Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-13 / 291. szám

*SW»0 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. december 13. Több mint ezerötszázan vesznek részt politikai oktatáson a dombóvári járásban Növekedett a pártoktatás irán­ti érdeklődés a dombóvári járás­ban. Az érdeklődés növekedését a párt politikájának helyes alkal­mazása és a pártoktatás élethez való kapcsolódása segítette elő. Az 1962—63-as oktatási évben 400 résztvevővel többen tanulnak a párt politikai tanfolyamain, mint az előző évben. Alapos politikai felkészülés előzte meg a pártoktátás beindí­tását. A nyár folyamán 14 taggal megalakult az oktatási bizottság, amely az ágit.-prop. osztály irá­nyításával végzi munkáját. Ezt követte a megfelelően képzett propagandisták biztosítása. A dombóvári járásból húsz propa­gandista vett részt a nyári egy­hetes tanfolyamon. Dombóvárott a marxizmus—le- ninizmus esti egyetemének kihe­lyezett osztálya és a marxizmus —leninizmus középiskola szep­tember hónapban beindult a ter­vezett létszámmal. A járásban még 48 időszerű kérdések tanfo­lyam, 9 marxizmus—leninizmus tanfolyam és 4 gazdaságpolitikai tanfolyamon tanulnak több mint 1500-an. Az oktatási terv szerint a járás­ban hét téli tanfolyamot szervez- i nek, tekintettel arra, hogy né­hány községben az ezüstkalászos tanfolyamok és a kihelyezett me­zőgazdasági technikum zavarta­lan működése biztosítva legyen. ! A járási pártbizottság oktatási bizottsága 16 alapszervezetnél el- : lenőrizte a politikai oktatást. Az ' ellenőrzés sok tapasztalatot adott : a további munkához. A foglalko­zásokon felmerült kérdéseket és a módszertani tapasztalatokat az oktatási bizottság feldolgozza, s felhasználják a propagandisták I további felkészítésére. Frontáttörés után a falusi akadémiákról Fellebbezés Kertészné ügyében /Vem ismerem Kertésznét, L ’ még soha nem találkoz om vele. Mások mondták el, hogy szegény asszonynak otthon nyolc gyerek gondja-baja nyomja vál­lát, és Öcsényben, a Lehel utca 4-ben lakik. Előttem fekszik egy hivatalos írás, a járási tanács igazgatási osztályáéi, 820/1962 számmal iktatva. Az irat hivata­los, szigorú, mint minden olyan irat, mely büntet. Ez is büntet, Kertésznét, őcsényi asszonyt. Százötven fointial. Azért, mert november 30-án, őstermelői iga­zolvány nélkül árult a szekszárdi piacon két libát. SSÉgény asz- szony. nem tudta, hogy neki is kell őstermelői igazolvány, Ta­vasszal,' am’kor öreg lúd ja' tó jött néhány tojást, kikeltette és sze­retettel nevelte a kis libákat, hogy majd tél elején, így kará­csony táján eladja, és azon vesz ajándékot a nyolc gyereknek. A két liba ára kétszáz forint. A kétszáz forintból kevés jut ajándékra, mert egy valamire való rongyból készült baba is harminc forint, egy játék-autó negyven. Egy karácsonyfa is harminc. És meg a rávaló. Szó­val ha szűkösen is, de futotta volna azért apró aiándékokra, anyai kedvességekre abból a két­száz forintból. Lett volna szép, örömteli karácsonya a Kertész­gyerekeknek. De nem lesz karácsonyuk, mert az anyjuk tudatlanul szabály- sértést követett el. és kirótt a Szekszárdi járási Tanács igazga­tási osztálya 150 forint bírságot, vagy három napi elzárást... Az asszony az utóbbit választja, hogy legyen ünnepük a gyere­keknek. Majd azt mondja otthon, hogy vendégségbe utazóit... Mert lelketlenül, a vétkes meghallga­tása nélkül hozott határozatot az igazgatási oszlay. Olyan határo­zatot, melyen egy szó sem utal arra. hogy ellene fellebbezni le­het... Még egy árva betű sem utal arra, hói, kinél, mikor, meddig lehet a fellebbezést be­nyújtani... Minek is a határo­zatra fellebbezés. Hisz Kertészné úgy sem fellebbez, s az újság- iió, aki helyette megteszi ezt, a köz előtt fellebbez, és annak ha­tása van, még akkor is, ha a hivatalos írás nem nyújt lehe­tőséget a vétkesnek védekezni... Abban bízom, nem neheztel meg rám Kertészné, amiért he­lyette fellebbeztem, és remélem, boldog, békés karácsonya lesz a Kertész-gyerekeknek... — pj — DIVATSZALON Hőgyészen líőgyész község főtere városias képet mutat. Balra a meredek utca már falusias házak között vezet, s a központból egyik irányba sem kell hosszú utat megtenni a többi apró házhoz Nemrég hallottuk a hírt, hogy a községben libresszó létesült, olyan­eszpresszó. ahol a kávé mellé könyvvel kedveskednek a ven­dégnek. De úgyis mondhatnánk, hogy olyan könyvtár, ahol kávét is kaphat az olvasó. Az egész országban sincs sok libresszó, de a községek közül minden­esetre Hőgyész lehet az első e tekintetben. Azon a meredek utcán, szem­ben, a benzinkútnál egy friss cégtábla is felhívja a figyelmet. Arany színű betűk hirdetik, hogy bent az üzletben férfi és női di­vatszalon működik. A cégtábla már kint van három-négy hó­napja, mégis nevezhetjük friss­nek. mert — sajnos — olyan községünk is kevés van. ahol ilyen színvonalas divatszalon működne. A modemül berendezett fo­gadó asztalán a legújabb, leg­modernebb divatlapok várják, sőt csábítják a megrendelőket. El­helyeztek próbafülkéket is. Platz József né vezető pedig nagyon udvarias üzletasszony. A közép­ső. kisebb helyiségben az el­készült ruhák, kabátok várnak gazdáikra, mögötte van a mű­hely. Három szakember és egv tamulú, Stricker Jánosné, Véck- ner Katalin. Krausz György és Ulrich Kati dolgoznak benne. Ilátszik, hogy sok a munkájuk, az ünnepi szezon beköszöntött. — Csak győzzük a megrende­léseket — sóhajt Strickemé. Állami gazdasági dolgozókból, tanárokból. Igazgatókból áll ed­dig a vevőkör, de közéjük tar­tozik egy tizenöt éves cigány­lány is, aki itt rendelte hó­fehér lakodalmas menyasszonyi ruháját. Eddig közel négyszáz megren­delésnek tettek eleget. A szalon tehát máris közkedvelt lett, amin nincs is okunk csodálkozni. A S:montornyai Vegyesipari Válla­lat kitett magáért ezzel az üj üzlettel. Szükség volt rá. bár másutt is mielőbb, és így sike­rülne. (bk) KÖZHELYKÉNT HANGZIK ha azt mondjuk, művelt, általá­nosan és szakmailag jól képzett, széles látókörű parasztságot aka­runk. Ezzel kapcsolatban az is ismétlésnek számít, amikor el­soroljuk mi mindent tettek már párt- és kormányszerveink azért, hogy a nagyon szép megfogalma­zásból és kívánalomból valóság is legyen. Most hát mellőzzük ezt. Ehelyett inkább az érdemel említést, hogy a néhány éve még alig ismert falusi termelőszövet­kezeti akadémiák tavaly már meghonosodtak, az idén pedig teljes létjogosultságot nyerteik. A népművelők 1962-ben úgy vé­lekedtek, hogy a sikerrel zárult tizenhét termelőszövetkezeti aka­démia egyenértékű volt egy front- áttöréssel. Summázva az adato­kat, körülbelül 700 Tolna megyei parasztember előtt nyílt meg a lehetőség arra, hogy betekintsen a korszerű agronómia, a nagy­üzemi gazdálkodás izgalmas tit­kai közé, ízelítőt kapjon a kor általános műveltségi és világ­nézeti kérdéseiből. Az idei esztendő még inkább megerősíti azt a megállapítást, amelyik a frontáttörésre vonat­kozott. A rendelkezésre álló ada­tok szerint ugyanis a megyében 33 termelőszövetkezeti akadémia kezdte, illetve kezdi meg műkö­dését a napokban. Ezeken körül­belül 1300 idősebb és fiatalabb falusi ember ismerkedik majd a gazdálkodás és az általános mű­veltség mai problémáival. Né­hány helyen igen kedvezőek a tapasztalatok. A bonyhádi járás­ban például 12 községben szer­vezték meg és indítják be az akadémiákat. A számok tehát amellett tanús­kodnak, hogy a falvakban egyre inkább megértik az új helyzet­ből adódó feladatokat. Van azon­ban néhány probléma, amelyek­ről a termelőszövetkezeti akadé­miák kapcsán feltétlenül beszélni kell. Térhódításuk magyarázatát abban kereshetjük, hogy az is­meretterjesztésnek ez a félig sza­bad, más felében kötött formája találkozott a falusi emberek igé­nyeivel, érdeklődésével. A fel­nőttek ugyanis gyakran idegen­kednek az iskolás jellegtől. Az idősebbek pedig egyenesen azt mondják: sem idejük, sem türel­mük nincs ahhoz, hogy ismét kézbe vegyék az iskolatáskát, be­üljenek a padba és a tanrend kö­vetkezetességének megfelelően ké­szüljenek az órákra. Az akadémiák tematikája nagyjából áthidalta az idegenkedést és más természe­tű nehézségeket is. A rövid, de alapos előadás és az azt követő kérdések vita formájában történő tisztázása közelebb áll a felnőt­tekhez, mint az iskola sajátos­ságából eredő és elengedhetetlen „én kérdezek, te felelsz” rend­szere. TÖBB Eliö ADÁST MEGHALL­GATTUNK tavaly, s megismerkedtünk né­hány idei tematikával is. Ezek jóságuk és alaposságuk mellett sem voltak mentesek néhány hi­bától, amelyek azonban több­nyire a jó szándékból származ­tak. Közelebbről abból, hogy a tematika összeállításánál a ter­vezők feltehetően így gondol­koztak: itt van egy olyan is­mére tterjesztési fórum, amelyik­re a megszokottnál szívesebben eljönnek. Ez alkalom arra, hogy a lehető legtöbbet adjuk a leg­szélesebb keretek között. így az­tán a programba bekerült egy sor olyan dolog is, amelyiknek elhagyása inkább hasznosabb lett volna. Nem azért, mert nincs szükség egy olyan témára, mint mondjuk az egészségügyi felvilá­gosító munka. Nagyon is szüksé­ges ez. de nem a termelőszövet­kezeti akadémia feladata annak elvégzése. Ha ugyanis számo­lunk a 10—14 előadásból álló so­rozat idejével, s azzal, hogy alig 28—30 óra alatt mindenről be­szélni akarnak az előadók, akkor ebben a nagy előadás-áradatban elvész a lényeg, s végül csak a jószándék marad meg. Ilyen esetben méltán mondhatják a ihallgatók; elvégezték az akadé­miát, ott sok érdekes dologról hallottak, csak éppen arról ke­veset. miként képesek jobban, jövedelmezőbben gazdálkodni. Mert azért a falusi embert első­sorban ez érdekli... De ha kizárjuk a tematikából azokat a témákat, amelyek nem tartoznak szorosan véve az aka­démia programjához, akkor mi­vel foglalkozzanak? Bátaszéken, Faddon és Dombóvárott erre a kérdésre már megtalálták a vá­laszt. Arról hangzanak el az em­lített helyeken előadások, s a vita is akörül forog, ami a hall­gatókat leginkább érdekli. Báta­széken a harmadik évfolyamába lépett termelőszövetkezeti akadé­mia hallgatói üzemszervezési kér­déseket tárgyalnak, Faddon pedig az állattenyésztés nagyon is idő­szerű szakproblémái kerültek napirendre. Külön figyelmet ér­demelnek a dombóváriak. A köz­ségben növénytermesztési, állat- tenyésztési és kertészeti tagozat működik. A szervezés a hallga­tók kérésére történt így, s az első jelek szerint ez a módszer beválik. Nem elsősorban azért, mert szakmásításra törekszik, ha­nem inkább azért, mert a szak­mai képzést megfelelően egyesíti más vonatkozású ismeretterjesz­téssel. A „MÁS VONATKOZÁSÚ’ ALATT legfőképpen a világnézeti kérdé­sek tisztázását értjük. Azt, hogy a program és az előadók, a mezőgazdasági szakember, vagy a pedagógus nyújtson segítséget a világnézeti kérdésekben való el­igazodáshoz. Vonjon le egyebek között megfelelő következtetése­ket azokból a témákból, amelyek­ről előadást tart, vagy vitát ve­zet. Persze, nem a csalhatatlan recept igényével mondjuk ezt. A hallgatók képzettsége sokféle­képpen beleszólhat a tervek összeállításába és végrehajtásába. Annyi azonban bizonyos, hogy a falusi akadémiákkal szemben kár lenne általános kívánalmakat tá­masztani. Mondjuk azt. hogy mindazt oldja meg, amjí a régi iskola elmulasztott? Ez képtelen­ség. Mint jól bevált ismeret­terjesztési formától azt várhat­juk, hogy érdekes előadásokkal, eleven vitákkal segítséget ad a falusi embernek, annak megérté­séhez. amit csinál, s azt miért: teszi. Ennél többet senki se kö­veteljen, még most, a front- áttörés után sem. SZOLNOKI ISTVÁN Munkásvédelmi felelősök tanfolyama Balatonbogláron A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa az idén is, mintegy 300 szakszervezeti reszortos, funkcio­nárius téli oktatását végzi. Három megye szakszervezeti vezetői ha­tározták el, hogy a szakszerve­zeti továbbképző tanfolyamokat egy balatonbogiári üdülőben tart­ják. Ezúttal a három megyéből a munkásvédelmi felelősök tan­folyama folyik. A tanfolyam 80 résztvevője közül harmincán Tol­na megyéből érkeztek. A munkásvédelmi felelősök háromhetes tanfolyama decem­ber 21-én zárul, ekkor január első napjáig szünet lesz, majd az üzemi szakszervezeti kulturosok egyhónapos tanfolyamával foly­tatódik a szakszervezetek téli ok­tatási idénye. Tervfeladatok és a szövetkezeti tervezés A megyei tanács szakembereinek nyilatkozata Dr. Braun Mihály, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályának terv- és pénzügyi csoportvezetője és Csákó vits László megyei tsz- főkönyvelő nyilatkozatot adott munkatársunknak Tolna megye jövő évi mezőgazdasági tervíela- datairól és az ezzel kapcsolatos problémákról, egy elvi vitáról, a szerződéses ipari növények ár- kedvezményeiről, továbbá 16 tsz tervkészítésének új módjáról. A kenyérgabona-kérdés rende­zettnek ígérkezik: a megye vala­mennyi termelőszövetkezete tel­jesítette az öt százalékkal meg­növelt vetéstervet, sőt még ennél is többet vetettek néhány szövet­kezetben. De éppen arra való hi­vatkozással, hogy túlságosan nagy területet foglal el a kenyérgabo­na, sok szövetkezet kisebb terü­leten kíván ipari növényeket ter­meszteni, kendert, napraforgót, fűszerpaprikát, hüvelyeseket és zöldségféléket. A népgazdasági terv szerint Tolna megyében mintegy 4200 holdon kellene rost­kendert termeszteni a jövő év­ben, viszont a szövetkezetek ösz- szesen csak 3070 holdat vettek az előzetes tervükbe, napraforgóból 14 000 hold helyett 11120 holdat, zöldségfélékből 8500 hold helyett 6617 holdat, hüvelyesből 7109 hol­dat a szükséges 10 800-zal szem­ben. Növelni kellene megyénk­ben még a cukorrépa vetésterü­letét is, körülbelül 6000 holdra. Fűszerpaprikát 1000 holdon ter­mesztettek a szövetkezetek az idén és még 100 holddal nagyobb területet kellene biztosítani me­gyénkben ennek a növénynek, de az előtervek szerint mindössze 759 holdat szántak neki a tsz-ek jövőre. A Szövetkezeti vezetőknek az az érvelése, hogy a kenyérgabo- na-vetés túlságosan sok helyet el­vesz az ipari növények elől, csak részben helytálló és egyébként sem lehet vitatni, hogy jelenleg még szükséges ekkora területen kenyérgabonát termesztenünk. Az arányokat másként kell módosítani. Szálas és lédús ta­karmányoknak a körülbelül szük­séges 47 090 hold helyett 47 795 holdat hagytak, holott azok ter­mesztése elsősorban nem is terü­leti kérdés. A termésátlagok nö­velésével még csökkenthető is lenne a vetésterületük. A zöld­ségfélék termesztésében is meg lehet „takarítani” 1500—2000 hol­dat azáltal, hogy elő- és utónö­vényként vetnek egyes zöldség­féléket, tehát kétszeresen kihasz­nálnának egy-egy táblát. A nap­raforgó vetésterületét ezért is csökkentették a szövetkezetek, mert kalászosok előveteményé- nek nem a legmegfelelőbb. De ha időben letakarítják és a földjét jól megmunkálják, nem rossz még búzának sem. A fűszerpap­rika termesztése pedig sokkal

Next

/
Thumbnails
Contents