Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
1903. december 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG t 1 PINTÉR ISTVÁN» SZABÖ LÁSZLÓ • kvl 47. Mintha Kurt Müllert, a német vadászt vélné felismerni, akinek a cipője oly nagyon hasonlított a jelzőpor által kimutatott cipó alakjára. Csak nem? Hiszen akkor felborult minden eddigi fel- tételezése! Ez a nyomozás csődje! Most nem mozdulhat, meg kell várnia, hogy jobban kibújjon. Ha lőni akar, úgyis ki kell bújnia. Pálos most már tökéletesen iehiggadt. Oly nyugodtan tartotta maga elé a pisztolyát, mintha egy vásári céllövöldében gyakorolt volna. Nem lőtt, bár így is eltalálná a B.26-ost. De nem akarta halálra sebezni. A B.26-OS- nak még sok mondanivalója van . . . Néhány perc telhetett el, amikor a szikla mögött rejtőzködő férfi hirtelen lehuppant a földre. Magasról ugorhatott. A sziklák ismét eltakarták a testét. Szaladni kezdett a fák között. Az őrnagy felpattant, s utána vetette magát. Fától fáig szökellt; nem látta, csak az avar ropogásából tudott következtetni, hogy merre tart. Kegyetlen hajsza kezdődött. Bent voltaic már a hegyek között, s mindketten elszánták magukat. Pálos semmi félelmet nem érzett. csak a régóta tartó futás merítette ki. Izzadt, s a verejték- cseppek a szemébe folytak.. Amikor már úgy 1 illegett, mint egy kovácsfújtató, egy rántással ieténte magáról a matrózblúzt. De bármennyire is elfáradt, a távolságot még mindig tartotta. A B 26-os negyven-ötven méternyire futhatott előtte, de olyan iramban, hogy. az őrnagy legnagyobb igyekezete ellenére sem tudott közelebb jutni hozzá ... Pálos éppen az egyik fához tapadt, hogy átszökelljem a másikhoz. amikor hirtelen süket csend lett. Megállt volna? így akarja bevárni? ... A poláris-lámpával sem találta meg. Viszont húsz méternyire tőle. egy keskeny barla'ngnyilást pillantott meg. Az őrnagy kis ideig várt, jól szemügyre vette a barlang környékét, aztán ismét kúszni kezdett, de most már a barlang felé. E pillanatban egy gyenge kattanást hallott, majd szinte ezzel egybeolvadva egy sokkal erősebbet. A B.. 26-os hangtompítós pisztollyal rálőtt A golyó egy fába fúródott. Ügy látszik, nem a vegyi pisztolyt használja... Már egészen közel jutott a nyíláshoz. A poláris fényű lámpát a barlang szájára irányította. De embert nem tudott felfedezni. Maga elé tartotta piszmuUíaíuti tolyát, a barlang nyílásába célzott, lőtt. Hatalmas dörrenés rázta meg a hegyek csendjét. A B. 26-os lövéssel válaszolt. Hol lehet? Kanyarog a barlang? Pálos most már nem teketóriázott Lőtt. hiszen az életéről volt szó. a lőporfüst megcsavarta az orrát. .. Bár csak meghallanák Liszkaiék a lövöldözést, gondolta. Sajnos, már legalább négy-öt kilométernyire eltávolodtak az üdülőtől. Nem tehet mást, meg kell várnia a többieket, és úgy kifüstölni a barlangból a fickót. .. Nem Is pazarolja tovább a töltényeit... Meglapult egy bükkfa tövében. Várt. Eltelt egy perc, kettő, három, de a B.26-OS nem válaszolt. Fojtó lett ismét a csend, még neszét sem hallotta, hogy bárki is közeledett volna feléje. Már egészen biztosan keresik, de nem hallották meg a lövéseket .. És ha a barlangnak még egy kijárata van? Könnyen megléphet előle a gyilkos! Hirtelen felugrott, és ot termett a barlang szájánál. Oldali állt, hogy a B.26-os ne tudja eltalálni. Odatapasztotta fülét a sziklához, de semmi zajt nem hallott. Ismét elővette a poláris-lámpát . .. Nicsak, mit csinál ez odabent? Mintha égne valami. Egy keskeny lángcsíkot látott. . Magára gyújtja a barlangot? Fz. lehetetlen.. Gv ú j tózsinór' — villant át agyán. A barlangnak tehát másik kijárata is van! Mint a sikló, amikor ember közelít, úgy osont be hasmánt a kis barlangnyíláson. Odabent, három-négy méternyire, valóban gyújtózsinór égett. Most már felismerte a szagáról is .. . Térdéről lejött a óőr, olyan gyorsan kúszott a keskeny torkú barlangban a gyújtózsinórhoz. Eszébe sem jutott, hogy akár a következő pillanatban is felrobbanhat a szerkezet, amellyel a B.26-os valamit meg akar semmisíteni. Nyilvánvaló, hogy ez a szándéka... De el kell oltania amilyen gyorsan csak lehet. Pisztolya agyával lefojtotta az égő zsinórt, amelyből már csak tíz-tizenkét centiméternyi állt ki a földből . . A B.26-osnak tehát újabb titkai vannak ezzel a barlanggal .. . Beljebb kell mennie, a másik kijárathoz... Előrenézett a poláris-lámpával. A barlang elfordult.. . Pálos óvatosan a falhoz lapult, és úgy mászott előre... Hamarosan észrevette a másik nyílást. Sütött a hold, s bár az erdő lombjai megszűrték a fényt,J innen belülről, ebből a szuroksötét barlangból egészen jól kirajzolódott a nyílás kontúrja. Pálos szaladni kezdett a világosság felé. De valamiben meg-j botlott. Kitapogatta a furcsa tár-) gyat, s érezte, hogy egy vasrúd! áll ki a sziklából. A poláris fény mellett gyorsan megnézte. A vasrúd egy nyitott betonajtóból állt ki. Tehát még egy üreg van a barlangban . . . Akkor viszont itt kell lennie a B.26-osnak... A nedves kövezeten csendben arrább lépett, hogy tüzelőállást foglaljon el, s így sakkban tartsa a betonajtót. Ekkor a távolból szinte elhaló suttogással a nevét hallotta. Felismerte Liszkaj főhadnagy hangját. Odaszökelt. a barlangnyíláshoz. E pillanatban egy irtózatos ütést érzett a jobb karján. Elejtette pisztolyát, és másik ke • zével a sebesült karjához kapott. Tenyere azonnal nedves lett. Felnézett, s két méternyire tőle a barlang nyílására ráboruló sziklák alatt, ott állt a nyugatnémet vadász, Kurt Müller. Fekete frakk volt rajta, kezén szarvasbőrkesztyű. Fegyverét parancsokban az őrnagyra szegezte. Pálos le akart hajolni a plszto lyáért. de a férfi halkan, tökéle tes magyarsággal ráparancsolt: — Ha kedves az élete, otthagyja! Jöjjön közelebb! Ha ki merj nyitni a száját, azonnal lelövöm! Pálos tudta, hogy a B.26-os pajzsnak akarja felhasználni a főhadnagy ellen, így akar elmenekülni az p élete árán. Ügy1 tett. mintha íhegindulna feléje.- de aztán párduemozd^altal, elő nevetette magát, s jobb vállávai nekiesett a férfi sípcsontiának A B.26-os átbukott rajta. Az őrnagy félkarja bénán lógott a sebesüléstől, s tudta, hogv ha pillanatok alatt nem történik valami rendkívüli, akkor ő elveszett. Ezért bal kezével, minden erejét beleadva hátrakapott. és ujjait belevájta az idegen torkába. Aztán nagy lendülettel egész testét rádobta úgy. hogy a hasaló férfi nem tudta kihúzni maga alól a kezét, amelyben a pisztolyát szorongatta. Pálos a lábával próbálta kitapogatni pisz tolyát. A B.26-os azonban magához tért pillanatnyi bódulteágá ból, s bal kezével erősen megrántotta ellenfele sebesült kar ját. Az őrnagy felüvöltött fájdalmában. S csak most jutott eszébe Liszkai . . — Lászkai!... — ordította teli torokból. A B.26-os erre a kiáltásra úgy feldobta magát, mintha tűz égette volna meg. — Csend! Még egy szó, és lövök. Álljon elém! — parancsolta Pálosnak. Az őrnagy nem tehetett mást, bízott a jó szerencsében, és a külföldi elé állt. E pillanatban felbőgtek a hegyek. Visszhangzott minden. Pálosnak eszébe jutott a helikopter. Megremegett az őrömtől. Keresik. — Erős poláris lámpáikkal könnyen fe] is tud ják fedezni őket.. . (Folytatjuk.) Karácsonyi levelezőlap "Halványzöld I ,u,j Ellenőrizte: oltápori lap_ | vashatatlan kézjegy. Az idő elkoptatta az írást és a színes ceruzával készült alkalmi rajzot, a karácsonyfát. A századírnok készített ilyeneket a katonák megrendelésére, néhány cigaretta ellenében. Valamelyik fiók mélyéről került elő, a nagymama őrizte meg. ..Kedves feleségem! Egészséges vagyok, amit ti néktek is tiszta szívből kívánok. Hogy vagytok otthon, a gyerekek jól viselik-e magukat. Drága gyermekeim, fogadjatok szót anyátoknak. Többet most nem írok, kívánok mind- annyiótoknak boldog karácsonyi ünnepeket. Sokat gondol rátok a távolból szerető apátok." Az ember elgondolkozva nézi a tálxtti lapot. A múltat idézi. A múltat, 1942. karácsonyát, a Ká- roly-tanyai bunkerban. — Nincs hátra csak előre, — egy lépést sem hátrálunk! — — Harcolunk a végső győzelemig! — adta tovább minden meggyőződés nélkül a karpaszomá- nyos zászlós, ahogy feletteseitől hallotta. Meggyőződés nélkül mondta. Sem maga, sem a katonák nem hittek a győzelemben. a Don folyásaA lövészárok, val párhuzamomul _________-san, a partvon alat követte. A kígyózó árok két—háromszáz méterenként bunkerrá szélesedett. Az > agyonfagyott, éhes katona számára az volt a Legnagyobb öröm, ha legalább félórára behúzódhatott a sötét odúba melegedni. Novemberben felére csökkentették a kenyéradagot, Már az éjszakai őrségei adó katonáktól is megvonták a teának nevezett, langyos löttyöt, cukorhiány miatt. A háború szörnyű poklában éhező, fázó, halálfélelemben rét tegő katonák így beszéltek egymás között: — Miért kell itt elpusztulni? Mit védek én 2000 kilométerre az otthonomtól, a családomtól? — Családom nyomorog, nincs semmink. Mit védek, kiét védem? — Mikor mehetünk haza? Mikor érkezik meg a váltás? Miért, mikor kiért? — A kérdések napjában számtalanszor elhangzottak. A földik, ha összetalálkoztak, ünnepnek számított. — Pajtás, látom, még egészben vagy. Mi hírt hallottál? Mikor mehetünk haza. kaptál-e levelet otthonról? — Egy hónap óta semmit. Ügy látszik nemcsak az élelme: szállító vonatok akadtak el. Már a levélszállítás is szünetel. Hogy az isten rogvasztaná le az egei! — szitkozódtak elkeseredettem. mint máskor. A csendet távoli lövések zaja törte meg. A bunkerban melegedők halkan beszélgettek ; — Mi lehet otthon? Tudott-e a feleségem karácsonyfát venni a gyerekeknek, volt-e rá való ja? — Három lányom van. A legkisebbiknek negyedikén volt a születésnapja. Azért is kereszteltük Boriskóra, mert azon a napon született. Talán meg sem ismerne, ha most valami csoda folytán hirtelen közéjük toppannék. Régen voltunk már otthon és ki tudja meddig tart még ez az átkozott pokol. Csendesen beszélgettek. A bunker sarkából, ahol az öreg tizeden kuporgott, gyufa fénye villant. — Nézzétek, az öregnek még van cigarettája! Nem ússza meg szárazon, ha nem ad egy slukkot. Kézről kézre járt a cigaretta. Akinek egy szippantás sem jutott, az áporodott levegővel vegyült füstöt szív ta magába, mély lélegzettel. Ha megérem, hogy hazakerülök, az asszonnyal gulyást főzetek csipetkével, meg rétest süttetek, jó sok túróval, meg mákkal — kezdi'újra a beszédet az egyik katona. Tompa . zuhanás rázkódtatta meg a bunkert. A figyelő szolgálatot teljesítő katona bújt be a melegedőbe, lejárt az egyórás szolgálat ideje.'A hidegtől fogvacogva makogta: — A harmadik bunker teteje beszakadt. Kampec azoknak, akik benne voltak. A katonák néhány percig hallgatva álltak, s valamennyien levették sapkájukat. — Ismerős volt-e közöttük? — törte meg a csendet az öreg, akit nem is annyira a kora, mint inkább hosszúra növesztett bajusza öregített. — Nem hiszem Azt mondták, alföldiek. Ök is összejöttek, hogy együtt karácsonyozzanak., — Karácsony reggelén a zászlóalj-parancsnokság körletében temettek. Egyre több lett a sír. „obsitos'’ gondolataiban filmszerűen peA háborút viselt Karácsony a . scsufs^‘ p.(. szovjet front_____g!*'e_____ szakasszal sz embeni Károlv-tanya környékén csendesebb volt a helyzet, regiek le az 1942-es karácsony szomorú emlékei. Űjból átélte a történteket, felszakadtak a behegedt sebek. Annyira elmerült gondolataiban, hogy szinte megijedt. amikor a lánya szólította: — Édesapám! Jöjjön közelebb, nézze csak Jancsikát! Még álmában is a maga ajándékát, a mackót szorongatja. Ez számára a legkedvesebb karácsonyi ajándék. — A nagyapa hosszan nézi a legkisebbik unokáját. — Van még valami, amit neki szántam. Ez a tábori lap. amit 1942. karácsonyára írtam haza. Majd akkor add oda neki. mikor felnő és megérti, milyen világ volt 1942. karácsonyán. Pozsonyi Ignácné
