Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
ff fSH« ffirrcYFf wWüJsAd IS63. December $«’ Gondolatok a magyar sajtó napján Meghitt vallomás az olvasónak Magunkról és munkánkról. Szokatlan, sőt ritka esemény, hogy az újság erről vall olvasóinak. Kényes is a dolog, hiszen a legjobb szándék és a legnagyobb vigyázás mellett is visszatetsző önpropagandának tűnhet, vagy ami ennél még rosszabb: írás közben állandóan fenyegeti az embert a tőlünk nagyon idegen intimpistóskodás veszélye. Szeretném elkerülni mindkettőt. Úgy persze, hogy a több tízezer olvasó mégis közelebb kerüljön hozzánk ezzel a neki szánt, meghitt sajtónapi vallomással. Mivel is kezdjük? Azzal talán, hogy az újságíró újságolvasó is, és szinte mind- egyikönknek van egy olyan kollégája, akinek írásait megjegyezzük és reggelenként szinte keressük a lapokban: Rufíy Péter, Almási István, Böcz Sándor, Teszkó Sándor, Pintér István, Szabó László, Baktai Ferenc írásai, cikkei gyakran napokig beszédtémák. Egészen bizonyos, hogy a megyei lap. a mj lapunk olvasóinak is vannak megjelölt cikkírói, olyanok, akiknek a nevét megjegyezték, akiknek az írásait valósággal keresik, talán gyakran gondolnak arra, érdekes lenne megtudni, lei is ez az ember, milyen is lehet, vajon miként bukkan rá egy-egy érdekes, tanulságos témára. Mi viszont úgy vagyunk, hiszen minden emberben megvan az a bizonyos szakmai hiúság, hogy vonaton, vagy várótermekben lopva oda-oda sandítunk, ahol valaki Népújságot olvas és arra gondolunk, vajon észreveszi-e benne saját cikkünket. Nemrég a gépkocsivezetőnk lebetegedett és aki helyettesítette. Kurd és Gyu- laj között szóról szóra ezt kérdezte: miként, hogyan találják meg a témát. Elmeséltem neki: szó szerint úgy, hogy a témát az élet valósággal tálcán kínálja. Inkább es rendszerint az okoz gondot, megkülönböztetni a mellékest a lényegestől és érdekesen, vonzóan, pártos szenvedéllyel írni éle- . tünk hétköznapjairól. Szakmailag okoz ez gondot, egyéb vonatkozásban nem, hiszen az újságíró nem más mint a hétköznapok egyszerű krónikása, nem több, de nem is kevesebb és ilyen minőségben „benne él” az életben. Éppen ezért közéleti személy, a közvélemény avatja azzá. „Jó, ez az elv, de mi a gyakorlat?” — kérdezte a gépkocsivezető. Hát az a gyakorlat, hogy a Népújságnál működik egy mezőgazdasági, egy ipari és egy várospolitikai rovat, két önálló riporter, egy sport- ügyekkel foglalkozó újságíró, egy a levelezőkkel foglalkozó munkatárs, egy fotóriporter, egy fotó- riporter gyakornok és háromtagú szerkesztőbizottság. Tehát: 1963. december 5-én a nyolcadik oldalon megjelent a baleseti krónika. Erről Sz. E., a lap várospolitikai rovatának munkatársa úgy szerzett tudomást, hogy neki főleg az ilyen természetű eseményekre kell ügyelnie, ennek megfelelően, kapcsolatot tart. a közlekedésrendészeten dolgozó elvtársakkal, akik aztán az előző órák eseményeiről őt tájékoztatják. Hasonló a helyzet a többi rovatokban is: az ipari rovatban dolgozó munkatársak • főleg az ipar. területén mozognak, figyelemmel kísérik az ott folyó munkákat és a jelentősebb eseményeket megírják, a lap olvasóit, azokról tájékoztatják. Az újságírót gyakran magánemberként érik bosszúságok, ám ha ezek közérdekűek, akkor nyomban jogot nyernek. közlésre, megjelentetésre. így született például J. J. írása is, a Tolna megyei utak állapotáról, vagy így jelent meg K. I. jegyzete a zombai föld- művesszövetkezeti étkezde silány menüjéről és a cukrászda híg feketéjéről. Nemcsak azért, mert az újságíró ilyet kapott. Ha csak ő kapott volna ilyet, akkor az eset még nem közügy. Azért közügy, mert ilyet kapnak a vendégek. S ebben, az esetben a lap munkatársának nemcsak joga, kötelessége szót emelni. A megírt cikk útja a következő: a munka társait anyagát átnézi a rovatvezető és az olvasószerkesztő, az önálló riporterek anyagát az olvasószerkesztő. így most már a kézirat rangjára emelkedett anyag nyomdába kerül. Ott 22.30 órakor indul a rotációsgép, összehajtva ..adja ki magából” a kész újságot, éjfél után befut a posta hírlapszállító kocsija és másnap reggel a megye valamennyi postahivatalában ott van az aznapi Népújság. A külonszági események teszik meg a legnagyobb utat, mire Szekszárdra érnek. Amikor az amerikai elnököt meggyilkolták, a tragikus esemény hírét a távirati irodák munkatársai szinte perceken belül a világ minden tájára továbbították. Szekszárdon a szerkesztőség egyik szobájában működik a telexgép. Az olvasószerkesztő ügyéi arra, hogy a telex minden nap, déli 12 óraikor be legyen kapcsolva. Budapestről ez veszi a híreket, úgy, hogy az elnök meggyilkolása után, körülbelül harminc perc múlva a telex Szekszárdon már kopogta: „Dallas városában merénylet áldozata lett Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnöke...” A mi lapunk is kommunista lap. A kommunista sajtó régi hagyományait követi, akkor amikor pártosan a valóságnak megfelelően tájékoztatja olvasóit. Ez a magyarázata annak is, hogy a Népújság népszerűsége a megyében nőtt. Bizonyság rá, hogy a múlt hónapban 4200 új előfizetővel gyarapodott a Népújság olvasótábora. A lapnál persze párton- kívüliek is dolgoznak, de a törzs- gárda valamennyi tagja régi mozgalmi ember. Van közöttünk, aki téglagyári segédmunkás volt, onnét emelték ki, s nemrég fejezte be államvizsgáit. Egy másik elv- társ egykori konzervgyári munkás, az utóbbi évtizedben köz- gazdasági egyetemet végzett. Mielőtt újságíró lett volna pártfunkcionáriusként dolgozott. Lapunk legidősebb munkatársa a szerkesztőség párt titkára, 45 éves korában érettségizett. Mindenki megszerezte, vagy most szerzi a felsőfokú végzettséget: egyik elvtárs jogot hallgat, a másik felsőfokú mezőgazdasági technikumi hallgató, a. harmadik népművelési és könyvtáros szakon képezi magát, több munkatárs esti egyetemre jár, a gyakornokok pedig a kétéves újságíróiskolát vég: De kik voltunk, honnét jöttünk és hogyan lettünk újságírók? Ezt! mindegyikönktől gyakran 'megkérdezik. . Hát bizony a fordulat; éve után jobbadán csak a nevünk volt az. Annyit értettünk az új-; ságírás tudományához, mint a! hajdú a harangönféshez. Csináltuk. Sokan' azóta kihullottak, de! akik megmaradtak.' azok megtanulták a szakma fortélyait, mert mesterség ez. Van közöttünk elv- társ, aki állami gazdaságban dolgozol. Tizenhárom évvel ezelőtt fe’kereste a gazdaságot egy kiküldött és felsorakoztatott négy —öt. gyerekembert a leaaktívab- bakból. Végignézett' rajtuk, rámutatott. az egyikre: belőled fiam katonatiszt, lesz, te fiam tanfolyamra mész. te meg bejössz új-, ságírónak. Egv másik elvtárs üzemi dolgozó volt. előző nap! még a szerszámokkal bánt. másnap íróasztalhoz ültették, ceruzát; nvomtak a kezébe, kéziratnapírt! toltak e'ébe és azt mondták nein: az üzemben te voltál a fali- űiság-felelős, írj tehát újságot. Mit lehetett tenni, meg kellett; tanulni, és ha nehezen is. de még mindig tanuljuk. A Népújságnál a munkatársak többsége 10—12 éve újságíró. Aki 1947-beh még erdőmunkás és DÉFOSZ irodavezető volt, az rójja most ezeket a sorokat. Aki 1956-ban néhány hónapra letette a tollat és a karhatalomban fegyverrel védte a rendszert, ő a szomszéd szobában éppen most írja a vasárnapi jegyzetet. Gyorsabban gépel, mint bármelyik gépíró. Egy másik kollégánk, aki félszíwel még inkább dombóvári, mint Tolna megyei, fáradt, mert munkásőr-foglalkozáson volt. Szóval ezek vagyunk mi civilben. Tegnap este nálunk is megrendeztük a Télapó-ünnepélyt, Kézenfogva vezettük, vagy karjainkon hoztuk a srácokat. Topogtunk körülöttük és izgultunk, sikerül-e nekik szép, kedves estét szereznünk. A legfiatalabb munkatárs-gyakornok volt a Télapó. Jól szerepelt. Szóval annyit szeretnék én csak ezzel mondani: át tudjuk érezni a dolgozó emberek örömeit, gondjait, azonosak vagyunk azokkal, hiszed örömeink és gondjaink az olvasóéval egyformák. Van egy gyengénk: nem szeretjük, ha aféle, minden lében kanál, okveteüenkedő firkászoknak tartanak bennünket. Mi kommunista újságírók vagyunk. A mi módszerünk nem olyan, mint a régi bulvárlapoknál dolgozó munkatársaké volt, akiket, ha kidobtak az ajtón, visszamásztak az ablakon. Kénytelenek voltak vele, kenyérharc folyt. Mi a Vörös Újság hagyományait követjük. Egyik munkatársunk nemrég Borbély Lajos elvtárstól ajándékba kapta a Vörös Újság egyik értékes példányszámát. Borbély elvtárs élete végéig őrizte, nagyon becsülte. Ez az, ami sokra kötelez bennünket. Tizenkét évvel ezelőtt így indított útnak az első riportom megírására Egri Aranka, az akkori főszerkesztőm: „Soha ne feledd, dolgozó ember vagy. sem több, sem kevesebb. Kommunista újságíró pedig akkor lesz. belőled, ha mások boldogságának ugyanúgy tudsz örülni, mint a magadénak, és a mások bánata ugyanúgy bánt, mint a magadé”. Ezt az útravalót még nem felejtettem el. És nem feledjük el. SZEKULITY PÉTER Megyeszerte pártnapokat tartanak a pártszervezetek a párttagok és a párton kívüli aktivisták részére. A pártnapok témája tájékoztatást ad a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a résztvevők igen nagy érdeklődéssel hallgatják az előadókat. Ezt bizonyítja a Dom- bóvárott megtartott pártnap is — amelyről részletesebben is hírt adunk. — Örömmel tettem eleget a járási és községi pártbizottság meghívásának, hogy pártnapi előadóként néhány fontosabb kül- és belpolitikai kérdésről beszéljek a megjelent járási és községi. üzemi, vállalati vezetőknek, aktivistáknak — ezzel kezdte pártnapi előadását Dombóváron Virág István elvtárs. a megyei pártbizottság titkára. Erre az alkalomra a községi tanács nagytermét megtöltötték az érdeklődő résztvevők. Az előre megadott kérdések közül az előadó részletesebben, mélyrehatóbban az Egyesült Államok volt elnökének. Kennedynek meggyil- ' olásával kapcsolatos kérdéseket ^tárgyalta, nevezetesen az előzÁtadták az új őcsényi hizlaldát és a sióagárdi borjúnevelőt, befejezték a Megyeháza felújítását Több, mint egymillió forintot pótoltak a lemaradásból a tanácsi építőipari vállalat dolgozói A hosszantartó enyhe időjárás kedvező volt az építőipar számára, lehetővé tette, hogy a késői kitavaszodás miatti lemaradás egy részét pótolják. Mint Bíró Györgytől, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat főmérnökétől értesültünk, a vállalat az elmúlt két hónapban — az esedékes tervfeladatokon kívül — több, mint egymillió forintot pótolt az esztendő első felében keletkezett lemaradásból. Két honlappal ezelőtt még úgy látszott, hogy nem sikerül határidői« átadni az őcsényi Kossuth Tsz számára épülő haitszáz férőhelyes sertéshizlaldát. A határidő december 10-e volt, és az átadás az elmúlt napokban, tehát a határidő előtt megtörtént. Az új, közel egymillió forintos beruházással épült, korszerű hizlaldába tehát már „beköltözhetnek” a „lakók”. Ugyancsak átadták rendeltetésének az új sióagárdi borjúnevelőt is. Az elmúlt napokban történt meg a műszaki átadás a szekszárdi Megyeházánál. A vállalat kapott ugyanis megbízást e műemlék-jellegű épület felújítására, A nyolcszázezer forintos munkát elvégezték és mint érdekességet említhetjük meg, hogy a külső falak festésénél „Walkyd” műanyagalapú festéket használtak. Ezt a falfesték-újdonságot más alkalmazzák egy-két éve, de főleg csak belső falaknál. Előnye tartóssága és az, hogy egyszerű lemosással lehet tiszten tartani a „Walkyd”-dal festett falat. Elkészültek a Gépjavító Válla* lat új transzformátorának beépítésével, felszerelésével is. Ezzel lehetővé vált a vállalat termelésének növelése, egyenletesebb lesz a. vállalat energiaellátása. Ugyancsak elkészültek a vállalat villanyszerelői Szck- szárd északi kertvárosának új villanyhálózatával. Az átadás a közeli napokban történik meg. A döbröközi községi törpevízmű bővítését — több, mint félmillió forintos beruházást — a műit hónap végén fejezték be. A műszaki átadásra az elmúlt napokban, került. sor. Látogatottak a politikai tanfolyamok a szekszárdi járásban A szekszárdi járásban és a városban 142 tanfolyamon tanulnak a párttagok és a politikai tanfolyamok elvégzésére bevont pártankívüliek százai. A marxizmus—leninizmus középfokú iskolákon száznegyvenen tanulnak. A marxizmus—lenfnizmus kérdései első évfolyamát több mint ötszázan, a gazdaságpolitikai tanfolyamok ipari és mezőgazdasági tagozatát közel négyszázan látogatják. A tömegoktatás jól bevált formája az időszerű kérdések tanfolyama és az előadásos propaganda csaknem kétezer hallgatónak ad politikai alapképzést a városban, illetve a szekszárdi járásban. Az üzemekben, hivatalokban, intézményekben november 10-től kezdve folyik a rendszeres pártoktatás. A mezőgazdasági terület-ekem, tsz-ekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon az őszi munkákra, való tekintettel december 15-ével kezdődnek meg a tanfolyamok, amelyek március 15-én nyernek befejezést. A pártoktatás vezetésével megbízott propagandisták több mint fele elvégezte a marxizmus —léninizmus esti egyetemet, $ ez is egyik biztosítéka az eredményes oktatásnak. A szekszárdi járásban és a városban a téli tanfolyamokat leszámítva elkezdődött a páríok- tatás. örvendetes, hogy a dolgozók, üzemi munkások, tsz-tagok, vállalatok, vagy más munkahelyek dolgozói egyre jobban igénylik a pártoktatást, a- politikai ' kérdésekről való tájékoztatást. Párfnap menyeket és a várható fejleményeket. Az első kérdéscsoporthoz tartozott: „Miért osztozunk Kennedy meggyiLkolá savai — mely politikai gyilkosság volt — kapcsolatban az amerikai nép gyászában?” Köztudomású, hogy Kennedy elődei Truman és Eisenhower — az egyik demokrata, a másik köztársaságpárti — háborús politikát folytattak, az erőszak , hívei voltak, támogatták a fajüldözést és a gyarmatosítást politikát. Ok tehát a mindkét pártban meglévő szélsőjobboldal, a veszettek, az ultrák érdekeit képviselték. Kennedy, bár szántén a monopolkapitalizmus képviselője volt, maga is tőkés, a két párt azon vezető tőkéseihez tartozott, akik józanul igyekeztek felmérni korunk realitását, Ezt egyrészt az adta, hogy társainál tisztábban látta a szocializmus javára megváltozott erőviszonyokat. Ennek jellemzői: a Szovjetunió sz ipari nagyhatalmak sorába lépett. Néhány területen már túlszárnyalta a legfejlettebb ipari országoka s niem hosszú idő múltán vala mennyi mutató alakulása terér Nem kevésbé fontos az atomhs talommá válása is. Nem kevésbé volt kihatássá egy reálisabb politika kibonts koztatására a gyarmati felszaba dító harcok kiszélesedése. És legfontosabb, hogy ezek a nem csak politikai, ideológiai, haner fegyveres harcok is, ha nem i szorosan a mi általunk ismer elvi alapon, de jórészt a szocia lizmus zászlaja alatt menne! végbe. Támaszkodnak és egyr inkább kérik a szocialista tábo önzetlen segítségét. Mindezt látva népszerű lett tőkés államok munkásai és má haladó erők előtt is a szociálist; tábor békepolitikája, a beké egymás mellett élésre való tő rekvése. A Szovjetunió Komrau nista Pártjának legutóbbi' kong resszusa és a Moszkvai Nyilatko zat után bennük is kialakult a a nézet: nem végzetszerűen el kerülhetetlen a háború.
