Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-13 / 291. szám

TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1963. december íí. As ajándékozás művészete Művészet ? Mindenesetre jobb, ha ennek fogjuk fel, mint robotnak, fárasz­tó kényszerűségnek. Az áruházak ugyanis tele vannak olyan embe­rekkel, akik a kötelességtudás zordon ábrázatával — és hegyes könyökével — törnek utat eme­letről emeletre, pulttól pultig. A zsebekben és a kézitáskákban a százasok mellett listák lapulnak: kipipált, aláhúzott, és megkérdő­jelezett tételekkel. Néha szinte nehezen hisszük el, hogy a sze­retet ünnepe közeledik, s hogy nemcsak kapni, adni is öröm. Az ajándékozás (igenis) művé­szetének vannak általánosan elfo­gadott és vannak vitatott illem­szabályai. Az előbbi csoportba tartozik, hogy nemcsak az árcé­dulát vesszük le minden ajándék- tárgyról, hanem a minőségére, drágaságára, vagy olcsóságára vo­natkozó szóbeli utalásokat is mellőzzük. Nyílt kérdés viszont, hogy milyen értékű ajándékot il­lik adni. Álláspontunk: nem olyan drágát, hogy a nemes gesztus bennünket anyagi romlásba dönt­sön. — a megajándékozottat pe­dig lelkiismereti válságba sodor­ja. Egyesek szerint a karácsonyi ajándék csak meglepetés lehet. Szerintünk nem. Egyrészt: van­nak tárgyak (némely ruhanemű,, sőt esetleg könyv, vagy hangle­mez is) melyek sikeres bevásár­lásához a leendő tulajdonos je­lenléte szükséges. Csak így kerül­hető el az átadáskor a kényszere­dett mosoly, utólag a csereberé­lés, sértődés, keserűség. De más­részt — s ez legalább ilyen fon­tos szempont — vannak olyan emberek is. akik nem kedvelik a meglepetést, még a kellemes faj­tájút sem. Ha valóban örömet akarunk okozni, velük eqyüft menjünk riásárolni. így pót-aján­dékként meg a böngészés, váloga­tás kellemes izgalmát is megsze­rezzük nekik — ugyanazért az árért. Persze, azért a karácsonyfa alatt sorakozó csomagok jelentős részét titokban vesszük meg és gondosan elrejtve tároljuk, egé­szen a nagy napig. Eltaláltuk-e a kívánságokat? — ez jórészt attól függ. hogy a szeretet és a figye­lem szép erényét csak hivatalos ünnepén, vagy a hétköznapokon is gyakoroljuk-e. Általánosan elfogadott szabály: az ajándékot ízlésesen, kedvesen „tálaljuk”, csomagoljuk, esetleg díszítjük is. Csak egy példa: ha nagymamának gyapjúfonalat vet­tünk, egy motringot legombolyí­tunk, egy nagyobb és egy kisebb golyóvá, ezekből kismadarat ál­lítunk össze, fadarabkákból ké­szítve lábat, kartonpapírból csőrt, szárnyat, farktollakat, színes szál- | ból még szemet is öltögethetünk. | Vitatott probléma : * I ajándék-e a praktikus, szükséges holmi, adhatunk-e ünnepre olyas- | mit, amit úgyis meg kellett vol- í na vennünk a ,.megajándékozott- | nak”, vagy ő szerezte volna be magának. Véleményünk: ez nem j illem, vagy szokás,. hanem pénz \ kérdése. Akinek ingekre, tréning­ruhára, meleg papucsra van szük­sége, jobban örül, ha ezeket kap­ja, mint ha „előkelő” haszonta­lan dísztárggyal lepik meg. Per­sze jó, ha a célszerű holmit jobb minőségben, szebb kivitelben ve­hetjük meg, mint máskor ten­nénk. vagy mint amit ő vásárol­na magának. (Selyempuplin-ing, szőrmés papucs, stb.) Es még jobb, ha jut még valami kis ráadás­ajándékra is. a józanságon felül 1 egy kis kedves könnyelműségre. Ennek igazán nem kell drágának lennie, hiszen elsősorban élelmi értéke van. O. K. Ultrahang-sugárzás Hogyan lehet tanulmányozni fé­mek belső szerkezetét, mechani­kai tulajdonságait, meghatározni egy alkatrész anyagát, vagy vi­selkedését valami konstrukció belsejében, anélkül, hogy a szer­kezetet szétbontanánk, a fémet pedig átvágnánk? Eddig valóban húzással, szakí­tással, vagy nyomás alatt vizsgál­ták a fémek belső tulajdonságait. A leningrádi villamossági műsza­ki intézet ultrahang,-laboratóriu­mában a fém rongálása nélkül, ultrahanggal ..néznek” a fémek belsejébe. Az öntvényhez vagy fémalkat­részhez simuló kvarclemezhez áramot vezetnek, az áramfeszült­ség hatására a kvarclemez rezeg­ni kezd, milliomodmásodpercek- kel mérhető sebességgel. Az ult­rahanghullámok — a fényhul­lámtól eltérően — nem verődnek vissza az öntvény felszínéről, ha­nem behatolnak a fény számára járhatatlan anyagba. A hullámok terjedési sebességé­ből. hogy ti. milyen gyorsan nye­lt el az anyag, a laboratóriumban szerkesztett készülék pontosan ki tudja mutatni, milyen a fém bel­ső struktúrája. Ilyen módon meg lehet állapítani az öntvény szi­lárdságát, azt, hogy milyen célok­ra használható fel legjobban. Nem csupán fémek vizsgálha­tók ultrahang-hullámokkal, ha­nem például a magasfeszültségű áramvezetékek porcelán szigete­: lői, vagy akár az autókerék kül- ' ső gumiabroncsának a megbízha­tósága. | A hengermű-iSorból három mé­I tér széles acéllemez kerül le per- J cenként 10 m-es sebességgel, a vízfürdőbe. Közben a lemez elha­lad az alatta és fölötte sakktábla- szérűén elhelyezett „membránok” között. Ha repedés, vagy rétege- ződés van a lemezben, az ellen­őrző műszer jelzi az ultrahang,- hullám gyors gyengülését, az im­pulzust önműködő írószerkezet veszi át, és a vele párhuzamosan futó kísérőszalag méretszerűen mutatja a pontos helyet, ahol hi­bás az anyag. így ezt könnyű megtalálni, kivágni. Az automatizált ultrahang-vizs­gálat az eddigi eljárások időtar­tamának töredéke alatt elvégez­hető. A nagyerejű akusztikus rez­géssel el lehet távolítani a fé­mekből a legkisebb légbuborékot is. módosítani lehet a polimerek tulajdonságain, ami elsősorban érdekli ma a vegyészetet. Az ultrahangot inár a Föld­kéreg vizsgálatánál is alkalmaz­zák. Sikerült a fény hullámhosszát megközelítő ultrahang-hullámo­kat gerjesztenünk — mondja Lev Merkulov, az ultrahang-laborató­rium docense. — Úgy, hogy már a kristályszerkezetet mikroeffek- tusok útján tudjuk észlelni, ami mindezideig elképzelhetetlen volt. Mihail Kaplin 39, 'A legegyszerűbb mégis az lenne, ha mindkettőt elintézné, itt, a lakásukban, aztán eltűnne. A tervrajz, a hajtóanyag összetéte­le megvan. Mi a fenének még minta is? Csak komplikálja a dolgot... De jó lenne most Brondellel beszélni ... Ö bizto­san azt mondaná, hogy induljon azonnal. Minden itt van az orra előtt. Semmi értelme kockára tenni az életét. Arról nem is ál­modott, hogy hozzájuthat a hajtószerkezet teljes leírásához meg a vegyi képletekhez. A fő­nökei tulajdonképpen az elméle­tileg nehezebb utat választottak: a mintából akarlak kielemezni az összetételt... Persze, nem szá­míthattak rá. hogy ilyen köny- nyen birtokba veheti Sipos a tervrajzokat. .. Mit csináljon? Lője agyon őket? Aztán meg se álljon a Dunáig? És ha holnap visszajönne? A kulcsminták meg­vannak. ez nagy segítség a sza­kaszvezetőnek ... Nem szabad kockáztatni semmit.. . „Hideg­vér, kivárni a legalkalmasabb pillanatot” — mondaná Bron- dell. . . Igen, várni kell! Vissza­megy a szállodába, és rádión megkérdezi a B.26-ostól, hogy mit tegyen. Persze, ha eléri . . . Ma nincs megbeszélt adás .. . — Tibor! Nem' hallod? Hol jár az eszed? — hatoltak el az agyáig a lány szavai. Azon kapta magét, hogy nem figyelt a jelen­levőkre. Ez ritkán fordult vele elő . .. Ügy tett, mintha továbbra is a tojásvagdosásra koncentrált volna, aztán megszólalt­— Ügy elmerültem, mintha a Ritz főszakácsa lennék . . — Ki az a Ritz? —• kérdezte Éva. — Ez csak amolyan szólás­mondás ... Úgy tudom, régen volt egy híres Ritz-szálloda, oda­jártak az urak... — ütötte el a kérdést Sipos. A lány egy lábasba rakta a krunjplit, aztán rátett egy sor tojást, majd egy sor kolbászt, és ismét krumplit... — Zsírt nem teszel rá? — szólt rá nevetve a bátyja, aki még mindig ott állt szótlanul az ajtó­ban — Hű, arról meg is feledkez­tem . . . Tejfölünk viszont nincs itthon. — Jó lesz így is — nyugtatta meg Sipos, bár valójában most neki lett volna szüksége nyuga­lomra ... * Aznap este az egyik miskolci kiskocsmában különös dolog tör­tént. Egy férfi ült a sarokban összetolt asztalok mellett, és mindenkit odacsalogatott, hogy igyanak vele. Persze akadtak, akik szívesen vették a potyaitalt, a többség azonban nem fogadta el a meghívást. Ám akaratlanul is mindenkinek a mulató férfira kellett figyelnie, mert hangja be­töltötte a termet: — Legyetek a vendégeim, ha mondom! Nyertem a lottón! Nem akarok vagyont gyűjteni! Hukk ... Eliszom a nyereséget ... — kia­bálta. A kocsmáros egyre csak intet­te, de nehezen bírt vele. Két- háromezer forint hevert előtte az asztalon, s amikor a pincér újabb üveg bort hozott, mindig a kezébe nyomott egy százast ... A jelenlevőn közül csak egy Va­laki tudta, hogy az egyre in­kább lerészegedő „lottónyertes” honvéd szakaszvezető, és a nyu­gati hírszerző szervek ügynö­ke... A szakaszvezető, aki mindig is szerette az italt, nem tartotta be Sipos utasítását. Égette a zsebét a pénz. Néhány napig ugyan igyekezett elkerülni a kocsmákat, de aztán egyre nagyobb lett a csábítás... Civilbe öltözött, és PINTÉR ISTVÁN SZABÓ LÁSZLÓ • « c ‘ beült az egyik kocsmába. A nyomozó, akinek az volt a fel­adata, hogy szemmel tartsa a szakaszvezetőt, nem avatkozott a dologba. Semmiképpen sem akar­ta leleplezni magát. . . — Azt mondtad . .. hukk . .. hogy... az a meccs. . . tavaly volt? A Sárosi tavaly.. . Ta­valy ... előtt sérült... meg — nyögte a szavakat, — Mondom, hogy tavaly! Igen­is tavaly volt! — replikázott vele az egyik, ugyancsak i-észeg asz­taltársa. — Tavalyelőtt! — Tavaly! — Tavalyelőtt! — Hülye részeg vagy... — vágta oda a szakaszvezetőnek a testes férfi. Az ügynök lassan feltápászko- dott. Felemelt egy palackot, s váratlanul olyat sújtott vitacim­borája fejére, hogy az menten lecsúszott az asztal alá. A vendégek felugráltak, oda­rohantak hozzá. Néhányan. akik­nek fizetett, az ő pártjára álltak. Pillanatok alatt olyan tömeg- verekedés bontakozott ki, ami­lyet csak cowboy-filmekben le­het látni. Repültek az üvegek, a székek. Csörömpölt az egész kocsma. Néhányan felüvöltöttek fájdal­mukban ... Hamarosan két rendőr lépett a terembe, s gumibotjukkal pilla­natok alatt megfékezték a garáz­da társaságot... Mindenki azt állította, hogy a ..lottónyertes” kezdte a vereke­dést. Mire a rendőrök, anélkül, hogy igazoltatták volna elvezet­ték a támolygó embert... — Hát ez meg kicsoda? — kér­dezte az őrszobán a törzsőrmes­ter. amikor a két rendőr betámo­gatta a részeget. — Verekedett a kocsmában. Több ezer forint van nála, .. — Igazoltatták? — Még nem. Nem volt rá időnk. — Hogy hívják? — fordult a törzsőrmester a részeghez. — Eng . .. Engem? — Naná. majd a dalai lá­mát ... A szakaszvezető azonban nem tudott válaszolni, mert hirtelen kiömlött belőle a töménytelen mennyiségű ital. amit az. este lenyelt. A szoba tele lett sava­nyú borszaggal. — A szentségit ennek a disznó­nak! — kiáltott fel a törzsőr­mester. — Mint egy állat... — A lottón... A lottón nyer­tem a pénzt... nyögte a részeg ügynök, mihelyt vissza tudta fojtani hányingerét.;. A kopott íróasztalon megszó­lalt a telefon. A törzsőrmester felvette a kagylót. — ... Kicsodát? ... Kivel be­szélek? Nem adunk semmiféle felvilágosítást... Még akkor sem, ha a sógora... — mondta, az­tán lecsapta a kagylót. — Ez után a disznó után ér­deklődtek .. . — Biztosan a hapsik — vála­szolta az egyik rendőr. Ebben a pillanatban a szakasz- vezető mintha eszméletre tért volna — Ki volt az? — kérdezte tágra meredt szemmel. — Fogja be a száját! Semmi köze hozzá!.;. Vigyék le, amíg IMUUÍdiMt teljesen kijózanodik — utasította a két rendőrt a törzsőrmester, aztán vizsgálgatni kezdte a sza­kaszvezető iratait... Hirtelen a nyomozó robbant be a szobába ... — Mit csináltak, maguk sze­rencsétlenek? — ordította. — Mindent elrontottak! — Talán bemutatkozna! — vá­laszolta minden nyugalmát ma­gára erőltetve a törzsőrmester. — Krajcsovics főhadnagy va­gyok! — hökkent meg a nyomo­zó, s igazolványát odadobta a törzsőrmester elé. A rendőr megnézte a könyvecs­két, aztán felállt, és vigyázzba vágta magát. — Miről van szó, főhadnagy elvtárs? — Erről a részeg szakaszveze­tőről ... Mi a fenének hozták be? — Főhadnagy elvtárs, nem hagyhatták, hogy tovább vere­kedjen ... Szétverte az egész kocsmát. . — mondta a törzsőr­mester még mindig vigyázzállás­ban. — Ott voltam! Láttam! — És mégsem avatkozott köz­be? Kérem. ezt jelentenem kell. .. — Tessék csak . .. Mindent el­rontottak! — De miért? — Arra legyen gondja, törzs­őrmester elvtárs. hogy ha már behozta ide ezt az embert, akkor úgy vigyázzon rá, mint a két szemére! Négyen őrizzék az aj­tót, és egy mindig az ablak alatt álljon! Megértette? Ha a sza- kaszvezetö megszökik, mind a kettőnknek a fejét veszik! A törzsőrmester ugyan nem értette, hogy miért kell ennyire őriznie ezt a részeget, de a kilá­tásba helyezett büntetéstől ő is megrettent. — Értettem! — válaszolta, de a főhadnagy ezt már nem is hal­lotta, mert amilyen gyorsan jött, már ment is. Szinte hihetetlen, hogy épkézláb ért le a föld­szintre, mert néha hat lépcsőt is átugrott. Az utcán többen utána is néztek, hová rohan ilyen esze­veszettül ez a férfi? Krajcsovics főhadnagy lihegve érkezett meg a különben elég közel lévő megyei főkapitány­ságra. Kazán századosnál, a kihelye­zett részleg parancsnokánál ép­pen megbeszélést tartóttak, ami­kor a főhadnagy rájuk törte az ajtót. — Százados elvtárs, baj van! őrizetbe vették a szakaszvézetőt! — Micsoda? Hogyhogy őrizet­be vették? Üljön le, fújja ki magát, és, mondjon el mindent, sorjában! A főhadnagy ivott néhány korty vizet. Ettől kissé lehig­gadt. — A lakása előtt vettem át a figyelőszolgálatot. Hét óra lehet- tett, amikor lejött. Civilben volt: Kísértem, amíg be nem tért egy kocsmába. Egyszer sem fordult hátra, tehát nem láthatott. Úgy gondoltam, hogy utána mehetek... — Helyesen tette... No és nem figyelte magukat senki? — Ügy láttam, hogy most nem — válaszolta a főhadnagy. (Folytatjuk) |

Next

/
Thumbnails
Contents