Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-07 / 4. szám
2 tot v \ ’vrríCTFT stvfjsKö 1961. január 7. A szellemi vetélkedő A FEJTÖRÉS ÖRÖMÉT nem mostanában fedezte fel az ember. A rejtvények 'népszerűsége évszázados. sőt, évezredes múltra tekinthet vissza. A hét görög bölcs híres lakomáján Homeros és Hesiodos találós kérdésekben mérte össze erejét. Az ókori Rómában is virágzóit a tál áiós mesék és versek divatja. S évszázadokat. ha nem évezredeket tenne ki azoknak a perceknek összeadása is, amelyeket az emberiség keresztrejtvények, sakkfeladványok. betű- ég szám- réjtvények megfejtésével töltött. A találós kérdések divatja ma is virágzik, és elevenebb, mint valaha. Legkedveltebb formája a „Furfangosok Bajnoksága”, másnéven „Szellemi öttusa”. „Dupla, vagy semmi”, vagy egyszerűen: szellemi vetélkedő. Városi színházak, üzemi és falusi művelődési otthonok színpadán ez az a „csemege”, anielynek jegyeire mindig akad vevő. A falragaszok, a táncdal- és kabaréestek, a különféle esztrád- műsorok között hirdetik, s joggal, amennyiben a tömegszórakoztatás egy népszerű műfajáról van szó. Ez a tény azonban nem feledtetheti. hogy a fejtörés öröme magasabbrendű a táncdal- vagy a villámtréfa-ballgatás öröménél; hogy a szellemi vetélkedő műfajában ennél jóval több van, ami figyelmet érdemel. Először is: tanulságos tükör. Abból, hogy a színpadon a versenyzők mely kérdésre tudnak felelni, s melyekre nem, hogy a nézőtéren mikor árad el fölényes derű, mikor kél izgatott sugás- bugás. s mikor támad feszült, restellkedő csend: érdekes következtetések adódnak. Szembetűnő például — mint a vetélkedők egyik rendezőjének feljegyzései tanúsítják —. az ismeretek, a tájékozottság egyenetlen megoszlása a tudomány különféle ágai között. Az első szputnyik fellövésének időpontja, vagy az akklima- tizáció magyarázata nem okoz na- gypb.b .gondot, s a .kobaltágyúról is száz versenyzőből legfeljebb egy állítja, hogy fegyver, viszont a háztartási hűtőszekrény működésének alapelvét nagyon kévésén ismerik, a vérnyomásnak a közérzetre gyakorolt hatásáról pedig babonás tévhitek bukkannak fel a válaszokban. Aránytalanul kevés a helyes felelet a mai magyar zenéről: egy fiatal színésznő nevét szinte gondolkodás nélkül vágják ki ugyanott, ahol Weiner Leóét alig ismerik. ORSZÁGOS MÉRETEKBEN is tanulságos képet ad ez a tükör, de még inkább egy-egy város, falu, munkahely szűkebb viszonylatában. Megmutatja egyrészt a műveltség erős oldalait, azokat a területeket, amelyeken az általános tájékozottság kiilöjawwAfow, A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰSZAVATOSSÁGI BIZTOSÍTÁS DÍJÁT BEFIZETNI nősen kiterjedt, s új, magasabb követelményeket támaszt az ismeretterjesztő munkával szemben. És megmutatja másrészt a műveltség fehér foltjait, azokat a területeket, amelyeken különösen hiányosak az emberek ismeretei, ahol a kultúra terjesztésének eddig alkalmazott módszerei elégtelennek bizonyultak. A fölöttébb tanulságos tükörbe természetesen csak abban az esetben lehet belenézni, ha a szellemi vetélkedők tapasztalatait feljegyzik és tanulmányozzák azok, akik a művelődés helyi gazdáinak tekintik magukat. Másodszor: az általános műveltség gyarapításának es-kö^e. A válasz — a szellemi viadal porondján —, a várakozás és figyelem feszültségével terhes csendben hangzik el. A válaszra mindenki kíváncsi, az is. aki önnön fejtörésének eredményét kívánja ellenőrizni, és az is. akit csak a soron lévő versenyző sikere, vagy kudarca érdekel. Ilyen körülmények között minden szó a hallgató emlékezetébe vésődik, akár azt közli, hogy Lehel kürtjét Jászberényben őrzik. akár Közép-Amerika államait sorolja fel. Harmadszor: a kulturális érdeklődés serkentője. Kíváncsiságot ébreszt az emberben, olyan ismeretek iránt, amelyeknek hiányát addig nem érezte. A kíváncsiság pedig kedvet szül a hiányok pótlására. Az egyik fővárosi nagyüzem szeUemi „válogatottja” például a bajnoki cím megszerzése után valóságos tanulókörré alakult: tagjai felosztották egymás között a tudomány és a művészet különböző ágait, s szabad óráikat a könyvtárakban végzett anyaggyűjtő munkának szentelték, hogy a következő bajnokság versenyein már ne akadjon olyan témakör, amelyben a csapat valamelyik tagja ne lenne otthonos. Különös figyelemre méltó a szellemi vetélkedőnek az a sajátossága, hogy nemcsak egy-egy szakterület iránt keltheti fel az érdeklődést, hanem a kultúra több különböző aga iránt egyszerre. Miképpen lehetne ezt az új kulturális műfajt az eddiginél nagyobb mértékben a népművelés szekere elé fogni? Elsősorban úgy. hogy állandó figyelemmel kísérik a szellemi vetélkedők tanulságait. Ugyan milyen egyéb módon mérhetnék fel a kulturális tömegnevelő munka hatékonyságát? Az iskolában a tanárnak módjában van meggyőződni arról, milyen mélyre hatolt a tanítványok tudatába, s mennyire rögződött Ott meg az általa előadott anyag: a felel- tetés. a vizsgák, a dolgozatok megbízható képet adnak erről. Az iskolán kívüli népművelés ilyen eszközökkel nem élhet. Nem lehet a színházi évad végén összehívni a színházlátogatókat, s dolgozatot íratni velük az elmúlt idény új magyar drámáiról; vagy a könyvtárak rendszeres olvasóit rendelni rapportra, s kikérdezni a világirodalom újdonságairól. Vagv talán mégis? Ha jól meggondoljuk, a szellemi vetélkedő színpadán lényegében ilyesmi történik. EZEN A SZÍNPADON természetesen juthat hely és idő — a (6) halasa Hirdessen, a Tolna megyei Népújságban! verseny két fordulója között — zenés, énekes, vagy prózai mű- sorszámoknak is. De a hangsúlyt — s ezzel a közönség figyelmét — nem helyes ezekre összpontosítani. A szellemi vetélkedők műfajának nagy értéke, hogy az elismerés tapsát, a dicsőség fényszóróit arra a embertípusra irányítja, amelyet némi túlzással a modern kor Leonardo- jának neveznék. A képességeiben és mindenekelőtt érdeklődésében sokoldalú ember alakjára, amelynek társadalmi rendünk további fejlődésével ritkaságból tipikus figurává, kimagasló kivételből átlaggá ke.U majd válnia. S a fényszórók erejéből többre is telnék. Ha valaki ügyesen, tehetségesen rúgja a labdát s évente több tucatszor talál be *a különböző ellenfelek hálójába — nevét szárnyra kapja a hír. Teljesítményét száz- és százezer ember vitatja meg s értékeli nagyra: ha valahol megjelenik, tisztelettel és megbecsüléssel fogadják: az újságok állandó figyelemmel kísérik, méltatják, vagy bírálják fejlődését, közlik nyilatkozatait; a fiatalok követésre méltó példát, eszményképet látnak benne. És nem alaptalanul. Ha viszont valaki stopperórával mért másodpercek alatt nevezi meg a helikopter feltalálóját és Nicaragua fővárosát, a Halász- bástya tervezőjét és a Borisz Godunov szerzőjét, megmagyarázza az értéktöbblet fogalmát és a higany gömbalakját, egyszóval, a „szellemi gólok” sorozatát lövi az egymást váltó ellenfelek kapujába — legfeljebb azokban kelt csodálatot, akik teljesítményének szem- és fültanúi —, s azokban sem tartósan. Nevét nem kapja szárnyára hír, rekordját nem vitatják csoportokba verődve az utcákon, nem közölnek róla cikket, riportot az újságok, nem firtatják, mi tette képessé a sikerre, nem választják eszményképüknek a fiatalok. Pedig megérdemelné ö is. Méltó lenne rá, legalább annyira, mint amaz. Szerintem még inkább. Herényi György Iskoláztatási rendelkezés az 1964/65-ös tanévre A Művelődésügyi Minisztériumban elkészült az 1964—65-ös oktatási évre szóló iskoláztatási rendelkezés, amely a korábbiakhoz képest több, figyelemre méltó új vonást tartalmaz. Az idén a rendelkezés hamarabb jelenik meg, mint a múlt évben. így az iskolák a továbbtanulással kapcsolatos adminisztrációs és tartalmi feladatok elvégzésére kellően felkészülhetnek. A miniszteri rendelkezés kimondja: a tanulmányait eredményesen folytató, s továbbtanulásra jelentkező valamennyi általános iskolás részére — a népgazdaság érdekeinek figyelembevételével — lehetővé kell tenni a felvételt valamelyik középiskolába, vagy szakmunkás-tanuló (ipari- tanuló) iskolába. Azzal kapcsolatban, hogy előreláthatólag milyen arányú lesz az idei felvétel, közölték: ebben a tanévben az általános iskolák nyolcadik osztályát körülbelül 153 000 fiatal végzi el. Közülük — a tervek szerint — mintegy 78 000-ret vesznek fel a különböző középiskolák első évfolyamaiba. Ez 51 százalékos arány, szemben a jelen tanévi 46.7 százalékkal. A nyolcadikat végzett többi fiatal szakmunkástanuló iskolákban, gép- és gyorsíró iskolákban, vagy másutt folytathatja tanulmányait. Egyik új vonása az iskoláztatási rendelkezésnek, hogy ezúttal először együtt adják közre a középiskolai és a szakmunkástanu- ló-iskolai felvételekre vonatkozó tennivalókat. Egyszerűsíti az iskoláztatási munkát, hogy megszüntetik a jelentkezési lapok visszaküldését az általános iskolához. Ha az első helyen megjelölt középiskola, vagy szakmunkás-tanuló iskola nem tudja felvenni a diákot, akkor jelentkezési lápját közvetlenül a második helyen megnevezett intézménybe továbbítják. Ezzel egyrészt gyorsul a lebonyolítás, másrészt megkímélik a szülőket az utánjárástól. Az iskoláztatás egységesítésének eredményeként az új jelentkezési rendszer értelmében a középiskola mellett második helyen meg lehet jelölni szakmunkás-tanuló iskolát, vagy szakmunkás- tanuló iskola mellett gimnáziumot. A szakmunkás-tanuló iskolákba felvételt kérők számára új jelentkezési lapot adnak ki. Ezen ismertetik a mezőgazdasági szakmákat, valamint azokat az ipari szakmákat, amelyek tanulóotthoni elhelyezést is biztosítanak. A mezőgazdasági szakmunkásképzésre jelentkező fiatalok minden szakmában helyet kapnak tanulóotthonban. Tanulószobai felvételre a bejáró és a magánházaknál lakó középiskolás diákok, valamint a nevelőszülőknél elhelyezett állami gondozottak jogosultak. Ugyancsak új vonása az iskoláztatásnak, hogy a gimnáziumok részére körzeteket állapíthatnak meg. A körzetesítés elősegíti, hogy az egyes iskolákba arányosan kerüljenek jobb és gyengébb előmenetelű tanulók, ne legyen e téren aránytalanság azokon a helyeken, ahol több gimnázium is van. A körzetesítés egyben köny- nyíti az általános iskolával közös igazgatású gimnáziumok benépesítését. Szóvá tették még, hogy sok gondot okoz a minisztériumnak, hogy egyes szülők azt hiszik, minden iskolatípusnak a művelődésügyi tárca a főhatósága, s a fel nem vett tanulók ügyében fellebbezésükkel oda fordulnak. Ezúton is felhívják a figyelmet, hogy a technikumok a különböző szakminisztériumok hatáskörébe tartoznak, ilyen esetben tehát a fellebbezést — az iskola útján — az illetékes szaktárcához kell benyújtani, nem pedig a Művelődésügyi Minisztériumhoz. Kelten elbúcsúztak... I Az ősz hajú ember ci9a: sodor, kezében sercen a gyufa, a fellobbanó láng egy pillanatra élesebben világítja meg barazdás arcát. Negyvenhét év véste ezeket a ráncokat az arcra, mert amikor munkába állt, még síma képű legénykének számított. Tizenhat éves volt akkor, most pedig a hatvannegyediket tapossa. A közben eltelt időszak története talán egy regényre valói is kitenne, azonban teljesen biztos, hogy ezeknek az éveknek a krónikája a Szekszárdi Nyomda történetének utolsó ölvén esztendejét pontosan tükrözné. Nem is csodálatos ez, hiszen Haász Jakab élete, a folyamatos munkában eltöltött negyvenhét év alatt eggyé forrt a Szekszárdi Nyomda életével. Ez idő •:lalt — csupán a katonaévek és néhány munkanélküliségi időszak kivételével — beletartozott az üzem vérkeringésébe, érzékenyen reagált ennek a bonyolult szervezetnek minden kis rezdülésére. Emlékei sokaságából ha csak a legjellemzőbbeket ragadja ki, az nem más, mint az élő, eleven munkásmozgalom története. Nem is vitatkozik ezen senki, hiszen ha a Szekszárdon megjelenő Vörös Újság krónikáját kutatja valaki, visszanyúlva a Tanácsköztársaság dicső napjaihoz, jobb informátort nem iaAl Jakab bácsinál. Ott dolgozott éjszakánként a gép mellett és az elsők között olvasta., lapozta végig a gép által ontott újságpéh'ár, "jókat. Évtizedeket lép át emlékezete — pedig ezekről is van bőven mesélni valója — amikor a felszabadulás utáni napokat idézi. „Mindössze hárman dolgoztunk a gépteremben, minden más segítség nélkül. Á front még csak el sem vonult az országból, amikor mi már röplapokat nyomtunk, amelyek innen irányultak valahová a Balaton környékére, azoknak, akik még harcoltak.'’ \ A Szekszárdi Nyomda leghíresebb készítménye a zsebnaptár. Szinte az egész ország innen kapja ezeket a kis bő'- és műanyag csodákba kötött mindennapi eligazítókat, és ennek a munkának 19 éven keresztül Haász Jakab volt az „apja ’. Millió és millió naptár futott át a keze alatt, ha egyszer egymásra raknák valamennyit, egy kisebb fajta házat fel• lehetne építeni belőle. Most ujjait kiegyenesítgetve, elgondolkozva számolja össze azokat, akiket megtanított a naptárkészítés mesterségére, erre az egyik legszebb nyomdászmunkára. „Az első tanítványom Szegedi Gyuri volt, aztán...” És hétig jut el a számolásban. A sublótra mutat, ahol könyvek állnak három sorban, egymás fölé rakva. Néhány napja, amióta nem dolgozom, ezeket olvasom. A fiam könyvei. Ö most Gödöllőn tanul, az „agrármérnökin”, neki nincs ideje regényekre, nekem meg éppen m,ost lesz. A betűtől mgni tudok megválni, igaz attól serru, ahol annyira megszerettem. Azért majd még bebenézek a nyomdába is néhanapján.” — Tavasszal meg rendbehozom a kertet a ház végében, a kertészkedésre is jut majd mostantól kezdve idő. A könyvek mellett egyébként egy magnószalag is lapul. Elővesz1i, kibontja. „Az ünnepség van rajta, ahol elbúcsúztattak bennünket Szabó Rózsikéval... azaz Lippert Jánosnéval. Nekem csak a Rózsikára áll a szám, hiszen majdnem egyforma régen voltunk egyhelyen. Ö a kötészetben, én meg a gépteremben.” I A hangszalag pedig őrzi--------------2----------2 a kis ünnepség hangulatát. Egy leányhang verset szaval az elején a, szellem-tábornagyról”, Guien- bergről, aztán a nyomda igazgatója búcsúzik Rózsikétól; és Jakab bácsitól. A beszédrészek között, meg az ajándékozás ideje alatt taps hallatszik róla, majd újból keresetlen, a meghatódott- ságtól nehezen formálódó szavakkal búcsúzkodik az első tanítvány, Szegedi György. „Az első tanítványom már ugyancsak őszhajú ember, s őt is már bácsinak hívja mindenki.” A magnetofonszalag végigjár, a cigaretta pedig még egyszer felparázslik. mielőtt együtt indulnánk hazulról. Egy jó darabon együtt megyünk Jakab bácsival, mert ö most bemegy a nyomdába, körülnéz, meg beviszi a hóna alá csapott, újságpapírba csomagolt olajos overállt... VÉGH MIKLÓS
