Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

8 fÖfcTTÄ IfiSGYEi NEPŰJS3Ö 1954. feBruIr 9l ÉBREDŐ , GULLIVER Brazíliai útijegyzetek L Brazília Latin-Amerika Gulli­vere. A hatalmas, Europa mére­tét megközelítő területű (8 513 844 négyzetkilométer) országhoz ké­pest a földrész valamennyi álla­ma liliputinak számít, akár gaz­dasági, akár politikai befolyását nézzük. Noha óriásnak számít a kicsinyek között, de a Gulliverek, a nagyhatalmak táborában Brazí­lia is liliputi, elsősorban fejlet­len gazdasága miatt. Erről a tá­voli, egzotikus, sokszínű ország­ról mindenkinek más jut az eszé­be. Az egyiknek a kellemes ízű santos-kávé, a másiknak a kau- csuk, amely itt még mindig va­don terem, A labdarúgás rajon­gói Pelé, Garrincha és Didi ne­vére emlékeznek. Az irodalombarát nyomban Jorge Amadóra gon­dol, a kiváló íróra, a Zsubiabá, és még rengeteg nagyszerű könyv szerzőjére. A, fiatalság a tüzes, vérpezsdítő sambákra, és bossa- novákra. A természetbúvár a ha­talmas Mato Grossóra és a rejtel­mes Amazonasra, az ott élő nö­vény- és állatvilágra. A néprajzi kutató a még ma is kőkorszaki ál­lapotok között élő indiánokra, és így tovább, és így tovább. Brazí­lia a valóságban ez is, meg az is, és minden együttvéve. Ez sem, és az sem, hanem egy csodálatos, egzotikus keveréke azoknak a fo­galmaknak, amelyeket róla az emberek alkottak. Egy hónapnál többet töltöttem ebben a körülbelül hetvenmillió lakosú országban. Bejártam az Egyenlítő vidékét, a Mato Grosso, á hatalmas őserdő egy részét. Láttam nagyszerű városait: az új fővárost, Brasiliát, Rio de Janei- rót, a világ legszebb városát, Bé- lo Horizontét, a bányavidék cent­rumát, Sao Paulót, az ipari köz­pontot, Santost, ahova a világ minden tájáról szinte percenként érkeznek a hajók, és még számos helységet. A legváltozatosabb köz­lekedési eszközökön huszonki- lencezer kilométert utaztam, né­ha tűző napon, máskor özönvíz­hez hasonló trópusi esőben. Ren­geteg emberrel beszélgettem, gaz­regreso”-nak, azaz szövetség a visszafejlődésért gúnynévvel ille­tik. — Tudja, ennek a gúnyolódás­nak is komoly politikai alapja van — mondta régi ismerősöm, az egyik legnagyobb Rio de Janeiro-i lap munkatársa. — Nem volt ne­künk soha, semmi bajunk a jen­kikkel. A történelemben eddig még semmi sem állított bennün­ket egymással szembe. A második világháború óta azonban egyre szemtelenebbek lesznek. Igaz, sza­vakban gyakran emlegetik, hogy nekünk, a kontinens két nagy or­szágának, össze kell fognunk, de a gyakorlatban nem tekintenek egyenrangú partnernek bennün­ket. Hovatovább nemcsak gazda­sági életünkbe, de bel- és külpo­litikánkba is bele akarnak szól­ni. S ez az olyan szabadságsze­rető népet, mint a brazil, vérig sérti. Az országot újabban az összes statisztikai könyvek az ipari-ag­rár kategóriába sorolják. Való­ban, a nemzeti jövedelem meg­oszlása is ezt mutatja: 62 száza­lék az ipar, 35 százalék a mező- gazdaság részesedésé, 3 százalék egyéb. De ha a számok mögé te­kintünk, megdöbbentő dolgokat tapasztalunk. Az észak-amerikai ipari és kereskedelmi monopóliu­mok 1945—60 között valóságos inváziót indítottak az ország el­len. Betörtek a brazil gazdaság­ba, és emiatt egy sor létfontos­ságú gazdasági ág függőségbe ke­rült. A Wall Street úgy rátele­pedett az országra, hogy az szin­te belegörnyedt. Az ipar és a me­zőgazdaság legfontosabb ágai idegen kézben vannak, illetve fdégen tőke ellenőrzése alá ke­rültek. — Nézze, a latin-amerikai or­szágok formailag valamennyien szabadok — magyarázta kollé­gám —, most azért folyik a harc, hogy a gazdasági függetlenséget kivívják. A nyersanyagot expor­táló, a késztermékeket importáló ország lényegében félgyarmati helyzetben van. És ezt mind a jenkiknek köszönhetjük.» dagokfcal és szegényekkel, fehé­rekkel és négerekkel, indiánokkal és mulattokkal, meszticekkel, sőt japánokkal is. Itt nemcsak az élet sokszínű, de az emberek is! A la­kosság 50 százaléka fehér, 26 szá­zaléka mulatt, 11 százaléka mesz- tic, ugyanennyi a néger, ázsiai 1 százalék, indián és egyéb 1 száza­lék. ALLIANZA PARA REGRESO Működik Latin-Amerikában egy szervezet, amelynek „Szövet­ség a Haladásért” (Allianza para progreso) nevet adták. Természe­tesen az irányító, az USA akara­tát és érdekeit igyekszik tetszetős köntösben érvényre juttatni. A kedélyes brazilok „Allianza pata A hazafiak, az egyszerű mun­kástól a nemzeti burzsoáziáig, a fejlődés fő akadályozójának az USA-t tekintik. S ebben igazuk is van. Egy olyan országban, ahol a tudományos becslések szerint egy- millárd ember tudna normális körülmények között élni, nem sza­badna előfordulni, hogy az állam- háztartás súlyos adósságokkal küszködjön: 1960-ban 340, 1961­ben 300 millió dollár volt az ál­lam deficitje. Ezt főképpen az idézte elő, hogy Brazília legfőbb exporttermékeinek világpiaci ára rohamosan csökkent: a kávé 33, a kakaó 52, a gyapot pedig 23 szá­zalékkal lett olcsóbb; (Folytatjuk) BÉGS ISTVÁN Mérsékelt színvonal a megyei serdülő- és ifjúsági bajnokság első napján A megyei ökölvívó-szövetség megbízásából a Dunaföldvári Vö­rös Lobogó Sportkör rendezésé­ben megkezdődtek Dunaföld- várott Tolna megye 1964. évi serdülő és ifjúsági ökölvívó­bajnokságának küzdelmei. A ren­dező dunaföldvári egyesületen kí­vül a Dombóvári VSE, a Bony­hádi Spartacus és a Szekszárdi Dózsa ökölvívói vették részt. A mintegy 250 néző csak mérsékelt színvonalú mérkőzéseket, össze­csapásokat láthatott A mérkőzéseket vezette Erős (Budapest) és Horváth (Dunaúj­város). Pontoztak Tóth (Dombó­vár) és Mestyán (Szekszárd), var lamint a pihenő vezetőbíró, A tegnapi mérkőzések közül csak a Szőcs—Orbán, az Iváncsik —Salaka, valamint a Szekeres— Bosnyák mérkőzés mozgott olyan szinten, melyet várni lehetett Eredmények (elöl a győztesek): Berki (Dunaföldvár) — Bősze (Sz. Dózsa). Végig szoros küzde­lemben nyert Berki. Iváncsik (Sz. Dózsa) — Salaid (Sz. Dózsa). Jó iramú, színvona­las mérkőzésen Iváncsik bizo­nyult jobbnak. Szőcs (Bomyhád •— Orbán (Sz Dózsa). Színvonalas három menet után a valamivel jobb Szőcs győ­zött. Kolompár (Sz. Dózsa)—Tóth (Dombóvár). A mérkőzésvezető Tóthot a második menetben le­léptette. Tóparti (Bonyhád)—Mészáros II. (Sz. Dózsa). A képzettebb Tóparti nagy fölényben volt, és a második menetben a szekszárdi versenyző edzője feladta a mérkőzést. Szekeres (Dombóvár)—Bosnyák (Sz. Dózsa) Bosnyák közelebb állt a győzelemhez, bár a dombóvári fiú is lelkesen öklözött. Gál (Sz. Dózsa)—Szőke (Duna­földvár). A mérkőzésvezető a má­sodik menetben Szőkét erős vér­zés miatt léléptette. Mayer (Bonyhád)—Bilinszky (Dunaföldvár). A mérkőzésvezető a dunaföldvári versenyzőt a má­sodik menetben döntő fölény miatt leléptette. Somogyvári (Bonyhád)—Tóth I. (Dunaföldvár). A harmadik me­netben Tóth tenyeres ütés miatt leléptetésre került A döntőkre ma délelőtt T0 órai kezdettel kerül sor, a dunaföld­vári művelődési házban. Az Aiisca Kupáéit Január 28-án a második és 30-án a harmadik forduló játsz­mái kerültek lebonyolításra. Ered­mények: második fordulóban Ke- reki—Pékár 0—1, Mechtl—Geres- di 1—0, Schmieder—Tamási 0—1, Fehérvári—Majnai 1—0, dr. Né­meth—Prantner függő. A harmadik fordulóban: Prant­ner—Kereki 1—0, Majnai—dr. Németh 0—1 (cont.), Tamási—Fe­hérvári 0—1, Geresdi—Schmieder 1—0, Pékár—Mechtl 0—1. Az élcsoport állása: Fehérvári Örs 2.5, dr. Németh József 2, (1 függő), ifj. Mechtl Béla, Ta­mási Mihály 2—2 pont. A negyedik fordulóval február 4-én folytatódik a küzdelem, 17 órai kezdéssel a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének Klubjában (Várköz) N. i. SAKK U Tolna megyei Népújság újévi fejtőversenye 184. SZ. KORPONAI JÓZSEF (Budapest) Üjévi lap — 1964. A = ábra szerint; VII.: Kg4, Bb9 — Sőt.; Ka8, Hb7, a2, c2, d7, el„ £2, g2, g7, h2, — (2+10) B = sötét K c8-ra helyezendő C = sötét K f8-ra helyezendő D = sötét K h8-ra helyezendő E = sötét K h6-ra helyezendő —4 követelmény mindnél változatlan. Újévi fejtőversenyünk hatodik műve — a kulcslépéseket a Nép­újság Szerkesztősége címére kell beküldeni három héten belül. A borítékon kérjük a „SAKK.' fel­iratot használni. A legjobb fejtőle külön díjazás­ban részesülnek. Segítőmatt 2 lépésben H. i. — Ne lepődjön meg, uram, hogy a kabátját odacsíptem az ajtóval. Szeretném, ha még né­hány percig maradna. Több érdekes dolgot sze­retnék elmondani, na­gyon kérem, hallgasson meg. Ne nézzen rám olyan csodálkozóan. Ha meghallgat, megérti pa­naszom, — Láttam, végignézte az egyik osztály test- nevelési óráját. Minden bizonnyal észrevette azt is, hogy milyen nehéz körülmények között fog­lalkozik a fiatalokkal testnevelőjük, Massányi Marót. Azt is meg­figyelhette. hogy a tíz perc szünet alatt fürge kezek vizes ruhával fel- törlik a termei, kinyit­ják az ablakot, hogy a romlott levegő cserélőd­jön, és máris megjele­nik a következő osztály testnevelési órám. Uram! ön nem tudhatja azt, amit én: ez a terem reggel 8 órától a késő esti órákig foglalt. Köz­ben vannak olyan órák is, hogy 50—55 általá­nos iskolásnak tart test- nevelési órát a tanár. — Hogy mindezeket miért mondom el magá­nak? Jólesik panaszkod­ni. Bár már van remény, hogy öregsémegre köny- nyítenek nehéz helyze­temen. Kérem Önt, hall­gassa meg élettörténe­temet: Még 1857-ben, Tamási község polgárai elhatározták: községházát kell építeni. Nem sok­kal később megkezdő­dött az építkezés, és a következő évben —1858- ban — elkészült a köz­ségháza. A kiegyezés után 5 évvel, 1872-ben, hogy miért, azt ma már nem tudnám megmon­dani, a járásbíróság köl­tözött az épületbe. És most jól nézzen körül. Ez a tornaterem vala­mikor börtön volt. A hat börtöncella lakóinak életét, szomorú sorsát figyelhettem hosszú év­tizedeken át. Az az idő­szak bizony nem na­gyon tetszett. Voltak falaim között rablógyil­kosok, útonállók, de vol­tak ártatlan emberek, akik azért kerültek fa­laim közé, mert szót emeltek a magyar szar ha csak egy órára is, falaim közé. — Ne szóljon! Tudom mit akar mondani. Azt, hogy mi okom van a panaszra? Még nem fe­jeztem be, hallgasson végig. Közel húsz éve annak, hogy egyre több és több fiatal -jár ide testnevelési órára. El tudja képzelni, mi most a helyzet? Az általános iskolának 400 felsőtago­zatos tanulója, a gim­názium 340 tanulója itt tartja testnevelési órá­ját. Ezenkívül a gimná­zium, valamint az ál tar lános iskola sportszak­körei is itt dolgoznak. Esténként hol a labda­rúgók, hol a röplabdá­Az agg iornaiercni panaszai ••• badság érdekében, az el­nyomás ellen. A hat börtöncella lakóira két börtönőr vigyázott, akik­nek itt volt a közelben — a mostani igazgatói lakás helyén — a laká­suk. Ötvennyolc éven át sok-sok mindent láttam, hallottam. 1930 tavaszán elérkezett a nagy nap: elkészült az új járás- bíróság épülete és a volt községházát, a járásbíró­ság után. a polgári is­kolának adták át. Ek­kor jelentek meg a mes­teremberek és alakítot­tak át tornateremmé. Kezdetben tetszett az új szerep, sok fiatal fiút és lányt fogadtam, sok készülnek fel kü­lönböző versenyekre. De vasárnapjaim sem sza­badok. Hói járási ver­seny. hol a tánccsoport és mit tudom én milyen rendezvényekre használ­nak. Úgy félfüllel hal­lottam azt is. hogy 200 ipari tanulónak is kel­lene hely, ahol a test- nevelési órákat tarthat­nák részükre, de ők már kiszorultak. Az alsó- tagozatos fiúk és lányok is sokszor megállnak aj­tóm előtt, látom rajtuk, hogy szívesen bejönné­nek egy kis mozgásra, labdajátékra, a hosszú téli hónapok alatt. De nekik igazán nincs hely. ~r Már vigasztalom magamc ez már nem tart sokáig. Megfigyel­tem, miről beszéltek az illetékesek: egymillió kétszázezer forintot köl­tenek az iskola felújítá­sára, és ebből az összeg­ből jut nekem is. Ki­cserélik a padlózatomat, és ahol lehet, szépíte­nék. Uj mosdóhelyisé­get kapnak a tanulók és ami a legfontosabb, a gimnázium se jár már sokáig ide. — Ne értse félre! Semmi bajom nem volt a gimnazistákkal. gyón rendes, illemtudó gyerekek valamennyien. Tisztelték öreg koromat, és ahol csak lehetett< kíméltek, vigyáztak rám. Úgy gondolom, egy év múlva búcsúzunk egy­mástól. mert felépül a gimnázium tornaterme — ha jól hallottam s—; négymillió forintos be­ruházással. A mi is­kolánk gyerekeinek te­hát több idő jut, hogy falaim között sportolja­nak, ismerkedjenek kü­lönböző sportágakkal. El­árulok még valamit. Olyan hírek is eljutot­tak hozzám, hogy az ál­talános iskolások is kap­nak a közelben egy ki­sebb sportkombinátot. Ha ez így lesz, én le­szek a legboldogabb. — Ennyit akartam el­mondani 106 éves éle­temről. Ha úgy gondol­ja, hogy érdekes, közöl­je a lapban. Az agg tornaterem pa­naszait feljegyezte: Nyakas

Next

/
Thumbnails
Contents