Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
8 fÖfcTTÄ IfiSGYEi NEPŰJS3Ö 1954. feBruIr 9l ÉBREDŐ , GULLIVER Brazíliai útijegyzetek L Brazília Latin-Amerika Gullivere. A hatalmas, Europa méretét megközelítő területű (8 513 844 négyzetkilométer) országhoz képest a földrész valamennyi állama liliputinak számít, akár gazdasági, akár politikai befolyását nézzük. Noha óriásnak számít a kicsinyek között, de a Gulliverek, a nagyhatalmak táborában Brazília is liliputi, elsősorban fejletlen gazdasága miatt. Erről a távoli, egzotikus, sokszínű országról mindenkinek más jut az eszébe. Az egyiknek a kellemes ízű santos-kávé, a másiknak a kau- csuk, amely itt még mindig vadon terem, A labdarúgás rajongói Pelé, Garrincha és Didi nevére emlékeznek. Az irodalombarát nyomban Jorge Amadóra gondol, a kiváló íróra, a Zsubiabá, és még rengeteg nagyszerű könyv szerzőjére. A, fiatalság a tüzes, vérpezsdítő sambákra, és bossa- novákra. A természetbúvár a hatalmas Mato Grossóra és a rejtelmes Amazonasra, az ott élő növény- és állatvilágra. A néprajzi kutató a még ma is kőkorszaki állapotok között élő indiánokra, és így tovább, és így tovább. Brazília a valóságban ez is, meg az is, és minden együttvéve. Ez sem, és az sem, hanem egy csodálatos, egzotikus keveréke azoknak a fogalmaknak, amelyeket róla az emberek alkottak. Egy hónapnál többet töltöttem ebben a körülbelül hetvenmillió lakosú országban. Bejártam az Egyenlítő vidékét, a Mato Grosso, á hatalmas őserdő egy részét. Láttam nagyszerű városait: az új fővárost, Brasiliát, Rio de Janei- rót, a világ legszebb városát, Bé- lo Horizontét, a bányavidék centrumát, Sao Paulót, az ipari központot, Santost, ahova a világ minden tájáról szinte percenként érkeznek a hajók, és még számos helységet. A legváltozatosabb közlekedési eszközökön huszonki- lencezer kilométert utaztam, néha tűző napon, máskor özönvízhez hasonló trópusi esőben. Rengeteg emberrel beszélgettem, gazregreso”-nak, azaz szövetség a visszafejlődésért gúnynévvel illetik. — Tudja, ennek a gúnyolódásnak is komoly politikai alapja van — mondta régi ismerősöm, az egyik legnagyobb Rio de Janeiro-i lap munkatársa. — Nem volt nekünk soha, semmi bajunk a jenkikkel. A történelemben eddig még semmi sem állított bennünket egymással szembe. A második világháború óta azonban egyre szemtelenebbek lesznek. Igaz, szavakban gyakran emlegetik, hogy nekünk, a kontinens két nagy országának, össze kell fognunk, de a gyakorlatban nem tekintenek egyenrangú partnernek bennünket. Hovatovább nemcsak gazdasági életünkbe, de bel- és külpolitikánkba is bele akarnak szólni. S ez az olyan szabadságszerető népet, mint a brazil, vérig sérti. Az országot újabban az összes statisztikai könyvek az ipari-agrár kategóriába sorolják. Valóban, a nemzeti jövedelem megoszlása is ezt mutatja: 62 százalék az ipar, 35 százalék a mező- gazdaság részesedésé, 3 százalék egyéb. De ha a számok mögé tekintünk, megdöbbentő dolgokat tapasztalunk. Az észak-amerikai ipari és kereskedelmi monopóliumok 1945—60 között valóságos inváziót indítottak az ország ellen. Betörtek a brazil gazdaságba, és emiatt egy sor létfontosságú gazdasági ág függőségbe került. A Wall Street úgy rátelepedett az országra, hogy az szinte belegörnyedt. Az ipar és a mezőgazdaság legfontosabb ágai idegen kézben vannak, illetve fdégen tőke ellenőrzése alá kerültek. — Nézze, a latin-amerikai országok formailag valamennyien szabadok — magyarázta kollégám —, most azért folyik a harc, hogy a gazdasági függetlenséget kivívják. A nyersanyagot exportáló, a késztermékeket importáló ország lényegében félgyarmati helyzetben van. És ezt mind a jenkiknek köszönhetjük.» dagokfcal és szegényekkel, fehérekkel és négerekkel, indiánokkal és mulattokkal, meszticekkel, sőt japánokkal is. Itt nemcsak az élet sokszínű, de az emberek is! A lakosság 50 százaléka fehér, 26 százaléka mulatt, 11 százaléka mesz- tic, ugyanennyi a néger, ázsiai 1 százalék, indián és egyéb 1 százalék. ALLIANZA PARA REGRESO Működik Latin-Amerikában egy szervezet, amelynek „Szövetség a Haladásért” (Allianza para progreso) nevet adták. Természetesen az irányító, az USA akaratát és érdekeit igyekszik tetszetős köntösben érvényre juttatni. A kedélyes brazilok „Allianza pata A hazafiak, az egyszerű munkástól a nemzeti burzsoáziáig, a fejlődés fő akadályozójának az USA-t tekintik. S ebben igazuk is van. Egy olyan országban, ahol a tudományos becslések szerint egy- millárd ember tudna normális körülmények között élni, nem szabadna előfordulni, hogy az állam- háztartás súlyos adósságokkal küszködjön: 1960-ban 340, 1961ben 300 millió dollár volt az állam deficitje. Ezt főképpen az idézte elő, hogy Brazília legfőbb exporttermékeinek világpiaci ára rohamosan csökkent: a kávé 33, a kakaó 52, a gyapot pedig 23 százalékkal lett olcsóbb; (Folytatjuk) BÉGS ISTVÁN Mérsékelt színvonal a megyei serdülő- és ifjúsági bajnokság első napján A megyei ökölvívó-szövetség megbízásából a Dunaföldvári Vörös Lobogó Sportkör rendezésében megkezdődtek Dunaföld- várott Tolna megye 1964. évi serdülő és ifjúsági ökölvívóbajnokságának küzdelmei. A rendező dunaföldvári egyesületen kívül a Dombóvári VSE, a Bonyhádi Spartacus és a Szekszárdi Dózsa ökölvívói vették részt. A mintegy 250 néző csak mérsékelt színvonalú mérkőzéseket, összecsapásokat láthatott A mérkőzéseket vezette Erős (Budapest) és Horváth (Dunaújváros). Pontoztak Tóth (Dombóvár) és Mestyán (Szekszárd), var lamint a pihenő vezetőbíró, A tegnapi mérkőzések közül csak a Szőcs—Orbán, az Iváncsik —Salaka, valamint a Szekeres— Bosnyák mérkőzés mozgott olyan szinten, melyet várni lehetett Eredmények (elöl a győztesek): Berki (Dunaföldvár) — Bősze (Sz. Dózsa). Végig szoros küzdelemben nyert Berki. Iváncsik (Sz. Dózsa) — Salaid (Sz. Dózsa). Jó iramú, színvonalas mérkőzésen Iváncsik bizonyult jobbnak. Szőcs (Bomyhád •— Orbán (Sz Dózsa). Színvonalas három menet után a valamivel jobb Szőcs győzött. Kolompár (Sz. Dózsa)—Tóth (Dombóvár). A mérkőzésvezető Tóthot a második menetben leléptette. Tóparti (Bonyhád)—Mészáros II. (Sz. Dózsa). A képzettebb Tóparti nagy fölényben volt, és a második menetben a szekszárdi versenyző edzője feladta a mérkőzést. Szekeres (Dombóvár)—Bosnyák (Sz. Dózsa) Bosnyák közelebb állt a győzelemhez, bár a dombóvári fiú is lelkesen öklözött. Gál (Sz. Dózsa)—Szőke (Dunaföldvár). A mérkőzésvezető a második menetben Szőkét erős vérzés miatt léléptette. Mayer (Bonyhád)—Bilinszky (Dunaföldvár). A mérkőzésvezető a dunaföldvári versenyzőt a második menetben döntő fölény miatt leléptette. Somogyvári (Bonyhád)—Tóth I. (Dunaföldvár). A harmadik menetben Tóth tenyeres ütés miatt leléptetésre került A döntőkre ma délelőtt T0 órai kezdettel kerül sor, a dunaföldvári művelődési házban. Az Aiisca Kupáéit Január 28-án a második és 30-án a harmadik forduló játszmái kerültek lebonyolításra. Eredmények: második fordulóban Ke- reki—Pékár 0—1, Mechtl—Geres- di 1—0, Schmieder—Tamási 0—1, Fehérvári—Majnai 1—0, dr. Németh—Prantner függő. A harmadik fordulóban: Prantner—Kereki 1—0, Majnai—dr. Németh 0—1 (cont.), Tamási—Fehérvári 0—1, Geresdi—Schmieder 1—0, Pékár—Mechtl 0—1. Az élcsoport állása: Fehérvári Örs 2.5, dr. Németh József 2, (1 függő), ifj. Mechtl Béla, Tamási Mihály 2—2 pont. A negyedik fordulóval február 4-én folytatódik a küzdelem, 17 órai kezdéssel a Közalkalmazottak Szakszervezetének Klubjában (Várköz) N. i. SAKK U Tolna megyei Népújság újévi fejtőversenye 184. SZ. KORPONAI JÓZSEF (Budapest) Üjévi lap — 1964. A = ábra szerint; VII.: Kg4, Bb9 — Sőt.; Ka8, Hb7, a2, c2, d7, el„ £2, g2, g7, h2, — (2+10) B = sötét K c8-ra helyezendő C = sötét K f8-ra helyezendő D = sötét K h8-ra helyezendő E = sötét K h6-ra helyezendő —4 követelmény mindnél változatlan. Újévi fejtőversenyünk hatodik műve — a kulcslépéseket a Népújság Szerkesztősége címére kell beküldeni három héten belül. A borítékon kérjük a „SAKK.' feliratot használni. A legjobb fejtőle külön díjazásban részesülnek. Segítőmatt 2 lépésben H. i. — Ne lepődjön meg, uram, hogy a kabátját odacsíptem az ajtóval. Szeretném, ha még néhány percig maradna. Több érdekes dolgot szeretnék elmondani, nagyon kérem, hallgasson meg. Ne nézzen rám olyan csodálkozóan. Ha meghallgat, megérti panaszom, — Láttam, végignézte az egyik osztály test- nevelési óráját. Minden bizonnyal észrevette azt is, hogy milyen nehéz körülmények között foglalkozik a fiatalokkal testnevelőjük, Massányi Marót. Azt is megfigyelhette. hogy a tíz perc szünet alatt fürge kezek vizes ruhával fel- törlik a termei, kinyitják az ablakot, hogy a romlott levegő cserélődjön, és máris megjelenik a következő osztály testnevelési órám. Uram! ön nem tudhatja azt, amit én: ez a terem reggel 8 órától a késő esti órákig foglalt. Közben vannak olyan órák is, hogy 50—55 általános iskolásnak tart test- nevelési órát a tanár. — Hogy mindezeket miért mondom el magának? Jólesik panaszkodni. Bár már van remény, hogy öregsémegre köny- nyítenek nehéz helyzetemen. Kérem Önt, hallgassa meg élettörténetemet: Még 1857-ben, Tamási község polgárai elhatározták: községházát kell építeni. Nem sokkal később megkezdődött az építkezés, és a következő évben —1858- ban — elkészült a községháza. A kiegyezés után 5 évvel, 1872-ben, hogy miért, azt ma már nem tudnám megmondani, a járásbíróság költözött az épületbe. És most jól nézzen körül. Ez a tornaterem valamikor börtön volt. A hat börtöncella lakóinak életét, szomorú sorsát figyelhettem hosszú évtizedeken át. Az az időszak bizony nem nagyon tetszett. Voltak falaim között rablógyilkosok, útonállók, de voltak ártatlan emberek, akik azért kerültek falaim közé, mert szót emeltek a magyar szar ha csak egy órára is, falaim közé. — Ne szóljon! Tudom mit akar mondani. Azt, hogy mi okom van a panaszra? Még nem fejeztem be, hallgasson végig. Közel húsz éve annak, hogy egyre több és több fiatal -jár ide testnevelési órára. El tudja képzelni, mi most a helyzet? Az általános iskolának 400 felsőtagozatos tanulója, a gimnázium 340 tanulója itt tartja testnevelési óráját. Ezenkívül a gimnázium, valamint az ál tar lános iskola sportszakkörei is itt dolgoznak. Esténként hol a labdarúgók, hol a röplabdáAz agg iornaiercni panaszai ••• badság érdekében, az elnyomás ellen. A hat börtöncella lakóira két börtönőr vigyázott, akiknek itt volt a közelben — a mostani igazgatói lakás helyén — a lakásuk. Ötvennyolc éven át sok-sok mindent láttam, hallottam. 1930 tavaszán elérkezett a nagy nap: elkészült az új járás- bíróság épülete és a volt községházát, a járásbíróság után. a polgári iskolának adták át. Ekkor jelentek meg a mesteremberek és alakítottak át tornateremmé. Kezdetben tetszett az új szerep, sok fiatal fiút és lányt fogadtam, sok készülnek fel különböző versenyekre. De vasárnapjaim sem szabadok. Hói járási verseny. hol a tánccsoport és mit tudom én milyen rendezvényekre használnak. Úgy félfüllel hallottam azt is. hogy 200 ipari tanulónak is kellene hely, ahol a test- nevelési órákat tarthatnák részükre, de ők már kiszorultak. Az alsó- tagozatos fiúk és lányok is sokszor megállnak ajtóm előtt, látom rajtuk, hogy szívesen bejönnének egy kis mozgásra, labdajátékra, a hosszú téli hónapok alatt. De nekik igazán nincs hely. ~r Már vigasztalom magamc ez már nem tart sokáig. Megfigyeltem, miről beszéltek az illetékesek: egymillió kétszázezer forintot költenek az iskola felújítására, és ebből az összegből jut nekem is. Kicserélik a padlózatomat, és ahol lehet, szépítenék. Uj mosdóhelyiséget kapnak a tanulók és ami a legfontosabb, a gimnázium se jár már sokáig ide. — Ne értse félre! Semmi bajom nem volt a gimnazistákkal. gyón rendes, illemtudó gyerekek valamennyien. Tisztelték öreg koromat, és ahol csak lehetett< kíméltek, vigyáztak rám. Úgy gondolom, egy év múlva búcsúzunk egymástól. mert felépül a gimnázium tornaterme — ha jól hallottam s—; négymillió forintos beruházással. A mi iskolánk gyerekeinek tehát több idő jut, hogy falaim között sportoljanak, ismerkedjenek különböző sportágakkal. Elárulok még valamit. Olyan hírek is eljutottak hozzám, hogy az általános iskolások is kapnak a közelben egy kisebb sportkombinátot. Ha ez így lesz, én leszek a legboldogabb. — Ennyit akartam elmondani 106 éves életemről. Ha úgy gondolja, hogy érdekes, közölje a lapban. Az agg tornaterem panaszait feljegyezte: Nyakas