Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-12 / 290. szám
2 TOT,WA MRRTIÍT NflPÜ.TSÄO 1063, december Ili. Fiatalok a pártszervezetben — FIATALODIK PARTSZERVEZETÜNK — mondja Lévai Mihály, a Bonyhádi Cipőgyár szervező titkára. Ahogy végignéztük a közelmúltban felvett párttagok nevét, születési évét, valóban meg is győződhettünk arról, hogy az utóbbi két évben sok fiatal tagjelölttel, taggal gyarapodott a cipőgyári pártszervezet. Pál András, Szegedi Miklós, Fenyvesi La- josné KISZ-tagok és szocialista brigádtagok, olvassuk, de folytathatnánk azoknak a fiataloknak a felsorolását, akik a párt ifjúsági tömegszervezetében, a KISZ- ben ismerkedtek meg a párt politikájával, a párttagokra kötelező normákkal. A fiatalok párttaggá érése mozgalmi láncolatot képez. „Iskolás koromban úttörő voltam. A nyolcadik osztály elvégzése után a KISZ-ben dolgoztam. Tagja voltam a KISZ-bizottságnak” — mondták a fiatalok, amikor a pártvezetőség a velük való beszélgetés során kérdéseket tett fel. Régebben volt olyan nézet a cipőgyárban; érdemes párttagnak lenni? Előnyt jelent a párttagság? Mi az, ami megkülönbözteti a párttagot a pártonkívülitől? A pártvezetőség sohasem rejtette véka alá, sőt gyakran hangoztatta is véleményét. Megfogalmazása körülbelül így hangzott: „ A párttagság nem jelent sem előnyt, sem kiváltságot. A párttagnak tudatosan kell vállalnia a harcot, és másoknál többet kell tennie a közösségért.” A tételt a gyakorlatban úgy váltják aprópénzre, hogy a tag- és tagjelöltfelvétel alapos megfontoltságon, emberismereten, és a tagjelölt ajánlására vállalkozó párttagok felelősségérzetén alapul. Az ajánlók között találkozunk a KISZ-bizottság titkárának, Szabó Lajosnak nevével. — A KISZ-bizottság is ajánl tagjelölteket a pártba. Az ajánlásnál ügyelünk arra, hagy a tagjelöltségre javasolt fiatalok többsége a termelőmunkában dolgozzék. Figyeljük munkáját, magatartását, megbízzuk társadalmi munkával, amelynek elvégzését ellenőrizzük. Fiataljaink részt vettek a sportpálya, a gyermek- játszótér építésében, amellett, hogy a termelésben, a szocialista brigádokban és a tanulásban is I megállják helyüket. Szép számban vannak olyan KISZ-aktívák, akikre mindig lehet számítani. Ha I egy munkát elvégeztek, mielőtt újabbal bíznánk meg, őket, megbeszéljük, mit végezlek el jól. Ezt azért tesszük, hogy érezzék, a tagjelöltség elérésének komoly követelményei vannak — mondotta. A MÓDSZER JÓL BEVÁLT a Bonyhádi Cipőgyárban. A KISZ segíti a fiatalokat abban, hogy kommunistává érjenek. A fiatal tagjelölt-felvétele már úgy kerül a pártvezetőség elé, hogy az ajánlott személyével kapcsolatban probléma nem merül fel. A kommunista nevelésnek alapja a párt politikájának helyes alkalmazása. A gyárban tekintélye van a pártszervezetnek, amely hozzáértéssel foglalkozik az üzem termelési problémáival. Abban, hogy a minőségi mutatók 91,2 százalék fölé emelkedtek, a pártszervezet mozgósításának nem kis része van. A gazdaságvezetés és a pártszervezet kapcsolata jó irányban fejlődik. A gazdaságvezetés igényli a pártszervezet segítségét, amely a termelés kulcskérdéseit, a műszaki fejlesztést, az újítómozgalmat, a szocialista brigád- mozgalmat, a szakmunkásképzést állandóan napirenden tartja. Az intézkedések a dolgozók egyetértésével találkoznak. A fiatalok perspektívát látnak maguk előtt. Ez pedig visszahat a munkában, a tanulásban való helytállásukra. A mozgalmi lánc, amely az úttörőmozgalommal kezdődött, így juttatja el a fiatalokat a párthoz. A Bonyhádi Cipőgyárban az utóbbi néhány hónap alatt 27 párttaggal és 7 tagjelölttel gyarapodott a pártszervezet. A felvettek többsége fiatal. A KlSZ-szer- vezet, mint felelős ajánló, foglalkozik a fiatalokkal. AZ IFJÚ KOMMUNISTÁK legközelebbi megbeszélésén az év tapasztalatait, a fiatalok termelő munkában való helytállását és a tanulás helyzetét beszélik meg. A cipőgyár fiataljainak többsége állami, vagy szakmai továbbképzésen vesz részt. A megbeszélésen a közelgő félévi vizsgákra való felkészüléssel foglalkoznak. A feladatot a pártszervezettől, párt- megbizatásként kapták. Pozsonyi Ignácné Rendelkezés a mezőgazdasági dolgozók általános és szakmai képzésének összekapcsolására A Művelődésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium közös rendelkezést adott ki a mezőgazdasági szakismeretek tanításáról a dolgozók’ iskoláiban. Eszerint a felnőttoktatási reform bevezetéséig lehetővé teszik, hogy a dolgozók általános iskolái hetedik és nyolcadik osztályának tananyagába — a szakmunkás- képző tanfolyamok érvényes tanterve alapján — a mezőgazdasági alapozó szakmai ismeretek tananyagát is beépítsék. A módosított tanterv lehetőséget nyújt, hogy a hallgatók az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályának tananyagával egyidőben a mezőgazdasági szakmunkásképzés első évfolyamának anyagát is elsajátítsák. Ez esetben a dolgozók általános iskoláját elvégzett hallgatók a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamok második évfolyamán folytathatják tanulmányaikat, és — az érvényben lévő előírások szerint — a szakmunkásképzés második és harmadik évfolyamát egy tanév alatt is elvégezhetik. (MTI). Tavasszal már 25 vezető nélküli traktor szánt az országban A. növényvédelemben én a b etakar Hunnál is alkalmazzák az újítást Mint arról az MTI már hírt adott, az Alagi Állami Gazdaságban kipróbálták Albert ' Istvánnak, a SZOT-iskola tanárának újítását, a vezető nélküli traktort. A kísérletek kiváló eredménnyel zárultak. A Földművelésügyi Minisztérium a napokban szerződést kötött az újítóval, amely szerint — ha az év elején megkapja a szerkezetek rajzait —márciusra elkészít egy kisebb, mintegy 25 darabból álló soroza- Sgl* és tavasszal már munkába is állítják a vezető nélküli traktorokat. Az MTZ-típusú erőgépekre szerelhető berendezéseket egyébként a Gépkísérleti Intézet egyik telepére szállították, ahol megkezdték a sorozatgyártáshoz szük- széges rajzok szerkesztését. Hamarosan neves szakemberekből, kutatókból, agronómusokból és mérnökökből komplex brigádot szerveznek azzal a céllal, hogy megoldják a vezető nélküli erőgépek alkalmazását a növényvédelemben és a betakarításban. Nemcsak az objektív nehézségeken múlik Miért nem teljesíti tervét a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat? Kilenc élüzem-oklevél díszíti az igazgatói iroda falát a Dombóvári Fémtömegcikkgyartó Vállalatnál. Évek óta úgy szerepel a köztudatban, mint egy stabil, jól működő vállalat, amely évről évre jobb eredményeket ér el. Azonban, ha ma valaki felteszi a kérdést a vállalat bármelyik vezetőjének, vagy dolgozójának, hogy mikor kerül sor a tizedik élüzem-avatásra, a válasz csak egy lehet: „Nem tudjuk. Hogy egyhamar nem, az biztos. Amióta a nyereségrészesedési rendszert bevezették, itt minden évben kaptak a dolgozók tizenharmadik havi fizetést. Mégpedig egy kerek hónapra valót”. Ma így vélekedik Horváth Já- nosné főkönyvelő: „Az idén szó sem lehet nyereségrészesedésről. Még a tervezett nyereséget, sem érjük el”. A vállalat ugyanis három- negyedévi tervét 69,1 százalékra teljesítette, a létszám 97,3 százalékos volt (tehát az egy főre eső termelés nyolc százalékkal maradt el a tervezettől), de lemaradás mutatkozik a tervhez képest a dolgozók átlagbérénél is, közel kilenc százalékkal. Hogyan lehetséges, hogy egy évek óta jól működő vállalat így. egyszerre a mélypontra zuhanjon? Még a nyáron egy alkalommal a vállalat munkájáról beszélgettünk Schrettner elvtárssal, az igazgatóval. Ö akkor úgv vélekedett. hogy a lemaradás oka — az első negyedévi tervet mindössze 79 százalékra teljesítette a vállalat, és az első öt hónap tervteljesítése sem érte el a 85 százalékot —, a kemény tél volt, illetve az emiatt bekövetkezett szállítási korlátozások. De majd behozzák. Azonban a nyár elmúlt, a legtöbb helyén már el is felejtették a múlt téli szállítás-korlátozásokat, az ebből eredő lemaradásokat jórészt mindenütt pótolták, a dombóvári üzem azonban még most sem jött egyenesbe, sőt előreláthatólag jelentős ösz- szegű kötbért fog fizetni, szállítási kötelezettségeinek nem teljesítése miatt. A főkönyvelő véleménye szerint hiba volt az öngyújtógyártást átvenni a MOFÉM-től. Mert eleinte arról volt szó, hogy a profilt veszik át, beleértve nemcsak a gyártási dokumentációt, hánem a szükséges berendezéseket is, ezzel szemben csak rajzokat és szerszámokat kaptak, a szükséges speciális gépeket nem. Ez az oka annak, hogy még egyetlen öngyújtót sem adott át, a vállalat a kereskedelemnek a tízezerből. valóvá vált, hogy a vállalatnál szükség van á gyártmánystruk- tura megváltoztatására. A csikótűzhely gyártását már korábban le kellett állítani, a füstcső iránti igények csökkentek (a közönség szívesebben vásárol zománcozott füstcsövet), horganyzott edényből is kevesebbre van szükség. Az eddig megszokott gyártmányokról tehát fokozatosan új, kelendő cikkekre kell áttérni. A vállalatnál mindaddig, amíg a hagyományos, megszokott cikkeket gyártották, nem volt hiba. Ezeknél évről évre tudtak valamit javítani a technológián, hol itt, hol ott újítani egyik gépen, beállítani egy új készüléket, ami javítja a termelékenységet. Eredményesen végezték a vállalatnál a műszaki fejlesztés egyik ágát, a technológia színvonalának emelését. — A műszaki fejlesztés azonban kétirányú tevékenység. Nem elég csak a technológiát fejleszteni, hanem a gyártmányfejlesztéssel is törődni kell, ami ez- esetben azt a követelményt támasztotta volna, hogy előre felméri, van-e jövőjük a most „futó” gyártmányoknak. A műszaki fejlesztés eme feladatával a dombóvári vállalatnál nem foglalkoztak kellően. Ezért következett be az, hogy amikor ténylegesen új termékre kellett volna átállni, kiderült, nincsen erre felkészülve a vállalat. Amikor már sorozatban kellett volna előállítani az új gyártmányt, akkor fogtak hozzá, immel-ámmal azokhoz a munkákhoz. amit már jóelőre el kellett Volna végezni. Már az elmúlt években is foglalkoztak a vállalatnál új gyártmányok bevezetésének tervével. A Belkereskedelmi Minisztérium által összeállított hiánycikk-listáról néhány olyan cikket szemeltek ki, amelynek gyártására a vállalat alkalmas lehet. Hozzáfogtak a prototípusok elkészítéséhez, azonban mire ezekkel elkészüllek, kiderült, hogy másutt már megvalósították e cikkek nagybani gyártását. A prototípusokra fordított pénz és energia tehát nem hozhatott semmi eredményt. Mire Dombóváron hozzáfogtak vo'na a gyártásukhoz, már megszűntek hiánycikkek lenni. Mindmáig megoldatlan az ön- gyújtógyártás.-Pedig az előkészületeket már tavaly megkezdték. Ha ehhez alaposan, átgondoltan fognak hozzá, a vállalatvezetés' bevonja az összes érdekelteket, és kéri segítségüket a várható nehézségek felmérésére és elhárítására, ma már bizonyára nem ott tartanak vele, ahol ma tartanak. Azonban a nehézségek mindig akkor derültek ki, amikor megoldásuk újabb drága heteket, hónanokat vett igénybe. Csak egy példa: Most már majdnem minden alkatrész megvan, csak a tűzkerék hiányzik. Megoldást találták a gyártásra, azonban most jöttek rá, hogy az alapanyag, az acél, tizenkét milliméter átmérő jű a szükséges kilences helyett és nem kör-, hanem oválmetszetű. Pedig ez az anyag már hónaook óta fekszik a vállalat raktárában. Egyes alkatrészek előállítására kooperáltak a Vasipari Vállalat gyönki tűszelep-üzemével. Amikor megkapták az alkatrészeket, derült ki, hogy Gvönkön nem tudnak mindegyik faitára menetet vágni. Egy másik műszaki problémát vériil is úgv oldottak meg, hogy elküldték Tóth Gvula szerszámkészítőt tapasztalatcserére. Pedig ezt hónapokkal előbb is megtehették volna. ötvenes-százas sorozatot, amelyekkel majd a nagybani gyártást Végzik. Ekkor kiütköztek volna a hibák, amiket ki kell küszöbölni és a nagybani gyártás már zavartalanul indulhatott volna. Itt ezt nem így szervezték. Nullszéria nélkül a nagybani gyártáshoz fogtak. íj gyártmányok b^ett lassúság megengedhetetlen. Egy vállalat akkor tesz eleget a gyártmányfejlesztési kötelezettségeinek. ha már akkor foglalkozik az új gyártmányokkal, amikor még „futnak” a régiek. Nem kéné messzire menniök a dombóvári vállalat vezetőinek példáért. A Szekszárdi Faipari Vállalatnál már akkor elkészítették egv újtípusú bútor mintaoé'dá- tiyát. amikor még nem csökkent a kereslet a rég’ iránt De tudták. hogv változik a divat, fel kell készülni arra, hogy idővel majd nem kell a közönségnek a „Béke” garnitúra. Erre az időre azonban már sorozatgyártásra kész a „Háry”. Ügyesen gazdálkodik a Simon tornyai Vegyesipari Vállalat is, a íutballabdától a kötő-szolgáltatásig, minden lehetőséget felkutat dolgozóinak foglalkoztatására. A dombóvári vállalatnál azonban, amint nyilvánvalóvá vált, hogy a régi gyártmányok iránt csökken az igény, bekövetkezett a baj. Még arra sem törekedtek — pedig erre lett volna lehetőség —, hogy a tervkiesést más munkával, például vasszerkezetek készítésével, a szekszárdi műszergyár részére, pótolják. Évek óta ott áll kihasználatlanul egy transzformátor, amelynek felszerelése megoldaná az energiaproblémákat és lehetővé tenné a vállalat bővítését, csupán bankhitelt kellene felvenni hozzá. Nem szerelik fel, a megyei tanács iparügyi osztályának többszöri sürgetése ellenére sem. Persze, a félelem a hiteltől érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a Szekszárdi Faipari Vállalat kénytelen volt más vállalattal szerződést kötni az epeda- szállításra, mert a késedelmes dombóvári szállítások és a minőségi hibák miatt veszélyeztetve volt a tervteljesítése. Pedig a tavalyinál jóval több epeda- betétre van szüksége a szekszárdi vállalatnak, lehetne fejleszteni a dombóvári epedarészleget. Csak ehhez pontosabb, megbízhatóbb kooperációs partnernek kellene lennie a dombóvári vállal« tnák. Nincs már, több műszaki vezetője a vállalatnak. Kétségtelen, hogy ez is az egyik oka a hibáknak, a kellően át nem gondolt. következetlen vezetésnek. De van egy másik ok is, mégpedig a pártszervezeti és a vállalati vezetés évek óta tartó, és az idén „robbanásig” feszült párharca. Egy újságoldalt lehetne megtölteni a viszálykodás leírásával, elemzésével. Ki a hibás ebben? Az igazgató, vagy Győry elvtárs, a volt párttltkár? — Mint a járási párt-végrehajtó bizottság és a megyei ipari osztály vizsgálata kiderítette, mindketten. Számos hiba volt az igazgató vezetési módszerében is — mindent maga akart megoldani, egyes olyan dolgokban sem kérte ki a párttitkár véleményét, amiben kellett volna, elaprózta a munkáját és nem támaszkodott kellően a dolgozók segítségére —. de a párttitkár is sok olyan dolgot kifogásolt, amit nem kellett volna. Olyan, vélt sérelmeket — mint a prémium-elosztás, a különböző kiküldetések — hozott fel vádként, amelyek egyrészt már régebben elintéződtek, vagy alaptalanok voltak. A két vezető — illetve a köréjük csoportosult klikkek — viszálykodásának vesztese a vállalat lett. Az idén tavasszal előfordult, hogy egyszerre, vagy gyors egymásutánban négy szerv is, a járási párt- bizottság, a népi ellenőrzés, a megyei ipari osztály, a megyei pártbizottság folytatott vizsgálatot és jegyzőkönyvbe kerültek még az olyan apró dolgok is, hogy X, vagy Y a pesti kiszállásakor hány forintot költött villamosjegyre. Ebben a légkörben természetesén nem lehetett minden energiát a gyártmány- fejlesztésre, a Vállalati gazdálkodósra fordítani. Kiváló eredményekkel dicsekedhet a vállalat kollektívája, jól dolgozott az elmúlt években. Ha a vezetést megjavítják, a vezetők közt példás lesz az összhang, kijut a vállalat a jelenlegi mélypontról is. J. J. A tömeggyártás feltétele lett volna a nullszéria e1 készítése. Tehát azokkal a berendezésekkel. eszközökkel legyártani egy be? Már a múlt évben tiyilvánA baj tehát bekövetkezett. De szükségszerűen következett-e
