Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-03 / 282. szám

TOLNA SfEGYET NEPűJSAG *» .CS» i*ú3. december 3. Befejeződött a mezőgazdasági szakkör­vezetők első országos tanácskozása Vasárnap Gyulán befejeződött a mezőgazdasági szakkörvezetők első országos tanácskozása, amely összesen három napig tartott. „A mezőgazdasági üzemi szakkör he­lye és szerepe a termelőszövetke­zetekben” címmel dr. Soós Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási és Kísérletügyi Fő- igazgatóságának vezetője tartott érdekes előadást. , Bevezetőjében elmondotta, hogy a mezőgazdasági szakköröknek igen nagy a szerepük a mezőgaz­dasági szakpropagandában, az élenjáró módszerek elterjesztésé­ben, a dolgozók szakismeretének bővítésében, a termelés fejleszté­sében. A vezetők és a szakembe­rek szakképzettsége ma már nem elég: A technika és a tudomány állandó fejlődése, az újtípusú gé­pek megjelenése magasszintű szakmai képzettséget kíván a ter­melőszövetkezeti tagoktól is. Az előadó beszélt arról is, hogv a szakképzettségnek az eddiginél nagyobb anyagi és erkölcsi meg­becsülést kell szerezni a termelő- szövetkezetekben. Erre senki ne várjon központi rendelkezést, a helyi körülmények között döntse el a vezetőség: Hogyan miképp dotálja a magasabb szakmai tu­dást. ahol megbecsülik a szak­tudást, nagyobb a munkakedv, a tanulás iránti érdeklődés és ma­gasabbak a hozamok, A mező- gazdasági szakkörök típusairól így beszélt az előadó. Ne legyen sok típus, de mere­vek sem lehetünk ezen a téren. A szakkörök ne legyenek kutató- műhelyek, ne kísérletezzenek újabb módszerekkel, hanem az adott körülmények között igye­kezzenek elterjeszteni a már is­mert, gyakorlatban jól bevált módokat. Helyes lenne, ha az üzemi szak­körökbe egy-egy brigádból a leg­jobb szaktudással rendelkező ta­gokat tömörítenék. A gyakorlati tudás állandó fejlődése ugyanis elengedhetetlen s egyazon terüle­ten dolgozó emberek jobban tud­nak tovább haladni. Igyekezzenek mindenütt minél több nőt bevon­ni a szakkörökbe, a termelőszö­vetkezetekben egyes munkaterü­leten — kertészet, baromfinevelés stb. — rajtuk múlik a siker. A vezetők kiválasztása sem le­het közömbös. — Legyen a szak­körvezető jó szakember, de ren­delkezzék bizonyos pedagógiai ér­zékkel is. Helyben döntsék él, hogy mi­lyen tagozatot alakítanak, nem szabad gúzsba kötni a kezüket, senki ne írja elő központilag munkatervüket, ök maguk azon­ban igenis készítsenek nagy vo­nalakban tervet arról, hogy mit akarnak tenni és milyen anyagi erők állnak ehhez rendelkezésük­re. A szakkörök a termelőszövet­kezetekben különösen fordítsanak nagy gondot a mezőgazdasági gé­peik alapfokú ismeretének elter­jesztésére. Az előadás után felszólalt töb­bek között dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának és dr. Varró József, a TIT főtitkárhelyettese is. A ta­nácskozáson négy mezőgazdasági szakkörvezető kapta meg „A Me­zőgazdaság Kiváló Dolgozója” jelvényt. flz ideinek kétszeresére terjesztik ki 1964-ben a vegyszeres gyomirtást Több száz új motoros permetezőt, a vegyszerek, gépek beszerzésére hitelt kap a mezőgazdaság Az idei gabonatermésből több tízezer mázsányit „loptak el” az elburjánzó gyomnövények. Dr. Sándor Ferenc, az Országos Nö­vényvédelmi Szolgálat osztályve­zetője tájékoztatásul közölte, hogy termelőüzemeink ez évben nem használták ki eléggé a rendelke­zésükre álló korszerű gépeket, és vegylanyggot: Csupán 512 000 hol­dat szabadítottak meg a gabonát károsító gyomoktól. A vegyszeres gyomirtást az ideinek kétszeresé­re kívánják kiterjeszteni, vagyis az ez évi jobb területekre kell majd kiterjeszteni a vegyszeres védelmet. A szükséges mennyiségű Diko­nirt máris rendelkezésre áll az AGROKER megyei kirendeltsé­geinél. Az ipar a következő hóna­pokban több száz új, nagyteljesít­ményű Rapidtox permetezőgépet bocsát a mezőgazdaság rendelke­zésére. A növényvédő szer és a gépek beszerzésére a termelőüze­mek kedvezményes hitelt kap­hatnak a nemzeti bank útján. Kívánatos, hogy az igényléseket mielőbb adják m?g. Most a meg­levő növényvédő gépek kijavítá­sával, gondos téli „elszállásolá­sával”, valamint a termelőszövet­kezeti és a tsz-közi növényvédő­brigádok megszervezésével ala­pozhatják meg a gabonaföldek jö­vő évi jó növényvédelmét. (MTI). Év vége előtt a községpolitikai munkában MOST KÉSZÜLT EL az egyik legfontosabb év vége előtti ösz- szesítő a megye községfejlesztési tevékenységéről. Az összesítő ugyan még nem tükrözheti az egész évi eredményeket, de mi­vel már mögöttünk van az évi munka négy része, joggal vonha­tunk le néhány következtetést. Az eredeti tervben 2 millió 800 000 forint értékű társadalmi munka szerepelt az idei évre. A tanácsválasztások után azonban az új tanácsi szervek mérlegelték a kitűzött célt, a lehetőségeket, s úgy vélték, hogy a 2 millió 800 000 forint nem áll összhang­ban a szükségletekkel és nem tükrözi lehetőségeinket sem meg­felelően. Elhangzott a javaslat: „Felül kell vizsgálni a tervezett társadalmi munkát, s ahol túl alacsonyan terveztek, keressék meg a felemelés lehetőségeit”. A javaslat komoly visszhangra ta­lált, több mint kétmillió forint­tal felemelték a megyében a községfejlesztési tervekben sze­replő társadalmi munkát. v — Helyes volt-e megemelni? — tettük fel a kérdést Schmidt Gyulának, a megyei tanács köz­ségfejlesztési csoportvezetőjének. — A kérdésre a következő adattal lehet válaszolni: A leg­utóbbi értékelésünk szerint 5 millió 78 000 forint volt a me­gyében végzett társadalmi mun­ka az idei év folyamán. Ez va­lamivel már több is az egész évre tervezettnél. Ahol akartak valamit produkálni, tudtak is. Ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy az évet még nem fejeztük be. Jogos tehát a következtetés: Nagy falufejlesztési lehetőségek vannak megyénk minden közsé­gében, ezek kihasználása azon­ban kemény munkát igényel a községi tanácsoktól. Az egy főre eső társadalmi munka a megyében most az év vége előtt 20 forint körüli. Ez — sajnos — még jóval alatta van az országos legjobbaknak. A kö­vetkező évre 5.4 millió forint társadalmi munkát terveztek a tanácsok. Ez alig több valamivel, mint az idei eddigi teljesítés, s könnyen meglehet, hogy az év­végi eredménynél nem is lesz több. Ismét joggal vetődik fel a kérdés: „Nem túl szerény-e is­mét a tervezés?” A megye hely­zetének ismerete alapján -joggal mondhatjuk, hogy de bizony meglehetősen kevés. Sajnos, a tanácsoknál a sok változás elle­nére is kísért még ez a régebbi, s kicsit sem helyeselhető állás­pont: „Inkább alacsonyan tervez­zük meg a társadalmi munkát, s azt két-háromszorosan teljesítsük túl, mintsem, hogy gondot okoz­zon a szervezés”. Voltaképpen arról van szó, hogy nem igyek­szenek többet tervezni, mint amennyi minden különösebb erő­feszítés, szervező munka nélkül is túlteljesíthető, tehát a munka könnyebbik oldalát választják, még azon, az áron is, hogy ezzel kevesebbet tesznek a falu fej­lesztése érdekében. Mindebből következik a másik kérdés: . „Nem lenne-e jobb a téli időszakban ismét felülvizsgálni néhol a községfejlesztési tervet, és megkeresni a több társadalmi munka lehetőségeit?” A szám­adatok azt mutatják, hogy fel­tétlenül jó lenne a téli időszakot egyebek mellett ilyenre is fel­használni. Bonyhádon, ahol a következő évre eredetileg semmi társadalmi munkát sem tervez­tek, már meg is tették a terv át­dolgozásával kapcsolatos első lé­péseket. A 35 MILLIÓ FORINTOS ki­adási tervet a tanácsok 80 szá­zalékra teljesítették a legutóbbi, novemberi értékelésig. Ez az eredmény igen jó. annak elle- hogy a naptári ev.fiez vi­szonyítva némi lemaradást mu­tat. Jó az eredmény, mert ezt rendkívül nehéz körülmények kozott tellett"elérni, másrészt pe­dig figyelembe kell azt is venni, hogy a legtöbb kifizetésre éppen ezekben a hetekben kerül sor, így aztán derűlátóan nézhetünk az egész évi munka lezárása, fel­mérése elé. Hosszú időn keresz­tül éppen a járdaépítés terén volt elég nagy lemaradás, mert nem lehetett cementhez jutni. Az ősszel a megye vezetőinek nagy erőfeszítései következtében si­került megjavítani az anyagellá­tást, s az év utolsó hónapjaiban gyorsan fellendült a járdaépítés. Az év végéig tervezett 61 kilo­méternyi járdából körülbelül 40 kilométert már megépítettek, s az elmúlt napokban olyan nagy lendülettel folyt a járdaépítési munka, hogy év végére e téren sem lesz számottevő lemaradás. Sajnos, egyik-másik nagyobb községfejlesztési létesítménynél, például művelődési otthonnál, nagyobb építkezési lemaradás mutatkozik. Az okok nem helyi eredetűek, hanem építőiparunk általános problémáiban gyökerez­nek. Ezeknél nincs remény a le­maradás pótlására év végéig, Szerencsére a községfejlesztési pénzösszegek átvihetők a követ­kező évre minden további nél­kül és a tanácsok remélik, hogy a kivitelezők fokozatosan pótol­ják lemaradásukat a községfej­lesztési létesítményeknél is, A KÖZSÉGFEJLESZTÉSBEN az idén már nem ismétlődtek meg azok a helyi hibák, ame­lyek a korábbi években helyen­ként jelentkeztek. Közismert a nagymányoki strandfürdő ügye: megalapozatlanul kezdtek mun­kához, bele is öltek csaknem 300 000 forintot, s most le kelleti állítani az egészet vízhiány miatt. Belecskán egy művelődési otthon építéséhez fogtak hozzá ugyan­ilyen! felelőtlenül. Csak a falak felhúzásáig tudtak eljutni, a pénz közben elfogyott, s abba kellett hagyni az egészet. Ilyen az idén már nem történt, sőt, a korábbi csorbák egy részét is sikerült ki­köszörülni. Belecskán a földmű­vesszövetkezettel való együttmű­ködés alapján végül hasznosítani tudták a félbe lévő épületet, ven­déglátó egységet létesítettek be­lőle, és egy régi épület átalakí­tásával meg tudták oldani a falu művelődési otthon gondját is. Nagymán^okon is meg pró bál talc minden lehetőt, sajnos, itt nem sikerült megmenteni a csaknem 300 000 forintot. Jelentős lépést sikerült az idén megtenni a dokumentációs előké­szítés terén. Ennek a murvkár.nk nagy részét is sikerült társadal­mi alapokra helyezni: körülbelül 30 tervdokumentáció készült el az idén társadalmi munkával. Ez nemcsak egyszerűen pénz­megtakarítást jelentett, hanem sok esetben meggyorsította a ki­vitelezést. B. F. Újabb solidusokat találtak Szikáncson az elektronikus kutatóműszerrel Vasárnap dr. Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigaz­gató-helyettese, Csanda Ferenc mérnök és Zalavárdi Tibor tech­nikus öt órán át kutatott a Csan­da—Molnár—Zalavári—Petriko- vics-féle elektronikus földalatti kutató-műszerrel Szikáncson, ahol nemrég Jozó Erzsébet rábukkant a híres aranyleletre. Az idő rövidsége miatt a terü­letnek csak egy részét pásztáz­hatták végig, mégis a műszer mutatója 14 alkalommal lengett ki, és az ásók nyomán 14 újabb solidus fordult ki a földből. El­határozták a kutatás folytatását, de csak az elektronikus műszer­rel, ■ mert régész-szakvélemény szerint más módon most már minden próbálkozás kilátástalan lenne. A gépen semmi különöset nem látok. Ugyanúgy zúg, mint öt évvel ezelőtt, ugyanúgy „etetik” kenderrel, mint máskor, ugyan­úgy szedik ki a végén a pozdor- jától szépen megtisztított rostot. De mint kiderül, mégis más ez a masina. — Volt-e baj a turbinául mostanában? — Balogh Béla elv­társ, a Dunaföldvári Kendergyár főgépésze teszi fel a kérdést Bogáménak, a gép egyik kezelő­jének. — Nem — válaszolja a kister­metű, overállos asszony. — Ami­óta megcsinálták, nem kellett tisztítani a fogaskereket. Nem darál ez már meg több ujjat, mint ahogy majdnem az enyé­met is. — Hát hogyan, a maga ujját is bekapta? — Én voltam az első. öt év­vel ezelőtt. Igaz, hogy most már alig látszik — mutatja a jobb- : keze mutatóujját —, nem vágta ! le, csak megnyomta, de akkor In agyon fájt. Szégyelltem nagyon, hogy olyan ügyetlen vagyok, 1 ezért nem is szóltam, nem lett jegyzőkönyvezve. Dehát azóta már sokan megjártak vele. Mint most legutóbb is a Bíróné. De most már nem lesz több baj. Mert látja, Béla bácsi, az nem sokat használ, ha kiírják, akár­milyen nagy betűkkel is, hogy a mo-gó gépbe nyúlni tilos. Csi­nálják meg úgn. hogy ne lehes­sen benyúlni. Vagy inkább, hogy A megszelídített gép ne kelljen benyúlni. Mint ahogy most végre megcsinálták. — Sok fejtörést okozott ez a gép — magyarázza Balogh elv­társ. — Ügyes, mondhatnám ojcos masina, megkíméli az asz- szonyokat a kézi tilolás nehéz, testet-lelket emésztő munkájától, de ez a része, itt fent, ez a lánc­kerék, meg a lánc, veszélyes volt. Feltekerte néha a kócot. és azt le kellett szedni, különben vagy a lánc szakadt el, vagy a kerék törött. Az asszonyok az Ujjúkkal húzogatták, csivegették, és elég volt egy vigyázatlan moz­dulat, és az ujjak a lánc, meg a lánckerék közé szorultak. — Nem volt védőberendezés? — Volt védőburkolat, de ez nem akadályozta meg, hogy a kóc feltekeredjen. Akkor pedig egyszerűen elfordították a bur­kolatot és leszedték a felcsavaro­dott kócot. Legtöbbször sikerült. De néha nem. Mint Bogárné és a többiek esetében. Szinte alig volt olyan esztendő, hogy va­laki meg ne sérült volna itt. Mint ott, az a fiatalasszony is. A karcsú, szőke fiatalasszony, — Engel Lászlóné — a jobb­kezét mutatja. A mutatóujja hiányzik. — Január nyolcaiiká" történt. Több mint négy éve dolgozom itt, mindig sikerült leszedni a kócot. Most az egyszer nem. Az első hónapokban bizony nehéz volt measzokni, hogy hiányzik az ujjam. És még most is néha ke­resem a többi ujjammal a hiányzót. Polyóka Margit, aki most a fűrészgépnél dolgozik, a kis- ujját és a gyűrűs ujját veszí­tette el, hasonló módon. — Nem emlékszem semmire, hogyan történt, Egyszeresük éreztem, hogy viszi a kezemet, sikoltottam, aztán összeestem. Bíró Dezsőnét, a gép utolsó áldozatát a portán találjuk. Jobbkezén kötés. A mutató­ujját és a középsőt vitte el a gép a múlt hónapban. Addig, amíg a seb begyógyul, portás­ként dolgozik. — Magam se tudom, hogy történhetett. Szerencsém volt, hogy akkor sem veszte tem el a lélekjelenlétemet, amikor észre­vettem. hogy bekapta a gép a két ujjamat. Nem volt a közel­ben senki, akinek kiálthattam volna, hogy kapcsolja le a mo­tort. így aztán hagytam, hogy átforduljon a kerék és kiszaba­duljon a kezem. Akkor láttam, hogy a két ujjam lóg. csak vé­kony bőr tartja mindkettőt. — Ha tudták, hogy veszélyes, miért nyúltak a mozgó géphez. — Persze, tudtuk. A sza­bályt is. És ha művezető volt a közelben, nem. is mertük csinálni. Qe ha áll a gép, ne­hezebb kiszedni a kócot. Aztán meg, ha olyan az anyag, hogy óránként feltekeredik, akkor óránként leálljunk? Most már, mint hallom, nem veszik oda több ujj. Megcsinálták. — Hogyan sikerült megtalálni a megoldást? — ez a kérdés már a főgépészt illeti. — Nehéz volt. Ugyanis az egész meghajtószerkezet szaba­don forog. Nincs mihez rögzí­teni a védőburkot. Próbálkoz­tunk már háromféle megoldás­sal, de csak bejutott a forgó részekhez a kóc. Végül aztán — Tibor fiam elgondolása alap­ján. ugyanis ő is itt dolgozik a gyárban —, sikerült. A védő- berendezés két részből áll, fel­szereléséhez le kell szedni a méghajtószerkezetet is. A burok egyik felét ekkor kell felrakni, utána visszatenni a meghajtó­szerkezetet, ezután felcsavarozni a védőburok külső részét. — A földvári turbinakezelők tehát már nincsenek veszélyben. — A dunaföldváriak már nem. De működnek ilijen tu biná'- a többi kendergyárban is. Épp most dolgozunk azon, hogy ezek is megkapják ezt az itt jól be­vált védőberendezést. (J) i

Next

/
Thumbnails
Contents