Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

* T96S. í&msárS; fTTOrí íwectéi ncpűjsáíí KÉSZÜLNEK az aktatáskák.. A Rákospalotai Bőrdíszmű IL számú szekszárdi telepén sok egyéb készítmény mellett aktatáskák is készülnek futószalagon. Képünk (b szabászatban készült, ahol a nyersanyag kerül méret szerinti iehíágásra* fia itt készülő táskákból jut ki külföldre is, például a táskák egy jelentős része a Szovjetunióba kerül ki exportra. A szövetkezeti demokrácia SZÉLSŐSÉGES, NAGYON EL. TÉRŐ véleményeket, lehet hal­lani a tsz-vezetés módjáról, a ta­gok és vezetők viszonyáról, a szö­vetkezeti demokrácia megítélésé­ről.. Egy tsz-elnök azt mondja: „Ha ez így megy tovább, a tagoknak több beleszólásuk lesz a vezetés­be, mint nekem. Már azt is meg­határoznák, mit hova vessünk'’. A másik: „Rettenetes, micsoda tehetetlenek az emberek! Mindig azt várják, hogy a nyomukban legyünk, már el sem tudják kez­deni a munkát vezető nélkül. Azelőtt önálló gazdák voltak és most megkérdezik reggel, hagy mehetnek-e a kocsik szénát hor­dani. Mikor úgy is tudják, hogy szénahordás van aznap”. Egye­seik ezt vallják: ha jó a szövet­kezet, ha jól fizet, nem kell a tagnak demokrácia. Megkapja), amire számit, eszébe sem jut, hogy nincs beleszólása a veze­tésibe. Mások szerint viszont erős fegyelem kell, kemény kéz­zel mindent meg lehet oldani és csakis úgy lehet, hiszen minden­kinek igazat adni képtelenség, mert mindenki mást akar. Sorakozhatnának még a példák de ennyi is elég. Vegyük az utol­sót. Mindenkinek igazat adni valóiban nem lehet egy szövet­kezetben, de a többségnek, a nagy többségnek igen. És ez a szövetkezeti demokrácia alapja: Ha a legtöbb tag akarata, érde­ke érvényesül az eloszlás mód­jának meghatározásában, a ha­nyagok büntetésében, a különbö. zó beruházások megszavazásában stb., akkor a tagság nem kerül szembe a vezetőséggel, sőt- biza­lommal van iránta és a tekin­tély megőrzéséhez nem kell ke­mény kész, csak fegyelem. Elé­gedetlenek, ellenzékiék, sőt ,.hő- börgök” persze mindig akadnak, de normális körülmények között az ő szavuk nem érvényesülhet. Normális körülményeken azt ért­jük, hogy nincs ok, legalábbis nagy ok az elégedetlenségre, te­hát a jövedelemben nem csalód­nak a tagok, nagyjából mindenki megtalálja a számítását. Ez alap­vetően fontos, ez a kezdete min­dennek. A kettő együtt: a többség aka­ratának érvényesülése és a jó jö­vedelem elég ahhoz, hogy a tsz- tagok azt mondják, nem rossz dolog a szövetkezet. De nem elég ahhoz, hogy igazán magukénak érezzék a tsz-t, hogy a szívük is benne legyen a közös munkában. Ez csak ott valósul meg, ahol a tagok gazdái a tsz-nek, nem csu­pán munkásai. Sokat vitatkoznak efölött Rosszul értelmezik, vagy teljesen elvetik. A legtöbb elnök Így vélekedik:-„Hát nem én va­gyok a gazda? Meg az agronó- mus? Hajnaltól estig megyünk, intézzük az egész üzem dolgait, mi fogjuk össze és mi vagyunk a felelősek mindenért. A tágnál: fogalma sincs arról, mi mindent kell csinálni”. Részben helytálló ez az érvelés, de nem a dolgok lényegére vonatkozik. Nyilván­való, hogy az elnök és az agro- nómus első számú gazdája a tsz- nek, az ő, munkájukat nem tudja elvégezni a tag. pe nem is akar­ja. MIT AKAR A TAG a jó meg­élhetésen és az igazságos vezeté­sen kívül? Mi hiányzik neki régi életéből? A gürcölés, a megfeszí­tett munka semmiképpen. Az sem, hogy a kerék javíttatástól az adófizetésig ezernyi gond ne­hezedett a vállára. De hiányzik sok parasztember munkájából, életéből az a tartalom, ami a gaz­dálkodással közvetlenül össze­függ. Tudni egész évben, hogyan állnak a dolgok, mit miért tesz a gazdaság nevében az elnök, a vezetőség, tudni, mi történik nap mint nap a jószágállomány kö­rül, milyen a határ másik része, ahol most nincs munka, s nem jár arrafelé más, csak vezető­ember, szemlélődni. Nem igaz. hogy csak arra .kíváncsi a tag, mit kap, mire. számíthat. A „ho­gyan” is állandóan foglalkoztatja, izgatja a fantáziáját. Különösen azokét, akik jó gazdák voltak mindig, számoltak és próbáltak haladni az idővel, a maguk mód­ja szerint. Mi kell ahhoz, hogy állandó közvetlen kapcsolat légyen a ta­gok és a vezetők kozott? Köz­gyűlést nem lehet tartani min­den hétep, de még havonta „sem. Egyébként is szinte vlszolyog a közgyűlésektől sok tsz-elnök. Hem tartják jó vitafórumnak. A tagokkal való szoros kapcso­latot munka közben tudja leg­jobban megteremteni az elnök, az agronómus, és minden tsz-ve- zető; a mezőn, a majorban, ak­kor, ha nem „szalad”, hanem sokszor elidőzget közöttük. Kell időt szakítani a beszélgetésekre, a kérések, panaszok meghallgatá­sára, a közös dolgok ismertetésé­re, mindenre. Különösen az el­nöknek. Az ő legfőbb feladata az emberekkel való törődés, erre kellene legtöbb időt szentelnie. Sajnos, ez igen kevés helyen va­lósul meg. De nemcsak a mezőn és a majorban, hanem az utcán, a művelődési házban, sőt a ven­déglőben is szívesen veszik a ta­gok, ha elbeszélgetnek velük a tsz-vezetők. A falusi emberek igazságérzete eléggé kifinomult nálunk aa utóbbi evek alatt. Sokan tudnak ítélni, nemcsak családi dolgok­ban, hanem az egész falut, az egész szövetkezetét érintő kérdé­sekben is. Ismerik egymást az emberek, és kezdik megismerni az új élet törvényeit. Nem hagy­ják becsapni magukat, háborog- nak, ha valami nincs rendjén a szövetkezetben. De a jót is meg­érzik és meg is hálálják. Szorga­lommal, fegyelmezett munkával bizalommal. Ha bízik a tagság, altkor szorgalmas. A bizalom meg­teremtéséhez pedig nagyon hozzá­járul a szövetkezeti demokrácia érvényesítése, a tagok jogainak, tiszteletbentartása és gazdamivol- tuk éreztetése. A tervtárgyaló közgyűlés alkal­mas arra, hogy a tagok véleményt nyilvánítsanak az év programjá­val kapcsolatban. Nem szabad a közgyűlést csak ismertetésre, fel­sorolásra használni és szavazó­gépnek szánni. Hadd mondja el véleményét, bírálatát, vagy javas­latait az, aki helyes és okos dol­gokat mond. De még jobb, ha a közgyűlés előtt beleszólhat a tervkészítésbe a tagság színe- java. A legértelmesebb és leg­dolgosabb emberek csoportja, együtt a vezetőkkel, a szakembe­rekkel feltétlenül segítséget tud adni a nagy munkában. És az a tag, aki részt vesz a tervkészítés­ben, akinek véleményét kikérik, bizonyosan magáénak vallja azontúl az egész gazdaságot, töb­bé nem elvont fogalom számára a szövetkezeti nagyüzem. A KÖZGYŰLÉS SZEREPE és megtartása néha nagy gond az elnöknek. Vannak olyan esetek, arrukor például kisebb beruhá­záshoz is a közgyűlés hozzájáru­lása kélléné, de nem lehet össze­hívni, legalábbis határozatképe­sen nem. Megesik, hogy szabály­talanul jár el az elnök, mellőzni kénytelen a közgyűlés hozzájáru- lását. Az ilyen féle eset ek meg­szüntetésére és hogy a közgyűlés valóban okos gyülekezet legyen, kellene valami áthidaló megol­dást találni, például „küldött-köz­gyűlést” tartani az egész tagság összehívása helyett. Minden tíz. vagy öt tag választana egy-egy küldöttet, a legtalpraesettebb em­bert, aki képviselné véleményü­ket a tanácskozáson. Hasonló megoldásról szó volt. Szigetváron is, az elnökök tanfolyamán. A vezetőktől sok függ, ráter­mettségükön, határozottságukon nagyon sok múlik. De céljaikat, elképzeléseiket csak a tagsággal egyetértésben tudják maradék­talanul megvalósítani. Sz. J. ívni ? ' Emlékesés a mádéfalvi veszedelemre A magyar nép hősi harcot vívott a Habsburg gyarmatosító politika ellen, és vérének hulla- tásával tiltakozott szabadságának és emberi jogainak lábbal tip- rása miatt. Ilyen tiltakozó, spon­tán akció volt a mádéfalvi meg­mozdulás is. amelynek 1964 ja­nuár 6-án lesz a kétszázadik év­fordulója. Az események gyökere azokba az időkbe nyúlik, amikor a tö­röktől megszabadult Magyar- ország és Erdély teljesen elveszí­ti függetlenségét s az osztrák szoldateszka martalékaként, mint a Habsburgok európai gyarmata „besoroltatik” a birodalom tar­tományai közé, mégpedig úgy, mintha ezzel a megoldással ép­pen a magyarság óhaját telje­sítenék. | Nem véletlen, hogy Erdélyt ! nagy fejedelemségi rangra emeli | Mária Terézia. Keleten ugyan’s ‘ egyre erősödik az orosz— török viszály, melynek következményei kiszámíthatatlanok, könnyen hoz­hatnak meglepetéseket Mária Te­rézia számára. Ezért a Keleti- Kárpátok hágóit =a császári tá­bornokok katonailag meg akar­ják erősíteni, de úgy, hogy ez a császári kincstárnak költségeket ne okozzon, s azok a katonák, akik ott állandó hadikészültség­ben teljesítenek határőri szolgá­latot tizenhat éves koruktól hat­van éves korukig viseljék a „mundért”. A Bécsbe'n kiagyalt szervezés­re 1762-ben került sor és annak kivitelezésével Buccew táborno­kot, Erdély katonai parancsnokát bízta meg á Haditanács olyan értelemben, hogyazégész Keleti- Kárpátok vonalán szervezzen határőrséget, s mindazokat, akik határőri szolgálatra jelentkez­nek. mentesítse a jobbágyi szol­gáltatások alól. Észak-Erdélyben, a románok által lakott határvidéken a szer­vezés nem okozott nagyobb ne­hézséget, mert a románság igy remélte, hogy megmenekülhet nyomasztó jobbágyi kiszolgálta­tottságától. A székelyek között azonban más volt a helyzet. A székelység már az Árpád-házi ki­rályok idejében megkapta ezeket a kiváltságokat a határőri szol­gálataiért, így a jobbágyterhek- től való mentesítés ígérete szá­mára újabb kedvezményt nem jelentett, viszont jogcímet adott volna a Habsburgoknak arra. bogy a Rákóczi oldalán részt vett székelységet éppen azoktól a ve­zetőitől fossza meg, akiket maga választott szabadságának védel­mére. A burkoltan rejtett célt a szé­kelyek észrevették, és az adott helyzethez viszonyítva megpró­báltak védekezni ellene. írásban ismertették régi jogaikat a nagy­A telep egy másik érdekes készítménye a kerékpár-nyereg. Egyedül itt gyártanak az országban, innen kerül más községek­be, városokba alkatrészként és új kerékpárokra szerelve. Képün­kön a kerékpár-ülések dukkózását végzik. (Foto: Erb János.)

Next

/
Thumbnails
Contents