Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-18 / 40. szám

9 TOLNA MEGYEI PÍÉPŰJSAG 1964. február 16. Budapestről Tolnanémedibe úsztatnak egy kész hidat Tolnanémedi határában a Sióra csaknem három milliós költséggel hidat építenek. A híd már el is készült, de nem Tolnanémediben, hanem Budapesten. Jelenleg össze- hegesztve, uszályra szerelve vára­kozik a téli kikötőben. A vashíd meglehetősen nagy, 30 méter fesz­távú, az építők mégis úgy határoz­tak, hogy készen úsztatják majd a helyszínre. Ennek több előnye van. A leglényegesebb az, hogy a Siót nem kellett hosszú időre el­zárni a forgalomtól cölöpökkel. Ha ugyanis a helyszínen építik meg a hidat, nélkülözhetetlen a cölöpözés, márpedig közismert, hogy a Sión évente több nagyobb vizijárműnek kell végighaladnia. Mihelyt elmegy a Dunáról a jég, s megindulhat rajta a közlekedés, a hidat leúsztatják Gemencig, innen pedig a Sión fel Tolnanémediig. A dunai úSztatás nem jelent külö­nösebb komplikációkat, a Sión vi­szont annál nehezebb lesz az úsz- tatás. Jellemző, hogy Gemenctől Tolnanémediig a terv szerint leg­alább huszonnégy óráig - tart majd az út. Az uszályra a híd alá megépítették a megfelelő hidrauli­kus emelőberendezést, s ezáltal emelődaruk segítsége nélkül a he­lyére tudják majd tenni a súlyos és hosszú vashidat. Mit jelent a télutó az agronómusnak az állattenyésztőnek? Háncs már zűrzavar Györkönyben 1062-ben cikk jelent meg „Van-e kiút a györkönyi zűrzavarból?” címmel. Akkor valóban válságos volt a termelőszövetkezet helyzete, mert az előző évben 17 forintot, utána pedig 28 forintot fizettek munkaegységenként. A jó vezetés a tagok szorgalma gyökeresen megváltoztatta a hely­zetet Györkönyben. ' Az idei zár­számadáskor 37,60 forintot fizet­tek ki munkaegységenként a ta­goknak, 448 ezer forintot pedig tartalékoltak. Nagy öröm volt az idei zárszám­adás. hiszen volt olyan, mint Pá- mer János állattenyésztő aki 26 600 forintot kapott kézhez. Nem sokkal kevesebb a növény- termesztésben dolgozók keresete sem. Ifjú Vanya Lajos például 24 000 forintot keresett. A jó eredmények tovább növe­kedhetnek, a tagok bizakodóan te­kintenek a jövőbe. Az őszi mun­kákat határidőre befejezték, ta­vaszra egyetlen hold szántásuk sem maradt. Jókívánságait fejezte ki és to­vábbi eredményes munkát kívánt a termelőszövetkezetnek Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács elnöke és Hetesi Imre, az Országos Termelő­szövetkezeti Tanács munkatársa is dísztáviratában. Ez /gy nem mehet tovább! Mire hívta fel a figyelmet a szedresi tsz ellenőrző bizottsága? Sziics Jánosnak, a szedresi ter­melőszövetkezet elnökének beszá­molójából — amely a zárszám­adási közgyűlésen hangzott el — megtudtuk, hogy a múlt évi gaz­dálkodás eredményeként 30 fo­rint 50 fillért fizethetnek munka­egységenként, s az jóval több az 1902. évi eredménynél. Az ered­mény nem túl nagy, nem is kicsi. A tagok mindenesetre nem elége­detlenkedtek különösebben, mert tudják, hogy a mostoha időjárás nagy terméskiesést okozott. Vol­taképpen napirendre is térhet­nénk a dolog felett, mert hiszen semmi különlegesség nincs benne, s maga a zárszámadási közgyűlés körülbelül a kilencvenedik volt a megyében. Ha azonban annyival elütnénk a dolgot, hogy az objek­tív okok miatt nem tudtak na­gyobb eredményt elérni a szorgal­mas szedresi parasztok a megerő­sített és rátermett vezetőség irá­nyításával sem, nem lennénk igazságosak. Ugyanis akadtak szubjektív tényezők is, amelyekre az ellenőrző bizottság hívta fel a figyelmet, s amelyeket Szabó Jó­zsef, az ellenőrző bizottság elnöke e szavakkal vezetett be: „Ez így nem mehet tovább!” Nézzük, miről is van szó. A szövetkezet két évvel ezelőtt 36 000 forintért vásárolt ponyvát, csakhogy ezt nem takarították meg, és ha az idén azt akarják, hogy ne ázzon be szénakazluk ra­kás közben, ismét vásárolhatnak ponyvát. Márpedig azelqtt egy gazdaembernél 8—10 évet is ki­szolgált egy ponyva. Február közepén járunk, az idő is jelzi a tavasz közeledtét. A hótakaró lassan elvonul, nem­sokára teljes ütemben megkezdő­dik a szabadban a munka. A téli tervezget és; két konkrét tet­tek váltják fel, megnövekedik a gond, a tennivaló. Arra próbál­tunk választ keresni, hogy mit jelent a tavasz közeledte a tsz- vezetőknek. növénytermesztésben és az állattenyésztésben dolgo­zóknak egyaránt. Az agronoinus A Gyönki Gépállomás me- j zőgazdasági gépek javításá­ban jártas gépészmérnököket vagy technikusokat keres üzemmérnöki és mechanikusi állás betöltésé­re. Jelentkezés személyesen vagy írásban az igazgatónál. Fizetés megegyezés alapján Szolgálati lakás lehetséges (83) Szabó József felolvasott egy jegyzőkönyvet is, amelyet az el­lenőrző bizottság a nyáron készí­tett. Ebben arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy több tanyai lakó­épület körül 80—100 négyszögöl­nyi területet tönkretettek a ba­romfiak. Az uborkaföldön rosz- szul jelölték ki az utakat, s igy nagy távolságokra kellett kézzel cipelni az árut, tehát feleslegesen használták a kézi munkaerőt. A szövetkezet tagjai nem kaszáltak le egy jókora rétet, s ezáltal leg­alább egy kazal széna elveszett. A „lajstromban” szerepel az is, hegy a dohánypajtánál dolgozó iparosokat akkor engedték sza­badságra. amikor a közösség ér­deke úgy kívánta volna, hogy iparkodjanak a munkával. Kisebb és nagyobb dolgok vál­togatják egymást. Valamennyinek van azonban közös jellemzője: kára származott belőle a szövet­kezetnek, Azt persze nem számí­tották ki, hogy ha ezek nem for­dulnak elő, mennyivel lehetett volna magasabb az egy munka­egység értéke, de nem nehéz el­képzelni, hogy a hasonló esetek milyen nagy kárt okoztak Szed­resen minden egyes szövetkezeti gazdának. Hogy ki tehetett róluk? Azt hiszem, az a legpontosabb, ha azt mondjuk, hogy többsé­güknek része van benne. A tagok sok értéket menthettek volna meg a közösségnek egy kicsit lelki is­meretesebb munkával, gondosság­gal, de ugyanúgy a vezetők is. Ez utóbbiak elsősorban azáltal tehet­tek volna többet, ha nem nézik el a legkisebb herdálást sem. Márpedig, amint az ellenőrző bi­zottság megállapította, elnézték. Elnéztek egy sor szabálytalansá­got a háztájiaknál, sőt, más te­rületen is. Sokat haladt előre tavaly a szö­vetkezet, a vezetőknek és tagok­nak nem kell szégyenkezniük. Vi­szont örvendetes, hogy az ellen­őrző bizottság is jó munkát vég­zett, s felfigyelt azokra a ténye- ~r'kre is. amelyek hátrahúzök vol­tak, s amelyek nagy tanulságul ’-aII. hogy szolgáljanak a továb­biakban. Tornóczky István, a- tolnai Aranykalász Termelőszövetkezet főagronómusa a választ egyetlen szóban foglalja össze: a szerve­zés. Amikor rá lehetett menni a földekre, megkezdték a mű­trágya-szórást. összeszedte az embereket, benszlo.ta őket. meg­szervezte a szállítást, hogy mire teljesen elvonul a hó. minden kalászos fojlrágyázva legyen Akadt tennivaló a 200 holdas kertészetben is. Istálló trágyát csak a kertészet és a gyümölcsös kap. a fejtrágyázással egyidő'oen ezt is el kell végezni. Az üveg­házban mint;gy 600 néprzst- métemyi területen primőrárut termelnek. Ezekre különösen ügyelnek, hiszen nem k's ösz- szegről van szó. aztán a környék primőráru-ellátását is vállalták. — Jelentősen megnövekedstt munkánk, a fácánkertiekkel való egyesülés óta — mondja Tor­nóczky István. — Nagy területű a gazdaság nagyobb a gond is. Mindig mndent gondosan be­osztunk. hiszen a gyümölcsöst, a kertészetet sem hanyagolhatjuk el a szántóföldi munkák mellett. A brigádokat már tavaly ki­alakították. a munkacsapatok is maradtak a régiben. Ezeknek az összefogását, irányítását is agro- nómus végzi Úgy osztotta..be. az embereket. hogy mindenki a megszokott munkáját végezze, és mégis oda összpontosítja őket, ahol a legsürgetőbb a helyzet. A gépjavításra is ügyel, nem bízza, csak a műszakiakra. Nemsokára szükség lesz rájuk ép jó_ tudni, hogy hány és milyen állapotú gépre számíthatnak. — Nálunk jól haladt a gép­javítás. A munkagépek készen állnak, bármelyik pilla tatban ki- állhatunk velük. A felfagyás sem érne bennünket váratlanul. Jók a hengerek, megfelelő erőgépünk is van hozzá. Akár holnap meg­kezdhetjük a munkát. Még egy új Super-Zetort’ is várunk, azt szállításhoz állítjuk be. Ha meg­szüntetik a fácánkerti rakodó­állomást, Tolnára kell hordanunk mindent, ahhoz pedig kevés a gép. Tizenhét embert traktoros- szakmunkás-képző tanfolyamra küldtünk, . így a két műszakot saját erőből .tudjuk biztosítani. Tervezik, hogy 800 holdat ön­töznek n jövőben. Ebből 600 hold öntözését már az idén megvaló­sítják, Persze ez sem megy könnyen. A meglévő hét kút mellé ebben az évben 12 új ku­tat fúrnak, saját brigáddal. így lóval olcsóbb, mert csak az öntözőberendezésre • kellett hi­telt kérni. A határba is gyakran látogat el, naponta figyeli a vetéseket. Az agronómus gondja megnöve­kedett az idő javulásával. Na­gyon sok függ attól, hogy mi­lyen a kezdet, a munkák indu­lása. Ha késlekednek, már zavar, fennakadás állhat elő. Az állattenyésztő — A tél nagy megpróbáltatás, így a jó idő beállta az állat- tenyésztésben könnyebbséget je­lent — mondja Adler Péter, a tolnai Aranykalász Tsz fő­állattenyésztője. A szerfás istállókban — bár téliesítve volt —, húsz koca ma­lacainak, egy része megfázott. Jelentős kár nem .keletkezett mert — ha alacsony áron is —, értékesítették az állatokat, de számottevő jövedelemtől estek el. A két termelőszövetkezet egye­sülésével az állatállománnyal együtt az. állattenyéiztő mun­kája is több. Az viszont nagy előny, hogy Fácánkerten masszív épületekhez: jutottak, amit át­alakítanak istállónak, a szerfás épületet pedig juhhodálynak hasz­nálják. A juhok miatt különösen kedvező, ha megjön a tavasz. A drága takarmánnyal etetett ju­hok gyapja nem hozza meg a tervezett összeget. Az állatgondozók munkája sem olyan megerőltető. Nem kell me­legíteni a moslékot, mert a tsz- ben ez*- egyszerűen oldották meg. A forrón hozott szeszmoslékkal melegítették fel a többi állat ennivalóját. Az alomprobléma a tolnai ter­melőszövetkezetben is jelentke­zett. Jó időben alomszalmából is kevesebb fogy. Az idén kísérleteznek először nagyobb arányú baromfitenyész­téssel. A közeli napokban 25 ezer naposcsirkét állítanak be. — Az elmúlt években kisebb számmal tartottunk baromfit, és mindig meghozta a maga hasz­nát. Az idén többet próbálunk. Ha sikerül, növelni fogjuk az ál­lományt — mondja az állat- tenyésztő. A baromfiak alá egy darabig összevágott szalmát használtak alomként. A szalma kevés, így a Kurdon tapasztaltak alapján, összetört kukoricacsutát szórnak a baromfiak alá. Ez a módszer jól bevált. hosszabb ideig is használhatják, mint a szalmát. — Az állattenyésztést csak most kezdjük igazán. Eddig in­kább állattartásról beszélhet­tünk. Bővítjük az állományt, fő­leg sertésekből. Már elkezdtük Fácánkerten egy 600 férőhelyes hizlalda építését. Azért az állattenyésztésben nemcsak könnyebbséget, hanem gondot is hoz a tavasz. Megkez­dődnek a fiaztaiásoik, a nagyobb arányú szállítások. A meglévő takarmányt úgy osztják be. hogy elég legyen addig, amíg pótolni tudják az újból. Az állattenyésztő sem hatá­rolja el magát teljesen saját te­rületén. A növénytermesztést, a takarmánytermesztést; i_s figye- lemmek kíséri. Ahhoz, hogy se­hol se legyen fennakadás, úgy összhangban kell lennie külön­böző szakágak vezetőinek és a tagságnak egyaránt. Kónya József Megszűnnek az álmatlan éjszakák Á Kapós-völgy holnapja ESZTENDEJE LESZ most ta­vasszal, hogy megálltunk Szakály felé menet a domb élén, a högyé- szi kanyarnál. Innen hosszú kilo­méterekre ellátni jobbra-balra, a Kapós-völgyében. Elszomorító lát­vány tárult elénk. „Úszott” az egész völgy. Csak a fák, magasabb bokrok emelkedtek ki a tenger­ből, és látható volt még a vasúti töltés vonala. Azt viszont már csak sejteni lehetett, hogy tulaj­donképpen hol is a Kapos medre és hol végződik a rét. hol kezdő­dik a szántó. Másutt már hozzáláttak a mezei munkához, itt még gondolni sem lehetett ilyenre. A víz később le­húzódott, megszikkadt egy kicsit a talaj, s a szorgalmas parasztok művelni kezdték a Kapos környé­két is. Mire azonban sor került volna az őszi betakarításra, ismét víz borította a völgyet: az egyik helyen a cukorrépa, a másik he- j lyen a kertészet, a harmadikon a | vetésre előkészített talaj ment tönkre. i E sorok írójának része volt l azonban egy másik látványban is: sikerült bepillantania a Kapos- I völgy holnapjába, jövőjébe. Ez a ! kép megnyugtató, örvendetes. Még alig száradt meg a tinta azon a kötegnyi tervdokumentá- 1 ción, amely a Kapós-völgy holnap- ! ját alapozza meg. Elkészült a nagy I átalakítás programtervezete, s e { szerint még az idén megkezdődne a terv végrehajtása. A lepedőnyi térképen a Kapos 165 kilométeres Tolna megyei sza­kasza látható, a hozzátartozó víz­gyűjtő területtel. Az állam körül­belül 78 millió forintot fordít e vidék rendezésére. RENDEZIK A MEDRET. Mélyí­tésre nem igen kerül sor, mert a Sió vízszintje miatt ez nem lehet­séges, inkább szélesítik a medret és erősebb töltéseket építenek hozzá. Ezzel a torkolati rész át­eresztő képessége másodpercen­ként 100 köbméter lesz. Ez a me­derrendezés azt jelenti, hogy nem okoz majd különösebb zavart a 10 évenként előforduló legnagyobb árhullám sem, s csak az ennél sok­kal ritkábban előforduló, csúcs- magasságokat meghaladó áradá­sok esetében lesz szükség védeke­zésre. A Kapós-meder rendezésével párhuzamosan rendezik a betor­kolló mellékvizeknek a Kapós- ártérre eső részét is, mert e nélkül nem vezetne kellő eredményre a Kapos rendezése, A munka nyo­mán körülbelül 4800 hektárnyi mezőgazdasági területen válnak kedvezőbbé a gazdálkodási viszo­nyok. Ez azt jelenti, hogy a mező- gazdaság évente körülbelül 9,5 millió forint többletjövedelemhez jut. Megszűnnek a jelenleg évi 2—3 millió forintot kitevő véde­kezési költségek. Maga a mederrendezés termé­szetesen óriási munka. Képzeljük el, hogy csak a kézi földmunka 58 000 köbméternyi lesz. Ezen fe­lül 115 000 köbméternyi föld talics­kázására lesz szükség. A gépi föld­munka például a dózerozás 786 000 köbméter, a kotrás pedig 1 millió 624 000 köbmétert tesz majd ki. Ez összesen több mint 2 és fél­millió köbméter föld mozgatását jelenti. A meder rendezéséhez tartozik, hogy mindkét oldalon új töltést kell építeni. Meg kell építeni egy sor zsilipet, sőt, át kell építeni hét olyan hidat is, ami elsősorban mezőgazdasági célokat szolgál. E nagyszerű terv természetesen nem máról-holnapra valósul meg, hanem a megfelelő ütemezés sze­rint, fokozatosan. Az első ütem­ben 1964-ben és 1965-ben Tolnané- meditől Pincehelyig „zabolázzák” meg a Kapóst. 1966-ban a Kop­pány torkolatáig végzik el a mun­kákat, a harmadik ütemben, 1967- ben és 68-ban a kurdi hídig, a negyedikben, 1969-ig a Dombóvár mellett lévő sásdi hídig fejeződ­nek be a munkák. RÉGI ALMOK VALÓSULNAK MEG. A Kapós-völgye termékeny, kiváló gazdálkodási lehetőségek rejlenek benne, de ha valahol la­bilis volt a termelés, ezen a vidé­ken különösen az volt. Ezért aztán a környék parasztsága sok álmat­lan éjszakát élt át, sokat aggódott a termésért, még szedés előtt való napon sem lehetett biztos munká­jának eredményességében. Termé­szetesen állandó téma volt e vi­déken, hogy jó lenne valamit tenni a Kapós-völgyben. Nos erre most sor kerül és megszűnnek a Kapós- menti parasztok álmatlan éjszakái. Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents