Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-22 / 17. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. január 22. XIV. — Szerdán beszéltünk Türk főbizalmival — mondta Vincének Papp Feri. — Badanti, Betyák és én. Felkértük, adja tudtára Balázs igazgatónak, ha hozzá mernek nyúlni a bérekhez, megnézhetik magukat a hadimegrendeléseikkel. De a főbizalmi nem lelkesedett túlságosan. Sötétebben látja a helyzetet, mint mi. Csilla-' pított bennünket. Azt mondta, odabent a szakszervezeti központban az a vélemény, hogy „gazember az is, aki a mai időkben sztrájkra gondol.” — A vasas ellenzéknek nem ez a véleménye — szólt hevesen Vince —, hanem az, hogy elő kell készíteni a sztrájkot a Fémlemezben is. Nem engedjük birka módjára terelni a munkásokat. — Mire gondolsz? — kérdezte Túli. — Arra, hogy a Magdolnában nem dönthetik el, mennyi zsírt hagyjon még kisajtolni magából a proli. — Türk azt mondja, együtt éréz velünk, de jelenleg ... — Más a vérmérsékletünk —- szakította félbe Vince Ferit — Akkor hát mi legyen ? — A legjobb volna — felelte Vince — ha ti ketten csinálnátok meg a felhívást. Ismeritek a gyárat, tudjátok, mit akarnak a munkások. — Mi? — csodálkozott Feri. — Tóni százszor jobban érti. — Majd ő is elolvassa — nyugtatta meg Vince. — De rá mosi máshol lesz szükség. Betegállományban lesz egy rövid ideig. Láthatjátok, milyen fontos szerep vár rátok . A déli hárangszóval egyidőben étt véget a megbeszélésük. Túli és Papp Feri az utasítás szerint megfogalmazták a felhívást, Ezt a címet adták neki: .,Ne engedjünk csökkenteni a bérünkből!” Kedden este készült el a végleges szöveg. A címet megváltoztatták. így hangzott: „Ne engedjük csökkenteni a bérünket!” Szerdán, munka után, a Mexikói és az Erzsébet királyné út találkozásánál a grund mellett összefutottak Badanti Tónival. Tízperces megbeszélést ‘ töltött a pártsejt. Tóni nem időzhetett, nem szabadott ismerősökbe ütköznie. Szemébe húzta a sapkáját. Egykét változtatásban megállapodtak, aztán Túli zsebretette a ceruzával teleírt papírt. Badanti neki mondta meg. hol, mikor, kinek kell majd átadnia. * ... Csütörtökön este a megjelölt időben egy barna hajú lány sietett valahová a városligeti tónál a Vajdahunyad-vára mögött. Lakatos Éva volt, az összekötő. Túli megállította jelszóval. A lány átvette a kéttenyémyi kéziratot. Túli — ahogy előzőleg figyelmeztették rá — már ment is tovább. Szombaton, sötétedés után — fél hatkor — ugyanott találkoztak. Éva csomagot vett ki a táskájából és odaadta Túlinak. Kétszáz röpirat volt a csomagban. Elég kevés, okosan kell vele gazdálkodni — állapította meg Feri hétfőn. Kedden reggel, munkakezdés előtt néhány perc állt rendelkezésükre. Úgy helyezték el a felhívás egy-egy példányát a munkapadok mellé, a szerszámos ládákba, hogy műszak indulásakor mindenki észrevegye. Ök maguk is olvasással kezdték a napot. Arcukon olyan meglepettség ült. mintha életükben először hallottak volna a tulajdonosok bércsökkentő szándékától. s arról, hogy a munkások éáak együttes fellépéssel, harccal Védhetik meg a kenyerüket. THÉK ENDRE U. 32. Két kerek lyuk tátongott a Szemközti ház széles szárnyas- kapuján. Néha, amikor Jámpát gyújtottak az udvaron, olyanok voltak, mint egy óriási koponya fénylő szemüregei. Fuvarozó stráf- kocsi járt be az udvarba, vasalt kerekei élesen zörögtek a Thék Endre utca macskakövein. Délután tiem hallatszott a szokásos lárma: reggel óta hó takarta az úttestet. Az utca sötét, csendes volt. három bejáró kosztosnak. Sallai Imre mindig egy óra tájban jött. Nem tudták, sose kérdezték, hol alszik, ho] a bejelentett szállása. A Család utca és a Villám utca sarkán állt ^a földszintes ház, ahol „Kovács Dénes könyv- szakértő” lakást bérelt. Amikor Koszperné elé tette a gőzölgő levest, azt mondta: Vigyázzon Gabi, nehogy megégesse a nyelvét. Ebben a lakásban Gabinak szólították Sallait. S ha valakinek eszébe jut a foglalkozásáról érdeklődni, arra is választ kapott volna: „zeneszerző”. Zeneszerző? — Ha tényleg az lennék — mondta Fürst Sándornak —, úgy lehet megzenésíteném Lukács Laci versét, a Piros-t. Én nem tudom —, idézte — miért beszélünk szavakkal. Nem érthetőbb-e, ha valami piros? És nem szürke? Sallai kinézett az ablakon. Elfelejtettük gyermeknyelvünket szemben a túloldali ház kapu.iá- azért ejtünk ki szavakat, va-h főnevek szürkülnek ajkainkon, — Olyan, mint a cirkli a bor- amellyeken pedig rózsáll a vér. tönajtón — mondta. — Csak ott Ez a vers is. ha nem fekete, az őr nem leshet úgy, hogy észre de piros festékkel nyomnák, ne vennéd. százszor szebb lenne. Engem inkább a töklámpára Visszatérés A vonaton nagy volt a zsúfoltság. Péter az ablaknál ült és gondterhelt arccal nézte az üvegen át beáramló napfény megtört sugarait. Most vette csak észre, hogy a kis bakterházat is elhagyták, s mindjárt befut a szerelvény az állomásra, összeszedte csomagjait és a peronra ment. A vonat lassított, majd megállt Péter leszállt. Hanyagul lóbálta bőröndjét, és a kövesút felé tartott. Gyalogolhatok — gondolta magában — négy kilométert. Miért nem adtam fel a csomagokat postán, én ;;; De tovább nem folytathatta, mert a nevét kiáltották. Amikor megfordult, régi cimboráját, Tibit látta. — Csak nem akarsz gyalogolni? — kiáltotta. A feleletet meg sem várva, Péter elé sietett. — Gyere, egykomám, itt a buszunk! — mondta. — Ez sem jöhetne jobbkor — élénkült fel Péter. — Igaz! Te már egy étfe, hogy kiléptél a termelőszövetkezetből, s azóta nem voltál itthon — folytatta Tibi. — Nem is tudhatod, hogy külön helyi járatunk van. — Amióta kiléptem — emlékezik vissza Péter —, bizony sok minden történt azóta velem ... Amikor még ő is Tibivel együtt dolgozott. Egy közös gépük volt, azon szántottak váltó műszakban. A termelőszövetkezetnek köszönhette, hogy levizsgázott gépkocsi- vezetésből. Ök küldték iskolára. Egy félévig nem is volt baj, amíg Kullancs nem beszélte teli a fejét, hogy így Pest, meg úgy Pest, majd ő szerez neki állást, és hogy mennyivel jobb lesz ott az élet. Elhitte és itthagyta a falut. Hányszor megbánta már, de a szégyen mindig visszatartotta. Azt vágta az elnök fejéhez, hogy ilyen girhes termelőszövetkezet nélkül is megél. Most mégis itt van, visszajött — nem hívta senki, de nem bírta tovább: . s — Minek köszönhetjük a látogatást? — kérdezte kicsit élcelőd- ve, de őszintén Tibi. Péter a kérdést csak félfüllel hallotta, még mindig saját gondolatai foglalkoztatták. Aztán azt kérdezte: — Tipsikém, ki dolgozik veled a gépen? — Senki — válaszolta kicsit csodálkozva. — Tudod, a faluban csak ketten voltunk, akik tudtunk vezetni. Aztán te elmentél és egyedül maradtam. Néhányan már iskolán vannak, de még nem végeztek. Azok is megjönnek nemsokára. — Te! — szakította félbe Péter. — Én vissza akarok jönni ide! — Ez aztán a meglepetés! — lelkendezett Tibi. — Mindig mondtam a srácoknak, figyeljétek meg, nem adok neki egy évet, Péter visszajön. — Menjünk egyből az elnökhöz — mondta Tibi. — Nagyon félek, hogy nem vesznek vissza — aggódott Péter. — Ne bolondozz már! így beijedtél? Nem rossz ember az elnök, megért az, meglátod. A lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Barátságosan hátbaveregette Pétert és azt mondta neki: — Megmondod, barátom, hogy a girhes termelőszövetkezet nélkül mégsem tudtál meglenni. j a Rendes Ilona Péntek este a zeneiskolában: Husek Rezső zongoraestje Szép vers — ismerte ei Fürst. — Ha nem is éppen dalszövegnek való. (Folytatjuk.) emlékeztet — felelte társa, akinek arcát elfedte a szobára ráterülő homály. — Gyerkőc koromban Szombathelyen nagy be- hemót selyemtökbe szem, száj és orrlyukat fúrtunk, kivájt belse-’ jébe égő gyertyát tettünk. így* ijesztgettük egymást. J — Egyszer már jó lenne nyu— Tréfálkozom — mosoly odott 2 godían kelni és feküdni. Úgy el Sallai —. azt hiszem onnan T érzem, nekünk ez jelentené a nem fenyeget semmiféle veszély.Jlegnagyobb boldogságot... A harminckettes számú házj Téred a kedves olvasó, ha azt emeleti ablaka mögött folyt az*hiszi, hogy a fenti sorokat egy ebéd utáni beszélgetés. Gyorsan ♦harminc év előtti em lékből emel- sötétedett. item ki. Nem. Hanem egy 1963. Koszper Lajos szobafestő bé-%december 26-án kelt tevéiből reite a huszonkettő« lakást. Ko-^idéztem. Izgatott sorait Riba rábban Zuglóban lakott, a Várna*Ferencné. regölyi lakos rótta utca négyben. Ott sokszor felke-fpapírra. Azt is hozzátette: Végső reste sógora, Simon Lajos, aki amenedék reményében fordul bőripariaknál a baloldaliak cső- S szerkesztőségünkhöz, mert úgy portjához tartozik. Gyakran jött^érzi, bajában senki sem támo- másod-, harmadmagával, többnyire gat ja. olyankor, ha társaival nyugodtan,? A kesergő asszony története biztonságban akart beszélni. Jegy tönkrement házasság históSimon egy alkalommal Kiss in'd ja. Hogy az együttélés tulaj- Károllyal érkezett, akiről Koszper*dón képpén kinek a hibájából ju- tudta, hogy fontos tisztséget viselitott holtvágányra. ő. vagy afér- a kommunisták között. Akkor j je vétkes benne, az jász érint leültek négyesben — őt és a fele-Xmeg se mondható. Annyi azon- ségét, Simon Lajos nővérét is? ban bizonyos, hogy az életük, az hellyel kínálták maguk mellett Jövé és két kisfia hétköznapjai Máskor nekik az volt a dolguk,♦pokolid változott. Ez a pokol hogy csendben elvonuljanak, ma-Jmár április óta tart. gukra hagyják a vendégeiket. Ez-^ Ha csak két felnőtt ügyéről úttal — úgy tűnt — ők voltak?Ienne szó, talán fel sem kereset legfontosabb személyek. Arróljfük volna a családot a Jókai volt szó, hogy új, alkalmasabb ♦utcai házban. Mivel azonban két lakást kellene szerezni. tágasab-Jkiskorú gyermek jelene és jö- bat, ahol feltűnés nélkül rendsze ♦rője forog kockán, meg a kör- resen találkozhatna néhány fontos^nyék nyugalma, a levél nyomán ember. A festő és felesége tudták +Regölybe utaztunk. Számítva az mit kell tenniük. Rövidesen ki-f egymástól teljesen elhidegült férj bérelték az új lakást, a Thékiés felesén elfogultságára, jobba- Endre utcait. ♦dán nem is őket, hanem a szomAz asszony ebédet főzött, két- * szádokat kérdeztük meg. Az ö Az Országos Filharmónia, a TIT és a zeneiskola közös rendezésében sorra kerülő 1963—64. hangversenysorozat ötödik hangversenyére január 24-én, pénteken este fél 8 órai kezdettel a zeneiskolában kerül sor. A hangversenyen a zeneiskola igazgatója, Husek Rezső működik közre, aki az alábbi műsort állította össze: 1. Haydn: D-dúr szonáta, 2. Beethoven: d-moll szonáta. 3. Ravel: Oiseaux tristes, J’eux d’ Eau, 4. Liszt: h-moll szonáta. A hangversenyt a zeneiskola szülői és tanulói részére vasárnap. 26-án 17.30-kor kezdődően megismétlik. Mindkét hangverseny jegyeit a zeneiskola gondnoka árusítja. A Zenebaráti Kör tagdíj- fizetése ugyancsak a zeneiskola gondnokánál történik. A vasárnap esti hangversenyre népszerű helyárakat állapítottak meg. A törvény elbeszéléseik alapján állt össze egy igen szomorú kép, amelyből kiindulva, e sorokkal utalni szeretnénk a családjogi, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi törvényre, amelynek nevében rendet kell tenni ebben a magánügynek látszó közügyben. Annál is inkább, mert a fejlemények alapján, a szocialista együttélésről igen rossz vélekedés kezd kialakulni. Mi történt Ribáéknál? Egy újságcikk keretei nem engedik meg, hogy mindent a nyilvánosság elé tárjunk. A részletek elemző igényű feldolgozása a bíróságra vár.. Mert a szomszédok véleménye így hangzik: Ki az a Riba Ferenc, akit senki sem von felelősségre, ha életveszélyesen megfenyegeti különváltan élő feleségét, sőt meg is veri, lassan tönkreteszi a gyermekeit, súlyosan bántalmazza idős anyósát? Ha arról az oldalról nézzük, hogyan dolgozik Riba Ferenc, akkor azt kell mondanunk, rendes ember. A Dalmandi Állami Gazdaság alkalmazottja, s ott nincs vele több baj, mint mással. Ám, ha Regölybe beteszi a lábát, szinte azonnal megváltozik. Összes szelídsége és jóakarata eltűnik, alig az első liter bői után. Ilyenkor aztán „razziára’' indul. Mondani is felesleges, razzia alatt a család felkeresését érti, s azt. hogy ilyenkor kezdődik az egész környék nyugalmát felborító cirkusz. November 24-én azzal fenyegette meg az anyósát. Fazekas Józsefnét és a két halálra rémült gyermeket, hogy lelövi őket. Valahogy sikerült lecsendesíteni, úgy tűnt, mintha megváltozott volna. Ez a változás azonban csak egy ideig tartott. December 2-án ismét beállított a Jókai utcába. A változatosság kedvéért most a kisebb k gyermeket akarta elvinni. Ilyenkor ugye az a szokás, hogy a házbeli felnőttekkel tisztázza a szándékát. Ez a szokás rá nem vonatkozik. Miután megint ittasan lépte át a küszöböt. s ismét kiabált, a gyermeket rángatifi kezdte. A nyolcéves kisfiú persze majdnem idegrohamot kapott a félelemtől. Fazekasáé a részeg ellenében védte az otthonát és a gyermeket. Ez érthető. Az viszont egyáltalán, nem hogy válaszként a felindult, ittas ember nekiesett <73
