Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-14 / 292. szám
r TOt,ma iwrr.vFT néPŰ.TSAO 1963. december 141 r Miért vándormadár némelyik agronómus ? SOMOK.?AI SÁNDORNAK a megyei főagronómusnak a nyáron Gyönk határában megmutattak egy nagyon silány búzavetést, amely nemcsak felelőtlenségről, s szakértelem hiányáról főként és elsősorban másról, tá- jékozatlailságról tanúskodott. Az az agronómus, aki tavaly ezt a területet bevettette, a határnak e részét nőm ismerte, és nem is nagy ismerhette, mert ai tsz-ben nem volt régi ember. Mire ez év nyara eljött, az aratást már egy új főagronómus végezte, aki sajnálkozott ugyan, de ennél többet nem tehetett és joggal mondta: népi az én munkám, nem én vagyok érte a felelős. Az alacsony termésátlagát értette ez alatt. A felelős viszont már nem tartozott a tsz kötelékébe, s végeredményben a nagyon gyenge gabonatermésre a tagok fizettek rá és a népgazdaság járt rosszul, de olyan ember nincs, akitől ezt a gyenge munkát számon lehetne kérni. De persze nemcsak erről van szó. Nem is annyira a felelősség hangsúlyozásáról, hanem arról, hogy egyetlen mezőgazdasági szakember sem képes kibontakozni, egyik sem képes kibontakoztatni tudását, tehetségét, hogy valami újat, igazit, nagyot produkáljon, ha évről évre egyik gazdaságból a másikba vándorol. A vándorlás tehát nemcsak a közösség, az egyén szempontjából is káros, bár ennek ellenére meg lehet nézni, hány olyan tsz van a megyében, amely 5, vagy 10 év óta ugyanazt az agrármérnököt mondhatja magáénak. Kevés, nagyon kevés. Sajnos a nagyméretű vándorlás ma még gyakori, 'szinte általános jelenség. Rendszerint ilyenkor, zárszámadás előtt kezdődik meg a körülnézés, még inkább az elvtelen csalogatás. Pontosan . az,, ami sportberkekben is tapasztalható. A tamási járás egyik notóriusan vándorló agranómusa, hogy el ne késsen, már bejelentette a járási pártbizottságon: el óhajt menni, segítsék, hogy egy másik tsz- be kerüljön. Az lenne a helyes, ha ebben az esetben a kért segítséget a járási pártbizottság nem adná meg. Hiszen olyan emberről van szó, akinek rövid néhány év alatt a jelenlegi közös gazdaság i.iimiiiiimiiiaMiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiim' a harmadik munkahelye. Elsősorban saját érdeke tehát végre „legyökerezni” valahol elsősorban ott, ahol van. így ugyanis, ha van is benne akarat, produkálni keveset képes, mert mire megismeri az embereket, a határt, akkorra egy házzal odébb áll. EGY MÁSIK AGRONÓMUS azért kívánkozik el a közös gazdaságból, mert nagyon sok a probléma. Dehát ezt év elején is tudta, amikor odament. Ez síz egyik dolog. Az viszont a másik, hogyha más közös gazdaságban próbálkozik, ott a problémák, számára, az ismeretlen ember számára törvényszerűen elölről kezdődnek. Még mindig az a legjobb tehát: egyhelyben maradni, és ha egy esztendő alatt nem sikerül, majd sikerül két-három év múlva a bajokat, a hibákat felszámolni, s ha szabad ezt a kifejezést használni, egy értékes életműbe belekezdeni. A mindig jobbat kereső — olyat, amit más teremtett meg — ember egyszercsak azon veszi észre magát, hogy az évek eljártak felette és nem mondhatja, hogy nem élt hiába, vagy, hogy a saját szakmájában produkált volna valamit S egy közös gazdaságot naggyá, a tagok segítségével gazdaggá tenni bizony valami, bizony rangos életmű egy mezőgazdasági mérnök számára. De persze ehhez évek, sőt évtizedek kellenek. Erről azonban, mintha némelyik mezőgazdász megfeledkezne. Pedig kár elpocsékolni az időt, s esetleg néhányszáz forintért felcserélni a nehéz, de biztos jelent, egy esetleg még nehezebb ismeretlennel, másik gazdasággal. Akik jártak a Szovjetunióban, azok gyakran mondják, találkoztak kolhoz-elnökkel, agronó- mussal, aki 25—30 éve áll ugyanannak a gazdaságnak az élén. Az ilyen vezetőről valóban el lehet mondani, úgy ismeri gazdaságát, akár a tenyerét. Dehát a mi szakembereink is állítják, hogy egy mezőgazdasági üzemben, leg" alább öt év kell aihhoz, hogy végre ki lehessen jelenteni: most már ismerem. Jól tudják az állattenyésztés, a növénytermesztés fellendítése hónapok helyett évek munkáját igényli. Ám, szinte süket és vak egy olyan szakveze tő, aki úgy veszi át az irányítást, hogy a tervet még más készítette, nem pedig ő. Igaz persze, hogy a vándorlásnak nemcsak a nehézségektől való visszariadás az oka. A munkahely gyakori változásának más természetű magyarázatai is vannak. Ilyen egyebek között a csábítás. Ennek legtöbbször nehéz ellentállni, hiszen egy jó lakás, egy jobb közlekedési lehetőséggel rendelkező, kulturáltabb község bizony vonzza az embert, különösen, ha család is van. Itt jutunk el ismét oda, hogy az emberi életkörülmények megteremtése, a szakemberek számára nemcsak a termelőszövetkezetek, a tanácsok gondja is legyen. Sokszor a hatáskörök tisztázatlan volta váltja ki az elmenési szándékot. Kicsinyes és nevetséges vitákról tudunk, amikor az elnök féltékeny a főagronómusra, az viszont az elnökre. Osztozkodnak, hogy ki a nagyobb úr. A közösség az ilyen osztozkodásnak rendszerint kárát látja. Ilyen esetben a járás erélyesen szóljon közbe, mert egyetlen olyan gazdaság sem működhet a megyében, ahol a vezetők részéről minden a hatalom körül forog. Az elnöknek és az agronómusnak is megvan a dolga — külön-külön is éppen elég — osztozni legfeljebb a munkán lehet, a rangon nem, mert egyiknek is. másiknak is olyan a rangja, amilyet munkával, eredménnyel kivív magának. KI KELL VÉGÜL MONDANI azt is, hogy a vándorló agronó- musok többsége tulajdonképpen kontár. Bejárja a félországot, mert különben képtelen lenne felszínen tartani magát. S miután nem ismerik, mivel szakember- hiány van, rendszerint felveszik, alkalmazzák és egy év múlVa rendszerint kiderül, hogy bevásároltak vele. Az ilyen kontár utána újból tovább áll és kezdi a rossz munkát élőiről. Valahogy jobban utána kellene nézni, hogy a más megyéből, vagy járásból jelentkező agronómus kicsoda. Hány helyen fordult meg, miért hagyta ott előző helyét, milyen, mint szakember és milyen, mint ember. Indokolt az ilyen természetű óvatosság, ha úgy tetszik éberség, mert néhány tsz a vándorló agronómusokkal már póruljárt. Egy esztendeje érkezett a tamási járás egy tsz-ébe egyföag- ronómus. Bebizonyosodott, hogy erre a beosztásra alkalmatlan. Elfogják a gazdaságból tanácsolni. Látszólag helyesen teszik, valójában pedig nagyon rosszul teszik, mert rászabadítják egy másik termelőszövetkezetre. Sokkal becsületesebb dolog lenne azt mondani neki: maradj itt barátom, keresünk neked egy olyan beosztást, amit el tudsz végezni. Ha viszont mégis elmegy, akkor a járásnak nemcsak joga, kötelessége figyelmeztetni az ilven agronómus következő munkahelyét arról, hogy a tamási járásból miért ment el, miért volt alkalmatlan. VAN EGY GAZDASÄG a megyében, ahol a tagok úgy beszélnek a fiatal agrármérnökről. „Menetközben be lehet stoppolni a zoknit a sarkán” KicsR szájtáti a fiatalember. Nála viszont megint más a megoldás. Foglalkozni kell vele. nevelni kell őt. Gyakran mondogatjuk, hogy ma a mezőgazdaságban a szakember-ellátottság kulcskérdés. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy éppen ezért, ezzel a kérdéssel sokkal behatóbban és körültekintőbben kell a járásoknak foglalkoznunk. Amikor ki kell mondani az á-t. akkor azt mondják ki, amikor a b-t. akkor azt. A vándorlás nem haszon, csak kár, de sokszor még nagyobb kár egv olyan főagronómus aki nem ielel meg a beosztásában. Sa. P. A dunaföldvári tsz-közi társulás, földmű-, víz-, és parképítő-részlege dolgozik a Séd-patak tisztításán. A esatornatisztítás körülbelül még egy hónapot vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt a munkások Szekszárd több területén végzik el a csatornatisztítási munkákat. Befej eződott a megyei tanács tanfolyama A Tolna níégyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ötnapos tanfolyamot rendezett Szekszárdon, a városi tanács klubjában, amely a pénteki nappal nyert befejezést. A tanfolyamon a járási vb-el- nökök, a szekszárdi tanács vb-el- nöke, párt- és szakszervezeti vezetők, tanácsi osztályvezetők, tanácsi vállalatok vezetői és a személyzeti munkával foglalkozók vettek részt. A tanfolyamon a kádermunka jelentőségéről, szerepéről, a párt szövetségi politikájának helyes elemzéséről és alkalmazásáról, a személyzeti munkában, a vezetés elemei a tanácsoknál, közszolgálati, vállalati és munkajogi kérdésekről, valamint a kádernyilvántartás kezelésével kapcsolatban tartottak előadásokat. Az előadásokat konzultáció követte, ahol megbeszélték és tisztázták az egyes témakör gyakorlatában jelentkező vitás kérdéseket. 11 jubileumi év keretében érettség találkozót tartottak a Szekszárdi Közgazdasági Tecfinskutn volt tanú éi TÍZ esztendeje, hogy SZÖVOSZ- iskola lett a Szekszárdi Közgazdasági Technikum. Az oktatási intézménynél az eltelt egy évtized alatt hétszáztízenhat fiatalnak „adtak érettségi bizonyítványt. A középfokú számviteli képesítést adó iskola volt tanulóinak többsége, hét dunántúli megye földművesszövetkezeteinél vállal munkát. Többségük azonban Tolna megyében maradt, s közülük nem egy, ma már vezető beosztásban dolgozik. Részükre rendezett találkozót Dombóvárott a Közgazdasági Technikum és a MÉSZÖV vezetősége. A közel száz fiatal számviteli szakember megismerkedett a dombóvári földművesszövetkezet munkájával, mely nemcsak a megyében legnagyobb, országosan is a legtöbb forgalmat bonyolító szövetkezetek közé tartozik. A kiskereskedelmi, vendéglátóipari és felvásárlási üzem- ág az idén közel százhetvenmillió forintot forgalmaz. Központi igazgatási apparátusa is nagy, s ennél a szövetkezetnél dolgozik a legtöbb olyan fiatal szakember, aki a jubiláló technikumban kapott oklevelet. A találkozó résztvevői kicserélték tapasztalataikat és elmondták egymásnak, hogy ki mire vitte az iskola elvégzése után. A fiatal szakembereinkbe vetett bizalomról, munkájuk segítéséről biztosította a találkozó résztvevőit dr. Selényi József, a SZÖVOSZ igazgatóságának tagja és Szendy Pál, a MÉSZÖV elnöke is. R. E. A közlekedés dolgozóinak próbatétele Télre fordult az időjárás. Ezekben a hetekben, hónapokban a közlekedési dolgozóknak rendkívüli nehézségekkel kell megküzdeniük. Emlékszünk a múlt télre: a közlekedésieknek néha valósággal hősi küzdelmet kellett meg- vívniok, hogy a halaszthatatlan ügyben járó utasokat eljuttassák céljukhoz, a létszükségleti árucikkeket pedig rendeltetési helyükre. Igaz, tavaly rendkívüli tél volt. Most, mivel még csak a kezdet kezdetén vagyunk, nem tudni, hogy megismétlődik-e a tavalyi rendkívüli időjárás. Any- nyi azonban bizonyos, hogy egy viszonylag gyengébb tél is sok nehézséget okoz, megnehezíti a közlekedést. A tél ónos esővel köszöntött be. Egyik reggelre jégpáncél borított be mindent. A hőmérő higanyszála alig süllyedt valamivel a nulla fok alá, kezünk és fülünk sem fázott még különösebben, szóval csak olyan kisebb fagy volt. Ennek azonban már egyebek közt az volt a következménye, hogy a Gyönk-környéki hegyek közt már alig tudtak közlekedni az autóbuszok, sőt, Miszlá- ról, Udvariból majd két napig nem is lehetett autóbusszal megközelíteni a környéket. Pedig csak kisebb fagy volt! Hóakadályok még nem voltak szerencsére, így azok nem okoztak különösebb gondot. A kisebb fagy azonban egymagában is megkeserítette a buszvezetők életét. Több helyen megkezdődött a síkos utak felhintése, hogy a járművek biztonsággal közlekedhessenek. Ez enyhített valamit a helyzeten. Alig javultak meg azonban egy kicsit az utak, sűrű köd ereszkedett alá, s ez újabb baleseti veszélyt idézett elő. A sűrű ködben csak lassan, szinte lépésben tudtak haladni a járművek, de a vezetőknek így is meg kellett feszíteniök minden ideg- szálukat, hogy megelőzzék a bajt. Húsz—harminc kilométeres útszakaszon jobban kimerültek, mint máskor kétszáz kilométeresen. A közlekedési dolgozók becsületére legyen mondva, a közlekedés mégsem állt le, vállalták a nehézségeket, s jó érzéssel szálltai? ki a volán mellől, amikor a buszt, a személykocsit, vagy a teherautót eljuttatták rendeltetési helyükre — az utasokkal, rakománnyal együtt. Jó érzéssel szálltak ki, mert tudták, hogy most
