Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

4 TOIvNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1981. január 23. előtt Ilyenkor, télen a mezőgazda-1 ságban — látszólag — pihenő idő­szak van. A valóságban viszont,1 bár csak a tagság egy részét köti le a munka, mégis sok gondos kéz végzi a napi teendőket. És ugyanúgy megvannak a minden­napi gondok is, mint az év bár- : mély más szakában, tavasszal, nyáron, vagy ősszel. Melyek a téli gondok? A leg­nagyobb, ami sokhelyütt évről év­re visszatér, az állatállomány át- teleltetése. A legnagyobb — ak­kor, ha a termelőszövetkezet gaz­dái nem gondoskodtak elegendő takarmányról. A mi községünk szövetkezeté­ben, az Aranykalászban nincs ilyen gond. Bár a megalakulás óta évről évre növekedett a .jószágállomány, mégis, mindig elegendő a téli takarmány. Gon­dos takarékossággal, de minden jószág megkapja a szükséges ta­karmányt. Általában az a tapasz­talat, hogy a téli hónapokban csökken a tehenészetek tejterme­lése. Nos, nálunk éppen az ellenkezője all; január első dekádjában 11,2 liter volt a napi íejési átlag. Azóta még valamelyes emelkedés volt a tejtermelés­ben. Az eredmények háttere a kitűnő pillangós- és egyéb takarmánykészlet, amely má­jus közepéig elegendő, helyes és célszerű porciózással. A szövetkezetben nálunk legfel­jebb az a gond, hogy ft továbbiak­ban is helyes beosztással takar- mányozzák az állatállományt. A keményre fordult tél külö­nösen a vízellátásban okoz gon­dot,, és állítja nehéz feladatok elé a szövetkezeteket. Szövetkezetünk majorjában — néhány átmene i nehézségtől eltekintve — zavar­talan a vízellátás. A hidrogló- buszt, a szabadban levő vízcsapo­kat egyszerű módszerrel védik a befagyástól, és a legnagyobb hi­degben is használni tudják. A napi munkák mellet' most folyik az elmúlt év gazdálkodási ■eredménveinek összesítése, készül a zárszámadás. A zárszámadás előkészületeiről, a várható ered­ményekről a termelőszövetkezet vezetősége tanácsülésen számolt be. A tanácsülés megvitatta, majd elfogadta a zárszámadás vár­ható eredményét, s a tanács­tagok ennek alapjáu tájékoz­tatják körzeteikben a lakos­ságot. A szövetkezet állóeszközállomá­nya az elmúlt évben 3 2ü0 000 fo­rinttal nőtt, és ez az összeg az 1962. évihez képest közel 60 szá­zalékos emelkedést jelent. A ter­melőszövetkezet összvagyona meghaladja a 15 millió forintot. A szövetkezet tagsága az elmúlt négy év alatt — az állam nagy­mérvű támogatásával — jól, gon­dozott, új majort épített. Az 1963-as termelési terv harminc forintos munkaegy­ség-értékkel számolt, és most, a zárszámadás szerint negy­venöt forinton felül lesz az egy munkaegységre jutó ér­ték. A szövetkezet a termé­szetbeni járandóságok mellett ebben az évben fizeti a leg­több készpénzt. A téli munkák és a zárszám­adás mellett már kibontakozóban vannak az új gazdasági év tenni­valói, s ezeket rendszerbe foglalni a szövetkezet termelési terve hi­vatott. Nagyvonalakban már az ősz folyamán elkészült ez a terv, s a most sorra kerülő átdolgozás­nál már a zárszámadás és á pon­tos leltár adja meg az induló szá­mokat. Az elmúlt évek tapasz­talatai már alapot, tapasztalato­kat adnak a helyes arányok ki­alakításához, és a tervek valóra váltását új gépek, eszközök, be­ruházások segítik. A határ még pihen, de a közös gazdaság már készülődik a ta­vaszra. A tervet tárgyaló közgyűlés dönti el majd a jövedelemel­osztás módját, a premizálás rendszerét, és azt is, hogy a háztáji gazdaságokat hogyan hasznosítják az árutermelés fokozása érdekében. A tervezés, az elméleti munka mellett folyik a gyakorlati is. A kertészetbe hordják a trágyát, s hamarosan megkezdik a meleg­ágyak készítését. A szövetkezet traktorosai pontos javítási terv szerint végzik a javítást, s már sorakoznak a kijavított erőgépek, munkagépek. A raktárban tisz­títják a tavaszi vetőmagvakat. A tavaszi fejtrágyázásokhoz készen­létben áll a műtrágya, és a gyom­irtáshoz szükséges vegyszerek is. A zárszámadó-, majd a terv- ismertető közgyűlés után új re­ményekkel indul az új gazdasági év, olyan célkitűzéssel, hogy túl­szárnyalják az eddigi eredménye­ket. Simon József vb-elnök Máj os XVII. Dübörgés hallatszott, kék rend­őrkocsik érkeztek a Keleti felől. — A kor — mondta elgondol­kozva az énekes — amely az em­ber legközvetlenebb szükségle­teit sem biztosítja, nem alkalmas arra sem, hogy reneszánszt te­remtsen a művészetben. Mélyet sóhajtott. Kísérői ud­variasan elhívták az ablaktól, le­kísérték a kávéház utcaszint alat­ti részébe, a „mélyvízbe”. KATIT ELFOGJAK Badanti és Papp Feri is ott voltak a tüntetésen. Ott volt Fe­rivel Kati is. Éppen azokban a percekben váltak ed. A fiú el akarta kísérni, de a kislány azt mondta, maga megy. Időt sem adott Ferinek az elhatározásra. — Ne félj — mondta — sem­mi bajom se lesz, átvágok vala­melyik keresztutcán, délre otthon vagyok. Feri nyugtalanul nézett utána. Nyújtogatta a nyakát, nem akadt- e férni a kislány a nagy zűrza­varban. Már bánta, hogy elhív­ta. Este említette neki: — Reg­gel nem megyünk munkába, ké­szül valami. — Nem hitte maga se, hogy ilyen nagy megmozdu­lás kerekedik. Kati kérlelte: — Vigyél ma­gaddal... Szeretnék ott lenni, ve­led. Hiábavaló volt a fáradozás, hogy lebeszélje. Meg kellett ígér­nie: reggel megvárja, együtt jön­nek be a városba. — Te, Tóni — kérdezte Feri nyugtalanul — csak nem lesz valami baja? — Ne félj — nyugtatta Badanti — már messze jár. — Nem kell nekünk moslék- konyha, csak segély, vagy ren­des rryjnka! — kiáltották üteme­sen a tüntető fiatalok. Pusztuljon az éhségdiktatúra! Le a statáriummal! Hír Járt szájról szájra: a Rá­kóczi utón már verekszenek. Be­zúzódott a Meister ruhabolt, a Mikló$ Béni, a Beregi, a Hauer cukrászda.', ^ rneg a Meíronol . kira­kata'. Az egyik detektívek ölben vitték a rendőrök a Rókusba. Riadalom, harsány nevetés vi- harzott az Emke sarkán. Egy szakasz lovasrendőr közeledett a Népszínház utcából, de mielőtt elértek volna a Körútra, lovaik ágaskodni kezdtek és úgy rúg- kapáltak, hogy többen kibillen­tek a nyeregből. Az Állatkert megvadult lovak már gazdát­lanul vágtattak. Még nagyobb lett a zűrzavar. A rendőrök két­ségbeesetten szaladgáltak: egyik­másikuk erősen bicegett. A lo­vak megtorpantak, útjukat állták a járművek, a járókelők. Aztán némelyik irányt változtatott, el­tűnt a gazdája elől. © w Kaszás Kati a Gichner sző­nyeg- és paplanüzlet előtt ment. Egy idősebb embert úgy talált el a kardlap, hogy vérző nyakkal összeesett. A kislány megtorpant. A kardlapozó rendőr fújtatva el­rohant mellette, otthagyta leka­szabolt áldozatát. Egy kapu alól szaladtak ki érte. Bevonszolták. elefántja vonult az úttesten, a Kati tovább ment, aztán meg­közeledő rendőrcsapat láttán har- állt. Nem messze tőle egy asz- ciasan felemelte az ormányát. A szörny sikoltott. A Lány látta, Riadóautón érkező gyalogos rendőrök és pórul járt lovasok dü- hödten vetették magukat a tün­tetők közé. Villogott a kard hideg vasa. Hátracsavarták az emberek kezét, ráncigálták, taszigálták őket. Szívügyük a népművészet népszerűsítése Milyen emlékeket visznek magukkal a külföldi vendégek? — Mit visznek ajándékba külföldre a látogatók? A szekszárdi nép- művészeti boltban mözsi viseletbe öltö­zött jav korabeli asz- szony válogat a szőt­tesek, hímzések kö­zött. Látszik rajta az otthonosság. helye­sebben az, hogy nem először váfáról az üzleiben. - Nyugat- Nématországban élő rokonaihoz készül lá­togatóba. Ajándéko­kat vásárol, s min­denkinek visz valami emléket. Nem volt nehéz a választás. Az '•ízlése­sen elhelyezett szőt­tesek, kézimunkák, gyermekruhácskák kí­nálják magukat. A nőrokonok részére sárközi szőttes térí­tőt, párnát, a nagy­lány részére nép- művészeti i^nykép- albumot.a férfirokon részére kulacsot visz ajándékba. Az üzlet dolgozói­nak — Váradi Im- réné boltvezetőnek és munkatársának t>obá n Szilárdnénak — szívügyük a nép­művészet népszerű­sítése. Olyannyira, hogy azt is tudják, kinek mit ajánlja­nak. Az őszi vadá­szati idényre, amikor sok külföldi meg­fordul nálunk, éppen úgy felkészülnek, mint a nemzetközi nőnap­ra. vagy az év végi zárszámadásokra. Jól ismerik a vásárlók igényeit. — A külföldi ven­dégvadászok általá­ban a zöld és barna kombinációval ké­szült sárközi szőtte­seket, térítőket, pár­nákat vásárolják. Az Angliából érkező lá­togatók a Halasi vert csipkét és fiié térítő­két kedvelik. Svájc­ba a fafaragásokat, a cserépedényeket, vá­zákat visz'k. Az Ame­rikába utazók a szí­nes dolgokat, az agár­di és kalocsai hím­zéseket szeretik — mondja Váradi Im­rémé. — Azt is megfigyel­hettük, hogy a kül­földiek általában a nyári időszakban jön­nek hozzánk látoga­tóba. Tőlünk viszont a téli időszakban utaznak a külföldön élő rokonok látoga­tására — mondja Do- bánné. Közben többször megszakad közöttünk a beszélgetés. És ez érthető is. Az el­adóknak elsősorban a vásárlókkal kell fog­lalkoznak. Szőttes konyhagarniturák kö­zül válogatott két fiatalasszony. Vidék­ről jöttek be Szek- szórdra. és miután az IBUSZ-nál végez­tek dolgukkal, aján­dékot vásároltak. Egy másik asszony a ko­rábban vásárolt. 34 forintos, népviseletbe öltöztetett babát cse­rélte ki. drágábbra. 120 forintosra. — Mözsön várako­záson felül sikerült a zárszámadás. Szép pénzt kaptunk a tíz­ben és szeretnék na­gyobb. szebb babát vinni ajándékba Né­metországba, a ro­kon kislánynak —• mondta. Egy idős ember nemzeti színű zászlót keresett — úgymond — szeretne egy zász­lót magával vinni. Külföldön élő roko­nai elsősorban ezt kérték tőle ajándék­ba. A sportáru-boltba irányították azzal hogy ott feltétlenül beszerezhető. Természetesen nem­csak a külföldi ven­dégek és a külföldre utazók keresik fel a szekszárdi népművé­szeti boltot. A kul­turális színvonal emel­kedésének- ízlést for­máló hatása és a lakásdíszítésben je­lentkező igény növeli a bolt forgalmát. Művelődési házak, klubok, ■ iskolák, n-p közi otthonok, óvo­dák díszítésében csi­nos» ásóban egyre na­gyobb tért hódír a népművészet. Sőt. most már a házi­asszonyok is felismer­ték, hogy a modern bútorokat, berende­zéseket nagyszerűen díszíti az ízlésesen elhelyezett csipke, szőttes, vagy színes párna. A névnapok is ked­vezően befolyásolják a bolt forgalmát, ajándéka ásra, név­napi meglepetésre szí­vesen vásárolnak szőt­tesből készült könyv­borítót. fényképalbu­mot, cserépvázá . Íz­léses és szép aján­dék, örül, aki adja, de még jobban, aki kapja. A boltnak a vásár­lóidon kívül látoga­tói is vannak. Ez idegenforgalmi szem­pontból n?m lebecsü­lendő. A megyébe erkezö turisták nem mennek el anélkül,\ hogy a boltot meg ne látogatnák, és va­lami emléket ne vin- ~<'-n?kmagukkal. Leg- " óbb jeruz^ál-’mi lá­togatójuk volt, de ritka az a nap, hogy akár külföldi, vagy akár belföldi ország­járó iskolások ne ke­resnék fel az üzle­tet. amely maholnap kicsinek bizonyul. — Néhány iskola kézimunka-ezalkköré- vel közvetlen kapcso­latunk van. A szák- körvezetők gyakran felkeresnek bennün­ket. tanácsot kérnek, vagy mintának egy- egy darabot maguk­kal visznek. Bár ez pluszmunkát jelent, da örömmel foglal­kozunk az ilyen dol­gokkal is. mert nem­csak a kereskedelmi eredmények vezetnek bennünket a munká­ban — mondta Vá- radiné. Váradi Imréné. és munka á sa. Dobán Szilárdné nemcsak a pult mögött álló ud­varias eladók, hanem maguk is szerelme­sei és ami ennél több, népszerűsítői, hazánk és megyénk népművé"zetének. Pozsonyi Ignácné amint egy keménykalapos férfi durván vállon ragadta' és von­szolni kezdte. Az asszony sza­badulni próbált, rimánkodott. De ahelyett, hogy elengedték volna, most már egy rendőr is rávetet­te magát. A lány rémülten nézte a jele­netet. Futni kezdett. Már közel volt a sarok, be akart fordulni. Széttárt karú, magas férfi állta útját: — Megálljunk kicsikém, hová szaladsz? Mire delet harangoztak,' több mint százan álltak a Hársfa ut­cád kapitányság udvarán. Sok volt köztük a sebesült. Orvost senki sem hívott hozzájuk. Tár­saik zsebkendőkkel, ingből hasí­tott kötésekkel látták el őket. Megkezdődött a kihallgatás. Kati kétségbeesetten sírt. Ott állt a várakozók között. Egy idős munkásasszony vigasztalta. — Egy csöppet se félj lelkem. Amint sorra kerülsz, kiengednek. Nem vagy bűnös! A WAMPETICSNÉL Kurimszkynak a Városligetben találkozója volt az egyik új el­osztóval. Havazott, de nem állt meg a hó, mindjárt elolvadt, ahogy földet ért. ö1 kora reggel i jött el Pestújhelyről. Ott a Bank utcai kertben minden fehér volt, azt hitte, hideg nap lesz. Bri- csesz nadrágba bújt, csizmát hú­zott, kalapot tett a fejére. Egy pillantást vetett a tükörbe és el­nevette magát. Kedve lett volna bemutatkozni a fura külsejű le­génynek. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents