Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

t r 4 tölítí _mutm vfirűisAe TÍSW. já rni át Sá. Gépesített A nagy varázsló, a mérföldes léptekkel haladó technika beha­tol az élet minden területére. Nemcsak a felhők között jár a legkorszerűbb repülőgépek for­májában. kószál szputnyikok és vosztokok változataiban, nemcsak a tengerfenékre ereszkedik le, hogy a legkorszerűbb eszközökkel hajtson végre utazásokat, hanem eljut az otthonokba is, ahol a ház­tartás gépesítésével teszi köny- nvebbé a dolgozó emberek életét. Modern koayiia, mely inkább iaiioralóíínmhoz hasonlít Kezdjük a konyhával, amely napjainkban is már kevéssé ha­sonlít akár a húsz év előtti konyhákhoz is. Sokkal inkább egy laboratóriumhoz, amelyben „kuk- ta"-főzŐk, elektromos gépek,, vil­lanytűzhely. kávé- és teafőzők, re- zsók, forróvíztárolók, a főzést szinte kézi erő nélkül előkészítő konyhai robotgépek, infravörös sugárral párolok és egyéb korsze­rű konyhaeszközök segítik elő a dolgozó asszonyok házi munkáját. A technikusok, tudósok újabb kí­sérletei alapján további újdonsá­gok várhatók ezen a téren, segy­re inkább közeledünk az úgyne­vezett ..sugárkonyha’’ felé. Ez nemcsak a percek alatti főzést, sü­tést teszi lehetővé, hanem azt is, hogy az ételanyagok vitamintar­talma és íze szinte maradéktala­nul menjen át a kész ételbe. A ..sugárkonyha'' legtöbb da­rabja napjainkban még csak kí­sérleti, úgynevezett mintapéldá­nyokban. kiállítási tárgyként sze­repel. de csak rövid idő kérdése, hogy sorozatgyártásra kerüljön, és a háztartásoknak olyan minden­napi darabjává váljék, mint nap­jainkban a mosógép, vagy a vil­lanyvasaló. Ugyanezt mondhatjuk a gépesített otthon másik fontos kellékéről: a robotemberről. A kibernetikusok műhelyében ma már olyan ördöngősen bonyo­lult gépek születtek meg, melyek szinte túlszárnyalják Capek. Wells. Kicsaleer fantáziáját is. Ezek között első helyen említhet­jük a közel harminc műveletet végző robotembert, ezt a háztar­tási automatát, mely a mosoga­tástól a favágásig (pontosan be­állítható. szabályozható méretek­ben), a csomagolástól a padlóke­félésig a legkülönbözőbb és leg­bonyolultabb munkafolyamatokat is elvégzi. A gépezetet egyszerű gombnyomással lehet vezérelni, a más-más fázisú munkafolyama­tokhoz pontos szabályozóikkal át­állítani. Ha a kísérleti példányok után áttérnek az univerzális ház­tartási robotemberek gyártására — valóságos gépmindenese lesz ez a korszerű háztartásnak. A kultúrgéptöl — a kfímatéríumig Egy leningrádi kiállításon ha­talmas feltűnést keltett a kultúr- gép, amely a könyvtár, a televí­zió, a film és a hangverseny él­ményeit egyesíti. Kézlegyintésnyi Irodai gyakorlattal rendel- I kező, érettségizett férfi munkaerőt ! keres a takarékpénztár si- ! montornyai fiókja. (128) háztartás távolságra hozza a távoli városok képkiállításainajc anyagát, i'el- csendíti a meleg otthon nyugal­mában a koncertek puha, lélek- símogató muzsikáját, a lakásba varázsolja a forró színházi esték élményeit. Folytatásos -regényeket közöl, illusztrációkkal, vetített képekben. A gép szinte csúcspont­ja annak, ami a rádióval kezdő­dött, és a televízióval folytató­dott. Legyőzi a távolság mellett az időt is, kiszűri a mindenna­pok kultúrprogramjából a legér­tékesebbeket. Az ugyanabban az időpontban, egymástól távol eső helyeken játszódó művészi ese­ményeket kényelmes körülmé­nyek között, családi környezetben, az otthon meleg nyugalmában él­vezheti majd a pihenésre és szel­lemi felüdülésre vágyó ember. És a kultúrgép már nem a „jövő ze­néje”, a Szovjetunióban 1964-ben megkezdik gyártását. Ma még költséges, így magán- háztartásokban egyelőre nem használják a klimatériumot, az úgynevezett ..klímagépet”, de bi­zonyosra vehető, hogy néhány éven belül sok lakásban tálálko- zunk az ötletes szerkezettel. Egy évtizeden belül pedig olyan nél­külözhetetlen és mindennapos cikk. lesz, mint napjainkban a jégszekrény. A negatív ionokkal telített, mesterségesen előállított „hegyi levegő” egész sereg, beteg­ség megelőzéséhez járul hozzá. Biokémiai vizsgálatok ugyanis ki­mutatták, hogy a fáradtság kö­vetkeztében a szervezetben fel­halmozódott mérgező anyagok termelése a levegő negatív ion­jainak hatására csökken. Ezért, ha a klímagép segítségével zárt he­lyiségben mesterségesen fokozzuk a levegő negatív ion-tartalmát, a helyiségben dolgozók munkaké­pessége növekszik. A lakásban pedig, vagy hivatali helyiségben is az ózonnal telített baktériu­moktól szűrt levegő az emberi egészség, a hosszú életkor egvik elősegítője. A légkondicionáló szerkezet rövid idő kérdése, hogy bevonuljon a lakásokba, hivata­lokba. Gép..., gép-.., gép... Már napjainkban is. ha körül­nézünk egy jól felszerelt otthon­ban: a gépek egész tömegét ta­láljuk. A nehéz fizikai munkát se­gíti az ötletes szerkezetek sora: a mosógéptől a porszívóig, a hab­verőgéptől az elektromos húsda­rálóig, jégszekrényig,. A pihenő­órák szórakozását is egész sereg gép nyújtja: házi vetítőberende­zés, televízió, ez a csodatükör, mely szinte a lakásba „szállítja” az érdekes kulturális, sport- és más eseményeket. A rádió, a le­mezjátszó, a magnetofon, melynek segítségével a családi élet kedves eseményeitől, egy gyerek első gü­gyögésétől, az első selypítő mon­datokból megörökíthető és az egész élet emlékévé „konzervál­ható” a családi események soro­zata. Idetartoznak a mai gyerme­kek számára már szinte nélkülöz­hetetlen, mesemondó lemezek. De a felnőttek számára sem kizárólag áriákat, és tánczenét nyújt a le­mez, hanem nyelvleckét is. A könnyűzene mellett: nehéz tanul­mányokat. A korszerű otthon, mely a ház­tartás gépesítésének jegyében alakult ki — napjaink embere számára a technika vívmányaival, teszi könnyebbé, szebbé, szóra- koztatóbbá az életet. KISS ISTVÁN XVIII. De sietnie kellett. Komoly munka várta, több helyre kel­lett anyagot vinni: röplap készült a rákospalotai inségmunkások- nak. akik Jcésznek látszanak, hogy tegyenek valamit magukért. Közben még kimennek a nyom­dába. azonkívül ha jól megy — gondolta — délután megkeresd a Fémlemezipar sejtjéből azt az új fiút, Papp Ferit, akinek segítsé­get kell nyújtani különböző dol­gok beszerzéséhez. Nem kérdez­te. de Pista szavaiból — ő bízta meg. keressen Pappal kapcsola­tot — arra következtet, hogy az ifik is egy új nyomdát szervez­nek. Jelszó nincs. Az elvtárs, aiki vár rá — a helynek és a körül­ményeknek megfelelően — azt fütyörészi majd, hogy: „A Wampeticsnél voltam vacsorázni és hallgattam a katonazenét... „A trom-trom-trom, a trombitás...'’ így szól a megállapodás és va­lahogy így hangzik a nóta, amely ezúttal a jelszót, helyettesíti. A vendéglőnek csőállványos forrasza volt. Télen üresen, elha­gyottan állt. tócsák fénylettek egy-két: kint hagyott, rozzant nádszék és a tört lábú asztalok körül, kupacokba hordta a szél a sáros faié vél-maradványokat. Keskeny ösvénv vezetett a földalatti végállomásához. Cigi a Hősök tere felől ér'- . tett. átment a hídon, befordult a Vajda- hunyad-vára udvarára. Várt egy ideig, aztán tovább ment. Megállt a tartóhldnál. Nézelődött. Kissé eltávolodott a Hermina út irá­nyába, onnan kilátás nyílt a Széchenyi fürdőhöz. Távolról jól szemügyre vette a találkozó he­lyét: nyólc órakor kellett ódá­éi-nie. Már messziről megismerte Beke Zolit. Éppen leszállt a kerékpár­ról. Sár lepte a bakancsát, nad­rágját magasan a térde alatt szo­rította össze a csiptető. Cigi megtorpant. Rossz érzése támadt: ez a fiú nemrég lebukott a Pálmában — gondolta —, bent tartották néhány napig. Ha nem is volt ellene bizonyiték, az nyil­vánvaló, hogy a gyanúsak listájá­ra került, s akkor majdnem bizo­nyos, hogy megfigyelés alatt tart­ják. Egyszóval: fekete. Kinek ju­tót eszébe, hogy ilyen kényes munkát bízzon rá? Elhatározta: vár néhány percet. Tek;ntete ösztönösen végigsíklott a kerékpárnyomon. amely Beke Zoli útirányát mutatta. S akkor észrevet te: Zolit mintegy ötven méternyire egy kerékpáros követ­te. Cigi éles szeme pontosan fel­mérte a közeledő tekintetét: az ismeretlen, ahogy meglátta a ke­rékpárról leszálló fiút — az nem vette észre, háttal állt neki s éppen lehajolt, hogy megigazítsa a nadrágszárát —, hirtelen ka­nyart vett, a pedálba taposott és befordult egy parti ösvényen. Mit tegyen? Cigi csak néhány másodpercig töprengett, a kerék­páros eltűnt, ő gyors léptekkel odament a fiúhoz. Beke Zoli fel­ismerte: rögtön rájött, hogy már találkoztak valahol. De azért kínnal-bajjal hozzákezdett a fü­tyüléshez. Kissé mókás látvány volt: a hidegben inkább vastag párát engedett ki ajkai közül, mintsem dallamot. — Veled kellett volna találkoz­nom tegnapelőtt is? — kérdezte Kurimszky. — Hol? — A Mexikói úton, a bekerített teleknél, a nagy reklámragasztó- íábla mellett. — Velem. — Miért nem jöttél? — Ott voltam, de úgylátszik, el­tévesztettük az időt. VADÁSZ FERENC: A TÉL — Mikor voltál ott? — Ebéd után. Nem mondott igazat. Cigi tud­ta, hogy nem volt ott. A meg­állapodás úgy szólt, hogy aki várni fog. könyökmagasságban ceruzával vonalat húz a plakátok­ra. Ö késő délután járt ott, a plakátokon semmiféle jelzést nem látott. A biztonság kedvéért más­nap újra megnézte... — Nem hoztam semmit — mondta Cigi hirtelen fogant el­határozással. — Nincs anyag. BEKE ZOLIT KÖVETTÉK A fiú arcán megkönnyebbülés látszott. — Nincs? — kérdezte. Aztán némi zavar látszott a tekintetén. Megérezte: valami nincs rendjén. Kutatón végignézte Cigit, majd nyugtalanul hátrafelé tekintge- ■ tett. ‘ — Követtek — mondta neki Ci­gi, — Nem vetted észre? — Npm — felelte bizonytala­nul. — Akkor iszkolj, tereld el in­nen az ipsze figyelmét. — Jó — egyezett bele Zoli, s ^ félredöntött kerékpár nyergére ült. — Nem tudnál összekapcsol­ni az újpestiekkel? Leszakadt az ottani sajtos, pedig nekem szük­ségem lenne rá. — Nem tudok segíteni rajtad. — Pedig nagyon kéne. — Akkor se. Beke Zoli elkarikáaott, Cigi ro­hant a földalattihoz. Ha figyel is — gondolta —, biciklivel ide ba­josan követ. Tizenegykor Piroskával talál­kozott a huszonötösnél, az And- rássy út és az Aréna út sarkán. Az volt a tervük, hogy a nyom­dában délutánig dolgoznak, mert az ínségmunkások tízezer röpira- tának még csak egy része volt készen. — Gondoltam egyet — mondta Piroskának —, halasszuk el egy kicsit a munkát. Hajat kellene vágatnom. — Nem bánom — állt rá Piros­ka. — Akkor én is megkurtítom — mutatott a hajára. Simára fé­sült frizurát viselt, alig hosszab­bá! a fiúkénál. Hetman Lajos borbélyhoz in­dultak, Rákospalotára. Az Imre és az Arany János utca sarkán volt a kis üzlet, az Imre utcai oldalon. Hetman jó elvtárs volt, sokan ezért jártak hozzá, hogy borotválkozás ürügyén valamit átadjanak neki, vagy átvegyenek tőle. Afféle illegális postahivatal volt ez a kis borbélyműhely. A huszonötös autóbusz megállás nélkül ment jó ideig. Elhagytak négy-öt megállót, anélkül, hogy bárki felszállt volna. Alig néhá­nyon ültek a kocsiban. Piroska és Sándor az Arany János utcá­nál szálltak le. senki sem követte őket. Először Sándor ült a székbe. — Egy kis generálozást, Het­man elvtárs — mondta vidáman, s ujját végighúzta borostás álián, - nyakszirtjén. — örömmel, Cigikém. Piri behúzódott a sarokba, egy Délibábot vett a kezébe, únottan forgatta. Cigi háttal ült az ajtónak, a tükörből látta az utcát. Alig, hogy beszappanozták, felkapta a fejét, félretolta Hetman borotvát tartó kezét. Az üzlet előtt megjelent a kerékpáros, akit reggel látott Vampeticsnél. — Gyorsan húzzon le — súgta Cigi. — A nyiratkozást majd leg­közelebb. Hetman nem kérdezett sem­mit. Bólintott. Cigi gyorsan elkészült. Piroska ült a székbe. A borbély tekintete megértőén összevillant Cigiével. Hetman rendezkedni kezdett, a tükrös asztal szekrényéből sebtében egy kosárba gyömöszölt valamit — úgy látszott, kendőket, törülköző­ket — és a kis mellékhelyiségbe vitte. — Bubisra? — kérdezte a bor­bély, amikor visszajött. Inkább csak megszokásból, mert tudta, a mozgalmi lányok között ez a divat. Cigi kilesett az utcára. Néhány perc múlva feltűnt Hain Péter detektívfőfelügyelő jól ismert alak­ja. Fekete, bársonygalléros kabát volt rajta, keménykalap, szürke selyemsál. Magához intette a bi­ciklistát, valamit magyarázót); ne­ki. Kézmozdulatai elárulták: dü­hös. A kerékpáros detektív ar­cára volt írva, hogy főnöke ala­pos fejmosásban részesíti. Na­gyon idegesnek látszott. Felpat­tant a biciklire, újra elindult a Bocskay utca irányába. Egy-ket­tőre visszajött.' Hain magyarázott neki valamit. Aztán mindketten elmentek. ELTÜNTETIK A NYOMOKAT Ök kiléptek az üzletből. — Piri — szólt a fiú — figyel­nek bénnünket. — Ne bolondozz — hökkent meg Piroska. — Miből gondolod? — Itt láttam az előbb Haint a sarkon. Alig mentek néhány lépést, ami­kor észrevették: az egyik villany- oszlop mellett gyanús alak ólálko­dik. Rövid lódenkabátot viselt. Csizmában volt, arcához nem illő kalap a fején. Abba az irányba indultak, amer- ről az autóbusszal jöttek. Befor­dultak a Kinizsi utcába. A sarok­ról észrevették a lódenkabátost; százötven méternyire lehetett tő­lük. Őket követte. Az utcában meggyorsították lépteiket. Ez vagy ötven méterrel növelhette köztük a távolságot. Jól kiismerték magukat errefe­lé. Az utca térbe torkolt — ma Régi térnek hívják — ott terült el a nagy gödör. Korábban sódert bányásztak belőle, aztán szeméttel töltögették. Az utcából nem látszott a tér: Amikor odaértek, átrohantak a másik oldalára, bevágódtak az Is­kola utcába — ma Palánk utcának hívják — abból jobbra-balra gir- be-görbe utcák nyíltak; — Adj húsz • pengőt — lihegte Cigi, és kezét nyújtotta a pénzért. — Te balra tarts. Elváltak. Piri az Imre utca — most Beller Imre utca — felé ment. A fiú a következő sarkon á Báthory utcába fordult. — Ez az utca ma Cservenka Miklós kom­munista mártír nevét viseli. On­nan a Rákos útnak tartott, éppen arra, amerről jöttek. — Talán ép­pen arra nem gondolnak, hogy erre merek menni — villant át agyán. (Folytatjuk) Autósok, motorosok figyelem! ft kötelező gépjármű-szavatossági biztosítás díja január 1-én esedékes, de január 30-ig késedelmi pótlék nélkül még befizethető! A biztosítási igazolást a rendőrhatóság ellenőrző közegeinek fel­szólítására is fel kell mutatni. Ha az esedékességet követő 60 na­pon belül a biztosítási díjat nem fizették meg, a rendőrhatóság a gépjármű forgalmi engedélyét vissza is vonhatja. Tehát ne feled­kezzenek meg a befizetési kötelezettségről. (I4M

Next

/
Thumbnails
Contents