Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-09 / 6. szám

TÓTAT A WEG VE* w^PfTt 1984. január 0. Húsz husziíDöi százalékkal nagyabb gombatermést eredményez a most szabadalmazott gombanemesftési eljárás A közelmúltban szabadalmaz­nák négy szakember — dr. Bo- hus Gábor mikológus, Heltay Imre, Koronczy Imréné és Uzo- ixyi Sándorné agrármérnökök ta­nulmányát: a gomba nemesítésé­nek új módszerét. A mikológusok körében eddig általános volt az a nézet, hogy kétspórás csiperkegomba csak a termesztésben létezik és vadon nem fordul elő. Az új eljárás ki­dolgozói ennek a feltevésnek a cáfolatából indultak ki; hosszas gyűjtőmunkával összeszedték a vadon termő kétspórás csiperke­gombák számos változatát, s megállapították, hogy ezek lénye­gében teljesen azonosak a ter­mesztett fajjal. Az új nemesítési eljárás több évi kísérlet után már a gyakor­latban is bevált. A gombaterme­lő üzemek és gazdaságok most már jóformán csak a feltalálók által kinemesített fajtákat ter­mesztik. Ezek általában húsz— huszonöt százalékkal nagyobb ter­mést adnak, mint az eddigi faj­ták, s mivel előállításuk, ter­mesztésük nem igényel semmifé­le többletberuházást, vagy más költséget, a nagyobb termés or­szágosan és évente számított több millió forintos értéke tiszta megtakarításnak számít. A talál­mány ezen kívül valutát is hoz az országnak, mert az új, értéke­sebb fajták szaporítóanyagát több országba exportáljuk. (MTI). Fontos oktatásügyi dokumentumokon dolgoznak az Országos Pedagógiai Intézetben Több fontos oktatásügyi re­form-dokumentumon dolgoznak az Országos Pedagógiai Intézet­ben. Az „utolsó simításokat” vég­zik az új gimnáziumi tanterven, és a hozzá tartozó tantervi uta­sításokon. Ezek a dokumentumok tavasszal nyomdába kerülnék, és a pedagógusok az 1964—65-ös iskolaév elején kézhez kapják, s ennek segítségével felkészül­hetnek 1965. őszén sorra kerülő bevezetésükre. A másik nagy feladata az inté­zetnek az általános iskolai re­form-tankönyvek második cso­portja kéziratainak vizsgálata, egybevetése a tantervekkel, a pe­dagógiai tervvel, hogy megfelel­nek-e minden tekintetben a re­formtámasztotta követelmények­nek. A közelmúltban hagyták jó­vá a negyedikes és a hatodikos magyar nyelvtan, az ötödikes számtan és földrajz, a hatodikos fizika és a hetedikes kémiaköny­vek kéziratát. Ezekben az az új­szerű, hogy csak a legszüksége­sebb és leghasznosabb ismerete­ket tartalmazzák. Az Országos Pedagógiai Intézet­ben előkészület alatt áll a közép­iskolai nevelési terv tervezeté­nek összeállítása. Ezt a tanév második felében középiskolai ta­nárok körében országos vitára I bocsátják. (MTI). Osztályelmélet — osztályharc — szövetségi politika Ma már nálunk a politikai gondolkodásban közhelynek szá­mít, hogy az osztályharc a mun­kásosztály politikai hatalmának megteremtésével nem szűnik meg: a szocializmust osztály­harcban kell felépíteni. Ezt az elméleti tételt a mi tapasztala­taink teljes mértékben igazolták, a kizsákmányoló osztályok hatal­muk elvesztése után is szívós ellenállást fejtettek ki és a szo­cialista építés során a régi világ erőit gyakran igen kemény küz­delemben tudtuk csak leküzdeni. Ebben a küzdelemben az oszlály- frontokat. elhomályosító, ködösítő nacionalista, revizionista nézetek­kel szemben a kommunisták mindig a tudományos és forra­dalmi osztályszemléletet kép­viselték. A jelenlegi szakasz sajátosságai A politikai irodalomban, új­ságokban. beszédekben és elő­adásokban az utóbbi években sok szó esik a szövetségi politi­káról. A párt VIII. kongresszusa a szocialista nemzeti egvség meg­teremtésének lehetőségéről és szükségességéről beszélt, a kong­resszus megállapította, hogy ál­lamunk a proletárdiktatúra álla­mából fokozatosan egyetemes népi állammá, az egész nép ál­lamává alakul át. Sokakban fel­merül a kérdés: mindez hogyan egyeztethető össze a forradalmi osztályszemlélettel, az osztályharc elvével? Sok régi kommunistá­ban. párton kívüli munkásban és volt szegényparasztban, aki az osztályharcban nevelkedett és saját bőrén tanulta meg az osz­tályharc törvényét, megszólal az aggodalom: nem adtuk-e fel for­radalmi .elveinket? Mások, akik korábban szembeszálltak a mar­xizmus forradalmi osztályszemlé­letével, megpróbálják korábbi HOVA UTAZZUNK? Taskenttől Koppenhágáig bő választék az IBUSZ idei útiterveiben Még messze van a szép idő, a tavaszi ruhák, fürdőtrikók a szek­rény mélyén várják a meleg, na­pokat, de a legtöbb ember már most tervezget: hová utazzunk, hol töltsük a nyári szabadságot? A hazai tájak mellett évről évre nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy külföldre, távoli országokba utazzunk, s megismerkedjünk emberekkel, szokásokkal, vidé­kekkel, történelmi emlékekkel. Mit kínál az idei év, mit ajánl az IBUSZ? — ezt kérdeztük az utazási iroda szekszárdi fiókjá­ban. — Talán azzal kell kezdenünk, hogy az elmúlt év nem úgy sike­rült, ahogy terveztük — mondja Szilágyi Jánosné. — Az őszi uta­zások jelentős részét lemondták a himlőoltások miatt, s így az IBUSZ segítségével tavaly körül­belül csak négyszázan mentek külföldre a megyéből. A szám természetesen ennél jóval na­gyobb, mert különböző tömeg­szervezetek is rendeztek társas- utazásokat, nem beszélve az egyé­ni utasok nagy számáról, de az IBUSZ társasutazásain csak eny- nyi volt a résztvevő. A nem várt akadály miatt németországi, sőt angliai utak is elmaradtak. Ez nekünk is baj volt, utasainknak pedig — valljuk be — csalódást jelentett. Ha az elmúlt esztendő nem is sikerült a legjobban, az idei an­nál több jót ígér. Az IBUSZ elő­zetes tervében, amely csak a szo­cialista országokat tartalmazza. 58 különböző útiterv szerepel. Ehhez még számos nyugati út jön, — valóban bőséges válasz­ték! Ami pedig ugyanilyen fon­tos: a társasutazásokra korlátlan számban lehet jelentkezni, az IBUSZ felkészült minden forga­lomra. Persze nemcsak a kedvünk ha­tározza meg, hogy hova utazzunk az idén, hanem a pénzünk is, s az IBUSZ-nál ezt is figyelembe vették. A legdrágább út 5600 fo­rintba kerül, ennek utasai Tas- kentet, Szamarkandot, Buharát és Alma Atát keresik fel, viszont egy hat napos út Lipcsébe, a vá­sár idején, mindössze 985 forint­ba kerül, tehát a kisebb jövedel­műek számára sem elérhetetlen egy külföldi út. Hogy egészen pontosak le­gyünk: a Szovjetunióba 12, Bul­gáriába 2, Romániába 5, á Né­met Demokratikus Köztársaság­ba 20, Lengyelországba 6, Cseh­szlovákiába 13 társasutazást szer­vez egyelőre az IBUSZ. Újdon­ság, hogy az egyik NDK-beli uta­zásba bekapcsolták Koppenhágát is, több csehszlovákiai út pedig Ausztriát is érinti. Az IBUSZ az elmúlt esztendők során nagyon sokat fejlődött, út­jai egyre kényelmesebbek, egyre többet nyújtanak, s tegyük hoz­zá, egyre olcsóbbak. Minden le­hetőség azonban nem merült ki ezzel. Szilágyi Jánosné azt mond­ja, hogy az utasok nagy része elé­gedett az IBUSZ szolgáltatásai­val, néhány részletkérdésben azonban talán lehetne még, javí­tani. Az egyik megoldatlan kér­dés: az utasoknak túlságosan elő­re kell tervezniök, rendszerint hónapokkal előbb be kell jelen­teni utazási szándékukat. A má­sik, rendszerint kevés a költő­pénz. Az utas idegen viszonyok közé kerül, s ha a kisebb száza­lék üzletel is, a nagyobbik rész azt szeretné, ha jól érezné magát. A vendéglői árak külföldön sem egyformák, a pincérek pedig rendszerint azonnal felismerik a „nagypénzű” külföldit. Egy-egy szolidabb kiruccanás is teljesen felboríthatja az IBUSZ-utas költ­ségvetését, s hallottunk olyan esetről is, amikor egy táncos szó­rakozóhelyen a négytagú társa­ság teljes zsebpénze sem fedezte az elfogyasztott 8—10 konyakot. A társaság nőtagja kénytelen volt félrevonulni, s fehérneműjével egyenlítették ki fennmaradt tar­tozásukat. Az ilyesmi persze megkeserítheti az egész üdülést. Az sem mindig jó, hogy az utazá­sok előre — napra, órára — meg­határozottak. A legtöbben nem tudják, hogyan fogják érezni ma­gukat, s nem egy esetben szíve­sen megtoldanák néhány nappal külföldi tartózkodásukat. Erre egyelőre nincs mód, de talán egyes utaknál ezt is meg lehetne valósítani. Mindez azonban nem csökkenti az IBUSZ népszerűsé­gét, sőt, tegyük hozzá, azt a sze­repet, amit kulturális szempont­ból betölt. Az utazás nem luxus, hanem a műveltség egyik alkat­eleme. S ha újabb igények is merülnek fel, ezek csak azt mu­tatják, hogy az IBUSZ feladatai is növekednek. Az idei útitervek sok kellemes napot ígérnek. Mindenkinek kel­lemes utazást, hasznos időtöltés1- kívánunk. (i) hibás álláspontjukat igazolni, no lám — mondják —, mégsi'ncs szükség osztályharcra, osztály­szemléletre, az osztályharc és az osztályszemlélet csak bajt és ne­hézséget hozott. Akik így gondolkoznak, mély­ségesen félreértik a marxizmus tanítását az osztályokról és az osztályharcról, és egyáltalán nem értik meg társadalmunk jelen­legi helyzetét és a szocialista építés mostani szakaszának sajá­tosságait. Először: az osztályharc a kom­munisták számára sohasem volt öncél, az osztályharc elvét a kommunisták sohasem tekintet­ték valami örök elvnek, amely a társadalom fejlődésére minden időben érvényes. Ellenkezőleg, a marxisták célja a kizsákmányoló osztálytársadalom megszüntetése és az osztálynélküli társadalom megteremtése, egy olyan társa­dalomé, amelyben nincsen ki­zsákmányolás. nincsenek osztá­lyok és következésképpen nin­csen osztályharc sem. A mar­xisták azonban felismerték azt is, hogy ezt a célt csak a mun­kásosztály osztályharcával lehet elérni, ha a munkásosztály, szö­vetségben más dolgozó osztályok­kal legyőzi és megsemmisíti a régi uralkodó osztályokat. Az osztályharc tehát nem öncél, nem örök elv, hanem történelmi szükségszerűség, amely a társa­dalom adott szerkezetéből, a szo­cializmusért folyó harc feltételei­ből következik. Ezért a forradal­mi szemlélet azt követeli, hogy mindig konkrétan vizsgáljuk ezeket a feltételeket és a tény­legesen ható osztályerők alapján vonjunk le következtetéseket az osztályharcra. Másodszor: a földreform, az államosítás és & szövetkezeti mozgalom győzelme következté­ben társadalmunk szerkezetében, az osztályviszonyokban végbe­ment átalakulásokkal hazánkban nagy lépést tettünk előre az osz­tálynélküli társadalom felé. Tár­sadalmunkban nincsenek többé kizsákmányoló osztályok. A dol­gozó osztályok és rétegek — az ország lakosságának elenyésző kisebbségétől eltekintve — tár­sadalmi helyzetüket nézve szo­cialisták. szocialista állami üze­mek, intézmények vagy szövet­kezetek dolgozói. A volt kizsák­mányoló osztályok tagjainak és leszármazottjainak a többsége is fokozatosan beilleszkedik a tár­sadalom új rendjébe. A szocia­lizmussal szemben ellenséges erők mind jobban visszaszorul­nak és elszigetelődnek. Az osz­tályellenségnek ma főleg a múlt­ból örökölt és megcsontosodott szokásokban, a polgári és kis­polgári ideológia maradványai­ban, az emberek gondolkodásá­ban vannak pozíciói. Éppen a marxista osztályharcos szemlélet követeli, hogy vegyük figyelem­be az új helyzetet: ne szítsuk a harcot ott, ahol már nincs alap­ja. mert az ellenséges erőket alapjában véve megvertük, és irányítsuk oda a harc tüzét. ahol az ellenséges erők még ellenáll­nak; ne növeljük az ellenség tá­borát azokkal, akik helyzetüknél fogva a mi szövetségeseink, vagy azok lehetnek, és szigeteljük el a tényleges ellenséget. A párt forradalmi politikája csak a va­lóságos helyzet pontos számba­vételére és marxista elemzésére épülhet. Az osztályharcos szem­lélet ezt követeli meg. nem De- dig üres frázisokat, az osztály­harc jelszavának elvont ismétel­getését. Néhány következtetés A valóságos helyzet józan elemzése több fontos következte­tés levonását tette lehetővé a VIII. kongresszuson ai párt szö­vetségi roll ti kő Iában és az osz­tályharc vitelében. Az egyik ilyen következtetés az, hogy új lehetőség nyílt a dol­gozó osztályok szövetségének ki- szélesítésére és elmélyítésére. Népi demokratikus rendszerünk alapja mindig is a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság, valamint a többi dolgozó rétegek szövetsége volt. Addig azonban amíg társadalmunkban voltak a szocializmussal szemben ellensé­ges osztályok és rétegek, kizsák­mányoló osztályok és maradvá­nyaik, ez a szövetség nem ter­jedhetett ki az egész nemzetre, a társadalom valamennyi réte­gére. A szocializmus alapjainak lerakása után, miután a kizsák­mányoló osztályok felszámolása befejeződött, a dolgozó osztályok szövetsége nemzeti egységgé szé­lesedik. Ez a nemzeti egység csak a szocializmus alapjain jöhet létre. Ameddig a szocialista vi­szonyok nem voltak általánosak a népgazdaság minden ágában, addig még a dolgozó osztályok soraiban is érvényesültek olyan ellentétes törekvések, amelyek akadályozták a szocialista nem­zeti egység kialakulását. Ami pe­dig a jövőt illeti: a szocializmus teljes győzelme és ai nemzeti egység összekovácsolódása egy­mástól elválaszthatatlanok. Mind­az, ami a szocializmus teljes fel­építését fékezi, akadályozza a nemzeti egység kialakulását is. A szocializmus teljes győzelmé­ért vívott harc a szocialista nem­zeti egység kialakításának fő esz­köze. A másik fontos következtetés az osztályharc formáira, eszkö­zeire és módszereire vonatkozik. A társadalmunkban végbement változásokból, a szocializmus épí­tésében elért sikerekből és a megoldandó feladatokból követ­kezők, hogy az osztályharc súly­pontja ma a gazdasági építőmun­kára és a tömegek nevelésére, az eszmei harcra tevődött át. Az szocializmus ellenségei ma eze­ken a területeiken tudnak legin­kább ártani és nekünk is ezeken a területeken kell eredményi elérni ahhoz, hogy teljesen meg­verjük, legyőzzük a kapitaliz­must. Ez a harc jóval bonyolul­tabb, mint amikor a szocializ­mus hívei és ellenfelei politikai pártokba tömörültek, vagy ami­kor fegyverrel kellett harcolni a munkáshatalom védelmében. A szocializmus ellenségei ma már csak ritkán lépnek fel nyíltan. A szocializmus teljes felépítéséi, azonban nemcsak a szocializmus tudatos ellenfelei fékezhetik, az eredményes gazdasági munkát nehezíti, hogy a régi világ sok szjokása még ma is tovább él, sok dolgozó fejében még hatnak a kapitalista világ eszméi. Ezek­ben az esetekben nem a szocia­lizmus ellenségeiről van szó, ha­nem a szocializmus híveinek gon­dolkodásában meglévő káros né­zetekről. a szocializmustól idegen és ellentétes szokásokról. Éppen ezért itt nem emberek ellen kell harcolni, hanem az emberek megváltoztatásáért. Ennek meg­felelően a harc fő módszerei a szervezőmunka, a nevelés, meg­győzés. Az elmondottak tanúsítják, hogv a párt politikáját változat­lanul a marxizmus forradalmi szelleme hatja át, ami megköve­teli azt is, hogy a marxizmus tanítását mindig a változó körül­ményekhez alkalmasuk. Hazánk az elmúlt évek sikeres munkája eredményeként közel került a szocializmus teljes győzelméhez; Ebben a helyzetben az egyetlen lehetséges forradalmi politika az, amely elősegíti a szocializmus teljes felépítését és ennek a cél­nak az eléréséhez tömöríti né­pünk minden erejét. Wirth Adám a Társadalmi Szemle munkatársa

Next

/
Thumbnails
Contents