Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-12 / 290. szám

2 TOT,WA MRRTIÍT NflPÜ.TSÄO 1063, december Ili. Fiatalok a pártszervezetben — FIATALODIK PARTSZER­VEZETÜNK — mondja Lévai Mi­hály, a Bonyhádi Cipőgyár szer­vező titkára. Ahogy végignéztük a közelmúltban felvett párttagok nevét, születési évét, valóban meg is győződhettünk arról, hogy az utóbbi két évben sok fiatal tag­jelölttel, taggal gyarapodott a ci­pőgyári pártszervezet. Pál And­rás, Szegedi Miklós, Fenyvesi La- josné KISZ-tagok és szocialista brigádtagok, olvassuk, de foly­tathatnánk azoknak a fiataloknak a felsorolását, akik a párt ifjúsá­gi tömegszervezetében, a KISZ- ben ismerkedtek meg a párt po­litikájával, a párttagokra kötele­ző normákkal. A fiatalok párttaggá érése moz­galmi láncolatot képez. „Iskolás koromban úttörő voltam. A nyol­cadik osztály elvégzése után a KISZ-ben dolgoztam. Tagja vol­tam a KISZ-bizottságnak” — mondták a fiatalok, amikor a pártvezetőség a velük való beszél­getés során kérdéseket tett fel. Régebben volt olyan nézet a cipőgyárban; érdemes párttagnak lenni? Előnyt jelent a párttag­ság? Mi az, ami megkülönbözteti a párttagot a pártonkívülitől? A pártvezetőség sohasem rejtette véka alá, sőt gyakran hangoztatta is véleményét. Megfogalmazása körülbelül így hangzott: „ A párt­tagság nem jelent sem előnyt, sem kiváltságot. A párttagnak tudato­san kell vállalnia a harcot, és másoknál többet kell tennie a kö­zösségért.” A tételt a gyakorlat­ban úgy váltják aprópénzre, hogy a tag- és tagjelöltfelvétel alapos megfontoltságon, emberismereten, és a tagjelölt ajánlására vállalko­zó párttagok felelősségérzetén ala­pul. Az ajánlók között találkozunk a KISZ-bizottság titkárának, Sza­bó Lajosnak nevével. — A KISZ-bizottság is ajánl tagjelölteket a pártba. Az aján­lásnál ügyelünk arra, hagy a tag­jelöltségre javasolt fiatalok több­sége a termelőmunkában dolgoz­zék. Figyeljük munkáját, maga­tartását, megbízzuk társadalmi munkával, amelynek elvégzését ellenőrizzük. Fiataljaink részt vettek a sportpálya, a gyermek- játszótér építésében, amellett, hogy a termelésben, a szocialista brigádokban és a tanulásban is I megállják helyüket. Szép számban vannak olyan KISZ-aktívák, akikre mindig lehet számítani. Ha I egy munkát elvégeztek, mielőtt újabbal bíznánk meg, őket, meg­beszéljük, mit végezlek el jól. Ezt azért tesszük, hogy érezzék, a tag­jelöltség elérésének komoly köve­telményei vannak — mondotta. A MÓDSZER JÓL BEVÁLT a Bonyhádi Cipőgyárban. A KISZ segíti a fiatalokat abban, hogy kommunistává érjenek. A fiatal tagjelölt-felvétele már úgy kerül a pártvezetőség elé, hogy az aján­lott személyével kapcsolatban probléma nem merül fel. A kommunista nevelésnek alap­ja a párt politikájának helyes al­kalmazása. A gyárban tekintélye van a pártszervezetnek, amely hozzáértéssel foglalkozik az üzem termelési problémáival. Abban, hogy a minőségi mutatók 91,2 szá­zalék fölé emelkedtek, a pártszer­vezet mozgósításának nem kis ré­sze van. A gazdaságvezetés és a pártszervezet kapcsolata jó irány­ban fejlődik. A gazdaságvezetés igényli a pártszervezet segítségét, amely a termelés kulcskérdéseit, a műszaki fejlesztést, az újító­mozgalmat, a szocialista brigád- mozgalmat, a szakmunkásképzést állandóan napirenden tartja. Az intézkedések a dolgozók egyetér­tésével találkoznak. A fiatalok perspektívát látnak maguk előtt. Ez pedig visszahat a munkában, a tanulásban való helytállásukra. A mozgalmi lánc, amely az út­törőmozgalommal kezdődött, így juttatja el a fiatalokat a párt­hoz. A Bonyhádi Cipőgyárban az utóbbi néhány hónap alatt 27 párttaggal és 7 tagjelölttel gyara­podott a pártszervezet. A felvet­tek többsége fiatal. A KlSZ-szer- vezet, mint felelős ajánló, foglal­kozik a fiatalokkal. AZ IFJÚ KOMMUNISTÁK leg­közelebbi megbeszélésén az év ta­pasztalatait, a fiatalok termelő munkában való helytállását és a tanulás helyzetét beszélik meg. A cipőgyár fiataljainak többsége ál­lami, vagy szakmai továbbképzé­sen vesz részt. A megbeszélésen a közelgő félévi vizsgákra való fel­készüléssel foglalkoznak. A fel­adatot a pártszervezettől, párt- megbizatásként kapták. Pozsonyi Ignácné Rendelkezés a mezőgazdasági dolgozók általános és szakmai képzésének összekapcsolására A Művelődésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Miniszté­rium közös rendelkezést adott ki a mezőgazdasági szakismeretek tanításáról a dolgozók’ iskoláiban. Eszerint a felnőttoktatási reform bevezetéséig lehetővé teszik, hogy a dolgozók általános iskolái he­tedik és nyolcadik osztályának tananyagába — a szakmunkás- képző tanfolyamok érvényes tan­terve alapján — a mezőgazdasági alapozó szakmai ismeretek tan­anyagát is beépítsék. A módosított tanterv lehetősé­get nyújt, hogy a hallgatók az ál­talános iskola hetedik és nyolca­dik osztályának tananyagával egyidőben a mezőgazdasági szak­munkásképzés első évfolyamának anyagát is elsajátítsák. Ez esetben a dolgozók általános iskoláját el­végzett hallgatók a mezőgazdasá­gi szakmunkásképző tanfolyamok második évfolyamán folytathat­ják tanulmányaikat, és — az ér­vényben lévő előírások szerint — a szakmunkásképzés második és harmadik évfolyamát egy tanév alatt is elvégezhetik. (MTI). Tavasszal már 25 vezető nélküli traktor szánt az országban A. növényvédelemben én a b etakar Hunnál is alkalmazzák az újítást Mint arról az MTI már hírt adott, az Alagi Állami Gazdaság­ban kipróbálták Albert ' István­nak, a SZOT-iskola tanárának újítását, a vezető nélküli trak­tort. A kísérletek kiváló ered­ménnyel zárultak. A Földműve­lésügyi Minisztérium a napokban szerződést kötött az újítóval, amely szerint — ha az év elején megkapja a szerkezetek rajzait —márciusra elkészít egy kisebb, mintegy 25 darabból álló soroza- Sgl* és tavasszal már munkába is állítják a vezető nélküli traktoro­kat. Az MTZ-típusú erőgépekre szerelhető berendezéseket egyéb­ként a Gépkísérleti Intézet egyik telepére szállították, ahol meg­kezdték a sorozatgyártáshoz szük- széges rajzok szerkesztését. Hamarosan neves szakemberek­ből, kutatókból, agronómusokból és mérnökökből komplex brigádot szerveznek azzal a céllal, hogy megoldják a vezető nélküli erő­gépek alkalmazását a növényvé­delemben és a betakarításban. Nemcsak az objektív nehézségeken múlik Miért nem teljesíti tervét a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat? Kilenc élüzem-oklevél díszíti az igazgatói iroda falát a Dombóvári Fémtömegcikkgyartó Vállalatnál. Évek óta úgy szere­pel a köztudatban, mint egy sta­bil, jól működő vállalat, amely évről évre jobb eredményeket ér el. Azonban, ha ma valaki felteszi a kérdést a vállalat bármelyik vezetőjének, vagy dolgozójának, hogy mikor kerül sor a tizedik élüzem-avatásra, a válasz csak egy lehet: „Nem tudjuk. Hogy egyhamar nem, az biztos. Ami­óta a nyereségrészesedési rend­szert bevezették, itt minden év­ben kaptak a dolgozók tizen­harmadik havi fizetést. Még­pedig egy kerek hónapra valót”. Ma így vélekedik Horváth Já- nosné főkönyvelő: „Az idén szó sem lehet nyereségrészesedésről. Még a tervezett nyereséget, sem érjük el”. A vállalat ugyanis három- negyedévi tervét 69,1 százalékra teljesítette, a létszám 97,3 száza­lékos volt (tehát az egy főre eső termelés nyolc százalékkal ma­radt el a tervezettől), de lemara­dás mutatkozik a tervhez képest a dolgozók átlagbérénél is, közel kilenc százalékkal. Hogyan lehetséges, hogy egy évek óta jól működő vállalat így. egyszerre a mélypontra zu­hanjon? Még a nyáron egy alkalommal a vállalat munkájáról beszélget­tünk Schrettner elvtárssal, az igazgatóval. Ö akkor úgv véle­kedett. hogy a lemaradás oka — az első negyedévi tervet mind­össze 79 százalékra teljesítette a vállalat, és az első öt hónap tervteljesítése sem érte el a 85 százalékot —, a kemény tél volt, illetve az emiatt bekövetkezett szállítási korlátozások. De majd behozzák. Azonban a nyár elmúlt, a leg­több helyén már el is felejtet­ték a múlt téli szállítás-korláto­zásokat, az ebből eredő lemara­dásokat jórészt mindenütt pótol­ták, a dombóvári üzem azonban még most sem jött egyenesbe, sőt előreláthatólag jelentős ösz- szegű kötbért fog fizetni, szál­lítási kötelezettségeinek nem tel­jesítése miatt. A főkönyvelő véleménye sze­rint hiba volt az öngyújtó­gyártást átvenni a MOFÉM-től. Mert eleinte arról volt szó, hogy a profilt veszik át, beleértve nemcsak a gyártási dokumentá­ciót, hánem a szükséges beren­dezéseket is, ezzel szemben csak rajzokat és szerszámokat kaptak, a szükséges speciális gépeket nem. Ez az oka annak, hogy még egyetlen öngyújtót sem adott át, a vállalat a kereskedelemnek a tízezerből. valóvá vált, hogy a vállalatnál szükség van á gyártmánystruk- tura megváltoztatására. A csikó­tűzhely gyártását már korábban le kellett állítani, a füstcső iránti igények csökkentek (a kö­zönség szívesebben vásárol zo­máncozott füstcsövet), horgany­zott edényből is kevesebbre van szükség. Az eddig megszokott gyártmányokról tehát fokozato­san új, kelendő cikkekre kell át­térni. A vállalatnál mindaddig, amíg a hagyományos, megszokott cikkeket gyártották, nem volt hi­ba. Ezeknél évről évre tudtak valamit javítani a technológián, hol itt, hol ott újítani egyik gé­pen, beállítani egy új készüléket, ami javítja a termelékenységet. Eredményesen végezték a válla­latnál a műszaki fejlesztés egyik ágát, a technológia színvonalá­nak emelését. — A műszaki fejlesztés azon­ban kétirányú tevékenység. Nem elég csak a technológiát fejlesz­teni, hanem a gyártmányfejlesz­téssel is törődni kell, ami ez- esetben azt a követelményt tá­masztotta volna, hogy előre fel­méri, van-e jövőjük a most „futó” gyártmányoknak. A műszaki fejlesztés eme fel­adatával a dombóvári vállalat­nál nem foglalkoztak kellően. Ezért következett be az, hogy amikor ténylegesen új termékre kellett volna átállni, kiderült, nincsen erre felkészülve a vál­lalat. Amikor már sorozatban kellett volna előállítani az új gyártmányt, akkor fogtak hozzá, immel-ámmal azokhoz a munkák­hoz. amit már jóelőre el kellett Volna végezni. Már az elmúlt években is foglalkoztak a vállalatnál új gyártmányok bevezetésének ter­vével. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium által összeállított hiánycikk-listáról néhány olyan cikket szemeltek ki, amelynek gyártására a vállalat alkalmas lehet. Hozzáfogtak a prototípusok elkészítéséhez, azonban mire ezekkel elkészüllek, kiderült, hogy másutt már megvalósították e cikkek nagybani gyártását. A prototípusokra fordított pénz és energia tehát nem hozhatott semmi eredményt. Mire Dombó­váron hozzáfogtak vo'na a gyár­tásukhoz, már megszűntek hiány­cikkek lenni. Mindmáig megoldatlan az ön- gyújtógyártás.-Pedig az előkészü­leteket már tavaly megkezdték. Ha ehhez alaposan, átgondoltan fognak hozzá, a vállalatvezetés' bevonja az összes érdekelteket, és kéri segítségüket a várható nehézségek felmérésére és el­hárítására, ma már bizonyára nem ott tartanak vele, ahol ma tartanak. Azonban a nehézségek mindig akkor derültek ki, ami­kor megoldásuk újabb drága he­teket, hónanokat vett igénybe. Csak egy példa: Most már majd­nem minden alkatrész megvan, csak a tűzkerék hiányzik. Meg­oldást találták a gyártásra, azon­ban most jöttek rá, hogy az alapanyag, az acél, tizenkét mil­liméter átmérő jű a szükséges ki­lences helyett és nem kör-, ha­nem oválmetszetű. Pedig ez az anyag már hónaook óta fekszik a vállalat raktárában. Egyes alkatrészek előállítására koope­ráltak a Vasipari Vállalat gyönki tűszelep-üzemével. Amikor meg­kapták az alkatrészeket, derült ki, hogy Gvönkön nem tudnak mindegyik faitára menetet vág­ni. Egy másik műszaki problé­mát vériil is úgv oldottak meg, hogy elküldték Tóth Gvula szer­számkészítőt tapasztalatcserére. Pedig ezt hónapokkal előbb is megtehették volna. ötvenes-százas sorozatot, ame­lyekkel majd a nagybani gyár­tást Végzik. Ekkor kiütköztek volna a hibák, amiket ki kell küszöbölni és a nagybani gyártás már zavartalanul indulhatott volna. Itt ezt nem így szervez­ték. Nullszéria nélkül a nagy­bani gyártáshoz fogtak. íj gyártmányok b^ett lassúság megengedhetetlen. Egy vállalat akkor tesz eleget a gyártmányfejlesztési kötelezettsé­geinek. ha már akkor foglalko­zik az új gyártmányokkal, ami­kor még „futnak” a régiek. Nem kéné messzire menniök a dom­bóvári vállalat vezetőinek pél­dáért. A Szekszárdi Faipari Vál­lalatnál már akkor elkészítették egv újtípusú bútor mintaoé'dá- tiyát. amikor még nem csökkent a kereslet a rég’ iránt De tud­ták. hogv változik a divat, fel kell készülni arra, hogy idővel majd nem kell a közönségnek a „Béke” garnitúra. Erre az időre azonban már sorozatgyártásra kész a „Háry”. Ügyesen gazdál­kodik a Simon tornyai Vegyes­ipari Vállalat is, a íutballabdától a kötő-szolgáltatásig, minden le­hetőséget felkutat dolgozóinak foglalkoztatására. A dombóvári vállalatnál azonban, amint nyil­vánvalóvá vált, hogy a régi gyártmányok iránt csökken az igény, bekövetkezett a baj. Még arra sem törekedtek — pedig erre lett volna lehetőség —, hogy a tervkiesést más munkával, például vasszerkezetek készítésé­vel, a szekszárdi műszergyár ré­szére, pótolják. Évek óta ott áll kihasználat­lanul egy transzformátor, amely­nek felszerelése megoldaná az energiaproblémákat és lehetővé tenné a vállalat bővítését, csu­pán bankhitelt kellene felvenni hozzá. Nem szerelik fel, a me­gyei tanács iparügyi osztályának többszöri sürgetése ellenére sem. Persze, a félelem a hiteltől ért­hető, ha figyelembe vesszük, hogy a Szekszárdi Faipari Vál­lalat kénytelen volt más válla­lattal szerződést kötni az epeda- szállításra, mert a késedelmes dombóvári szállítások és a minő­ségi hibák miatt veszélyeztetve volt a tervteljesítése. Pedig a tavalyinál jóval több epeda- betétre van szüksége a szekszár­di vállalatnak, lehetne fejlesz­teni a dombóvári epedarészleget. Csak ehhez pontosabb, megbíz­hatóbb kooperációs partnernek kellene lennie a dombóvári vál­lal« tnák. Nincs már, több műszaki vezetője a vállalatnak. Kétségtelen, hogy ez is az egyik oka a hibáknak, a kellően át nem gondolt. következet­len vezetésnek. De van egy másik ok is, mégpedig a pártszervezeti és a vállalati ve­zetés évek óta tartó, és az idén „robbanásig” feszült párharca. Egy újságoldalt lehetne megtöl­teni a viszálykodás leírásával, elemzésével. Ki a hibás ebben? Az igazgató, vagy Győry elvtárs, a volt párttltkár? — Mint a já­rási párt-végrehajtó bizottság és a megyei ipari osztály vizsgálata kiderítette, mindketten. Számos hiba volt az igazgató vezetési módszerében is — mindent maga akart megoldani, egyes olyan dolgokban sem kérte ki a párt­titkár véleményét, amiben kel­lett volna, elaprózta a munkáját és nem támaszkodott kellően a dolgozók segítségére —. de a párttitkár is sok olyan dolgot ki­fogásolt, amit nem kellett volna. Olyan, vélt sérelmeket — mint a prémium-elosztás, a különböző kiküldetések — hozott fel vád­ként, amelyek egyrészt már ré­gebben elintéződtek, vagy alap­talanok voltak. A két vezető — illetve a köréjük csoportosult klikkek — viszálykodásának vesz­tese a vállalat lett. Az idén ta­vasszal előfordult, hogy egy­szerre, vagy gyors egymásután­ban négy szerv is, a járási párt- bizottság, a népi ellenőrzés, a megyei ipari osztály, a megyei pártbizottság folytatott vizsgála­tot és jegyzőkönyvbe kerültek még az olyan apró dolgok is, hogy X, vagy Y a pesti kiszál­lásakor hány forintot költött villamosjegyre. Ebben a légkör­ben természetesén nem lehetett minden energiát a gyártmány- fejlesztésre, a Vállalati gazdál­kodósra fordítani. Kiváló eredményekkel dicse­kedhet a vállalat kollektívája, jól dolgozott az elmúlt években. Ha a vezetést megjavítják, a ve­zetők közt példás lesz az össz­hang, kijut a vállalat a jelen­legi mélypontról is. J. J. A tömeggyártás feltétele lett volna a nullszéria e1 készítése. Tehát azokkal a berendezések­kel. eszközökkel legyártani egy be? Már a múlt évben tiyilván­A baj tehát bekövetkezett. De szükségszerűen következett-e

Next

/
Thumbnails
Contents