Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
1964. január 14. TOI.SÄ MEGYÉI NfiPtJJSÄG 5 En, a magyar dolgozó nép fia • • • Már az elözó napi készülődés is sokat sejtetett a vasárnapi eseményből. Az átlagosnál mozgalmasabb volt már elekor is a szekszárdi Felszabadulás tér és környéke.' A síkos, jeges utat fürge katonák szórták be homokkal, és a délutáni órákban is katonás pontossággal született meg a dísz- emelvény. Az ünnepségre szóló meghívó szűkszavúan tájékoztatott a várható eseményről, magába foglalva a meghíváson kívül az ünnepélyes eskütétel helyét és idó- pontjét, A vasárnap reggelek általában nem mozgalmasak a városban, különösen nem voltak azok az elmúlt hetekben, hiszen aki csak tehette, ilyenkor -bent maradt a meleg szobákban, sőt ágyban, mert odakint: ugyancsak csikorgóit. Ez- a nap viszont ebben is kivételnek számított. Már reggel nyolc órakor észrevehető volt a mozgás a városban és valami ünnepélyes várakozás feszült a levegőben. A vidékről érkező vonatok szinte ontották az utasokat, akik most nem siettek a város központja felé. hanem inkább a laktanya környékén sétáltak, majd pedig a Felszabadulás térfélé vették az irányt. Ha valaki eddig az időig nem tudta volna, hogy mi az oka ennek a különös, nagy forgalomnak. az pár perccel kilenc óra előtt választ kaphatott. Az úton fiatal katonák, menetoszlopai ropogtatták a havat, és a téren történő fegyelmezett, mértani pontosságú íelsorakozás után elhangzottak az első parancsszavak is. — ...Vigyázz! Fogadás balról, tisztelegj! Keményen pattognak a jélen- tésadás szavai, újra villan a vezénylő tiszt kardlapja, szinte kettévágja a hideget, és az alig pelyhező hóhullást. Elvágja, mert ezekben a percekben mindenki megfeledkezik -a hidegről, olyan lebilincselő a látvány. Megszűnik a topogás is. a tér sokasága tisztelegve és kalaplevéve hallgatja a Himnuszt. A zászló vörös selyme méltóságteljesen úszik be a tér közepére, szembefordul a felsorakozott -katonákkal. Egy pillanatkép. Ez a kislány a babáját ts elhozta az ünnepségre. Bizonyára úgy vélekedik: „Nézzük meg együtt, hiszen ilyet még én sem láttam”. Az esküt tevő fiatal katonákat sokan üdvözölték ezen az ünnepségen. Képünkön: Soczó József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának első titkára köszönti a fiatal katonákat. Üdvözölte ezenkívül őket Illés Sándor, a Honvédelmi Minisztérium képviselője, dr. Soly- mosi Mihály, a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság vezetője is. Szijjártó János, a város dolgozói nevében szólt az eskütételre felsorakozott katonákhoz. A díszelnökségben ezenkívül jelen voll dr. Vigh Dezső, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Palkovics István, a munkásőrség megyei parancsnoka. Tóth József, a KISÍ MB titkára, Máesik István, a városi és járási KISZ-bizottság titkára, A sorokból egyszerre száll az eskü szövege: „Én.... a magyar dolgozó nép fia...” Az eskető tiszt szava egy-egy fél mondattal mindig előtte jár annak a magabiztosan, erőteljesen zúgó ismétlésnek, -amely nem más, mint a közős: ünnepélyes katonai eskütétel. A fiatal katonák hozzátartozói, ismerősei láthatóan megillétődve hallgat ják az eskü szövegét, de ez a mindent kizáró figyelem átragad azokra is, akik éppen csak erre járva álltak be az érdeklődők tömegébe. A környező bérházak ablakai is tele vannak kíváncsiskodó arcokkal, hiszen most fordul elő először a város történetében, hogy a katonák nem a laktanya szűk falai között, hanem az egész város nyilvánossága előtt tesznek fogadalmat. Valahogy másképp is hat így az eskü. Meghittebb, és konkrétabb. A fogadalom szétröppen a téren, száz és száz ember hallja, és az eskü szövege máris nem elvont, hiszen a fogadalmat tevő nem másnak, mint a népnek esküszik hűséget. A nép pedig nemcsak képviselve van, hanem jelen lévő valóság, rokonok, szülők, barátok, idegenek, öregek, fiatalok... Elhangzik az utolsó szó. ismét parancsszavak cikáznak... A díszelvonulás feszes léptű, pattogó ritmusát nemcsak a laktanya falai visszhangozzák, hanem egy egész város figyeli, kipirult arcával, a szemekben csillogó büszkeséggel!.. Az ünnepélyes eskütétel után. a laktanyában egyenként mondták ei a* eskü szövegét a katonák és aláírásukkal teltek hitet arról. hogy fogadalmukat egész szolgálati idejük alatt megtartják. Egyenes, feszes sorokban altnak az eskütétel résztvevői. Ettől a naptól kezdve igazi katonáknak : ;iir. ö' ’t. (Szöveg: Végh Miklósi Foto. Erb János)
