Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-24 / 19. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. január 24. Mikor lesz kuitúrierem és étkezde a Tolnanémedi Kendergyárban Nyolc éve is elmúlott annak, hogy a Tolnanémedi Kendergyár felépítését befejezték. Az egész gyárat újjáépítették. Korszerű feldolgozó gépeket állítottak munkába. A kenderturbina, a szárítókamra és a levegőztető áz- tatás mind azt példázza, hogy a vállalat vezetősége a termelő ap­parátus fejlesztésére, korszerű­sítésére igen nagy gondot fordít. Sokkal kevesebb figyelemmel kísérik azonban a dolgozók szo­ciális és kulturális igényeinek kielégítésére szolgáló létesítmé­nyeket. A korszerű gyár fel­építésével egyidőben elkészült ugyan egy öltöző-mosdó, a férfi- és női dolgozók részére, de ez sem elegendő az igényeknek. Kicsi a mosdó és nem eléggé fel­szerelt. Raktárféle volt évtizedekkel ezelőtt a mostani kultúrterem, ahol még az elmúlt években is össze tudtak jönni a dolgozók televíziót nézni, gyűlést tartani. A terem azonban egyáltalán nem alkalmas arra, hogy rendezvé­nyeket tartsanak benne. Sőt, fel­merül annak a lehetősége is — a terem állapotát figyelembe véve —, hogy életveszélyes ott embereket gyűlésre, vagy más alkalomra összehívni. Sürgősen kellene egy nagyterem a gyár do’gozóinak. hogy kulturált kö­rülmények között tudjanak össze­jöveteleket is tartani, ha már a termelést a legkorszerűbb mó­don folytatják.... A kultúrterem hiánya azonban még csak a kisebb hiba. Sajnos, a dolgozók étkezdéje és a kony­ha, ahol szezon idején 150—200 embernek is főznek, szinte kri­tikán aluli. Csodálkozunk azon, hogy az étteremnek nevezett szoba-féleség még nem dőlt ösz- sze. A konyha egyetlen helyiség­ből áll. itt van az előkészítő, a tálaló és a főző. az alig több. mint huszonöt négyzetméteres helyiségben. Tudjuk, hogy nem duskálko- dunk pénzben Anyagi lehető­ségeink korlátot szabnak szük­ségleteink teljes, korszerű ki­elégítésének. De ezúttal vigasz­taló, hogy pénz van, hisz évek óta rendszeresen túlteljesíti a gyár tervét, a költségek jól ala­kulnak, nyereségrészesedést oszt­hatnak minden évben a dolgo­zóknak. De arra nincs egy- vagy másfél millió forint, hogy a kor­szerű gyár mellé, korszerű ét­kezdét, konyhát és nagytermet építsen a Rostipari Vállalat. Úgy hisszük, a létesítmények mi­előbbi felépítésének most már nem lesz akadálya, mert ha to­vább húzódik az építkezés meg­kezdése. akkor bizonyára a KÖJÁL sem engedi a mostani körülmények között a konyha üzemelését. S ez nem a vállalat vezetőit, hanem a gyár dolgo­zóit sújtaná... Előzetes javaslatok egy vitához Huszonöt új benzinkút építését kezdik meg — Számottevően nő a vidéki kúthálózat is Az Ásványolajforgalmi Válla- meglévőkön kívül. Megjegyzen- lat 1964. évi tervének legfon- dő, hogy az ÁFOR az idei új tosabb beruházási feladatai. Kőié. kutakhoz szükséges, mintegy 100 sorolta a benzmkút-hálózat fej- oszlopnak eddig csak körülbelül lesztését. Huszonöt új üzemanyag- a felét tudta biztosítani, de bíz- töltő állomás építésének- meg- nak -.penne, hogy a többit is si- 'fcezdését tervezik, ebből való- kerül beszerezni, színüleg 8—10 készülhet el eb- Folytatja az ÁFOR a tavaly ben az évben, a többit, jövőre megkezdett falukút-telepítést is. fejezik be. Az idei 8—10 új kút Eddig ötven falusi földműves­nem szünteti ugyan meg a gyor- szövetkezeti bolt kapott ilyen ku- san növekvő gépkocsiállomány tat a kétütemű motorok kiszol- klszolgálási nehézségeit, de eny- gálására. Az idén száznak az el- híti majd a torlódást a forgal- helyezését tervezik. masabb töltőhelyeken. ntÉtutÉittMééétMmH, Vidéken elsőnek a tavalyról* ********** áthúzódott kútépítkezéseket, aj SfS'Än'ÄSSLSSit A telefonközpontosok új töltőállomás építését Szolno-Je néven ismerik őket. Ha be- kon, Veszprémben. Kiskun hala-4 csengetnek valamelyik vonalról, son, Dunaújvárosban, Szentesen,*és jelentkeznek, gyakran meg sem Szombathelyen, Tapolcán és Vá-*várja a központ kezelője, hogy cott. Ezek a kutak általában ♦kérjék a vonalfelvigyázót, vagy nagyoszloposak lesznek, kivéve ajéppen a fenntartási üzemvezetőt, tatabányait, amely öt oszlopon ja hangról tudja, hogy valamelyik ötféle üzemanyagot szolgál majd r,.vonalas” van a drót túlsó vé- ki. A terv az. hogy azokon a* gén. Azaz leginkább nem is a vé- helyeken, ahol már van kút, le-égén, hanem az egyik útmenti te- hetőleg nem szüntetik meg a ré-ilefonosziop tetején, git, hanem átállítják keverék^ A telefonálók pedig egyáltalán árusítására. .................. 4nem ismerik őket, csak legfeljebb A z idén elkezdik és jövőre Jakkor jutnak eszükbe, amikor jezik be a kútépítési Esztergom-Jnem jgn be” a várva várt búgó ban. Hajdúszoboszlón. Kiskun-^hang, vagy a központ kedves han­AMINT A CÍMBŐL IS KITŰ­NIK, a vita még nem kezdődött el. Nem is kezdődhetett, hiszen csak a napokban került nyilvá­nosság elé az Országos Pedagó­giai Intézet tantervi tervezete, a dolgozók általános iskolája szá­mára. A dolgozók iskoláinak ed­dig nem volt önálló tantervűk, az oktatás mechanizmusa nagyjá­ban, egészében a rendszeres álta­lános iskolai képzéshez igazodott, nemcsak nálunk, hanem szinte az egész világon. A tervezet tehát nagy jelentőségű kezdeményezés, hézagpótló munka, s mint ilyen, méltán megérdemli, hogy pedagó­gusaink széles körben megvitas­sák és javaslatokkal segítsék ki­kristályosodását. A tantervi tervezet jelentőségét több momentum hatványozza. Mind között talán az a legfon­tosabb, hogy segítségével előbb- utóbb felszámolhatjuk sajnálatos történelmi örökségünket, mind több, ma még felkészületlen em­ber előtt nyithatjuk meg a szel­lemi kincsekhez, az emberiség egyetemes kultúrhagyatékához ve­zető utat. Ma ugyanis még jelen­tős méretű réteg előtt elzárt ez az út. Hogy mást ne mondjak: néhány napja jelent meg cikkem azokról, akik még nem birtokosai a betűvetés tudományának. Velük történt talán a múlt története fo­lyamán a legnagyobb igazságta­lanság. Többszörös kizsákmá­nyol tságtól szenvedtek: a szoká­sos terhek mellett érezték, saját osztályostársaik gyakran szándé- kolatlan lenézését is, analfabéta voltuk miatt. A vázolt helyzet ellenére azon­ban határozottan mondhatjuk: a_ tantervi tervezet kidolgozásának és megjelenésének különös jelen­tőséget kölcsönöz az a tény, hogy Magyarország az utóbbi év­tizedben tanuló országgá vált. , Hogy ez a megállapítás nemcsak | oícsó szofizma, hanem valóság, j arra elmondhatom: Tolna megyé- ! ben 1870 azoknak a felnőtteknek . a száma, akik a dolgozók fskolá- ' jában igyekeznek megszerezni az 1 általános iskola elvégzését tanú­sító végbizonyítványt. Az orszá- gos adatok az említettnél jóval j jelentősebbek, hiszen Tolna az egyik legkisebb megye, ugyanak- ' kor ez a terület bizonyos érte­lemben elmaradottabb az ország ipari centrumaihoz képest. GONDUNK SZÁZ ÉS EZER VAN. Egyebek között az, hogy az alacsonyabb iskolai végzettség megszüntetése hosszú időt vesz igénybe, különösen a falvakban, és általában a nőknél. A tervezet végső formája kialakítását segítő vitának tehát abból kell kiindul­nia, milyen követelményeket tá­maszt vele szemben a közeljövő­ben felmerülő új igények sokasá­ga. Azt hiszem, senki előtt sem kétséges például, hogy a nők egyenlőségéről vallott felfogásunk a gyakorlatban csak akkor lehet teljessé, ha az azonos jogok mel­lett biztosítjuk a nők számára a műveltségben való egyenlőséget is. Ez egyik nagyon fontos társadal­mi követelmény a dolgozók is­kolájával kapcsolatban. Már az elnevezésből is adódik, hogy a dolgozók iskolájába első­sorban felnőttek járnak, s ennél­fogva pótló feladatot teljesít. Ez feltételezi olyan tanterv kialakí­tását, amelyik nagyjából áthidal­ja az életkori, munkaköri és al­kati sajátosságokból adódó kü­lönbségeket. Mivel alapozó jelle­gű, az iskolának ki kell alakítani egyebek között az önálló tanulás készségét. Mert a tapasztalat sze­rint ez az oktatási forma csak egy állomás és induló állomás egy nagyobb fokú, reál, vagy humán képzettség megszerzése felé. A beiratkozott felnőtt Hallgató prak­tikusan gondolkozik, a tanultakat napi tevékenységében alkalmazni szeretné. Különösen a szakmával nem rendelkezők támasztanak olyan igényt, hogy az iskola se­gítse őket betanított, vagy éppen szakmunkássá válásukban. Követ­kezésképpen a dolgozók iskolájá­nak az általános műveltségi meg­alapozottság mellett a gyakorlati képzés felé kell irányulnia. A gyakorlatiasság mellett azon­ban feltétlenül helyet kell kapnia a felnőttek személyisége formálá­sának. E kérdésben a rendes, ál­talános iskolában szokásos peda­gógia változik, mert a nevelő munka az ismeretek segítségével a tantárgyak keretében valósul meg, szoros összhangban a kom­munista emberhez méltatlan jel­lemvonások fokozatos kiküszöbö­lésével. Ez egyik sarkallatos pont­ja a tantervi tervezetnek. Nem véletlenül, hiszen gyakran tapasz­taltuk, hogy a dolgozók iskolájá­ban a tanítás került inkább elő­térbe, s jelentőségétől függetle­nül, háttérbe szorult a nevelés, a jellemformáló munka. így pedig egyetlen oktatási forma sem tud­ja betölteni azt a feladatot, amiért életre hívták. CSAK NÉHÁNY RÖVID ADA- LÉKKAL szolgálhatunk a tanter­vi tervezet hamarosan kezdődő vitájához. Bizonyos azonban, hogy az ankétok számos érvet és ja­vaslatot sorakoztatnak majd fel a kitűnő vitaalap mellé. Ez an­nál , fontosabb, mert a ter\ ezet első, amelyik kizárólag a dolgo­zók számára készült alapelveket tartalmaz. A széles körű alkotó vi­tára tehát igen nagy szükség van. mert ezekben a gyakorló pedagó­gusok több évtizedes és sokágú tapasztalata összegeződik. SZOLNOKI ISTVÁN Saint Nazalre-ben 30 000 ember tilntelefl a munkanélkiiiiség ellen Párizs, (MTI): A nyugat-fran­ciaországi Saint Nazaire kikötő­városban hatalmas tüntetés zaj­lott le. Harmincezer főnyi tömeg tiltakozott a hajógyári és vasipari munkások elbocsátása ellen. A városban délután mindenütt le­állt a munka, a kereskedők is be­zárták üzleteiket és az iskolák­ban szünetelt a t nítás. A tünte­téshez a környékbeli parasztok is csatlakoztak. Az alacsony fel- vásárlási árak miatt elégedetlen kistermelők előre hozták másnap­ra tervezett tiltakozógyűlésüket, hogy a munkásokkal együ t tün­tessenek. A munkanélküliség elleni moz­galomban az egész környék lakos­sága szolidáris a hajógyári és vas­ipari munkásokkal. VONALASOK félegyházán. Mezőtúron, Nyir tgon, sajnálkozva mondja, hogy egyházán. Sümegen Szekszárdon.}Bu^apestet csak néhány óra múl_ Gyulán, Kajx>svarott Mis o ‘ Jva tudja behozni, mert csak egy Budaörsön. Ezenkívül ,? .^Mliasznáitató vonala van. a többit seghez mértén Dunaújvárosban! . , ’ és Győrött szeretnének egy-egy jJ i új kút telepítéséhez fogni a márY Munkájuk állandóan van. Hi­Tszen ma már a megye leg.eldu­Előkészületek a BNV-re Megkezdődtek jnár az ®^Tjki Fenntartási Üzeme vezetőjének készületeit rendezésére rirodájában’ hát kiderül, hogy a Fd£f 27Z1 orÜe teltette begyét keresztül-kasul átszelő I.ddig 27 o g E J• , P£rv ♦vezetékekkel majdnem kétszer le­idejűfeg Mellékelt cikklisták azt|hetne körülvenni aföldgoljút. mutatják, hogy az idei vásáront^s a drótok közt akad, amit ot- a külföldi cégek is „ki akarnak >yen eve szereltek fel, akad, amit tenni magukért”, s a legújabb »tegnapelőtt. Ezek a drótok ped g Ip-rmp-kp-kikel ielcntksznok Az ^szakadnak, öregednek, nyulanak. etőtotok sLrint az T9l4. éviből itt, hol ott kell javítani, pó- Budapesti Nemzetközi Vásár'.tolni. Mert az összeköttetést fenn egész Európa ipari feddés í sek »kell tartani, hátha eppen men- nagy seregszemléje lesz, »tőkért akarnak telefonálni vala­gottabb községéből is fel lehet hívni nemcsak Szekszárdot, vagy Budapestet, hanem akár Londont is. Behálózzák az egész megyét a telefon- és távíróvonalak. Gyors számolást végzünk itt, Cziráki János elvtársnak, a Posta Műsza­melyik pusztáról, vagy éppen a tűzoltókat akarják hívni... — Melyik évszakban van a legtöbb munkájuk? — Azt bizony nehéz lenne megmondani. Minden évszaknak megvan a maga jellegzetessége. Tavasszal, meg ősszel a nagyobb esőzések idején a kábelek áznak be. Nyáron sok a zivatar, villám- csapás. Ez nagyobb kárt nem igen okoz, de a biztosítékokat kiol­vasztja. Amikor nagyobb zivatar van, még el sem állt, már készü­lünk. Volt már, hogy kétszáz he­lyen is kellett biztosítékot cse­rélni. A télnek is megvannak a maga „örömei”. De erről talán inkább beszéljenek azok, akik az oszlopok tetején, a háztetőkön dolgoznak a zavar elhárításán. — Előbb még egy kicsit a nyár­ról — kapcsolódik a beszélgetés­be Vass László szerelő. — Mert nem mindig az időjárás a bűnös, nemcsak a villám a telefonveze­tékek ellensége. Sokszor az em­ber is. Sok gyereknek kedvenc szórakozása, hogy a porcelánszi­getelőkön gyakorolja célbadobási tudományát. Igen sok tört szige­telőt kell ezért kicserélnünk. — És nemcsak a gyerekekről van szó — toldja meg Heiszler Ferenc vonalfelvigyázó. — Két éve történt, hogy az egyik vona­lon végig kicseréltük a törött szi­getelőket. összesen hatvanhét da­rabot. Amikor visszafelé jöttünk, szemtanúi voltunk,. hogy egy te­herautó áll az úton, tele sóder­ral. A rakodók pedig csúzlival lövöldöznek a szigetelőkre. Az­tán előfordul, hogy autóval, trak­torral kidöntik az oszlopot, elsza­kítják a merevítőkötelet. A téli szezonban s^Sie°t­rendünk” van már — veszi át a szót az üzemvezető. — Amikor megjönnek az első komolyabb fa­gyok, az elöregedett vezetékek el­szakadnak. Ahogy mondani szok­tuk, kihull a férgese. Ilyenkor sok a munkánk. Utána „csend” van egy-két hétig, csak a meg­szokott zavarok fordulnak elő. Ezután jön a zúzmarás időszak. Mint most volt, az év elején. Ilyenkor aztán rengeteg a hiba, a vezetékszakadás. Reggelre fut­nak be a jelentések, indulnak ki az emberek. Sokszor késő este érnek haza, az egész nap eltelik, mire egy szakaszon ki tudják ja­vítani az összes hibát. Heiszler Ferenc — Németh Jó­zseffel — az egyik reggelen Tol­na felé indult. A vasút mentén mentek, keresték a szakadást. Új­városnál meg is találták az elsőt, másfél kilométerrel feljebb a má­sodikat. Mire Tolnára értek, hét szakadást kellett helyrehozniuk, örültek, hogy vonattal mehetnek haza, de amikor a megjavított vonalon be akartak jelentkezni, süketen hallgatott a készülék. Hasonlóképp a másik vonalon is. Harmadszori próbálkozásra tud­ták csak jelenteni: „Hét szaka­dást megszüntettünk, de azóta újabbak keletkeztek”. Indulhat­tak a nagy hóban gyalog vissza, mire a Sióhídnál megtalálták a hibát. Ott feküdt a hóban a vas­tag zúzmararéteggel bevont ve­zeték. — Ha hajnalban “ünnk az ablakon és meglátjuk a zúz­marát a faágakon, már tudjuk, hogy nagyon melegen kell öltöz­ni, és sok kosztot pakolni a ta­risznyába — mondja ízes, tiszán­túli tájszólással az Alföldről ide­származott Vass László. — Az elmúlt hetekben volt hosszabb ideig tartó zavar? — Sok szakadásunk volt, de a legtöbbet néhány óra alatt meg­szüntettük]. Az a szerencsénk, l^ogy a megyében csak néhány úgynevezett végközpontunk van — mondja Cziráki János üzem­vezető. — A többi község kétol- dalról van összekötve a szomszéd községekkel, így ha az egyik ol­dalon szakadás is keletkezik, azért kerülő úton kaphat kapcso­lást. Egyedül Lengyel — ez is végközpont — volt másfél napig telefonösszeköttetés nélkül. Az egész brigád dolgozott a z? var el­hárításán, tizennyolc hely/yn kel­lett megszüntetnünk a szakadást,, mire jelenthettük: „A zavart meg­szüntettük, az áramkör üzemké­pes”. (J)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents