Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-30 / 304. szám

1S63. december 30. TOLNA MEGYÉT NÉPŰ.TSA6 3 Adalékok a gázhiányhoz Örvendetesen szaporodnak a gáztűzhelyek Szekszárdon is, csakúgy, mint az ország minden részében. Csakhogy ez a növeke­dés időközben némi bosszúsággal is párosul. Napjainkban például az a fő probléma, hogy nincs elég gáz a városban, így a palackok kicserélése komoly nehézségekkel jár. Felvetődik a kérdés: a gáz­engedélyek kiadásával párhuza­mosan nem gondoskodtak a gáz­ellátásról? Erről szó sincs: az újabb engedélyek kiadását egye­bek közt attól teszik függővé, hogy tudják-e biztosítani a növek­vő gázszükségletek kielégítését. A szükséges gáz — normális fo­gyasztást alapul véve — biztosí­tott most is, csak a szállításnál akadnak problémák, így az ellá­tásban komoly zavarok mutatkoz­nak. Most felvetődik egy további kérdés is: az ősszel nyilatkozat hangzott el arról, hogy mintegy 2000 palack gázt tárolnak majd Szekszárdon, így a kisebb szállítási zavarok nem okozhat­nak problémát. Éppen ezért fel­kerestük a megyei tanács keres­kedelmi osztályát, ahonnan annak idején a tartalékolásra vonatkozó információt szereztük. Korsós István, a kereskedelmi osztály vezetője a következőket mondotta: — Sajnos, a tárolásra vonatko­zó tervünket nem tudtuk végre­hajtani, márpedig az eddigi ellá­tási zavarokat feltétlenül meg tud­tuk volna előzni. Hogy miért nem tudtuk végrehajtani? Azért, mert a tűzoltóság nem engedélyezte a tárolást azokon a helyeken, ame­lyeket mi megjelöltünk és ame­lyek számításba jöhettek volna gázpalack-tárolás szempontjából. Természetesen nem a város belső, lakott területein akartunk tárolni, hanem például a sportpálya kör­nyékén. olyan helyeken, ahol vé­leményünk szerint nem veszélyez­tettünk volna települést. A tűz­oltóság mégis azzal zárkózott el az engedély megadásától, hogy a robbanás veszélye miatt ott nem tárolható töltött gázpalack. Sze­rintem ez esetben sokkal rugal­masabban kellett volna alkalmaz­ni az idevonatkozó rend'eletet. annál is inkább, mert csak ideig­Bővítik a pozdoijalemez- gyártó üzemet Januárban nem készítenek a Dunaföldvári Kendergyárban bú­torlapot, A bútorlap üzem fenn­állása óta először állnak le egy hónapos hosszú szünetre, hogy átvizsgálják, kijavítsák és felújít­sák a gyártó apparátust. Egy hó­napon keresztül mintegy 45 sze­relő dolgozik majd az üzemben. A karbantartó munka lényegé­ben az egész gyártó-berendezés újjávarázsolását is jelenti, ugyan­is az átépítéssel éves viszonylat­ban közel 10 százalékkal több bútorlapot tudnak majd gyár­tani. Az eddigi eljárás szerint a pozdorjalapok sütése, a prés zá­rása lassú volt. Az átalakítás után a 19-es le­meznél például egy óra alatt nem három, hanem négy sütést tudnak végezni. Lényegében egy negyedik műszaknak meg- I ?lelő termelés-növekedés vár­ható az átépítés után. A jövő. évi terv jelentősen több pozdor- jalemez gyártását írja elő, mint az 1963-as terv. Úgy tervezik, hogy a lemezgyártáshoz szüksé­ges anyag nagy részét is a duna- földvári gyár biztosítja. Ezért az év nagy részében két mű­szakban üzemeltetik a rostfel­dolgozó gyárat. lenes tárolásról volt szó. vagyis a téli hónapokban akartunk gázt tá­rolni, mert hiszen nyáron nincse­nek ilyen nehézségeink. Arról nem is beszélve, hogy például Buda­pesten olyan helyen is tárolhatnak gázt, ahol valóban nagy kárt okoz­na egy esetleges robbanás, itt Szekszárdon pedig még a félre­eső helyeken sem engedélyezték. Gáz egyébként folyamatosan ér­kezik a városba, erre van kilátás a jövőben is, de mihelyt késik a szállítmány, az abban a pillanat­ban megzavarja a gázellátást. Irány a tűzoltóság! Itt Nagy Károly századostól, a megyei tűzoltóparanesnokság egyik felelős vezetőjétől érdeklőd­tünk. — Igen, ismerem az ügyet. De­cember elején járt nálunk ez ügy­ben Salamon János, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályáról és Fejes István, a Népbolt Vállalat­tól. Nem engedélyt kértek, hanem érdeklődtek egy ilyen tároló léte­sítésének lehetőségeiről. Tájékoz­tattuk őket az idevonatkozó tűz- rendészeti előírásokról. Mivel az engedély kiadásával kapcsolatos eljárásra különben is az elsőfokú tűzrendészeti hatóság hivatott, ja­vasoltuk. hogy a városi parancs­noksággal vegyék fel a kapcsola­tot ebben az ügyben, jelöljék meg a raktárnak szánt épületet, mert hiszen érdemben csak ennek alap­ján lehet tárgyalni. Utánanéztem a dolognak a járási elvtársaknál, de a mai napig sem írásban, sem szóban nem kértek a tűzoltóságtól engedélyt sem állandó, sem ideig­lenes raktározásra. Arra hivatkoz­nak, hogy mi túl mereven értel­mezzük a rendeleteket?, A szabá­lyok — érthetően — kötnek ben­nünket, de azért nem vagyunk mi olyan merevek, szerintem ez a probléma is megoldható lett vol­na, de ha az érdekeltek nem ke­restek raktárhelyiséget, mi nem kereshettünk helyettük, s ha nem kértek engedélyt, nem is adhat­tunk. A következő állomás a megyei tanács kereskedelmi osztálya. Ezúttal Salamon János előadótól kértünk felvilágosítás:, aki ennek a reszortfelelőse. — A helyzet az, hogy az A FOR még a nyáron felkéri bennünket, hogy tároljunk, tartalékoljunk a megyében gázt a zavartalan téli ellátás érdekében. Javasolták. Régi barátom P. János, sokat beszélgettünk, vitatkoztunk egy­mással, míg egy iskola padjait koptattuk. Azóta ritkán találko­zunk, de sohasem szalasszuk el az alkalmat, hogy jól ki beszélgessük magunkat, Jánost az iskolában, izgága fiatalembernek ismertük, aki mindig elégedetlen valamivel. Rosszul tanult, a napi dolgok so­ha sem érdekelték. Egy külön vi­lágban élt, amit maga teremtett magának és csak nagy ritkán volt hajlandó ..hétköznapi dolgok­kal" törődni. Állandóan törte a fejét, fantáziáit különféle dolgo­kon es sértve élezte magat. ha ezt szemére vetettük Rendkívül kedvelte az elektro­mosságtant, az elekiromosággal összefüggő tudományokat. Szinte szerelmese volt a tekercsek, rá­diócsövek világának, Otthon kü­lön kis szobát is rendezett be. amit telepakolt ezekkel a dolgok­kal. hogv ott majd kísérletezget vele. Nem ment sokra az ellen­állások, kondenzátorok tömegével. Nem is azért, hogy nem tudói t volna ott valami egyszerű dolgot összeeszká hálni, inkább mert ezek sem érdekelték. Valami rendkívüli, valami korszakalkotó alkotáson törte a fejét, amit hogy kérjünk ideiglenes tárolási engedélyt. Ezt a lehetőséget én először jeleztem a Népbolt Válla­latnak, majd felvettük a kapcso­latot a tűzoltósággal. Megjelöltünk egy helyiséget a sportpálya kör­nyékén, de nem engedélyezték, mondván, hogy nincs meg az elő­írt 200 méter távolság a település­től. Azt pedig nem merte kockáz­tatni a Népbolt. hogy engedély nélkül tároljon. — Tehát akkor a tárolás azért akadt meg, mert a tűzoltóság nem adott engedélyt? — Igen, teljes egészében. Ugyan­ez történt Pakson és Bonyhádon is. — A tűzoltóság azt mondja, hogy nem is kérvényezték az en­gedélyt. ^ — Hogy nem is kérvényeztük? Hát. .. Egyébként mindjárt tisz­tázhatjuk. Talán menjünk el együtt a Népbolt Vállalathoz. Pár perc múlva már a vállalat­nál Fejes István nyilatkozatát hallgatjuk: — Én csak azt tudom mondani, amit Salamon kartárs mondha­tott. — Mindegy, azért talán lenne szíves Ön is elmondani a véle­ményét. — Kérem, mi kértük, hogy en­gedélyezzék .. . — Bocsánat, a tűzoltóság azt mondja, hogy engedélyt nem kér­tek. — Hát.. . Megmondom őszintén, valóban nem kértünk engedélyt, csak beszéltünk velük. Azért nem kértünk, mert előre láttuk, hogy reménytelen, hiszen nem tudjuk biztosítani az alapvető követelmé­nyeket. Igazuk van a tűzoltóknak, hogy nem kértünk, de nem is fo­gok ilyen alapon kérni. Az igaz, hogy az eddigi szállítási nehéz­ségek nem éreztették volna hatá­sukat az ellátásnál, ha tárolunk gázt, de mit tehetünk? Mi meg­tettük, ami tőlünk tellett. Nem j bánom, megírhatja, de akkor írja meg azt is. hogy sokan egyhetes gázkészlettel hozzák vissza a pa­lackot kicserélni, mások pedig egy hete előjegyeztették a gázt. de még ' mindig nem vitték el. ígv aztán hiába van sok töltött palack, nem adhatjuk ki annak, aki viszont üres palackkal jön. Ez is hozzá­tartozik az ellátási zavarokhoz. Egyelőre ennyit sikerült meg­tudni a gázellátási zavarok okai­ról. majd o fog megvalósítani. Ez kö­tötte le minden figyelmét, ez őrölte fel minden energiáját. Rabjai volt ennek a gondolatnak és ennek a kétes, csábos világában élt Rádiót, vagy villanycsengőt akár­ki tud csinálni, szokta mondo­gatni, de én olyan dolgot akarok, amit még senki sem tud. Nem is volt semmi különös fur­csaság ebben a vágyban, hiszen mindenkinek célja, hogy újat, jobbat tudjon adni. mint amit eddig nyújtottak. Ez a vágy min­den emberben megvan, mindenki­ben él. így nem is elítélendő János életcélja. Egyben tévedett csak nagyot az én barátom. Nem vette észre azt. hogy amíg ő va­lamiféle álomvilágban él, addig a többiek tanulnak, művelődnek, szórakoznak. És ebben van az alapvető ellentmondás. Nagyot akart alkotni ahogy mondani szo­kás, meg akarta váltani a vilá­got és közben eltemet e maeát Elmaradt a tanulásban, eszébe sem jutott az, hogyha v." tó mit el akar érni, akkor meg kell szerez­nie az alapokat, megfelelő tudást. Arról a hiányos és atócs^nv lép­csőfokról akr’d elindulni, ame­lyen akkor. 15 év** fe’tól állt. Fikerülte a figyelme’ n~. ’s hogy a többiek szakkörökre járnak, Bőd* Ferenc Aki meg akarta Ki, hol szilveszterezik ? Arról már írtunk, hogy a ven­déglátóipar falun és városon egyaránt készül a szilveszterre: legtöbb helyen a hagyományok­nak megfelelően, malacpecsenye várja a vendégeket, nem lesz hiány italban sem, és természe­tesen sor kerül majd malac­sorsolásra. A kilátások szerint jó kedvben, vigalomban nem lesz hiány sehol sem. Sokan házi mu­latságra készülnek, s a készülő­désből ítélve, itt sem szomor- kodnak majd. Mivelhogy elég ál­talánosak a reménytkeltő kilátá­sok, nem is mernénk nyugodt szívvel ezt, vagy azt ajánlani szilveszterre, a többi lehetőség rovására. Inkább megkérdeztünk egy csomó embert, hogy hol szil­veszterezik. Persze az „alanyo­kat” sem válogattuk, hanem be­hunyt szemmel végighúztuk a ceruzánkat a telefonkönyv szám­oszlopán, s ahol éppen megállt, tárcsáztuk a számot, s valaki mindenütt jelentkezett. 1 24-49 — Itt ÁFOR-telep, Csendes Antal né telepvezető vagyok. Hogy hol szilveszterezem? Ké­rem, az idén vettünk televíziót, s azon 'nézzük a műsort — elő­ször a saját készülékünkön. Re­méljük, jó műsor lesz. A műsor- szerkesztő karácsonyi nyilatko­zata legalább is ezt a reményt keltette bennem. 22-69 — Itt Csapiáros Lajos, a Vendég­látóipari Vállalat áruforgalmi osz­tályvezetője beszélek. Én kérem, pendlizni fogok a feleségemmel együtt. A városi tanácsnál kezd­jük. Itt ugyanis a Hazafias Nép­fronttal közösen hivatali-családi összejövetelt rendeznek. Benézünk a tanácsi klubba, majd pedig a Kispipába. s a Télikertbe. 21—75 •— Az 50-es népboltból beszé­lek. Hantos Lajos. Hogy hol? Hm. még nincs hivatalos prog­ramunk. Valószínűleg a Télikert­be megyünk a feleségemmel együtt, s ott töltjük a szilveszter­estét, baráti társaságban. 20—94 — Itt dr. Szily László, a me­gyei bíróság elnöke beszél. Mi kérem otthon leszünk. Egyéb­ként otthon lesznek a gyerme­keink is és velük búcsúztatjuk az ó-évet és köszönjük az úja’. Természetesen meghívták ba­ráti körüket is. s mint ahogyan ilyenkor lenni szokott, evés. ivás, tánc, vigalom .. 22—62 1 — Antal Jáhosné fodrászt! 5 vagyok, a ktsz Széchenyi utcai üzletéből. Mi a tisztiklubba me­gyünk. A programról még nem tudok részleteket. Minden esetra szeretnék sokat táncolni. 20-87 — Péter András beszél a Vö­röskereszttől. Mint minden év­ben, az idén is a televízió és a rádió műsorát nézzük, illetve hallgatjuk. Éjfél után pedig egyel pendlizünk... 24-50 — IBUSZ, Máté Erzsébet va­gyok. Jesszusom. ez nagyon ne­héz kérdés, még nem tudom pontosan. Majd meglátjuk, előbb még meg kell beszélnünk. Min­den valószínűség szerint Buda­pestre utazom, ott van a társa­ságom. 25 10 — Svajda Gábomé vagyok, aa Állatforgalmitól. Minden való­színűség szerint a BM-klubba megyünk. Nem ismerem a mű­sort. programot, de remélem, hogy jó lesz. itt mindig jó szi 1 - veszterezés szokott lenni. 22-30 — Baka Imre. telefonközpon­tos vagyok az SZTK-nál. Kérem, én már 60 éves vagyok, nem megyek szilveszterezni. Otthon leszünk a feleségemmel együtt, egy üveg bor mellett, és vigyá­zunk a 11 hónapos kisunokánk- ra, hogy közben a lányom, meg a vejem nyugodtan szilveszte- rézhessóhek. Egyébként kapcso­lok egv melléket, ott is kérdez­ze meg. Női hang jelentkezik, — Margitai Mária vagyok. Én nem megyek sehova sem. otthon maradok, egv hónapja vettünk egv Álba Résiá-t. a televízió műsorát nézzük. Nem szoktam szórakozóhelyekre menni. 00-8 ■— Sajnos, én nem mehetek szórakozni, mert szolgálatban le­szek. A nevem? Azt kérem nem mondhatom meg így telefonon. I hivatali szabály. B. F. váltani a világot gyakorolnak, ahol lépésről lépésre újabb dolgokkal ismerkednek meg. nagyobb feladatokat tudnak megoldani. Nem akarta kezdeni az egyszerű , v i Hány esen généi. mert; valami nagyobbra, többre vágyott'. é* elfelejtet ie. hogy elő­ször «»ékei kéll^mégianulnia, na­gyon. alaposan '9§ részletesen megismerni«^, tovább akar lepni. ,.:z ■ '.• ’«ti I. CsakSiotr eipper- lett. amikor szülei ix.vísz tanuttuanyi ered- inénité mi.ni kivették az iskolá­ból. psezéonytoít taapne minden, ami i ■ eveken faeueezíül épített és tóasaii át aga is rádöbbent arra. hogy így nem; (tapes sokra. Első elkeseredésében bounties katoná­nak ' jnem Szülei 'beleegyeztek, gomkáváiv hógv* a', kemény, le­gyein^1 zeit étet* iwajid embert fa­rag irelaK.N.-niy'amseié vaj kezd­te. el»o -szabadsagai Idején árado­zott h i^tónaéle»r«K* Egy év sem telt el. Óregúiitá.He gkart szerelni- A mCiksoflik 'ét' ötön végleg ott- hagvtj- a katormsYigot. szürkének. egvliángjinaK tgláltá. Itt sem úgv vei’, áiwgv i. ázt elhtépzielte. Sae- rencséjlárrnélf 'mondta magái,' ét­kezőt’ ident es mindenkit. B:•>raps»1 í-i' az osztái ytár*a»ra, hogy rressáébb jutattak mint ő. hara­gudó» az egesz vüaerei amiért neki ilyen .sors jutott. Hol itt. hol ott dolgozott, és szinte tetszelgett maga és mások előtt a sorsüldö­zött ember szerepében. Jóval később találta csak meg igazi énjét, amikor az önmarcan- gotó gondolatok elől menekülve visszatért az elektromossághoz. Esténként beült a kis szobába, kísérletezett, próbálkozott. Nem törte már a fejét nagy' dolgokon, nem a világmegváltó gép meg­alkotásán tűnődött, hanem azt csinálta, ami önerejéből tellett, Boldoggá tették már a kisebb si­kerek is és napokig tudott örülni ha valami egyszerű dolgot sike­rült megépítenie. Szakkönyveket vásárolt, persze csak egyszerűbbe­ket, amit meg tudott érteni. Ak­kor érezte először az iskola, a ta­nulás hiányát. Kísérletezgetései­vel eljutott egy darabig, aztán akárhogy is próbálkozott, nem. jutott tovább. Ahhoz már többre lett volna szükség, a számítások­ba, a komplikált rajzokba már belebonyolódott Most ipari tanuló, egy fővárosi rádiójavftó ktsz-nél. Dolgozik, este pedig technikumba jár. Jö­vőre felszabadul, két év múlva érettségi vizsgát tehet. . . Kónya József

Next

/
Thumbnails
Contents