Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-25 / 46. szám
19M. ftfornär 25. TOTtfÁ WfÜfíTÉf <JF.IT.TS tö S Idegenek otthonos szemével. B AT A R O L n zukuszkh-voniil I £gy régi mondás azjata^seprű jól seper. Különösen akkor — hogy a gondolatot szabadon folytassuk —. ha a más portájáról van szó. Ám ebben a mi világunkban még a megszokott igazságok is furcsán variálódnak, mert az lehetséges, hogy új a seprű, de az is bizonyps, hogy a mi házunk táján sepreget. S így mindjárt más a helyzet, még a megszemélyesített tisztogató alkalmatosság, is gondosabb munkát végez. A gondolatot kölcsönöztük. Az emlékezet csal, így tehát nem biztos, hogy Csongor László másodéves jogász, Angyal Béla ötödéves orvostanhallgató, Brezánsz- ky Miklós agrármérnök-jelölt, vagy éppen Pordán Horváth László, a Pécsi Tanárképző Főiskola másodéves hallgatója fogalmazta meg. Mindössze egy bizonyos a dologban,- az, hogy Bá- tán hangzott el, Bari József házában. Éppen a falut járták, s ide tértünk be egy kis beszélgetésre velük. Hogy kerültek a községbe a más vidékről érkezett fiatalemberek? Egyetemek és főiskolák küldték őket, hogy 10 napig segítsék a népművelési munkát, és gyűjtsenek tapasztalatokat a mai faluról. Tíz nap nem nagy idő, csak ahhoz elég, hogy belekóstoljanak Béta levegőjébe, nagyjából megismerkedjenek a község problémáival. terveivel, és egy kicsit megszeressék a falusi embereket. — Lehetetlen nem megszeretni őket — vélekedik Csongor László — idegen sem lehet közöttük az ember. Nemcsak azért, mert ven- dégrzeretők, hanem inkább azért, mert ők sem látnak bennünket idegeneknek. Beléptünk a községbe. s néhány óra múlva már otthon voltunk. Ezt az otthonosságot leginkább talán az mutatja, amit a házakban tapasztaltak. Többek között azt a feladatot is kapták, hogy legalább ötven házban végezzenek lakásvizsgálatot. Az ilyesmit senki se nagyon szereti, nem szívesen tárulkozik ki, ‘mert ami megvan, azzal dicsekedni ízetlenség. Ami pedig nincs? Hát istenem, nem lehet mindene az embernek — de különben, kinek mi köze hozzá? A helyzet nagyon sajátos érdekessége, hogy ilyen választ sehol sem kaptak. Ahova benyitottak, ott nem csak az ajtók, hanem a szívek is kitárultak. S ez talán még annál is fontosabb. mint az: milyen alapterületű lakásban élnek, s egy szobában hányán laknak a bátai családoknál. Aztán ott van a struma. Amíg lehet, titkolja az ember, mert ki szeret beteg lenni? Angyal Béla, akit társai már majdnem orvosnak hívnak, mésjs szinte egész pontos útvonalát tudta megállapítani. — Az iskolában és a faluban végzett tapasztalatgyűjtés szerint a községnek elsősorban az alszegi részén lakókat fenyegette és fenyegeti még ma is. Az ok? Többnyire az egészségtelen ivóvíz. | A megelőzés módjával nem az orvosjelölt, hanem Pordán Horváth János szolgál, aki néhány nap alatt a medikus mellett tapasztalt már egyet és mást. — A terjedésnek tulajdonképpen határt szabtak. Az a vízvezeték-építési program, amit a községi tanács végrehajtott, nagyon fontos volt. Sok házba bevezették az egészséges ivóvizet, s ez az egyik legjobb mód a betegség további terjedésének megakadályozására. A struma-problémáról azonban vita kerekedik. S a vita közben gyakran hangzanak el ezek: felvilágosítás, meggyőzés, kulturáltabb életmód. S innen már csak egy ugrás a népművelés, az oktatás. — Olyan tervet találtunk a népművelésre, amelyiket méltán mondhatunk jónak — veti közbe a csendes szavú Brezánszky Miklós. — Hoztunk magunkkal előadásokat, de megtartásukra aligha kerül sor. Nem az idő rövidsége miatt, hanem mert azokból a témakörökből már rendeztek. Ismétlésre pedig azt hiszem, nincs szükség... Vajon minden rendben van Bétán? A kérdés olaj a vita tüzére, s egymás után röpködnek a közbevetések: — Kevés a fiatal a községben... — Aránytalan a továbbtanulás megoszlása. Sokan akarnak ipari tanulónak menni, s Icevesen szakiskolára. Pedig az utóbbira is nagy szükség lenne. S ismét nézzük az okokat. — Szemléleti és érdekeltségi problémák ezek — véli nem kis aggodalommal Csongor László. — A paraszti munkának még mintha tevés lenne a becsülete. Inkább csak az idősebbek tisztelik. Meg aztán az érdekeltség. Valami módon többet kellene adni a fiataloknak, ha nem is pénzben, valami másban... Persze, a túlzott igény indokolatlan. Viszont abban van némi igazság, hogy az előlegezés és a szakmunkásak díjazásának mai rendszerén érdemes Bátán is gondolkozni, meg azon is, miként találhatnák meg helyüket a mainál jobban a fiatalok a faluban. Hosszúra nyúlt a beszélgetés. Jócskán esteledett. amikor az idegen, de mégis nagyon otthonos fiataloktól elbúcsúztunk. Beszélgettünk volna még, de dolguk sürgette őket. A KlSZ-szer- vezet arra az estére taggyűlést hívott össze, s ott nekik feltétlenül meg kellett jelenniük. Már csak azért is, mert vállalták, hogy vezetik a fiatalok szellemi vetélkedőjét, történelemből, földrajzból és különböző, általános műveltségű témakörökből. I Tíz napot töltenek Bá1--------------------- tán. azután v isszamennek az iskolákba. Milyen emlékeket visznek magúkkal, azt nehéz lenne megmondani. Egy azonban nem marad el bizonyosan: a gazdag tapasztalat. ami majd segíti őket később, ha kézbe kapják a diplomát, s elkezdik a munkát azok között, akik most 10 napig olyan szívesen látták őket a faluban. Sz. I. Találkozás egy régi leveleseivel NEM ELŐSZÖR TALÁLKOZNAK a lap olvasói Végh Pál nevével. Nyolc évvel ezelőtt arról írtunk, rászolgált a bizalomra, s megválasztották a bátaszéki Bú- zakalász Tsz párttitkárának. Emberségével, a szövetkezeti mozgalomban végzett munkájával szolgált rá a bizalomra. Később szerzőként szerepelt neve lapunkban. Részt vett a Népújság téli irodalmi pályázatán. Faluja felszabadulás utáni helyzetéről, a helyi pártszervezet megalakulásáról írt. A beérkezett 10 egynéhány írás között Végh Pál írása nyerte el az első díjat. Utána még néhányszor írt a tsz- vől, a község életéről, aztán elmaradtak levelei. Nagyon meglepte a látogatás, s ezt nem is titkolta. — Már úgy éreztem, elfelejtett ember vagyok — mondta, s látszott rajta, jólesik az érdeklődés. •— Mióta utoljára találkoztunk elvégeztem a nyolc általánost, politikai oktatáson vettem részt, az idén a Marxizmus—Leniniz- mus Esli Egyetem előkészítőjét végzem, s ha sikerül, jövőre szerelném, ha felvennének. Volt valami nagyon megkapó abban, ahogy magáról, mindenekelőtt a tanulásról és munkájáról beszélt. Látszott, ezeket tartja a legfontosabbaknak. — Olyan munkahelyen dolgozom, ahol jó hasznát veszem a Népújság pályázatán nyert kerékpárnak. Vagyonőri beosztásomban kerékpáron járom a határt, a tsz majorjait. SÉRTŐDÖTTSÉG NÉLKÜL beszélt arról, hogy a község átszervezése után a megnövekedett tsz- pái tszervezetnek nem ő lett a titkára. — Képzettebb embert állítottak a pártszervezet élére. Persze akkor egy kicsit fájt, de későbbi beosztásommal együtt, felelősségteljes pártmegbízatást is kaptam, s ezt munkám elismerésének könyvelhettem el. A bátaszéki Búzakalász Tsz- ben három év óta rendszeresítették a vagyonőri beosztást, és Végh Pál negyedmagával végzi a nem kis felelősséggel járó munkát. A felelősség mellett nagy tapintatra van szükség. A közösség vagyonát őrzik, járják a határt, a majort, esténként benéznek az istállókba. Sokat beszélgetnek az emberekkel. Az ellenőrzések a visszaélések, lopások megelőzésére, a beszélgetések az emberek közötti jó kapcsolat megteremtésére, a közös vagyon megbecsülésére irányulnak. Pali bácsit — bár még nem idős — öreg, fiatal bácsizza. várják a munkahelyeken. Ha a határban valahol felbukkan, elhalmozzák kérdésekkel. Tőle várnak pontos és megbízható választ a „bedobott híresztelésekre ’. Az ősszel a kukorica-, a répabetakarítás meggyorsítására a tsz-vezetőség szorgalmazta a kora reggeli munkaNéhány évvel ezelőtt, befejeződött a szezon, ilyenkor már alig volt munka a Paksi Konzervgyárban. Most, amióta za- kuszkát (töltött paprikához hasonló. de fűszeres, zöldségkeverékkel töltött paprikát) gyártanak szovjet megrendelésre kevesebb gondot okoz a dolgozók téli foglalkoztatása. A nyáron és ősszel előkészíteti nyersanyagból naponta harmincezer üveg — kiizei négy vagon — zakuszkát készítenek. A technológiai sorrendnek megfelelően elhelyezett — vonalba Állított — gyártási „állomások” közt szalag továbbítja az üvegeket. Kényes műv velet a párolás, nagymértékben függ ettől, milyen íze lesz a zakuszkának. kezdést. Még eddig sem tudták kideríteni, honnét eredt, híresztelés kapott lábra. „Hiába mennek a tsz-tagok korábban dolgozni, túlmunkájuk nem lesz megfizetve". A vagyonőrök határjáró ellenőrző munkájukat összekapcsolták a valóságos helyzet ismertetésével. Mindenki megkapta, végzett különmunkája arányában a járandóságot. VÉGH PÁL még ma is űzi régi kedvtelését, az irogatást, de méginkább a versfaragást. Ellenőrző útján összegyűjtött tapasztalatait. rímekbe, versformákba önti. írásai a termelőszövetkezet életéről szólnak. Dicséri a jól végzett munkát, ostorozza a hibákat. Kiszerkeszti a rendetlen állatgondozót. az ittasan gépre ülő traktorost, az abrak-, vagy gyii- mölcsdézsmálót. Legtöbb verse „telibe" talál, es okulnak is belőle. Versei a tsz-tagok között kézről kézre járnak. A bátaszéki tsz-vagyonőrök Végh Pál irányításával jól dől- ] goznak. munkájuk forint érték- ben is kifejezhető. 1962-ben 58 ezer forint értéket, tavaly 24 ezer forint értékét mentettek meg a közösnek. Munkájuk az anyagiak mellett, az emberek felvilágosí- ■ tásában jut kifejezésre. Mind ' több azoknak a tagoknak a száma. akik felbátorodva, nyíltan ' fellépnek a közös vagyon védelmiében, és talán ebben egy kis ; része a rímfaragó Végh Pálnak is van. Pozsonyi Ignácné ' A vonal végén kerül sor az üvegek lezárására. Márton Józsefné néha ezer darabbal is túlteljesíti a műszaknormát. Ez a szalag a készáru-raktárban működik. Szállításra készítik elő, címkézik, csomagolják a zakuszkát. Naponta hat vagont is útba-' \ indítanak.
