Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-17 / 13. szám

2 TÖT NA MEGYÉT NÉPÚJSÁG 1964. január 17. Hogy tibb legyen a telt és kevesebb az üres beszéd helyén a szív Pártvezetőségi ülés a Paksi Konzervgyárban A Paksi Konzervgyárban gyárt­mányonként! bontásban is meg­kapták, az idei évre szóló terv­feladatokat. A tervek szerint 1964-ben gyümölcskonzervből 6423 tonnát, főzelékkon zervből 8600 tonnát, savanyúságból 4400 tonnát, paradicsomból 1200 ton­nát kell készíteni, hogy csal? a nagyobb tételekről beszéljünk. Az idén a konzervgyárnak 2200 vagon árut kell előállítani. Ta­valy 1810 vagon volt a tervük, 66 százalékban exportminőségű. Az idén a 2200 vagonos terv mel­lett 80 százalékos lesz az export aránya. A terv teljesítése, az ed­diginél nagyobb követelmények elé állítja a vezetőket, a pártszer. vezetet és a gyár minden egyes dolgozóját. — A terv elég feszített, de ha figyelembe vesszük, hogy az el­múlt év első negyedében szén­ellátási zavarok miatt le kellett állni, s időközben mégis sikerült behozni a lemaradást, bizakodha­tunk az idei tervteljesítés sike­rében. Elsősorban arról kell be­szélnünk, hogyan javítsuk a párt­munka hatásosabbá tételét és mi­lyen módon segítsük a gazdasági vezetés munkáját. — így fogal­mazta meg a kedden megtartott pártvezetőségi ülésen a pártszer­vezet és az üzem dolgozói előtt álló feladatokat Koleszár József, az üzem párttitkára. A DOLGOZÓK VARJAK A TAJÉKOZTATAST — Az idei évre szóló terv- feladatok elég nagyok, végrehaj­tásuk megköveteli, hogy az üzem­részekben tájékoztassák a dolgo­zókat. Nem elég ha a pártcso- port-bizalmi munkája csak a bélyegeladásban merül ki, — mondta Kasztrovszki Béla párt- vézetoségi tag. A pártbizalmi so­kat tehet azért, hogy az üzem­részben, ahol dolgozik mindenki megismerje a tervet. Akkor vé­gez jó munkát, ha bátran vitat­kozik a többtermelés érdekében és határozottan fel mer lépni a lógósokkal, a nép vagyonának herdálóival szemben. A pártcsoport-bizalmiaktól, bár­melyik üzemről legjen is szó nagyobb aktivitást várnak a dol­gozók. A Paksi Konzervgyárban is napirendre tűzték annak meg­vizsgálását, hogy a jelenlegi párt- bizalmi-rendszer megfelel-e a követelményeknek? A vezetőségi ülésen úgy foglaltak állást, hogy minden üzemrészben megalakít­ják a pártcsoportot. Fekécs István, pártvezetőségi tag súlyos dolgokat mondott. Szerinte egyes helyeken félnek a párttagoktól. A vezetők nem szí­vesen veszik, ha bírálják őket, s a legelső alkalmat felhasznál­ják arra, hogy megszabaduljanak a bírálattal „kellemetlenkedő” párttagoktól. — Ha ez továbbra is így megy — mondta — nem lesz csoda, ha napról napra csök­ken a párttagok száma, bár az üzemben foglalkoztatottak szá­mához viszonyítva így is nagyon kevés a párttag. Hiába dolgozunk azon, hogy számszerűit is erősít­sük a pártszervezetet, ha a párt­tagokat nem becsülik — mon­dotta? , AZ ÉREM MÄSIK OLDALA Volt ilyen eset, de meg kell nézni az érem másik oldalát is. Egyes párttagok, párttagságukat elsősorban a jogok gyakorlására használják, de időközben szíve­sen elfeledkeznek a kötelességek­ről. Az egyik párttag azért rek­lamált, hogy felesége aránytala­nul keveset keresett a befőttké­szítő üzemben. Mint kiderült, az illető abban a hónapban négy napot hiányzott, de előfordult, hogy a munkaidő alatt elbeszél­getett, s ilyenkor nemcsak maga nem dolgozott, hanem másokat is fenntartott a munkában. A pártvezetőségi ülésen a vitában egészségesen kristályosodott ki, hogy a párttagság nem jelenthet előnyt. Az embereket, párttago­kat, vagy pártonkívülieket a vég­zett munkájuk után ítélik meg. A LEGMEGGYŐZŐBB ÉRV A SZEMÉLYES PÉLDAMUTATÁS A pártszervezet tekintélyét azok a párttagok növelik, akik elsősorban végzett munkájukkal, személyes példamutatásukkal agi­tálnak. A dolgozók ma már nem szívesen hallgatják az olyan agi­tátort, aki általánosságban ugyan, elítélően beszél a lógósokról, de sajátmaga nem használja ki a ínunkaidőt. Falra hányt borsó-’ ként hullik vissza az olyan párt­tag eszmefuttatása, aki hangzatos frázisokat mond a kommunista erkölcs tanításairól, s ugyanak­kor a maga portáján nem képes rendet teremteni. A Paksi Konzervgyár pártveze­tőségi ülésén felelősségtől áthat­va beszéltek az idei év terv­feladatairól és az ezzel kapcsola­tos tennivalókról. Elhatározták, hogy javítják a pártmunka' tar­talmi színvonalát. Úgy segítik a gazdaságvezetés munkáját, hogy a párt politikai munkája, a jobb termelési eredményekben jusson kifejezésre. Döntöttek arról is, hogy havonta egyszer megbeszé­lésre hívják össze a pártbizal- miakat. A megbeszélésen irányí­tást adnak munkájukhoz, hogy az agitáció tartalmas legyen és kapcsolódjék a napi munkához. Pozsonyi Ignácné Stróbl Vendel, a Tanácsi Építőipari Vállalat fiatal víz­vezetékszerelője el­ső újításán dolgo­zik. Az újító ki­állításon is bemu­tatott szimplex csőhúzó készüléket szerkesztett, me­lyet kísérletre el is fogadtak. Az új készülékkel gyor­sabb a munka és minőségileg is jobb, de az újító tovább kísérletezik vele, hogy még jobb eredményeket ér­jen el. Felvételünk Stróbl Vendelt áb­rázolja újításával együtt. > ‘ c .< luiegírták a lapok, a televízió nézői láthatták is, hogy a mözsi zárszámadás jól sikerült. A tagok átlagjövedelme 13 420 forint. Ez a közösből, a termelő- szövetkezetben végzett közös munkából származik, és hozzá­jön, mint mellékes, a háztáji föld termése, valamint a háztáji állatállományból, a hízóból, a tejből, a tojásból, a baromfiból származó pénz, ami nagyon vál­tozó, s főként attól függ, meny­nyire ügyes a gazdaasszony, és hát milyen a szerencse, a szorga­lom. Mindenesetre a 18 420 fo­rint olyan átlag, amellyel már ki lehet egyezni, akár nyugdíjig is, s van a megyében még jó pár tsz, ahol ennyi pénzzel ki is egyeznének a tagok, úgymond: több sose legyen, de kevesebb se. Ez az, pontosan ez az a dolog, ami miatt a mözsi zárszámadás­sal még külön is érdemes foglal­kozni, mint nagyon tanulságos példával, hozzátéve persze, hogy hasonló tanulságos példával más gazdaságok is szolgálhatnak, de mi után ez volt a megye idei első zárszámadása, maradjunk ennél. Mözs tipikus bizonyíték arra nézve, hogy mit jelent a vezetők helytállása, ami alatt nem lehet valami elvont fogalmat érteni, hanem hús-vér embereket kell el­képzelni, olyanokat, akik e határ­talan ember- és szakmaszeretet­ből, elhivatottságból végzik a tsz irányításával járó, sokszor nem könnyű tennivalókat. S erre rá­termettek, elsősorban azért, mert hisznek abban, amit csinálnak. Ök hisznek legjobban a szocialis­ta nagyüzemi gazdálkodás maga- sabbrendűségében, fölényében. Az eredmények elérésének ez a leg­lényegesebb feltétele. A tagok, a mözsi emberek min­dig szorgalmasak voltak. Az át­szervezés utáni megtorpanás azonban némelyik ember kedvét lelohasztotta. A termelőszövetke­zet vezetői kommunista politiku­sokként vissza tudták adni min­den embernek a munkakedvet. Náluk érvényes a tétel, hogy a tsz-vezető egyben népnevelő, agi­tátor is. Éppen ezért rátermettek arra, hogy a tagot embernek néz­zék, a gazdaságot a korlátlan le­hetőségek tárházának tartsák, s ennek megfelelően egymással is, a gazdákkal is együttműködve, megteremtik azt a jó módot, I amely a családoknak biztonság, a ; falunak gazdagság, az országnak ! politikai és gazdasági érdek. A ! kicsinyes személyeskedés helyett 1 ez a magasabb rendű, és tartal- j más cél uralja és Irányítja mun­kájukat. Másként nem tartaná­nak ott, ahol jelenleg tartanak. Ilyenkor arra gondol az ember: Kár, hogy nem lehet az ilyen ve­zetőket sorozatban gyártani. A gyenge tsz-ek egyik évről a má­sikra eltűnnének, és nem lenné­nek panaszkodó szövetkezeti gaz­dák, mert ma még vannak. A mözsi tsz vezetőihez hasonló em­bereket „gyártani” nem lehet, de tőlük tanulni lehet is, szabad is. Meg lehet, tőlük tanulni, hogy milyen követelmények érvénye­süljenek maradéktalanul akitor, amikor valaki a tagság, bizalmá­ból tsz-vezető. Ezt megtanulni nem könnyű, de nem is lehetet­len... A Tolna megyei tsz-vezetők ” szigetvári tanácskozásán ez a probléma egy „Milyen legyen a tsz-elnök, mint ember” című előadás keretében már szóba ke­rült, és a paraszti közéletben állandóan napirenden van. De miután egy közös gazdaságban ezernyi váratlan helyzet adódik, kész formulákat adni lehetetlen. Általános és minden helyzetre érvényes szabályok viszont van­nak. Ilyen szabály, hogy a kom­munista vezető mindig a helyén legyen, nem szólam ez. A szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás fö­lényét ugyanis sokan úgy képze­lik, hogy kialakul az majd magá­tól. Dehogy alakul ki magától. Csak akkor, és csak úgy érhetik el a gyenge tsz-ek is a legjobbak színvonalát, ha a vezetők mara­déktalanul, .a párt iránymutatá­sának szellemében munkálkod­nak. Vázlatosan ez annyit je­lent, hogy az elvi szilárdság pá­rosuljon a szaktudással és az em­berek, a munkatársak mérhetet­len megbecsülésével. Nincs en­nél fontosabb. A megbecsülés persze nem zárja ki, sőt inkább feltételezi az igazságos erényt. Bizonyság erre Mözs is, Fadd is, Dombóvár is, Döbrököz is, stb. Amelyik tagot leckéztetni, fele­lősségre vonni kell, azt mindig a közösség, tehát a többi gazda magasabb rendű érdekeinek szem előtt tartásával, felelősségre von­ják. De ez is mérce ott, ahol a szövetkezeti gazdák a tsz vezetői­nek igazságosságát és rátermett­ségét mérik. A mözsi zárszámadás politikai tény, s mivel e napokban vala­mennyi közös gazdaságban a zár­számadás lesz a legnagyobb ese­mény, ott, ahol gyengén zárták a tavalyi esztendőt, ne önmaguk­hoz mérjék a lehetőségeket, ha­nem az élenjárókhoz. Ne csak azt nézzék, mi van náluk, azt is, hogy mi lehetne, és mit produ­káltak ott a tsz-tagok, ahol kellő és megfelelő együttműködés van a vezetők, valamint a gazdái? kö­zött. Abban ugyanis egyetlen gondolkodó ember sem kételked­het, hogy ami Mözsön van, azt másutt is meg lehet teremteni, mindenütt. Ahol tsz van, ott mindenütt elérhető a mözsi gaz­dák jövedelme. Az alapvető fel­tétel, maga a nagyüzem ugyan­is adva van. Ehhez nem kell más. csak a sokat hangoztatott együtt­működés a vezetők és a tagok között. Az együttműködést pedig éppen a vezetők kezdeményez­zék. Kötelességből? Igen, köte­lességből. C okán mondják persze, hogy ** a mözsi határban könnyű produkálni. Kiválóak az éghaj­lati, a földrajzi és a területi adottságok. Ez igaz. Feltétlenül tény, hogy az erodált, dimbes- dombos vidékeinken nehezebb, költségesebb a gazdálkodás. Kü­lönösen akkor, ha hiányzik a lele­ményesség, az ügyes szaktudás, és nem utolsó sorban az elvi szi­lárdság. De az is igaz, hogy Mözs. hiába vannak kiváló adottságai, három évvel ezelőtt mégis csehül állt. Márpedig ez azt jelenti, hogy a jó mód megteremtésének alap­vető tényezője elsősorban a veze­tés színvonala, ami feltételezi a tagok szorgalmát, és csak ezek után következik a többi. Kár len­ne persze a mözsi eredményeket misztifikálni. Erről nincs is szó. Arról azonban igen is, szó van, hogy az ottani eredmények a gyengén záró tsz-ek vezetői és tagjai számára újból tanulsággal szolgálhatnak. Adjanak biztatást és hitet. Az ezerszer elmondott és bizonyított igazsághoz, amely szerint a szocialista nagyüzemek­ben a jómód a törvény, nem pe­dig a szegénység. SZEKUL1TY PÉTER nTmmif»tfHTt>Ttr»Tfnw Traktoros-tanfolyamon A tanteremből az első pillan­tásra látni lehet, hogy nem szán­ták hosszabban tartó oktatás cél­jára. A sarokban kopott vaskály­ha sóhajtja, mintsem ontja a me­leget, és ezért a tanulók is téli­kabátban, vagy vattaruhában ül­nek az asztalok mellett. Szünet van éppen, pontosabban ebédszünet. Jónéhányan falatoz­nak még, ki aktatáskából, ki bőr- tarisznyából szedte elő a batyut. Néhányon az asztal körül babrál­nak valami alkatrészt. — Ez a fogasléc hajtja meg — mutatja egy nyúlánk fiatalember a mellette álló alacsony, barna bundasapkásnak. — És így ada­golja az üzemanyagot. — Próbálja meg valaki kinyom­ni ezt a részt — veszi kezébe egy másik —, hogy jobban szétszed­hessük. Úgyis erről magyaráz majd az előadó. — Alapfokú vontatóvezetö-tan- folyamot hallgatunk — mondja az asztalnál, az alkatrésszel fog­lalkozó alacsony, barna fiatalem­ber, Harta József. — Vagyunk itt teljesen kezdők, akik még nem ültünk traktoron, de vannak, mint itt a Vilmos, akik már trak­torosok. — Milyen traktoron dolgozott? — kérdezzük Cziráki Vilmost. — Emtézén. Most a jogosít­ványt is szeretném megszerezni. Nagy György I. is két év óta traktoron dolgozik. Öt is a hiva­talos képesítés megszerzése von­zotta. De mi fogta tanulásra Harta Józsefet, meg a többi kezdőt? — Egyre több traktora lesz a termelőszövetkezetnek, és a két­kezi munkásokra egyre kevesebb lesz a szükség. Hát azért tanu­lom a traktorosságot. — Pincehelyiek? — Ozoraiak vagyunk. Vagyunk tizenheten. De vannak pincehe­lyiek, tolnanémediek, belecskai- ak, székelyiek. — Itt laknak? — Nem. Úgy járunk be napon­ta. — Sajnos, úgy járunk be... — teszi hozzá sokatmondóan Baráth János. — Úgy járunk be, hogy nyolckor kezdődnének a foglalko­zások, aztán sokszor kilenc óra, fél tíz van, mire ideérünk. — Miért? — Mert az autóbuszra, ame­lyik hat húszkor indul Ozoráról, nem férünk fel, tele van bérle­tessel. A tsz-től jár be egy von­tató minden reggel a takarmány­keverő üzemtől, azzal jövünk, de az meg rendszerint későn indul. A vezetőségnek kellene intézked­ni, hogy ez a vontató korábban induljon, úgy, hogy itt legyünk nyolc órára. — A vezetőség? Törődik is ve­lünk... — legyint az egyik. — Pe­dig a Cziráki Vilmos, meg a Nagy György kettő, ráadásul Döbrönte- szőlőhegyröl jár be. — Ilyenkor télen legalább egy óra gyaloglás — mondja Nagy György. A beszélgetésbe bekapcsolódik Pálvölgyi József, a tanfolyam időközben megérkező vezetője. — Igen, az ozoraiak állandó késése kihatással van a tanfo­lyamra. A szorgalmukban nincs kifogásolnivaló, de egy-, másfél órás napi késés is számít. Ha már vállalták a háromhónapos tanu­lást, a termelőszövetkezet veze­tősége igazán tehetne annyit az érdekükben, hogy időre beszállít­sa őket, ha már amúgy is min­den reggel jön vontató... — A személyszállítási enge­délyt akár megfizetnénk közösen. Mire végére járunk a beszél­getésnek, valamennyien befejezik a falatozást, elrakják az elemó- zsiás-táskákat, tarisznyákat. — Akkor hát kezdjük a fog­lalkozást... — Pálvölgyi József a kezébe fogja az időközben szét­szedett szerkezetet. Negyven ember figyeli, szinte moccanás nélkül az előadó ma­gyarázatát. Bl.

Next

/
Thumbnails
Contents