Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. január 55. iMi van a beosztás mögött ? Lakatosból művezető, brigádvezetőből meós A munkadíjazás fejlesztése szövetkezeteinkben | A Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz „Május 1” nevű szocialista brigádjára a KISZÖV megyei központjában hívták fel a figyelmemet. Ez a brigád adta az újabban erősen fellendült ktsz-nek első minőségi ellenőrét — Baka János brigád vezetőjük személyében. A helyette megválasztott Klem Adómtól pedig néhány hónap múlva szintén meg kellett válniuk, — ő lett a híradástechnikai műhely művezetője. Jellemző a ktsz fejlődésére, hogy addig valamennyi műhely egy művezetőhöz tartozott, most már három művezető van. A „Május 1” brigád tehát kádereket nevel a szövetkezetnek. Érdekelt a történet közelebbről is, hiszen ilyen brigádtól lehet tanulni, s ilyenformán érdemes feljegyezni, a nyilvánosság elé tárni munkamódszerüket. Sajnos, a brigádot már nem találtam együtt. A ktsz sokat fejlődött, sok új terméket gyárt, a megcsappant létszám miatt is el kellett osztani a tagságot más munkahelyekre. Öten még a régi műhelyben dolgoznak, ahol Klem Ádám a művezetőjük, s munkájukat most is — csak éppen minőségi ellenőrként — Baka János „osztályozza.” A „Május 1” brigád pedig szép sikert ért el: egy év alatt nyerte el a szocialista címet, és országos versenyen is harmadik helyezést ért el. Kellemes emlék ma is a közös kirándulás és a dunaújvárosi hajóidra. Brigádnaplójukat szépen bekötötték, gonddal vezették. Nézegettem a bejegyzéseket. Az alakulási jegyzőkönyv egy sora: „Baka Jánost egyhangúlag megválasztottuk brigádvezetőnek”. S ez érthető is. Baka Jánost .mindenki tiszteli a szövetkezetben. Tekintélye van, mert kitűnő munkás, mert 40 éves fejjel beiratkozott a gépipari technikumba, mert amit vállal, azt száz százalékig teljesíti és mert gyakran vállal feladatot. I Nem véletlen, bogy egy!----------:------------------hanguan v álasztották brigádvezetőnek. Baka Jánost a munkásélet nevelte úgy, hogy ma a szövetkezet műszaki gárdájához tartozhat, hogy amikor a solíféle gyártmány miatt meósra lett szükség, akkor is egyhangúan esett rá a választás. A jő tulajdonságai mellett a brigádnak is szerepe volt abban, hogy Baka János műszaki ember lett. Régóta forgatta a fejében, hogy beiratkozzön-e technikumba. Amikor szocialista brigád vezetője lett, úgy’ érezte, ezt joggal várhatják el tőle. Ez a „társadalmi rang” egyébként is előzmény volt. Embereket irányított és helytállt. Gyakran csak két-három százalékkal, de előfordult, hogy ötven- nel is túlszárnyalták tervüket havonta. Hogy a munkája fontos legyen az embernek, Baka Jánoshoz hasonló lelkiismeietesség is kellett. És amíg egyfelől a szocialista brigád cím kötelezte a brigád- vezetőt, például a továbbtanulásra, — másfelől azt is sikerült elérnie, hogy a munkatársaiban új igények ébredjenék. — Az történt, hogy Klem Ádám szakmailag kinőtte magát a brigádban, — mondta a ktsz elnöke. — Rábízhattuk az egész híradástechnikai műhelyt az új technológia mellett is. Klem Ádám pedig azt vallja, hogy most több a gord.jp, mer. több ember munkájáról kell gondoskodnia. De: — így fejlődik az ember — mondta —, a tapasztalatai alapján megoldja az egyik gondot, rögtön jelentkezik a másik. Az ember gondolkozik, aztán megint esaik dűlőre jut. Lelkiismerettel, becsülettel igyekszem ellátni ezt a munkakört is. Elégedettek vele. ! Ők ketten Baka Jánossal, mivel egymás mellett, van az íróasztaluk, gyakran beszélgetnek arról is, hogy szükség lenne ismét brigádra a műhelyben. Jobban megy úgy a munka. Tudják is, ki a legalkalmasabb arra, hogy összehozza az embereket. Az a Hosszú István, aki az imént jött be a kis műhelyirodába, s hogy közölték vele mi járatban vagyok én ott, így szólt: — Ja, a brigád? De az megszűnt. .. Vagy nem? Valamennyien azt tartják, jó lenne, ha újra éledne. Folytatni lehet a brigádnaplót is, mert még sok az üres lapja... BENCZE KLÁRA A zárszámadást és tervet tárgyaló közgyűlések egyik fontos témája tsz-eink jelentős részében az idén is a munkadíjazás fejlesztése. Különösen a gyengén gazdálkodó üzemeknek kell fog- lalkozniok ezzel. Ezeken a helyeken gyakran nem a termelés jobb megtervezése és megszervezése. vagyis a gazdálkodás megjavítása útján keresik a kiutat, hanem pusztán az elosztás egyik vagy másik formájától várnak gyökeres javulást. Még a jól gazdálkodó tsz-ekben is előfordul. hogy nem számolnak saját körülményeikkel és egyszerűen lemásolnak más feltételek között bevált „jó formákat”. Később aztán csodálkoznak, hogy náluk ez a módszer nem hozott semmit a konyhára. Előfordul, hogy egyes járásokban „rendet terem- , teni” jelzővel csak bizonyos for- 1 mákat „engedélyeznek”. Előfordul továbbá, hogy a nagv tarkaság megszüntetése ürügyén olyan formákat szorgalmaznak, amelyeknek az adott helyen nincs meg sem a gazdasági, sem a személyi feltétele. Termelőszövetkezeteinkre jelenleg a munkadíjazás rendkívül 'agy változatossága jellemző. Ez j azonban nem véletlen és nem politikai hiba. Azzal függ össze, hogy a szövetkezetek között az alapvető gazdasági és személyi feltételek tekintetében is óriási eltérések vannak. Sok szövetkezet még csak a nagyüzemi gazdálkodás kialakulásának egészen kezdeti szakaszánál tart. Se ele gendő gépe. nagyüzemi felszerelése nincs, se szakembere, tagjaik nagy része esetleg még nem is érzi otthon magát a tsz-ben Sok száz szövetkezetünk pedig már jó) felszerelt, korszerűen gazdálkodó nagyüzem. Jó a vezetése, a tagok magukénak érzik a közöst. Stb. A gazdálkodás színvonalától függően az egyik Gondoskodtak az idei gáztűzliely-eliáiásról Mint ismeretes, a hazai gázkészülék-gyártás elmaradt a növekvő földgáz propán-butángáz és városigáz termeléstől. Az a veszély fe nyegetett, hogy a gázkészülékhiány akadályozza majd az épülő távvezetékekben Budapestre, s más városokba is eljutó nagyalföldi föld gáz bekapcsolását, nemkülönben a következő években ugrásszerűen növekvő propán-bután gázmennyiségek felhasználását. Ezért tavaly az érdekelt minisztériumok és vállalatok bevonásával megalakították a tárcaközi gázkészülék-bizottságot, hogy a készülékgyártás ügyét elmozdítsa a holtpontról, s összehangolja az érdekelt szervek, vállalatok tevékenységét. A különböző minisztériumok és szerveik összefogásának első kézzel fogható eredménye, hogy sikerült biztosítani az 1964-re szükséges gáztűzhely-mennyiséget, nagyrészt hazai gyártással, kisebb részben pedig behozatallal. Amint a bizottság megállapította, ebben az évben 114 000 új gáztűzhelyre van szükség. Az érdekelt szervek megállapodtak, hogy ebből 54 000-ret a fővárosi gázkészülékgyártó vállalat, 30 000-ret a zománcipari művek salgótarjáni üzeme, (amely tavaly a második félévben tért át ennek a terméknek a gyártására) állít elő, 30 000- ret pedig baráti országokból importálnak. Az itthon gyártott tűzhelyek városi és földgáz-tüzelésre alkalmasak, a külföldiek pedig propán-butános berendezések lesznek. (MTI.) helyen alig tudnak készpénzt osztani, a másik helyen csak készpénzben annyit osztanak, mint amazokban összesen. Nyilvánvaló, hogy más-más munka- díjazási megoldások szokségesek a különféle helyeken. A sablonosság, a türelmetlenség és a kapkodás ebben a vonatkozásban is csak árthat. A gyakorlat bizonyította, a tapasztalat igazolta, hogy a munkadíjazást mindig az adott viszonyokkal összhangban kell megválasztani, s a körülmények változásával módosítani. A tapasztalatok alapján ma már biztosan megállapítható, hogy a tsz-ek erősödésével milyen munkadíjazási formák kerüljenek előtérbe. Ez azért fontos, mert abban a nagy változatosságban. amely szövetkezeteink munkadíjazására ma még jellemző, szükséges jól eligazodnunk. A fejlődés útja nem a túlzott természetbeni osztás, a különböző kezdetleges paraszti megoldások felé tart, hanem fordítva, a főleg természet- beniekben történő osztástól, a részes műveléstől, a bizonytalan értékű munkaegységtől a rend szeresen kifizetett, meghatározott nagyságú pénzelőlegezés majd pénzdíjazás felé. Ez a fejlődés útja. A hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt ezt mutatják. Ezen az úton azonban csakis fokozatosan, nem parancsszóval, hanem a ' gazdasági és személyi feltételek megteremtésével lehet biztonságosan, visszaesések nélkül előrejutni. A türelmetlenség nem .vezet jóra. Tsz-eink jelentős részében, gazdálkodásuk számos fontos ágában még egyszerű kisüzemi eszközökkel és évszázados paraszti módszerekkel végzik a munkákat. Ilyen esetekben még a parasztgazdaságra jellemző, egyszerű munkaszervezési és díjazási formákra is szükségünk van, különben kárba veszne a termés, vagy annak egy része. Termelőszövetkezeteink többsége a munkaegység-rendszert alkalmazta. De ezeknek az eddiginél többet kellene törődniük azzal, hogy mindenütt rendszeresen fizessenek pénzelőleget. Továbbá minél szélesebb körben alkalmazzák a kombinált (munkaegység+prémiurn) munka- díjazási megoldásokat. A kombinált formák közül legjobban bevált — a munkaegység kiegészítéseként — az össztermésből adott prémium. Ezt a pénzdíj kiegészítéseként több pénzdíjas szövetkezetben alkalmazzák és főleg a kézimunka-igényes termények művelésében, a növény- termesztésben terjedt el. Érdemes ezt elterjeszteni más ágazatokban, például az állattenyésztésben is. Mezőgazdasági politikánk kedPaksi háztetők a hó alatt Rota Erb János vező feltételeket biztosít ahhoz, hogy a szövetkezetek rendszeres pénzelőleget osszanak. Éljenek ezzel a lehetőséggel valamennyi szövetkezetben. Bebizonyosodott: a tagok munkakedvére az ösz- szes ösztönzők közül a rendszeres pénzelőleg hat leginkább Ahol pedig annyira alacsony a pénzrészesedés. hogy pénzelőleget nem, vagy csak kis összegben tudnak fizetni, az össztermésből nyújtott prémiummal igyekezzenek kedvező hatást elérni. A zöldségtermesztésben a legtöbb helyen az értékesített meny- nyiség után írják jóvá a munkaegységet, illetve a készpénzt. Valóban, itt ez a megoldás vált be a legjobban. Növekszik azoknak a jól gazdálkodó tsz-eknek a száma is, amelyek a munkaegység-rendszert közvetlen pénzdíjazással váltják fék A pénzdíjazás bevezetése azonban csak ott eredményes, ahol ennek a gazdasági és személyi feltételei már létrejöttek, vagy rövid idő alatt megteremthetők. A pénzdíjas szövetkezetekben szabad megieiedkezßi a tagok természetbeni szükségleteinek kielégítéséről. A tsz-munkadíjazásban az alapdíjazás legösztönzőbb változatainak helyes kiválasztásán és alkalmazásán túl különösen nagy szerepe van a kiegészítő díjazásnak, a premizálásnak. Az alap- és kiegészítő díjazást gyakran összekeverik. Gyakori, hogy az anyagi ösztönzésen csak a premizálás egyik, vagy másik formáját értik, és nem törődnek az alapdíjazás fejlesztésével. Másutt viszont a premizálás létjogosultságát tagadják. Mindkét véglet helytelen. Az alapdíjazás fejlesztése is szükséges, és a premizálást sem szabad elhanyagolni. Ott sem, ahol már pénzdíjazást alkalmaznak. A szövetkezeti munkadíjazás továbbfejlesztésének további fontos követelménye a kereseti arányok megalakulásának figyelemmel kísérése, a helyes arányok kialakítása és betartása. Ez annak a követelménynek betartását, jelenti, hogy az elérhető napi keresetek között, továbbá a rendszeresen dolgozók évi kereseteiben I túlzottan nagy eltérés ne legyen. Egyetlen ' tag se jusson mások rovására, vagy munkateljesítményeivel arányban nem álló, túlzottan nagy keresethez. A kereseti arányok, ha nem vigyázunk, a legfejlettebb díjazási formák mellett is felborulhatnak. Ezt azért, szükséges szóvá tenni,- mert néhol hajlamosak arra* hogy ezt a problémát pusztán a részes művelés számlájára írják. Persze itt a leggyakoribb, és itt tűnik leginkább szembe, de a munkaegység, sőt a pénzdíj alkalmazása esetén sem ritka. Mit tegyünk a helyes kereseti arányok kialakításáért és betartásáért? Legfont-osabb, hogy törődjünk a teljesítménynormákkal. Ne tűrjük, hogy a laza normák révén egyesek aránytalanul nagyobb jövedelemhez jussanak. Továbbá, minden esetben végezzünk számításokat a prémium mértékének, valamint részes művelés esetén a rész arányának megállapítására is. A kereseti aránytalanságoknak ugyanis sok esetben itt keresendők a forrásai, Ahol elkerülhetetlen a részes művelés, ott minden esetben megvizsgálandó, hogy a rész nagysága arányban áll-e a kézi munka-befektetésekkel és a más területeken dolgozók részesedésével. Arányosabbá kell tenni a természetbeniek elosztását is. A szövetkezet egész gazdálkodására rosszul hat vissza, akadályozza a közös fejlesztését, ha a részes művelésben résztvevők aránytalanul sok természetbenihez jutnak a közös, és a többi tag rovására. Tavaly, sajnos jónéhány tsz-ben elfeledkeztek erről, vagy a tagság nyomásának engedve, a jogosnál magasabb részesedési arányt állapítottak meg.. Ennek a legtöbb helyen az lett a következménye, hogy nem maradt takarmány a közös állomány számára, és rosz- szabbul jártak azok a tagok, akik a részesedésből kimaradtak. Egyetlen szövetkezetben se engedjük meg, hogy a tagság pillanatnyi, egyéni érdekeit fölébe helyezze, előbbre valónak tartsa jövőbeli, tartós érdekeinél, és azokat a közös gazdaság rovására érvényesítse. Tsz-eink körülményeik mérlegelése alapján maguk döntenek a legalkalmasabbnak vélt munkadíjazási formákról. Ez azonban nem zárja ki, hogy helyes tanácsokkal segítsük őket. A tanácsadás során továbbra is két fontos követelményt tartsunk, szem előtt. Egyrészt, hogy az anyagi érdekeltség fokozásával szövetkezeteink egyre többet termeljenek, egyre több árut adjanak az országnak; másrészt, hogy tovább erősödjenek gazdálkodásuk szocialista és nagyüzemi vonásai. CSIZMADIA ERMŰ
