Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-21 / 298. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. december 21. A bírálat méltóságáról T irie, így elefánt! lesz a bolhából November 22-én a Tolna megyei Népújság utolsó oldalán megjelent egy rö- 'vid, harminc soros glossza „Fog­lalt asztal" — ez volt a címe. Röviden arról szólt, hogy a dom­bóvári földművesszövetkezet ét­kezdéjében a kályha melletti asz­taltól a felszolgáló pincér' azzal tanácsolta el az ott helyetfoglaló vendégeket, hogy az asztal a ta­nács dolgozói részére foglalt. Ez vagy a pincér túlbuzgóságából származott, vagy pedig abból, hogy néhány tanácsi dolgozó igényli ezt a méltatlan rnegkü- u nböztetést. Utólag persze nehéz megállapítani, sőt megnyugtatóan aligha lehet tisztázni hogy melyik feltevés az igaz. A szóra is alig érdemes esemény legfeljebb ta­nulsággal szolgálhatott, illő sze­rénységre figyelmeztetett. Ezek után jóleső meglepetés volt, hogy a dombóvári illetékes földművesszövetkezeti szerv vá­laszolt .a „Foglalt asztal”-ra, kö­zölték a tényállást, amely szerint nem másról, mint emberileg ért­hető, enyhe túlbuzgóságról van szó, a pincér szeret kedvezni a törzsvendégeknek. Ebben nincs semmi kivetnivaló. Válaszlevél érkezett viszont december 4-i dátummal a községi tanácstól és december 10-i dátummal a járási tanácstól. Bérdi József, a járási tanács vb.-titkára levelében higgadtan, tárgyilagos hangon tudatta, hogy az ügyet kivizsgál­ták és megállapították, a tanács dolgozói nem igényelnek foglalt asztalt. Kérte, hogy a lap, ha lehetséges, ezt a körülményt kö­zölje. Ennyit a járási tanácstit­kár leveléről. Viszont éppen a bírálat mél­tóságának féltése miatt valami­vel többet kell foglalkozni a köz­ségi tanácséval, főként ■ - azért! mert az onnét érkezett reagálás hangja elég általános, elég gya­kori, a sértő belemagyárazások­kal együtt. A Népújság a kom­munista magatartás magaslatá­ról tette szóvá a foglalt asztal ügyét, akik viszont a válaszleve­let fogalmazták, azok a beteges tekintély féltés kétes értékű ma­gaslatáról reagáltak a bírálatra. S itt a nagy különbség. Ezért kell szóvá tenni ezt az egyébként bolha-ügyet. A válaszlevél mél­tatlankodva kikéri magának az „Urhatnámság” jelző használa­tát, önkényesen kiragadva e jel­zőt az írás egészéből. Egyebek között ezt olvashatjuk a válasz­levélből: „Dombóváron sem ta­nácsi, sem más szervek dolgo­zóira nem vonatkoztatható, kü­lönösen az „urhatnámság” kife­ki vonatkoztatta a tanácsi és a más szervek dolgozóira, miként történhetett, hogy azt olvasták ki az enyhén ironikus hangú írásból, ami nincs benne. Mi van akkor, ha valamelyik választó- polgár egyik-másik tanácsi dol­gozó magatartását esetleg megbí­rálja? Azt válaszolják neki, hogy hallgasson, mert' amit állít, az a tanácsi és más szervek dolgo­zóira általában nem vonatkozik? Ilyen szempontból gondolkodni. is el lehet TI eszámol a válaszlevél arról is, hegy nemcsak a tanácsi dolgozók körében, más szervek­nél is vannak olyan kollektívák, amelyek — idézzük — „együtt kívánják elfogyasztani ebédjüket. Ebben véleményünk szerint semmilyen korábbi csökevény, csiklandósság, vagy pláne urhat­námság nincs. A cikkíró ilyen­irányú feltevése jócskán egyol­dalú megállapítás, amely az egyébként munkájuknak eleget tévő tanácsi dolgozók és nem­csak az ott étkezők, hanem az egész apparátus felé lejáratásul szolgál. Véleményünk szerint he­lyes volna, ha a cikkíró meggyő­ződött volna a kialakult helyzet­ről és utána vetette volna papír­ra megállapításait. Meggyőződé­sünk, hogy a közvélemény ilyen­irányú tájékoztatása nem segíti és nem viszi előre a tanács mun­káját. Helyes a bírálat, hisz a mi társadalmunkban komoly hajtóerő a múlt csökevényeinek lefaragása, de a bírálatot körül­tekintően, a reális helyzetnek megfelelően és konkrétan szokás megejteni, hogy az emberek ta­nuljanak belőle, kijavítsák hely­telen szemléletüket, hibáikat”. Így fejeződik be a válaszlevél. Megmosolyogni való biztonsággal állítja, hogy a foglalt, asztal le­járatja az egész apparátust. Még jó, hogy nem járatta le a járást és a megyét. De félre a tréfával, mert ez komoly dolog. Tévhitben élés azt hinni, azt gondolni, hogy csak azért tabu, tehát szent és sérthetetlen valaki, me^t tanács­nál, vagy más szervnély dolgozik. Az pedig egyenesen á rossz ízű és már rég lomtárban lévő meg­félemlítést juttatja az ember eszébe, amikor valaki aira ragad­tatja magát, hogy egy személyt, vagy egyes személyeket azonosít­son hivatalokkal, intézményekkel, tömegszervezetekkel, és a bírála­tot ennek alapján úgy állítsa be, mint lejáratást. Ez a lemez rend­szerint ott és akkor jön elő, ami­kor nincs elegendő és megcáfol­hatatlan ellenérv. Ilyenkor szokás a lejáratást epilegetnj, de vigyá­zat. mert ettől már csak egy rö jezés”. Nem vonatkoztatható? De I vidke lépés a bírálót, akár a rend­szer megátalkodott ellenségének kikiáltani. Nem kioktatás akar ez lenni. Ez a probléma húsbavágó politi­kai kérdés. A szóbanforgó cikk­ben például egyetlen szó sem volt arról, hogy az összeszokott kollek­tívák együtt étkezése baj. Nem baj. Másrészt a cikk írója szemé­lyesen győződött meg a kialakult helyzetről, nevezetesen arról, hogy a pincér, bár udvariasan, de na­gyon határozottan egy másik asztalhoz parancsolta a kályha mellett már helyet foglaló ven­dégeket. Miről kellett volna még meggyőződnie a cikkírónak? Ar­ról talán, hogy ki kinek a rokona, kinek milyen a beosztása, ki mi­kor kapott jó munkájáért pénz­jutalmat? Mindezt valóban meg­lehetett volna nézni, de ezeknek semmi közük ahhoz a tényhez, hogy az asztal foglalt volt. Az is igaz viszont, hogy ettől a ténytől, a dombóvári tanács dolgozói még egyáltalán nincsenek lejáratva. Miért is lennének? Megfejthetet­len állítás, miért hátráltatja te­hát a tanács munkáját egy ilyen­irányú tájékoztatás? Máskülön­ben nem azért volt foglalt az asztal, mert megjelent a glossza, ellenkezőleg. A glossza azért je­lent meg, mert az asztal foglalt volt, s ha nem jelenik meg róla egy rövid kis eszmefuttatás, ak­kor — ha túlbuzgóságból is — esetleg továbbra is foglalt marad az asztal, ez viszont már valóban ártana a tanács tekintélyének. S az is bizonyos, ha minderről a községi tanács vb-elnöke szerzett volna tudomást, ő sem hagyta volna szó nélkül. A válaszlevél befejező so­rai a bírálat mikéntjét közli: Olyan legyen, hogy az em­berek tanuljanak belőle. Kijavít­sák helytelen szemléletüket, hi­bái Icát. Éppen ennek a jogos kívánság­nak próbáltunk eleget tenni a szóbanforgó glossza közlésével. A válaszlevél hangja viszont arrói tanúskodik, hogy ami a bírálatot illeti, arra nézve saját kívánsá­gát sem veszi komolyan. Nagyon idekívánkozik a VIII. kongresz- szus határozatainak azon része, amely a hírközlő szervek, a sajtó munkájával foglalkozik. „Az egész lakosság politikai, kultu­rális nevelésében, a nép művelt­ségének, ízlésének fejlesztésében nagy szerepe van a sajtónak, a Kétszázmillió forint értékű társadalmi segítség az oktatási intézményeknek Eredményes esztendőt zárnak az oktatásügy társadalmi aktivistái, köztük elsősorban a szülői mun­kaközösségek és a patronáló üze­mek munkáskollektívái: előzetes számítások szerint ugyanis orszá­gosad mintegy 200 millió forint értékű segítséget nyújtottak az óvodák, az általános- és középis­kolák, a napközi otthonok és szertárak gyarapításához, az ok­tatási beruházások végrehajtásá­hoz. Baranyában a mohácsi belváro­si leányiskola részére korszerű politechnikai műhely készült tár­sadalmi összefogással. Bolyon, Himesházán, Nagyárpádon és Pa- lotabozsokon az óvoda szépítésé­hez, otthonosabbá tételéhez nyúj­tottak értékes segítséget a szülők. Nógrád megyében az óvodai há­lózat bővítését támogatta igen jelentősen a lakosság. Az össze fogás eredményeként a megyében négyszázzal több az óvodai hely. A Komárom megyei Ács község­ben három tanterem készült „ter­ven felül” sőt a járásban két ne­velői lakást is építettek közös összefogással. Dorogon társadalmi munkában készült el két iskolai tornaterem, négy tanterem és há­rom politechnikai műhely tervdo­kumentációja — így 250 000 forint költségtől mentesítették a várost. Budapest különböző kerületei­ben a szülők, a patronáló üzemek több mint 20 millió forint értékű munkával segítették ebben az év­ben az oktató-nevelőmunka kö­rülményeinek javítását. Hasonló mértékű több más megye oktatá­si intézménye is. (MTI). Decemberi munka a tsz-irodában A nagy mezőgazdasági munkák befejeződtek. A határban már ke­veset lehet tenni, kicsit lélegzet­hez jutnak a nagy' hajrában meg­fáradt emberek. Az állattenyész­tőknek viszont nemhogy köny- nyebbséget, hanem többletmun­kát jelent' a tél, a hótakaró. A termelőszövetkezetek irodáiban csak most kezdődik igazán a munka. Nem mintha évközben sok pihenője akadt volna az ag- ronómusnak, vagy a főkönyvelő­nek, de a dolog dandárja csak most van. A kölesdi Kossuth Termelőszö­vetkezetben hárman dolgoznak az irodában. Itt bizony nem lehet megszabni a munkaidőt, mert ha ahhoz tartanák magukat, sohasem lenne vége a zárszámadásnak. Pe­dig azt be kell fejezni időben. Dr. Somogyi Józseínének, a pénztár kezelőjének is megnőtt a munká­ja. Különösen hagy gonddal kell figyelni ilyenkor a ki- és befize­tésekre, hiszen az erőltetett tem­póban könnyen előfordulhat téve­dés. Itt pedig nem lehet tévedni egy forintot sem! Jól megosztot­ták maguk között a munkát, min­denkinek megvan a feladata. So- mogyiné a pénztári munka mel­lett még a levelezést, a postai dol­gokat is intézi. Nagy Dezső a termelőszövetke- . zet főkönyvelője. Az ő feladata televíziónak és a rádiónak. Azt j most nagy csak igazán. Az álló­várjuk, hogy a sajtó, a rádió és ,eszközök leltározása már befeje­Ne várjon ax utolsó napig! Még ma keresse fel üxleteinket! fi 1.1 ÍVIIÉK VÁSÁR boltokban $P^ Televízió 42(X)—7500 Ft-ig. Ró- diók 1000 Ft-tól. hitelakcióban . is megvásárolhatók. Karórák 225 Ft-tól. Töltőtollak 29 Ft- tól 85 Ft-ig. Lányka flanell- pizsamák 70 Ft-tól 150 Ft-ig. ifjúsági, szépirodalmi könyvek és játékáruk nagy választék­ban! (114) a televizió dolgozói igényesebben vonzóbb formában hirdessék a szocializmus igazságát. Legyenek a szocialista ember nevelésének, az egységes szocialista társada­lom formálásának élenjáró mun­kásai, terjesszék a szocialista kultúrát.” A foglalt asztal, ha parányi > porszemként is, de a szocialista! embernevelés szolgálatában je-* lent meg és íródott. ződött. Most egyeztetni kell az adatokat, rendezni a számlákat, közben már mire ezzel végezne, a takarmány és a fogyóeszközök fel­mérése is folyik, úgyhogy bőven akad tennivaló. — Reggel hétkor kezdődik a munkaidő és este tíz—tizenegykor ér véget — mondja Kovács Já­nos, a termelőszövetkezet elnöke, ö egyben az agronómus is a tsz- ben, úgyhogy dupla feladatot kell ellátnia. Most még a zárszámadás­nál is segít, több ideje van, mióta befejeződött a szántóföldi mun­ka. Igaz, hogy csak úgy fejező­dött be, hogy a hó miatt abba kellett hagyni az őszi mélyszán­tást, pedig van még vissza jelen­tős terület. — Ezzel bizony elmaradtunk egy kicsit — mondja az elnök. — Ez talán annak is tulajdonítható, hogy én elnökképző tanfolyamon voltam Szigetvárott, és mivel ag- ronómusunk nincs, szervezetlenül haladt a munka. Januárban már lényegesen meg­változik a helyzet Kölesden. ösz- szevonnak három termelőszövet­kezetet, és elsején megérkezik az agronómus is. Eddig az összevo­násra kerülő három termelőszö­vetkezet egyikében sem volt ag­ronómus, ezért most különösen sok gondja van a Kossuth elnö­kének. A leltározásokat még kü­lön végzik, de a jövő évi tervet már közös megbeszélés alapján készítik el. Az előzetes tervezetet már elkészítették, de a véglegesí­téssel várnak az agronómus meg­érkezéséig, hogy meghallgathas­sák az ő szakvéleményét is. Ezekben az időkben még azok az emberek is hallgatnak, akik egész évben ágáltak, hogy milyen könnyen töltik az időt az irodis­ták. Senki sem irigyli őket, ami­kor a kocsmából, vagy a moziból haza jövet, látják, hogy világítanak még a dolgozószobák ablakai. (konya) t Szekulity Péter Magyar—csehszlovák Setfoefteni az Különböző (fórumokon sokszor sát, hogy nem alaptalan erről felhangzott már, s bizonyára ké- szólni. De miért alakulhatott ki kulturális együttműködés *sőbb is beszélnek majd róla, hogy a közöny még olyan helyekén is, fáz ismeretterjesztés évek óta szó- ahol korábban az ismeretterjesz- Pénteken Prágában Molnár Já-tkásos formái nem találnak olyan tő előadások népszerűek voltak? nos művelődésügyi miniszterhe-férdeklődésre, mint akkor, amikor Választ többfélét találunk. Egy lyettes és Bohumil Kvasil cseh- Jaz. egész elkezdődött. Kétszeresen azonban majdnem általában igaz: szlovák iskola- és művelődésügyi!igaz ez, ha a falusi ismeretter- a közönyösség forrása az isme- miniszterhelyettes aláírták a két}jesztés helyzetét nézzük. Vala- retterjesztés mechanizmusában ország kulturális egyezményének 5 hogy úgy vannak veié az embe- gyakran kísértő sablonosság. 1964—65-re szóló munkatervét,Zrek, hogy az előadás nem tölti Másrészt viszont olyan helyzet valamint a főiskolai tankönyvek?ki érdeklődésüket még akkor sem, sem ritka, hogy évről évre ismé- közös szerkesztéséről és kiadása-* ha az színvonalát illetően jó. telnek témákat. Ilyenkor aztán ról szóló megállapodást. Az alá-*Miért van ez? Gyakorlott nép- méltán mondhatják a hallgatók: írásnál jelen volt Václav Hend-fművelők szerint azért, mert egy- miért menjünk oda, ahol ugyan- rych iskola- és művelődésügyi »egy előadás, még ha tartalmilag azt mondják, mint tavaly, amit miniszterhelyettes, és Cséby La- is, nem keltheti egyáltalán azt akkor hallottunk, azt nem felej- jos, hazánk prágai nagykövete. *az érzést, hogy a hallgató közvet- tettük el. A munkaterv további terüle-flen kontaktusba kerül az előadó- Van aztán a dolognak egy olyan tekre terjeszti ki az együttműkö-*val, vagy az előadással. Nem ré- része is: most már nemcsak a vé­dést, szükségesnek tartja a felső-jszese, csak hallgatója annak. En- rosi, hanem a falusi ember ideje oktatási és tudományos intézmé»*nélfogva a legérdekesebb téma sem teljesen' szabad, még akkor nyék közti közvetlen együttműkö-íesetében is gyakran úgy érzi: sem, ha azt mondjuk: télen nincs dés kiszélesítését. fidejét, de legalábbis annak egy annyira lekötve, mint a mezőgaz­Megállapodás született arról, írészét hasznosabb dolgokra is dasági munkák hónapjaiban. Ez hogy magyar—csehszlovák kultu-tfordíthatta volna. í; rális együttműködési zottság alakul. most már egyre inkább csak félig vegyesbi-i Beszélnek közönyről. A realitás igaz. Vegyük sorba. Elsőnek ott '‘megkívánta annak msfiállapítá- van az a munka, amit a termelő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents