Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

f 4

ÍOENA MEGYEI NÉPÚJSÁG

(Y?<\\Vj7 1963. december 24.

SPORTROVATPNK karácsonyi ajándéka

A4

— Nem panaszkodhatnak a sportolók a karácsonyfa szebbnél szebb ajándékkal van tele és ami fontos, mind olyan, melynek hasznát vehetik.

— Talán jó lenne, ha elmagyarázná részletesen, melyik ajándékot kinek szánta.

— Ennek nincs akadálya. Kezdjük talán a fenyőfa alján jobbról. A két győzelmi dobogó és rajta egy lovas látható. Ezt a dálmandi lovasok kapják, hogy jövőre, az idei évhez hasonló szép sikereket érjenek el.

— A lovas feje felett egy köteg százforintos terheli az ágat, azt ki kapja?

— Az a györei sportköré, hogy a jövőben még akkor se kelljen visszalépni a csapatnak, ha nem a legszerencsésebb a sorsolásuk

— Ezen az ágon látható tokiói jegyet én is kitalálom kinek szánta: Bordának.

— Félig. Azt szeretném, ha Borda és Kálmán is kijutna Tokióba. Különben nem volt nehéz kitalálni ezt, de próbálja megmondani a községet, ameiy a békeangyalt kapja az olajággal.

— Fogalmam sincs róla.

— Pedig könnyű kitalálni: Dombóvár! Hogy végre tényleges béke legyen a Vasút és a

Spartacus sportkör ,, jköz«0tíio !

— És az idegcsillapítóik kié?

— Az eredeti elgondolás sze- -rint az ideges -intézőknek és

edzőknek szántam, de mivel két csomag is van, jut belőle a felsőnánaiaknak is, ahol mindig idegesek a nézők, ha csapatuk vesztésre áll. Persze nem árt, olyan ideges természetű játékosoknak sem az ideg- csillapító, akik úgy érzik, hogy csak a bíróverés vezeti le az idegességet.

Az NB II. kártyán sok pontot látok. Ezek bajnoki pontokat jelentsenek?

— Igen. Sok bajnoki pontot kívánunk a Szekszárdi Dózsa és a Bonyhádi Spartacus ökölvívóinak, a Petőfi női és férfi kosárlabda-csapatának és nem utolsósorban a Dombóvári Vasút női asztaliteniszezőinek.

— Az ökölvívó-kesztyűk persze valamelyik ökölvívó-csapaté.

— Nem, az ökölvívóknak van , kesztyűjük. A heves természetű szurkolóknak adjuk, hogy egymást jól megbokszolva vezessék le indulataikat. Ha ezt megteszik, talán majd nyugod- tabban nézik a sporteseményeket.

— Ha jól látom, játékvezetők gubbasztanak a fán.

— Jól látja. Ezt a játékvezető-küldő bizottság kapja. Reméljük a jövőben Magyar Tóni- nak és Majoros Ferinek is köny- nvebb dolga lesz, ha néhány jól képzett játékvezetővel szaporodik a JT tábora. Persze nemcsak a labdarúgóknál van játékvezető-hiány, hanem a kézilabdásoknál is. Ezért legjobb lesz ha az ajándékot elfelezik.

— A pingpong-ütő a labdával kié?

— Eredetileg úgy volt, hogy az NB Il-ért osztályozót játszó Dunaföldvári Vörös Lobogó csapata kapja, időközben azon• ban kiderült, hogy mégsem Dunaföldvár, hanem Tolna került az osztályodra.

— Tehát akkor Tolnáé.

— Tolnának viszont nem érdemes adni, hiszen mindössze négy versenyzőjük van, abból is az egyik abbahagyja a játékot; így nincs sok értelme nekik adni

— Akkor legyen Dunaföldváré.

— őnekik meg szintén nem kell, hiszen az ő versenyzőik amikor jönnek Budapestről és Dunaújvárosból Dunaföldvárra. majd hoznak magukkal. Inkább adjuk az ütőt a döbrüközi asztaliteniszezőknek. Őket úgysem támogatja a sportkör. A pingpong-ütő felett lévő bélyegző is Döbröközé.

— Minek Döbrököznek a bélyegző, talán elvesztették?

— Azért, hogyha néhány év múlva esetleg mégis lenne Döbröközön sportköri vezetőség, legyen bélyegzőjük, mely- lyel a fellebezéseket el tudják . látni, amiket a Labdarúgó Szövetséghez küldenek.

— És a játékvezetők feletti kisméretű stadion melyik egyesületé?

— Ezt Dunaföldvár kapja. Azt szeretnénk, ha a tavasszal már ilyen szép atlétikai pálya övezné a futópályát. Kun Jancsi majd gondoskodik az atlé— Azoknak a csatáraknak, akik úgy gondolják, hogyha megkapják a labdát, nem szabad leadni játékostársaiknak, így legalább az önző játékosoknak lesz egy külön labdájuk és nem akadályozzák a kollektív csapatmunkát.

— Az a kerékpáros balról fent, csak a Gerenday lehet.

— Magának sásszeme van. Gerenday néz a távolba, keresi a versenyzőit, akik valahol eltévedtek a kukoricaföldön. De mindez egy jó edzőt nem törhet le, új versenyzőkkel, új feladatokra kell készülni. Gerenday mint már annyiszor, a tavasszal is elkezdi majd a munkát és versenyzői ismét szép eredményeket hozhatnak a

nyernék a megyebaj nokságot, nem szekálnák mindig azzal őket, hogy az ökölvívók egy év alatt az NB II-be jutottak, ők meg még mindig a megyebajnokságban kínlódnak.

— Látom a sakkszövetségről sem feledkezett meg.

— Nem bizony. Egy ilyen szerencsekerék soha nem árt a a háznál, akarom mondani a sakkszövetségnél. Ha ebből sorsoltak volna, biztos nem panaszkodna néhány sportkör.

— Az iránytűt tudom kinek adja: Alsónánának, hogy ne tévedjen el.

— Bravó! Maga már egész szépen belejön a tippelésbe. Azért kapja Alsónána az iránytűt ha a tavasszal ismét Kis• i • •

* '.V

.'i'P.V.V.V.W.

■ Vi'.V.W-WV.

m

i'.V.

V,' \v.v \v.\\v.v.v>v v.wv.v.w.v

Illataiititti

» • ,4

*

ták utánpótlásáról, új megyei csúcsok felállításától.

— A kosárlabdapalánk nem lehet másé, mint á Szekszárdi Petőfié.

— Eltalálta. Ha rajtunk múlna, mi egy fűthető tornatermet adnánk a Petőfi-kosarasoknak, legyen hol megkezdeni az edzéseket felkészülni az NB Il-re. De mivel a tornatermek felett nem mi rendelkezünk, így csak egy palánkot tudunk adni nekik, azt is csak rajzban.

— Jól fest az a futball-labda a karácsonyfán, csak azt nem tudom, azt kinek szánta?

Szekszárdi Spartacus színeinek.

— És az NB III. melyik csapatnak szól?

'— Ha egy kicsit gondolkodott volna, könnyen kitalálhatná. De hogy megkíméljem a megerőltető munkától, inkább megmondom: A bonyhádi labdarúgó-csapatnak. Egy kicsit sajnálom őket.

— Miért? Mert nem sikerül az NB III-ba jutni?

— Egyrészről azért, mert szerintem a megyebajnokságban a legjobb csatársoruk van és mégsem sikerül az NB III-ba kerülni, A másik ok: Ha megtormásra kell menni, ne Tamásiban vegyék észre, hogy roszfelé járnak,

— A fenyőfaágat erősen lehúzza az a csodálatosan saép góllövő cipő. Ez vajon melyik csatáré lesz?

— A Szekszárdi Petőfi csatárainak küldjük, hogy a jövő évi szezonban jobban menjen a

góllövés.

— És a telefon mit keres a

fán?

— Minden tudósítónk kap egy ilyen telefont, hogy a jövőben a mérkőzések után ne kelljen hosszú időt tölteni várakozással, mire a posta szerkesztőségünket kapcsolja. Bár úgy gondolom, hogy ennél még célszerűbb lenne, ha a sportrovat kapna egy külön telefont.

— A futócipők csak az atlétáké lehetnek.

— Igen. Ezek azok a csodálatos cipők, mellyel -a Szekszárdi Dózsa atlétái az idén annyi sok szép sikert értek el és szereztek elismerést megyénk atlétikájának. Akinek ilyen csodálatos cipőkre és jó versenyzőkre lenne szüksége, az keresse meg Mozolai János edzőt, ő majd elárulja a siker titkát.

— Hát az illemkódex kit illet?

— Néhány labdarúgót kell ezzel megajándékozni, hogy megtanulják, mi illik, és mi nem. Ebből megtudhatnák, hogy mérkőzés közben illetlenség a közönség felé fordulva a nadrágot porolni, a játékvezetőnek a nagymamáját — aki Sangháj- ban táncosnő volt — emlegetni* az ellenfelet ellenségnek nézni...

— Hagyja abba, mert ha mind fel akarja sorolni, amit nem illik tenni, akkor még a szilveszter este is itt ér bennünket.

— Melyik csapaté a kézilabda-kapu a labdával?

.... „rr Leginkább Faddot illeti* ahol az’ utóbbi időben nagyon elhanyagolták a kézilabdát. Hiába, Faddon is csak a labdarúgást kedvelik.

— A vezetők. A lányok a kézilabdát szeretik. E szép ajándék talán a vezetőséget is „felvillanyozza”, hogy ismét megalakítsa a kézilabda-szakosztályt.

— Szemüvegét a bírónak!

—- Úgy bizony! Némelykor nem árt a bíróknak se szemüveg. De ezt a szép ajándékot használhatja egyik, másik néző is, és akkor így hangzik: Szemüveget a nézőnek!

— Ne bántsa szegény nézőket, elég baj nekik, hogy nincs futballmeccs, kénytelenek a vendégségbe érkezet annyóssal három napot együtt tölteni.

— Ha jól látom, békaember kapaszkodik az ágba. Sőt, mi több, egy labda van a kezében. Csak nem vezetik be a vízilabdázóknál a békaember-felszere- lést?

— Erről szó sincs! A békaember az elkövetkező bajnokságban a medinai labdarúgó-csapat rendelkezésére áll, és ha az ellenfél játékosai erős rúgásától a labda a Sióba jut, nem kell a novemberi hidegben kihozatni velük a labdát. Ezt elvégzi a békaember.

— NB II—t látok a fa alsó ágán. Ez vajon melyik csapaté?

— Azt szeretnénk, ha a Dózsa labdarúgóinak sikerülne az NB II-be jutás az 1964-es évben, de ha nekik nem sikerül, örülnénk ha Dombóvár, vagy Nagvmá- nyok jutna fel.

— Na és a Petőfi és a Máza- Szászvár?

— Megelégszünk, ha Máza- Szászvár az első hat között végez, ugyanakkor sikernek tud- juk majd, ha a Petőfi megkapaszkodik a tizedik helyen.

— És az az elárvult 11 labdarúgó mit keres a fa alatt?

— Az egy komplett labdarúgó-csapat. Van köztük fiatal'* délceg, és idős, kopasz fejű játékos is. Ezt a csapatot a gyönki szurkolóknak adjuk, hogy, végre legyen már Gyönkön is foci.

— Gyorsan nyújtsa a kezét, hadd búcsúzzam.

— Hova siet?

— Megyek, és megmérgezem magam egy tepsi bejglivel,-A,

*