezekben a franciák azt hang- j súlyozzák, hogy felszabadítókén': I I érkeztek, s közölték kívánságai- 1 kát a napi ellátási, elszállásolási, j szállítási, stb. szolgáltatásokra 1 valamint a lakosság magatartú ára vonatkozóan. Ballabás László , Nemrégiben társaságban arról beszélgettünk, milyen hasznos számunkra, hogy öt baráti or­szág, Nyugat-Ukrajna, Románia, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország, összekapcsolták villamos energia-hálózatukat, s hogy ebből a hálózatból Magyar- ország 1965-ig annyi villamos ener­giát importálhat, mint amennyi egy teljes pécsi hőerőmű kapaci­tása. Mi is megállapítottuk, hogy ez jó dolog, hiszen milliárdos be­ruházást takarítunk meg, s ol­csóbban kapjuk az áramot, mint­ha itthon termelnénk, ugyanis köztudomás szerint a nehéz bá­nyászati viszonyok között ter­melt, alacsony kalóriaértékű ma­gyarországi szenekből a szocialis­ta országok közül nálunk állítha­tó elő a legdrágábban villamos energia. A világos, és forintokban is mérhető kedvező eredmények el­lenére mégis az egyik beszélgető társunk azt a megjegyzést tette, hogy abban az esetben, ha Ma­gyarország nem épít annyi villa­mos erőművet, amennyi saját or­szága energiatermelését fedezi, hanem importálja a szükséges villamos energia egy részét, ak­kor a mi gazdálkodásunk — ener­gia-szempontból — függő helyzet­be kerül. Ez a megállapítás — amelynek szülőanyja a túlzott nacionaliz­mus, szülőapja az úgynevezett autarchiás szemlélet, mely az öt­venes évek elején jellemzője volt gazdaságpolitikánknak — mélysé­gesen hamis, káros, és elavult. A gazdasági függetlenség mo­dem értelmezése ugyanis távol­ról sem az, hogy, gazdaságilag egy-egy ország csak abban az esetben független, ha saját maga termeli meg mindazokat a java­kat, amelyek a népgazdaság szá­mára elengedhetetlenül szüksége­sek. Miért? ...... E lsősorban azért, mert olyan ország, amelyik a modern ipari termeléshez szükséges valameny- nyi fontosabb nyersanyaggal ren­delkezik — a Szovjetuniót és az Amerikai Egyesült Államokat ki­véve — nincs is. Másodszor azért, mert az egyes országok gazdasági elkülönülését lehetetlenné, a nemzetközi gazda­sági együttműködést pedig szük­ségszerűvé teszi a termelőerők fejlettségi foka. A termelőerők fejlettségének mai. fokán a ter­melés régen túllépte a nemzeti határokat. A nemzetközi munka- megosztás az egyes, országok ter­melésének specalizálódása és koo­perációja a mai, fejlett termelő­berendezéseknél ma már éppen olyan törvény, mint amilyen tör­vény volt a termelő erők fejlett­ségének egy korábbi fokán az, hagy a mezőgazdaság és az ipar, majd később az ipar egyes ágai, különváltak és együttműködtek, a több, olcsóbb termelés érdekében. Miért mondjuk azt, hogy a ter­melőerő fejlettsége már Yégen át­hágta a nemzeti korlátokat és modern módon, gazdaságosan termelni csak a nemzetközi mun­kamegosztás legszélesebb kiter­jesztésével lehet? Először is azért, mert a terme­lés fejlődésekor nagyon érdekes dolognak lehetünk tanúi. Miköz­ben ugyanis egyre olcsóbban ál­lítjuk elő a termékeket, a terme­léshez egyre drágább gépeket, gépsorokat, berendezéseket hasz­nálnak. Hogy ez • mennyire így van, néhány szám eléggé világo­san bizonyítja. A cipész kisiparosnak, ha üze­mét egy fővel bővítette, nem volt szüksége néhány tíz, esetleg né­hány száz forintnál nagyobb be­ruházásra. (Egy kis asztalka, egy háromlábú szék. néhány olcsó szerszám.) A modern cipőgyárban egyetlen új munkahely megte­remtése néhány százezer forintba kerül, de vannak olyan gyártási ágak is, ahol csak millió forin­tokkal lehet mérni egy-egy új munkahely beruházási költségeit. (Például kohászat, villamosener- gia-ipar, stb.) Ahhoz, hogy ezek az óriási be­ruházási összegek gyorsan meg­térüljenek, e berendezéseket mi­nél jobban ki kell használni. A modern termelő berendezéseket pedig általában csak akkor hasz­nálhatjuk ki megfelelően, ha raj­tuk a korábban elképzeltnél lé­nyegesen nagyobb szériákban gyárthatók a termékek. E szériák

Next

/
Thumbnails
Contents