Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-30 / 304. szám
2 TOI ,iv * Mur.vn vepf is < r. 1533 december Gondok a város házigazdájánáE Reggel kilenc óra van. Hétkor kezdődött a műszak az ünnepek utáni első napon, kilencig több, mint negyven panasz futott be a város különböző részeiből a Városgazdálkodási Vállalat ház- kezelőségére. Többségük csőrepedés, mint ahogy most még jó néhány hétig eltart a csőrepedés- szezon. Különösen február második felében és március elején, amikor a nagy olvadás jön. A negyvenből azonban legfeljebb tizenhárom helyre tudnak kimenni a vállalat karbantartói. Ki van állítva a többi huszonhét munkalap is, de ezeket csak holnap, vagy holnapután kapják meg a vízvezetékszerelők, kőművesek. asztalosok. A bejelentők pedig — az érdekelt lakók — bi- zonyára szidják „házigazdájukat”, hogy „ma megint nem jött a szerelő". — Persze, nem is jöhetett. A vállalatnak mindössze két víz- vezetékszcrelője van. Van egy bádogos is. aki többnyire vízvezeték szerelési munkát végez, de ilyenkor tíz is kevés lenne — mondja Poteczky Imre, a házke• zelőség vezetője. — A lakók ezt természetesen nem tudják, ök csak azt látják, hogy nem intézkedünk idejében. — Sok mindent nem ismernek a vállalat munkájáról — teszi hozzá Ivancsik Lajos, a vállalat igazgatója. — Pedig van néhány, talán mindenki számára érdekes adatunk. A LAKBÉRBEVÉTELNEK TÖBB MINT KÉTSZERESE Ezerhatszáz bérleménye — ugyanennyi bérlője — van a vállalatnak. Csaknem valamennyi lakás. Ebből az egész évi bevétel egymillió-háromszázezer forint. A lakások felújítására, karbantartására pedig több mint kétszer- ennyit, összesen hárommillió forintot fordítanak. Másfél millió jut a teljes felújításra, kétszázezer forintot tesz ki ezgk tervezési költsége. További háromszáz- ezer megy nagyobb — külső vállalattal, szövetkezettel végeztetett — javítási munkára, egymillió forint értékű karbantartási munkát végez a vállalat tizenhét főből álló karbantartó részlege. Nem ártana bizony ezt figyelembe venni azoknak a lakóknak, akik nem vigyáznak kellően lakásukra. Mint a továbbiakban megtudom, akad olyan lakó, aki tizenöt forint lakbért fizet havonta'és még azt is elvárja, hogy a vállalat takaríttassa el a járdáról a havat. Persze, jog szerint igaza van. Még ma sincs teljesen tisztázva, hogy az olyan állami tulaj don ban lévő házak előtt, ahol nincs felügyelő, a vállalat, vagy a városi tanács köteles-e gondoskodni a járda tisztántartásáról. De ha az illető lakó figyelembeveszi, hoev messze az értéke alatt kapja bérbe a lakást, a lakásnak puszta fenntartása — eltekintve az elhasználódástól — is többe kerül, mint a lakbér, kötelességének éhezheti a hó eltakarítását. Tudnak a házkezslőségen olyan lakóról — mégpedig a legutóbb átadott ötven lakásos bérházban — aki még a lakás bejárata előtti függőfol vaséról is restell te eltávolítani a havat. Egy házat nemrég kisajátítottak, későbbi felhasználd céljaira. Addig is a vállalat kapta meg kezelésre (az állami házak eladásával csökken a vállalat kezelésében lévő régi házak száma, de a szanálásra kisajátított, illetve megvásárol házak, lebontásukig a vállalathoz kerülnek),, lakókkal együtt. Az egyik lakó már az első havas napon jelentkezett, hogy el kéne takarítani a havat, csinálja meg a vállalat. Addig, amíg a ház régi tulajdonosa volt a házigazdája, természetesnek vette, hogv az a bérlőiének nem takarítja el a havat. De az most. bátran fordul az új „házigazdához”. A FELADATOK NŐNEK — a létszám csökken A vállalat kezelésében lévő i~ kások összetételénél lassú eltol í dás megy végije az új javára. Ma az ezerhatszázból több mint ötszáz az új. Természetesen a régi házakkal sok a baj, közülük nem egy a vályogfalu, vagy tömöttfalu. lóé nem kevesebb a hiba, a rongálódás az újaknál sem. Vetemedő ablakok, ajtók, hibás parketta. elduguló kémények, megrepedő vízvezetékek, csatornák, mind mind beavatkozást igényelnek. A hibák megszüntetéséhez pedig emberek kellenek. A vállalat karbantartói létszáma. viszont szinte évről évre csökken. 105ö-ben még huszonheten voltak. A következő évben 23-an, 1961—62-ben tizenkilencen, az idén ncdig tizenheten. (A karbantartók évi terve közben a tavalyi 8ä0 ezerről egymillióra emelkedett). Ebből csak az következhet, hogy a vállalat a lakásokat nem tudja megfelelően karbantartani. Ezért fordulhat elő, hogy a hibák bejelentése után napokat, sőt nagyobb munkánál heteket Is kell várni, míg kimennek karbantartók. Azonban a többhe'ss várakozás sem rekord. Jónéhány lakó lakása kéményének átépítésére már évek óta vár. Negvven kémény kijavítására, átépítésére volna sürgősen szükség. Ktsz-nek nem tudja kiadni a vállalat, mert a negyven kémény negyven házban van, egy-egy kéményért nedig nem vonul fel a ktsz. Saját karbantartóival pedig — lévén alacsony a karbantartói létszám — nem tudja elvégeztetni. NINCS MEGELŐZŐ karbantartAs A karbantartói létszámnak évről évre történő csökkentése odavezetett, hogy ma már egyáltalán nincs a vállalatnál megelőző karbantartás. A karbantartók akkor mennek ki valahova, ha a bérlő jelenti a bajt. Még ez esetben is sokszor későn. Pedig a lakók általában akkor jelentenek, ha már súlyos a tóba, sokba kerül a javítás. — Ha évente felülvizsgálhatnánk a házakat — mondja Horváth Sándor, a karbantartó’ részleg brigádvezetője — sok olyan hibát találnánk, aminek kijavításával kevés munkával, gyorsan elkészülnénk, ezzel megelőznénk a nagyobb bajokat. Mert például az egyik házban eldugul az esőkifolyó. Néhány hónap alatt a víz alámossa a házat, az elkezd sülylyedni, megrepednek a falak. Ekkor jelentik a hibát. Az egyik Széchenyi utcai házban ledőlt az attika-fal. Több-tízezer forintba került a helyreállítása. Pedig ha időben észrevesszük, hogy a titő- csatorna hibás, emiatt megy tönkre a fal, a csatorna kijavítása legfeljebb egy-kétszáz forintba került volna. És Itt megint visszakanyarodunk az eredeti okhoz, kevés a karbantartói létszám. Emiatt nincs megelőző karbantartás, a kőművesek, ácsok, vízvezetékszerelők még a bejelentett javí- ási igényeknek sem tudnak eleget tenni, hogy jutna akkor idő a hibák megelőzésére. Pedig ez — ha a létszámot megemelnék — talán kevesebbe is kerülne, mint amekkora kárt a jelenlegi állapot okoz. J. J. 7$(ié>ú>iddák> nyereménye — Engedjék meg, hogy ezennel átnyújtsam a Barabás-házaspár- nak a nyereményt — mondta az OTP képviselője. Zsúfolt volt a teveli mozi helyisége. Barabás Gergely nem szokott hozzá a nyilvános szerepléshez, kiváltképp az ilyenhez. Izgatottan, kipirult arccal lépett az asztalhoz feleségével együtt. Néhány aláírás és a következő pillanat tól kezdve csaknem 330 000 forint boldog tulajdonosa. Két négytalálatot értek el az egyik kollektív szelvényükkel, s nyereményük 400 000 forint körül volt, s a 20 százalék levonása után csaknem 330 000 forintot kaptak. Az a hír járta, hogy a teveli postakézbesítő, Barabás Gergely összeveszett a feleségével, amikor Elkészült az első zsebrádió a székesfehérvári VTRGY-ben. (Kabóczy Szilárd felvétele.) meglátta, hogy két azonos tipp van a szelvényen, mondván, hogy rosszul töltötte ki. Megkérdeztem tőle, hogy igaz-e. — Tévedés. Tudta az én feleségem. hogyan kell kitölteni! Lehet ennél jobban kitölteni egy szelvényt? Az asztalnál ülünk, egy szűkebb társaságban és beszélgetünk. Mit lehet ilyenkor kérdezni? Mit csinálnak a pénzzel? Mik a család tervei? Hogyan képzelik el holnapjukat? Kezdők vagyunk. Dolgozgattunk, de hát nem voltunk valami jó módban, mert hiszen mindent most kell megvennünk. Hiába, egy postáskézbesítő keresete nem nagy. Igaz, a feleségem is dolgozott félműszakosként, de hát most mégis nagyon jól jött ez a kis pénz. — Kis pénz? Ez nem is olyan kis összeg... — így látszatra nem, de hát sok helye van ám ennek. Mindenekelőtt úgy gondoltuk, hogy a család minden tagjának adunk belőle pár ezer forintot. Feleségemnek négy, nekem hét testvérem van, nekik is jól jön majd egy kis ajándék a nyereményből. Aztán? Aztán veszünk egy kis családi házat, mert jelenleg nincs. Azt berendezzük, meg hál... — Meg hát? — Szóval, tetszik tudni, nem tudtam többet végezni, mint hat osztályt. Amikor ide kerültem a postára, elvégeztem a megfelelő tanfolyamot, ami kellett a kézbesítéshez, meg elvégeztem az általános hetedik és nyolcadik osztályát is. Most szeretnék valami szakmát tanulni, meg arra is gondoltam, hogy elvégezném a középiskolát. Aztán hát átmenetileg lehet, hogy nem tudok majd úgy keresni, ahogy kellene, és jó lesz. ha marad egy kis pénz erre az időre is. Tevelen most ez a fő beszédtéma. Barabás Gergely pedig végzi a napi munkáját, mint bármikor máskor. — Kérem, a munkámból éllem én eddig is, ezután is abból akarok megélni, még ha segített is rajtunk ez a nyeremény. B. F. A Érdekes vagyon me beszélgetés, vita köztük a kapcsolat. Márpedig ő fültanúja voltam csak úgy élhet külön kenyéren, a Szekszárdi Járási Tanács egyik csak úgy függetlenítheti magát, vezetőjének szobájában. Egy sár- ha belép a szövetkezetbe. Hiszen közi asszony bejött panaszkodni abból az egy hold földből nem — és kérni. Elpanaszolta, hogy tudna megélni: drága fuvart kelnem tud együtt élni a lányával, lene fizetnie a szántásért, a ter- mert az nem szereti őt, gyakran mények hazaszállításáért, sőt még veszekszik vele, legszívesebben más munkáért is. A tsz-ben vitaién kitenné a házból is. Persze, szont a háztáji földnek ezeket a nem teheti ki, mert a ház az övé, munkáit elvégzi a közös erő, a az anyáé, és ő nem is akar elsza- gép, a fogat. Mint tsz-tag, még kadni a családjától, a lányától, kereshetne is a háztáji mellé ter- különösen pedig, az unokájától. A ményt, pénzt, s bizonyára a szo- rossz viszony okáról csak annyit ciális alapból is jutna neki vala- mondott az asszony, hogy a Iá- mi. nya nem szereti őt, ilyen termé- Hárman is érveltünk, de hiába, szetű. Nem tudnak megbékülni. Nem tudtuk meggyőzni az asz- Az utóbbi időben már nem is szonyt, egyre csak azt hajtogatta, élnek közös háztartásban, külön hogy neki kell áz egy hold föld. főz az édesanya, özvegyasszony, Tudja, hogy a szövetkezetben nem keresete nincs, csak a tsz-től várhat egy kis pénzt, a földjáradékot. Néhány hold földjét a szövetkezet használja, de ő nem lépett be, nem tag. Azt kérte a jácsalódna, nincs baja sem az elnökkel, sem mással, de az egy hold... Végül is abban állapodtak meg a járási tanács munkatársával, hogy ő felkeresi az asszony falujában a rási tanácstól, adjanak ki egy tsz-elnököt és megnézi, mit tenet hold földet az ő számára a tsz- az érdekében, bői, hogy meg tudjon élni. „Lépjen be a szövetkezetbe” — ajánlották neki. Anyagilag jobban jár és talán a lánya is megenyhül iránta, ha önállósítja magát, s Más Megismerkedtem lisas Lsei egy gépkocsivezetővel, sok mindenről beszélgettünk. Barátságos, és őszinte ebi- nem szorul rájuk. A tapasztalat ber- Egyszer csak ráterelte a szót . . , a családi körülményeire. Elbizonyitja, hogy ahol nem egyke- mondta< hogy apja ellenezte a hényéren élnek a fiatal házasok az zasságát, minden áron le akarta anyóssal, ott jobb, zavartalanabb beszélni arról, hogy feleségül vegye a lányt, akit szerelemből jegyzett el. Szép, új motorkerékpárt kapott volna az apjától, ha szakít menyasszonyával, de feleségül vette, és így nem kapott semmit, csak átkozódást, csúfságot. Elment az édesapja a lakodalomba. és botrányt okozott. Mindezt azért tette, mert véleménye szerint rangon alul kötött házasságot a fia. Ö módos paraszt volt, a fiú viszont „szegény” lányt vett el. Nem a múlt rendszerben jött létre ez a házasság, hanem 8—10 évvel ezelőtt. Igaz, akkor még a vagyon, a főid határozta meg sok falusi ember gondolkodásmódját, közvetlen érdekeit. Talán nem is emlegetné az esküvőjét ez a gépkocsivezető. ha apja megváltozott volna azóta. De nem változott, sőt még makacsabbul ragaszkodik elveihez. Felkereste a fiút és arra akarta rávenni, hogy váljon el feleségétől. Nem törődik vele, hogy fiának eszébe sem jut a válás, mert jól él a feleségével, két gyermekük van, és már televíziót is vettek. Nem törődik az óreg parasztember semmivel, nem módosult az életfelfogása, pedig tsz- tag lett, és a világ alaposan megváltozott körülötte. A vagyon megszállottja. Nem tud megszabadulni a magántulajdon imádatától. Vagy nem akar? Valószínűleg így áll a dolog: Nem tud, mert nem akar. Hiszen iia akarna, ha nem ragaszkodna görcsösen az elmúlt világ szokásaihoz, törvényeihez, biztos nem búcsúzott volna úgy a fiától, miután nem sikerült rávennie a válásra: Soha meg se látogassa őt, de még a koporsóját se kísérje ki a temetőbe! A fiú nem vétett neki azon kívül, hogy feleségül vette azt a lányt, akit szeretett. 4 rP0I világban sok gyűlöle- tét szított a vagyon, de még ölt is, ha úgy adódott. Móricz Zsigmond megírja, hogy két testvér elfűrészelte a birkaitató vályút, ami örökségként maradt rájuk; kettévágták, hogy mindegyiküknek jusson belőle. Az egyik juhász agyonverte a másikat a birkanyájért, A vagyon uralma már megszűnt nálunk falun is. Többnyire elmúltak a régi keservek, a ha- ragvásokat megszüntette, vagy megtompította az idő. De vannak emberek, akik Őrzik magukban a letűnt világot, makacsul, szinte betegesen dédelgetik. Egyik panaszkodik, a másik átkoz. A fiát átkozza, mert az úgy él, úgy érez és gondolkodik, ahogyan akar, ahogyan kell. Nem rabja a vagyonnak, a magántulajdonnak. Számára öröm a modern bútor, a televízió, a disznótor, a családi fészek. Az átok semmiképpen sem fog rajta és apja dühödt parancsát nem tartja be: elkíséri majd a szánnivaló ember koporsóját, és őszintén megsiratja. SZABÚ dÚZ&EF
