Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

ÍÖLNA MEGYEI NÉPÜJSÁ0

1963. február 88

Gimnazisták a meggyvér-üzemben

MÁLINGER MIHÁLYNÉ, sió- agárdi kofa, 1964 február 3-án Szekszárdon, a 17-es számú ön- kiszolgáló népboltban 107 forint értékű élelmiszert lopott. Rendőr jelenlétében jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Az asszony a táskájába és a berlinerjébe dugdosott kakaót, borsot, vajat, mazsolát, csomagolt dióbelet, és más hasonlókat.

A bolt vezetői azt mondják, azóta sok sióagárdi ember fölkereste őket. és olyasmikéi beszélnek. hogy Malinger Mihá- lyékaak autójuk van, meg hogy minek lop ez az asszony diót, amikor talán 10 diófa is áll a szőlőjükben, és a házuk előtt. Ezek a hírek indítottak el Sió- agárdra. hogy megkérdezzem Má- lingernétől. miért tette a szégyenletes dolgot.

Először érdeklődtem a tsz- Irodán. milyen az anyagi helyzete ennek a családnak. Az egyik vezető ember elmosolyodik;

— Kettőnket is kifizetne az az asszony az egyik zsebéből.

Valóban van gépkocsijuk. Tra- bánt. Jómódúak voltak és most is jól keresnek mindnyájan. A férj tsz-tag, traktoros, egyetlen gyerekük hivatalvezető, az asz- szony pedig piacra jár kereskedni Szekszárdra, Bonyhádva. A tsz-ben nemigen dolgozik Má- 1 ingemé, a közös munkából jóformán ki sem veszi a részét. Mindössze 150 négyszögöl takarmányrépát kapált, és a részes szőlőt művelte.

Tekintélyes, szép nagy házban 1 altnak, a Rákóczi utca 49. szám alatt. Egy utcabeli öregasszony, akitől érdeklődtem, és megkérdeztem azt is. milyen híre volt a faluban ennek a lopásnak, lel- k en dez.ve magyarázta:

— Hú, nagyon beszélték. A bál is ezzel volt tele. Hogy valaki erre vetemedjen, amikor mindene megvan!

Málingernét a konyhában találom, két öreg társaságában. Négyszemközt akarok vele beszélni. mondom: átmegyünk a szomszéd szobába. A három, szépen berendezett szoba közül az elsőbe. Az asszony arcán az a legjellemzőbb, hogy nagyon sovány. és a szájában aranyfogak sárgállnak.

— Mi oka volt rá. hogy fizetés nélkül .próbálja elvinni azokat az árukat? Pénz volt magánál éppen elég.

Meglepődik, de rögtön rávágja;

— Ki is fizettem. Senkit se károsítottam meg.

— Persze, hogy kifizette. Utólag. mert kén y szer ítették rá. De •miért akart lopni?

— Nem loptam. Véletlenül eltévesztettem. A hónom alá vettem a csomagokat, ahogy szedegettem le a polcról.

— Meg a ruhája alá. Meg a szatyorba.

— Azokat máshol vettem...

— A rendőrnek is ezt mondta. De rejtjelezve vannak a csomagocskák. és egyébként is látta a helyettes boltvezető, hogyan rakodott maga. Figyelte.

— Olyan bonyolult az a vásárlás! Még sose vásároltam ön- kiszolgáló boltban.

— Ennél egyszerűbb nem is lehetne: Viszi a bolti kosarat és abba belerakja. amil meg akai venni.

— Jó! Mással is előfordul! Mindenkivel megtörténhet. Magával is.

— Velőm ugyan nem! — mondom. — Egy vásott cigány- gyerekkel inkább. Magán is nagyon csodálkozom. Mindenük megvan.

— Kifizettem. Nem károsítottam meg senkit. Ennél nagyobb bajok is vannak! Amikor az autó elgázol valakit.

— Az nem szándékos. De a lopás csak szándékos lehet. Nincs olyan, hogy véletlen, vagy tévedés.

— Kifizettem én mindent.

— Ezek szerint nem is érez lel ki ismer? tfurdalást? Nem voltak álmatlan éjszakái9

— Nem. Jól aludtam.

— A családja mit szólt az esethez?

— Azt mondták, máskor né tegyek ilyet.

— És a falubeliek? Hogyan viselkednek azóta magával?

— Úgy, mint azelőtt. Nem látok rajtuk semmit.

— Pedig sok mindent mondtak magára, még Szekszárdon is.

— Locska emberek ezek. Pletykásak.

— Magától loptak-e már el valamit? Például a piacon?

— Nem vettem észre.

— Mit „tenne, ha észrevenné, hogy két tojást ellop valaki a kosarából?

— Elvenném tőle.

— De ha az illető azt mondja, az az övé, máshol vette.

— Akkor is elvenném tőle.

— Mi a véleménye arról, aki lop? Milyen ember az?

— Nem tudom. Mindenki tévedhet. Én nem akartam ezt. Ki is fizettem. Nem károsítottam meg senkit!

Mindig ezt hajtja. ,

— Most bíróságra akar adni?

— kérdezi aggódó képpel.

— Dehogy. Nem akarok én magával semmit Csak kíváncs' voltam, miért lop egy jómódú asszony? Megyek is már.

— De ugye nem adja följebb? Meghívom a fiam lakodalmába. Most lesz nemsokára.

— Meghív?

— Meg.

— Nagy lakodalom lesz?

— Elég nagy. A sógorság. ko- maság... •

— Gondolja, hogy jól érezném ott magam?

— Biztos. Mulatna egy jót. Jöjjön, megmutatom a fiam fényképét!

Az egyik szoba falán sok régi és újabbkor! fénykép. köztük Máünger Mihályék esküvői képe. Az asszony díszes népviseletben.

— Ezt a ruhát maga készítette?

— Én. Tudok én mindenféle hímzést, ami sióagárdi. Meg is mutatom!

A MÁSIK SZOBÁBAN ELŐSZED néhány népművész-ti munkát. Egy hosszú, törö'köző-szerű, fehér vászonkendő. két végén gyönyörű virágok. Olyan dús hímzés, amivel hónapokig vesződik. aki csinálja.

— A fiamnak adom nászajándékba.

— Nagyon szép. Igazán szép — mondom.

Rám néz kicsit fürkészve, aztán így szól:

— Magának is csinálok ha nem adja följebb az 'ügyet. Van hozzá pamutom is. tűm is. Ilyen vászon is van még. És senki nem tudjr. meg. hogy én azt magának adtam.

Akaratlanul is elmosolyodom, és ingatom a fejem. Megyek ki a házból. Málingerné utánam jön, egészen a kapuig.

— Meghálálnám magának száz-! szorosan....

Az arcán nincs kétségbeesés,, sem ijedtség. Csak egy kis cső | dálkozás és valami bíztatás-féle, amitől végképp elszomorodom.

Szabó József

A paksi gimnázium tanulóinak egy része hetenként egy napot tölt a helybeli konzervgyárban, hogy az ..öt plusz egy”-es oktatási forma keretén belül megismerkedjék a konzervszakma elméleti és gyakorlati tudnivalóival. Keserű Zsuzsa és Jász Katalin a IV. a. osztály tanulói most a meggyvér-töltésnéi kaptak beosztást, a palackozott üdítőital tisztaságát ellenőr« zik az átvilágító lámpa előtt.

fi Kapós mentén megszüntették a készültséget — fi Banán a helyzet változatlan

Szombaton érdeklődtünk dr. Vígh Dezsőtől, a megyei tanács vb-elnökhelyettesétői az ár- és belvízvédelmi munkálatokkal kapcsolatban, s a következő választ kaptuk:

A Kapos mentén az elmúlt napokban körülbelül 1600 holdnyi terület — nagyobb részben rét, kisebb részben szántó — került víz alá. A kiöntés elsősorban Kurd, Csibrák, Dúzs, Szakály, és Regöly községeket érintette. Az árhullám azonban elment, s a Kapos vízszintje apadóban van, a víz

! az elöntött területekről kezd visszaömleni a mederbe, s ezért megszüntették a készültséget.

A Dunán változatlan a helyzet; nem fokozódott a veszély a Tolna megyei szakaszon. Az elmúlt napokban robbantották a jeget. A robbantások befejeződ tele, a jégtörő hajók azonban továbbra is munkában vannak. A jégbe vágott folyosó és általában a jelenlegi helyzet azt jelenti, hogy ha nem jön közbe valami, nem lesz különösebb probléma a Dunánál

Kitűző technikusokat, gépi földmunkához élló munkavezetőket,

változó munkahellyel felvesz É.M. I. sz. Földmunkát Gépesítő Vállalat. Jelentkezés: Főépítésvezetőség, Százhalombatta. (137)

PRÓBÁLOM BELEKÉPZELNI

MAGAM az asszony helyzetébe. Piaci árus. kofa, az az életcélja, hogy 10 fillért nyerhessen az áruján. Kapzsi. Bemegy a boltba, járkál a gusztusos, roskadá- sig rakott polcok között, és azt gondolja: Ejnye, ezt senki se

őrzi!... Talán onnan ered a kapzsisága, hogy a parasztember, aki vagyonosodott, egyre többet akart; még szerezni, még, ahogyan csak lehet, úgy is. hogy megvonjuk a szánktól a legjobb falatokat, és úgy is. hogy elszántok egy ekefordítást a szomszéd földjéből.

Él ez még? Hány év kell, hogy kiölje magából a paraszt- ember? Az egyik sióagárdi csősz meséli, hogy még mindig sok a lopás a szövetkezetben. Nincs annyi, mint az első években, de azért megtörténik elégszer. Az egyik asszony például megszedte a földszomszédja házitáji kukoricáját. Pedig az a földszomszéd egy idős házaspár.

Amint így eltűnődöm, egy kicsit elgondolkozik az asszony is.

A B. m. Állami Építőipari Vállalat pécsi folyamatos építésszervezés alapján kivitelezésre kerülő panel lakóépületek munkáira felvesz

kőműveseket és segédmunkásokat

állandó téli—nyári foglalkoztatásra. Szállás, étkezés biztosítva, illetmény teljesítménybérben helyi norma alapján. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Pécs. Rákóczi u. 56. (136)

Lassan világjáró nemzet leszünk. Honfitársaink eljutnak a kontinens legtávolabbi pontjaira is élvezettel beszélnek Róma műemlékeiről. a svédek életszínvonaláról, Párizs legrejtettebb zugairól, s szavaik közben megelevenedik, ismerősünkké válik sok olyan táj. vidék, amit korábban csak könyvekből ismerhettünk. Fesztelen beszélgetéseink során hétköznapi dolgokként beszélünk egy-egy város központjáról, vagy a köréje telepített kertvárosokról. Aztán néha felmerül a gondolat bennünk;

nem vagyunk-e adósai önmagunknak, megfelelően ismerjük-e saját portánkat?

Mi ismerős és mégis ismeretlen közeli tájra utaztunk. Bony- hádra, ahol egy villasort néztünk meg. öt évvel ezelőtt kezdték a házakat építeni, s akkor még neve sem volt ennek az utcának. szántóföld volt a helyén. Ma Móricz Zsigmond ucának hívják, s bár óvakodik az ember a lel kendezéstől, itt mégis az lenne hiba. ha tompítanánk a lelkesedést Először kezdjük az emberekkel.

Tízvalahány évvel ezelőtt Háh- r.er József azt mondta:

— Vagy sikerül, vagy becsuknak...

Elég kevés önbizalommal, ekkor választották meg a bonyhádi Petőfi Termelőszövetkezet elnökének. Előtte állattenyésztőként dolgozott, s még előbbi helyzetéről röviden ennyit mond:

— Egy esernyővel kezdtem, ea volt minden örökségem...

Ez az ember nyitotta meg a sort a Móricz Zsigmond utcábam ő rakta le az első ház alapját. Később a községi tanács végrehajtó bizottsága azzal foglalkozott, hogy ha már utca van. annak nevet is kell adni. Mi legyen a név? Nem tudni, kinek jutott eszébe, de jó gondolat volt Móricz Zsigmond nevére keresztelni ezt a boldog utcát. Úgy mentünk oda, hogy megpróbálkozunk leltárt készíteni az anyagi és szellemi javakról, csakhát mindent azért nem láthattunk meg. Kissé csonka a mi leltárunk, de egy dolgot pontosan megmutat: a szocialista nagyüzemi gazdálkodás úgyszólván mindent képes megadni a parasztembernek.

Óhata tlanul idetartozik, hogy a Móricz Zsigmond utca lakói hallatlanul .dolgos és igényes embereké

: Ári beosztás, a takarékoskodás édzen a környéken valósággal szenvedély, de nem betegség.

Az állattenyésztésben dolgozó Bőte Gáspár’né erről így vall:

— Csak a szépet szeretem, mindig szerettem, akkor is. amikor cselédlány voltam. Szegény leány koromban sokszor - szembe jutott: miért nem élhetünk olyan

Meg akartak vesztegetni