Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-18 / 14. szám
I 2 *rÖLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I9M. január í Az üzem A JEGYZŐKÖNYV — amely készült 1964. január 6-án — annak ellenére, hogy mint hivatalos okmány, megfogalmazásában nem nélkülözhette a jogi formulákat, tartalmát áthatotta az ember felelősségérzete, humanitása. A Paksi Konzervgyár üzemi tanácsülésén készült az írás, amely hivatalosan rögzítene, hogy az üzem kollektívája szocialista vállalást tesz, és anyagi segítséget nyújt az árván maradt három és fél éves Koskai Ilonkának. Egy szinte példa nélkül álló családi tragédia következtében, három év leforgása alatt Koskai Ilonka árvaságra jutott. Egyik napról a másikra veszítette el szüleit.- Édesanyját, a g^ár dolgozóját. három évvel ezelőtt az üzem udvarán halálra gázolta egy teherautó. Édesapját, az üzem szállító-munkását az elmúlt év végén a gyár tolnai raktáránál érte baleset, amibe belehalt. — A jogszabályok szerint az üzemet nem terheli felelősség, de felmentve nem érezhetjük magunkat — mondták a gyár dolgozói. — Az árváról való gondoskodást az anyai nagyszülők ugyan magukra vállalták, de idős korukat tekintve, az üzemnek is segítenie kell. A szülők az üzemben dolgoztak, itt érte őket baleset. A kislány az üzem árvája lett. Fogadjuk az üzem gyermekének, és vállaljunk felelősséget nevel tetésééit — hangzott az általános vélemény. Az üzemi tanácsülést soron kívül hívták egybe. Valami elindult. A szív sugallatára indult el. Hogy ki kezdeményezte, ki tudná egy több, mint 700 dolgozót foglalkoztató üzemben kikutatni. Nehéz lenne. De nem is ez a fontos. A lényeg a fontos, amelyet a tudatformálódás egyik legszebb megnyilvánulásaként lehet megfogalmazni, elfogadni. Egy több száz munkást foglalkoztató gyereke gyári kollektíva mozdult meg, hogy segítsenek egy apátlan- anyátlan árván, akit gyermeküknek fogadtak. Az üzemi tanácsülésen határozat született, amelyet a jegyzőkönyvben így fogalmaztak meg: „A PAKSI KONZERVGYÁR kollektívája az elhalt Koskai József és felesége, Bán Ilona árváját, Ilonkát gyermekéinek tekinti. Nevelési költségeihez, jövője megalapozásához hozzájárul. Ennek érdekében a vállalat 1964. január 1-től kezdve havi 400.— forintot a nevezett kiskorú gyermek részére folyószámlára letétbe helyez. A folyószámlát azzal a céllal nyitja meg, hogy az így felszaporodott pénzt Koskai Ilonka tizennyolc éves korában felvehesse. A havi 400 forintot a vállalat igazgatói alapjából fedezik. Ezen túlmenően az évi nyereségrészesedésből Koskai Ilonkát elhalt édesapja átlagkeresete után számított nyereségrészesedésben részesítik. Ezt az összeget a gyermek mindenkori gondviselőjének fizetik ki. Amennyiben az átlagkereset alapján számított nyereségrészesedés összege nem haladná meg az 500 forintot, az igazgatói alapbóí kerül kiegészítésre.” A Koskai család tragédiája mélyen megrendítette az üzem dolgozóit. A kislány árvasága megnyitotta az üzem dolgozóinak szívét. Az üzemi tanácsülésen ellenvélemény nélkül fogadták el és mondták ki: „A kollektíva gyermekének fogadja Koskai Ilonkát.” Az a tudat vezette őket: Az elveszett szülőt senki és semmi sem pótolhatja, de kötelességüknek érzik, hogy az árván maradt kislány neveléséről gondoskodjanak. Segítik és jövője megalapozásához valamennyien hozzájárulnak. Pozsonyi Ignácné Népfront-est Nagyvejkén A bonyhádi járás községeiben a Hazafias Népfront helyi bizottságai kibővített tanácskozásokat rendeznek a falusi problémákról, a zárszámadási közgyűlések előkészítéséről, s azokról a tennivalókról, amelyek a falvakra várnak. Ilyen üléseket tartottak már, nagy érdeklődés mellett Tevelen, Závodon, Mucsfán, és Aparhan- ton. Csütörtök este Nagyvejke népfront-bizottsági tagjai és a község lakosságának jó része gyűlt össze a művelődési otthonban, hogy találkozzék Kaszás Imre országgyűlési képviselővel és a Hazafias Népfront községi bizottságának tagjaival. A nagy érdeklődéssel várt esten Kaszás Imre mondott beszédet a béke fenntartásának lehetőségeiről, s arról, milyen feladat vár az egyes emberre a béke megvédésében. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Papp József, a helyi termelőszövetkezet elnöke ismertette a közös gazdaság tavalyi munkáját és eredményeit. Mint elmondotta, az 1903->as év a megszilárdulás és a gazdálkodás jelentős mérvű megjavulásának esztendeje volt. A zárszámadó közgyűlésen a vezetőség majd elmondhatja: teljesítette azokat a feladatokat, amelyeket a tagság az év elején rábízott. A népfront-est befejezése előtt Kaszás Imre országgyűlési képviselő, valamint a község vezetői beszélgettek a választókkal. Sokan hallottunk már a szekszárdi Rövid-völgyről, de kevesebben jártunk ott. Én is csak szerdán délután indultam el ide előszón. Eszenyi Antalnéval, a Hazafias Népfront városi titkárával vágtunk útnak. Már éppen egy órája gyalogoltunk. Körülöttünk a havas határ, itt-ott nyúlnyomok, balra vagy tíz méter mély szakadék, aztán keskeny dülőút. Megállunk egy percre lihegni, visszatekintünk: az alkonyati félhomályba beleveszik a Kálvária hegy csúcsa. Tovább indulunk, de aztán ismét megállunk. Merre is? Azt mondták, hogy jobbra, aztán balra, aztán megint balra, meg fel, utána le, s most véletlenül sem ismerjük ki magunkat. Sehol egy lélek, hogy érdeklődhetnénk. Végül megpillantunk egy kis házikót. Irány oda, talán lakik valaki benne. Alacsony, idős ember lép ki. — A Rövid-völgy? Erre van kérem, itt kezdődik. Tessék, ezen az úton... — Horváth Bözsi nénit keressük. 2 fő vasesztergályos szakmunkást azonnal felvesz a Bonyhádi Vasipari Ktsz. (93) — Kérem, ott a háza, innen már látni is. Látni nem igen láttuk, mert a fehér tető, fehér fal teljesen összeolvadt a környezettel, kerítés pedig nincs, csak a sötétre festett ablakok jelezték, hogy ott épület van. — A tévére jönnek? — kérdi útbaigazítónk. — Mi is ott leszünk, majd találkozunk. Idős, termetes asszony fogad bennünket. Horváth Bözsi néni, akit egyébként sokan ismernek a I piacról, mert a téli hónapokat kiNYILATKOZNAK A VEZETŐK: Mi volt jó 1963-ban, mit teszünk jobban 1964-ben? A Szekszárdi Városi Tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének nyilatkozata Munkatársunk felkereste Kaposi István elvtársat, a Szek- szárd Városi Tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjét, és megkérte, néhány szóban ismertesse az elmúlt év tapasztalatait, a jövő évi terveket. — Milyen problémával küzdöttek a város termelőszövetkezetei, mi jellemezte a munkát az elmúlt évben? — Szekszárd varos termelőszövetkezeteinek legnagyobb problémája — jelenleg is az — a munkaerő-hiány. A szőlők, a meglévő kevés számú munkaerőt teljesen lekötik, így a mezőgazdaság többi területén emberhiánnyal küszködnek a tsz-ek. Szemléltetőül néhány szám: a városhoz tartozó termelőszövetkezetekben a tagok átlag életkora 59 év. Tehát a dolgozók 45— 50 százaléka már elérte a nyugdíjhatárt. Fiatalok nagyobb számmal csak a Garay Tsz ózsó- ki üzemegységében dolgoznak. A munkaerőhiány olyan nagymérvű, hogy a szakmunkásképzést is akadályozza. Volt már rá példa, hogy egy szövetkezeti tag kérte, hogy tanfolyamra küldjék, de a tsz vezetője nem engedte el, mert senkit sem tudtak volna a helyébe állítani. Ebben az esetben — bár fontos a szakmunkás- képzés — csak helyeselni lehet a tsz-vezetök döntését, mivel az állattenyésztő 450 hízót gondozott, és ha gyakorlatlan vette volna át, sokkal nagyobb lett volna a kártétel. Természetesen — az adott lehetőségek között — folyik szakmunkásképzés. Különböző téli tanfolyamokra eddig 14 szövetkezeti tagQt küldtünk. Nem nagy eredmény, de az elmúlt évhez viszonyítva, előrehaladást jelent. Eddig elsikkadt, papíron volt csak a szakmunkásképzés, erre ezután több gondot fordítunk. — Mit tettek, milyen terveik vannak a tsz-fiatalok széles körű bevonására a munkába? — Helyes lenne a fiatalok navéve, minden szerdán és szombaton ott árul. — Miért tetszik csodálkozni, hogy itt lakom? Én a föld szerelmese voltam mindig, szerettem a kertészkedést, gyümölcs- termesztést, szóval mindent, és hát ilyenre itt van lehetőség, nem a város központjában. Ezért vettem meg tíz évvel ezelőtt ezt a házat, a körülötte lévő telekkel együtt. Van rajta szőlő, van egy csomó gyümölcsfa. Az ősszel is ültettem, láthatták az út mellett, csak be kellett kötözni őket a nyulak miatt. És hát tavaly óta van villanyunk. — Ez mind szép, de nem zavaró ez a magány, elzárkózottság? — Magány? Elzárkózottság? Ezt csak maga hiszi. Beszélgetünk. Sorra kerül sok minden. Az is, hogy Bözsi néni hogyan tud ezreseket pénzelni a kertjéből, aztán az is szóba került, hogy mivel jó kertész hírében áll, meghívták a felsővárosi termelőszövetkezetbe, hogy vállalja el a kertészet irányítását. És természetesen sok szó esett a villanyról is. Bözsi néni sokat talpalt érte a különféle szerveknél. Igaz, nem volt tanácstag, de valahogyan a szívén viselte a környék sorsát, csakúgy, mint a többiek is segítenek másokon, ha arra szükség van. Nyílik az ajtó, idős házaspár lép be. gyobb arányú foglalkoztatása a termelőszövetkezetekben. Szek- szárdon sajnos kevés lehetőség van erre. A fiatalok többsége városias és inkább más pályát választ, még akkor is, ha szülei a termelőszövetkezetben dolgoznak. Akadályozza a szervezési munkát az is, hogy a tsz-vezetők idegenkednek a fiatalok mező- gazdasági tanulónak való alkalmazásától. Jelentkező akadt már néhány, például a Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezetnél is, de a hideg fogadtatás után mindegyik visszalépett. A termelőszövetkezetek elnökeivel közösen megbeszéljük, hogy a fiatalokat miként lehetne „beszervezni”. Terveink vannak, hogy az általános iskolában végző fiatalokhoz ellátogatunk és beszélgetés formájában megismertetjük velük a mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket — Mit várhatunk a zárszámadástól? — A tavalyi rossz időjárás ellenére fejlődés mutatkozik a termelőszövetkezetek munkájában Nagy kiesést okozott, hogy a kapásnövények 80 százaléka tavaszi szántásba került. Az elmúlt ősz viszont már jó példa a mező- gazdasági munkák megszervezésére, Nemcsak papíron voltak meg a tervek, hanem a valóságban is jelentkeztek, elvetett, felszántott holdakban. Nagyon jó munkát végzett és a kiesések ellenére is kiemelkedett a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek közül a Szabadság Termelőszövetkezet. Előreláthatóan, az eddigi felmérések szerint a Jóreménység Tsz jóval a tervezett munkaegység-érték alatt fizet. Az új vezetőség hozzáállása jó volt, a tagok is dolgoztak, mégis gyengék az eredmények. Itt is, mint a város összes termelőszövetkezetében, a munkaerő-hiány jelentette a legnagyobb problémát. Súlyosbítja a helyzetet a szőlőművelés, sok embert foglal le. Helytelennek tartom a szőlő művelésénél a tagokra jutó 80 százalékos rétxíLágít —. Szilágyi Ferenc vagyok — mutatkozik be a férfi. Nyugdíjas tsz-tag. Nyolc gyermeke volt, már mind felnőttek, s öregségére itt telepedett le. — Még nem kezdődik az adás? — kérdi. — Azonnal — feleli a háziasz- szony. Megérkeznek Szakács Istvánék is — ők igazítottak útba bennünket —, s jönnek a többiek. A szórna már zsúfolt, Bözsi néni fel- kattintja o „masinát". A műsort senki sem nézte, ez nem is érdekes különösebben: ami jön. mindent megnéznek. A „masina” búgni kezd, halk moraj fut végig a szobán. — Naaa... Erős reccsenés. A „na" megismétlődik, s vagy tíz feszült tekintet szegezödik a készülékre. Egyik másik arcon parányi csalódottság is látható: „Talán elromlott a készülék, hogy csak ser- cég?" Ezek a pillanatok szinte örökkévalóságnak tűnnek. De aztán megjelenik a bemondó, majd pedig észrevétlenül belopódzik a nagyvilág ebbe a kis eldugott, hegyi szobácskába, az el- dunottan élő hegyi lakók közé. Üzemszervezési témáról peregnek a képek. — Nézzétek csak, ilyen a futószalag! — ujjong az egyik. Grafikonok, számítások: így leszesedést. Ezzel magyarázhat hogy inkább szőlővel foglalko: nak, ami így sokkal jövedelmi zőbb és más munkaterülete csak húzódozva látják el a teer dókét. Nem tudok olyan kérdést err líteni, amelybe azonnal ne kaj csalódna a munkaerő-hiány. Ezé az idén gépesítéssel próbálun segíteni. A szekszárdi termelőszí vetkezetek, de főleg a Garay és Jóreménység Tsz gépparkját j< lentősen növelni kívánjuk, lg felszabadul a kézi munkaerő, t valamennyire javul a helyze Természetesen, ezzel nem tudju tökéletesen megoldani a problé mát, egyéb módon is próbál közi kell. — Milyen terveik vanna l!)64-re az állattenyésztés hozz mainak növelésére? — Szeretnénk előbbre jutni a állattenyésztésben is. A tsz-e állatlétszáma majdnem megft lelő szinten van, tehát elsősorba a hozamok növelése a felada Sajnos, az elmúlt évben sok be volt a gondozókkal, néhány he lyen a tisztátlanság miatt is hűl lottak el állatok. A jobb, gondc sabb munkára anyagilag is ösztc nözzük az állatteayásztőket. Se kát teszünk a takarmánybázi megteremtéséért is, hiszen csa megfelelő takarmányozással tud juk növelni a hozamokat. Rend kívül kevés pillangós vetésük vol eddig a termelőszövetkezeteknel Az idén növeljük ezek területé- A nagyobb termésátlagot öntö zéssel is elősegítjük. Százötvenkétszáz hold öntözését terveztü1 erre az évre. Az abraktakar mány biztosítása érdekében nö véljük a kukorica vetésterületé is. Javítjuk a talaj minőségét, a istállótrágya kihordásával... é sorolhatnám tovább a tennivaló kát. Nehéz év lesz nekünk az idei Tovább lépni, jobb eredményeke elérni csak akkor tudunk, ha ez a nyomasztó munkaerő-hiányt si kerül megoldani. (konya) hét erőt, energiát megtakarítan a korszerű szervezés által. Idegen kifejezések, és persze as egész téma olyan, hogy bíz senki sem merné állítani, hogy a rö vidvölgyieket közvetlenül érinti Mégis feszülten figyelik, érdekl őket, tudni akarják, hogy mi történik a gyárban — valahol ötszáz kilométerrel odébb. Aztán egy csinos hölgy képe tűnik fel. A szobában kórusbar, mondják a nevét, ö vezeti a háztartási tanácsadást. Ä következe percekben megtanulják a rövid- völgyiek, hogyan lehet könnyén célszerű cérnatartót készíteni, mit kell tenni a cipőtalppal, hogi ne csússzon annyira a síkos útoji Néhány perc, és máris a budapes ti Vígszínházban vagyunk. — Nézzétek, a PágerI Jót derülnek az egyes jeleneteken. A Vígszínházból a határon túlra vezet az út: Sok minden történik a világpolitikában, s persze, ezt is meg kell nézni. Sütt Józsefné hangjára leszek figyelmes: — Csak 25 éves vagyok, de legalább két év óta nem voltam moziban. Hiába, kinek van kedve innen bemenni este a városba. Aztán nézi tovább a képernyőt, s rajta keresztül utazik a nagyvilágban. Mi pedig elbúcsúzunk, s visszaindulunk az úttalan utakon a városba. A völgyet csend és sötétség üli. Csak Bözsi néni ablakából világít egy kis fény, s az esténként idecsalogatja az embereket. A kultúrára szomjas rövidvölgyieket. Rövid-völgy már nem a régi. BODA FERENC
