Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-17 / 294. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. december M. Pénzügyi találkozó a tsz-ben Aki húszezer forintot kidobott az ablakon '— Személyi hitel ügyében is egyenlő elbírálást kérnek a tsz-gazdák-— Nemcsak a pénzre vonatko-1 sélte, hogy nemrégiben 86 ezer zik a takarékosság, hanem az forintot vitt a takarékpénztárba anyagokra, a gépekre és az időre ' egy idős asszony. A bankjegyek is — erről beszélgettünk pénte- ! már dohosak voltak, látszott, hogy ken este a Béri Balogh Ádám Tsz ! régóta szekszárdi székházában Klézli Fe- j hogyha a renc tsz-elnökhelyettessel és lyezte rakosgatják. Kiderült, takarékpénztárban he- volna el tulajdonosuk. Szentgyörgyi Kálmánnal, az OTP j mintegy húszezer forint kamatot megyei szervezési osztályának ve- kapott volna külön annyi idő zetőjével .— Ahol nem becsülik után. Sok ezer forint kamatot el- meg például a gépeket és mun- j szalasztott egy agárdi néni is, aki kaeszközöket jó gazda módján, ! piaci kosárban, újságpapírba cső ott bizony nem megy jól a munka sem. A rendetlen emberek gyakran még a szerszámokat is alig találják meg, s amíg keresik, időt veszítenek. Nem gondolnak arra. hogy ez mennyire befolyásolja keresetüket. Mindezek is beletartóznak a takarékosság fogalmába. Ez a gondolat hatotta át azt a találkozót is, amelyet a szövetkezet nagyobbik termében tartottak Katona József, a városi takarékossági albizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket. Elmondotta, hogy Szekszárd mezőgazdasági jellege folytán határoztak úgy, hogy az egyik termelőszövetkezetben tartják meg a takarékossági hónap alkalmából ünnepi ülésüket. Jelentősen érinti a szövetkezeti gazdákat, mert az a termelőszövetkezet az erős, az boldogul, amelyben a tagság többsége kiegyensúlyozott családi életet él, ez pedig józan beosztás, takarékosság nélkül el sem képzelhető. Gimesi Imre, a városi tanács pénzügyi osztályának vezetője beszámolójában megemlítette, hogy Szekszárd az ország legelső takarékos városa. Azt. hogy a tsz-családok is mind eredményesebben dolgoznak, ^ mutatja, hogy tsz-tagok 1960-ban hétmilliót, 1961-ben 16,5 milliót, 1962-ben pedig harminchatmillió forintot helyeztek el takarékpénztárban megyeszerte. Ezzel együttjár, hogy jobban óvják az anyagokat, a gépeket, szebbé, kulturáltabbá teszik a maguk és családjuk életét, Az előrelátó életmódra azonban rá kell szoktatni az embereket, a takarékosság nem megy önmagától. Érdekes példákról beszélt Kaposi István, az OTP megyei helyettes vezetője. Elmondotta, hogy amikor 14 évvel ezelőtt takarékossági bélyegekkel jelent meg az iskolában, kimosolyogták érte. Ma már azonban százmilliók gyűlnek ily módon össze, tanév végi örömükre a gyerekeknek, akik ilyen reális célkitűzéssel valósítják meg álmaikat. Tolna megyében ma 260 millió forintot tartanak takarékbetétben, s jelenleg 220 millió forintot hitelez megyeszerte a családoknak az OTP. A szocialista bank tehát valamilyen formában visszajuttatja a dolgozóknak a betéteket, Szentgyörgyi Kálmán megállapítása szerint a takarékosság a kereskedelmet sem gátolja. A szövetkezeti és a kiskereskedelem a megyében egymilliárd forintot forgalmaz évenként, s ehhez képest csak 74 millió forinttal nőtt a takarékbetét az idén. Voltaképpen a takarékosság a kereskedelemre is kedvező, mert a megtakarított pénzből mindig valami nagyobb, értékesebb dolgot vásárolnak. Ellenben, ne azért gyűjtsön valaki, hogy tőkéje legyen, hanem egy bizonyos cél eléréséért alkalomadtán felhasználja, ezt hangsúlyozta Kaposi István. Sörös Sándor, a Jóreménység Tsz elnökhelyettese megerősítette, hogy üdvös dolog a takarékosság, hiszen a bankba tett pénz nem semmiért van ott, „lecsúszik” érte az a kis kamat. Mégis vannak, akiknek ez eszébe sem jut, Kaposi I«tv,án elme-1 magolva hozta be évek óta összegyűjtött pénzét. — Gh, ha tudtam volna! — bánkódott, amikor felvilágosították, mennyivel gazdagodott volna. Némelyek azért is idegenkednek a banktól mert az elmúlt kanitalista rendszer gazdasági válságai, a kisbankok csődjének nyomasztó lidércei még mindig felrémlik tudatukban. Ettől már nem kell félni! Ezt bizonyította az 1956. év vége is, amikor az emberek meg- ronanták az OTP-t, amely a betétkönyv-tulajdonosoknak szó nélkül kiadta a pénzüket. — Némelyik magánbank sok kamatot fizetett, de a végén elvitte az egész tőkét is a múltban — jegyezte meg László Ferenc, a Béri Balogh Ádám Tsz állattenyésztője. — A szocialista bankrendszerben, gazdasági válságról. csődről, bankzárlatról szó sem lehet — jelentette ki Kaposi elvtárs. és a különféle bankbetétek módjairól is tájékoztatta a kérdezőket. — Az OTP-ben azonban sok a sorbaállás Idős . emberek panaszkodnak a hosszas, és fáradságos várakozás miatt. Hogy lehetne ezen segíteni? — kérdezte Heimamn Fe- rencné, a Béri Balogh Tsz tagja. Válaszul Kaposi István sok évtizedes tapasztalatából elevenített fel epizódokat. Elmesélte, hogy a régebbi évtizedekben bizony alig tévedt be néhány ügyfél a takarékpénztárba. Akkor még csak szűk réteg, főleg föld- birtokosok. gyárosok lehettek betéttulajdonosok. Legfeljebb a temetésükre kuporgató öregasszonyok váltottak takarék- könyvet. a szegényember képtelen volt spórolni. Ma hatvannál többen dolgoznak, s tavaly százezer ügyfél fordult meg a megyei OTP- fiókban. Az OTP helyiségének rendezése szerepel a város fejlesztésének terveiben; a szükséglethez mérten még több lesz a tisztviselő, s akkor meggyorsul 11 az ügyintézés. 44. A telefonban ugyanezt ismételték. Az ügyeletes hamarjában azt sem tudta, hogy ki is az a B. 26-os. Felállt, megropogtatta derekát, majd a homlokára csapott: Yes. B. 26-os! . .. — Részletes tájékoztatást kérek! — szólt bele aztán a mikrofonba. A szoba ajtaja felett elhelyezett elektromos óra fél tizenkettőt mutatott. — AB. 26-os jelezte, hogy a B. 12-est letartóztatták. Fecske rádión közölte a B.26-ossal, hogy nem tud érintkezésbe lépni a B. 12-essel. A B. 26-os egyszersmind gyanús jeleket észlelt maga körül. Szerinte várható Fecske letartóztatása is! Az egész akció veszélyben! Azonnal intézkedést kér! — Miféle intézkedést? — kérdezte az ügyeletes. — Erről nem szólt! Biztosan tudni szeretné a mi elgondolásunkat! — Mikor jelentkezett? — Tíz perce vettük az adást. — Ma éjszaka vár utasítást? — Valószínű, őrnagy úr! Szokatlan időben jelentkezett be. Biztosan meg van rá az oka! — Megkeresem Brondell ezredes urat! Aztán majd közlöm az utasítását! Az ügyeletes már tárcsázott is. Fejből tudta az ezredes lakástelefonját. — Az ezredes urat kérem — Társaság van nála! Sürgős? — tudakolta egy női hang. — Igen, nagyon sürgős! Tessék megmondani neki, hogy az ügyeletes tiszt keresi! — Hívom... Az ügyeletes várt. Az ezredes azonban nem jelentkezett. Eltelt három perc, négy, öt, s a vonal túlsó végéről csak halk muzsikát lehetett hallani... Jó tíz perces várakozás után reccsent bele Brondell ezredes hangja a telefonba: — Itt Brondell! Meg ... — Ezredes úr ... Hallgasson! Megmondtam, hogy Garkins kapitányt keressék, ha van valami! Hívja fel őt. én nem érék-ról. * — De ezredes úr a B. 26-os sürgős intézkedést kér! A telefon túlsó végén egy pillanatnyi szünet következett. — Mi történt? Halljam! Az ügyeletes elmondta a hírt. — Azonnal megyek! Mire odaérek, legyen ott Garkins, Müller! Figyeljék a rádiót, hátha újra bejelentkezik! Addig hozassa le nekem a Fecske I.-akció aktáit. — Igenis! Brondell lecsapta a kagylót, s mérgesen kisietett a lakásból, anélkül hogy vendégeinek szólt volna, hová megy. Csak a lépcsőházban jutott eszébe, hogy .A gyerekek arcát rózsapirosra A szekszárdi postahivatal kép- csjpje a tűzhely melege, meg az viseletében Horvath Mihály posta-#jg.yg;Cg2et) amellyel dobozfélét tiszt beszámolt a posta^dolgozol-I bütykölnek a sarokban. Az egyik nak. kézbesítőinek a takarékos- fmég nyelvét is kidugja félujjnyi- sag terjeszteseben folytatott lel-<ra a szdja sarkában, ezzel is jelez- kes es ertekes munkájáról Hei- J én hogy komplikalt dolog helyé. ílerenc’ a Béri Balog fre meszteni a készülő betlehem Adam Tszelnöke es ^^(alkatrészeit. Nagy türelemmel, sok igyekezettel, ügyeskedéssel, s nem kevesebb ügyetlenséggel készül a betlehem. De valami halSérelmezík, tiogv sem ügy buzgalommal, amely 3 - buzgalom korántsem a kegyelettelIstván, a Jóreménység Tsz elnöke a tsz-ga vánították: kezességet nem vállalhatnak, sem személyi hitelt ? i jes cél fűtőanyagától tüzel, annál inkább a remélt pénzbéli nyerenem kaphatnak tsz-tagok. féö szülte Ez a rendelkezés véleményük szerint elavult, állandó panasz tárgya és a munkafegyelemre ki- hatóan is bántja a szövetkezeti parasztok önérzetét. Ma már a tsz-tagok zöme bír állandó havi jövedelemmel; ha szorgalmasan dolgoznak, megfelelő anyagi bázis áll mögöttük. Anyagi fedezet lehet pl. az is. ha a hizlalásra szerződtetett háztáji üsző árát ajánlják fel biztosítékul. A gyerekek buzgólkodnak, mi pedig, hetvenen túli nagyapjukkal a sertések természetéről tartunk ’eszmecserét. Az eszmecserének 'ugyan semmi értelme nincs, mert az öreg nem enged a húsz forintból én meg legfeljebb csak alkudni tudok — eredménytelenül de a nevelés, hizlalás tudományához még csak nem is ko- nyítok, mivel ismereteim kimerülnek abban, hogy a hasaszalonA kérés jogosságát a fejlődésig ázletesebb a hátából kikanya- indokolja. éppen ezért a felvetést \rintottnál, meg hogy a fokhagyhelyesnek találták a pénztári szakemberek, s ígérték, hogy eljuttatják az ilie | tékes felsőbbségükhöz. BALLABÁS LÁSZLÓ takarék- Imának nemcsak a levét kell be- meg~ ilefacsami a kolbászba, hanem nem árt belőle néhány gerezd összedarálva sem a hús közé. —Az meg mi? — bök az öreg PINTÉR ISTVÁN • SZABÓ LÁSZLÓ • kOL Ö N ÖS Midádíal mégis illő lett volna legalább bejelentenie a távozását. Biztosan megsértődnek! De hát mit csináljon? Mondja azt a püspöknek, hogy itt kell hagynia, mert a munka hívja? Lehet, hogy megértené; sőt biztos, hiszen éppen erről a munkáról beszélgettek; ezért is hívta meg a lakására más előkelőségekkel, együtt. De jobb így ... Sokáig bíbelődött a sötétben, amíg sikerült kinyitnia a garázsajtót. Beült 320-as fekete Special Mercedesébe. amelyet nemrégen kapott ajándékba. Kitolatott a kertajtóig. .. Brondell egy kétemeletes villában lakott, München szélén, a villanegyedben, ö a második emelet tízszobás lakását bérelte. Az alsó traktusban az alpolgármester lakott. Brondell rálépett a gázpedálra, s az autó nagyot lendült Az automata sebességkapcsoló halkan kattant, ötven méter után már száz körül táncolt a sebességmérő mutatója. Ezekben a kései órákban is viszonylag nagy volt a forgalom, de a Mercedes hatalmas karosszériájával úgy suhat el az autók mellett, mint egy rakéta. Az ezredes gondolatban visszatért a püspökhöz. Érdekes férfi, megjárta a koncentrációs táborokat is. Két éve ismerkedett meg vele, egy fogadáson. Kellemes ember benyomását keltette, s Brondell azonnal tudita. hogy érdemes barátkoznia ezzel az okos egyházi ' személyiséggel. Koncentrációs tábor foglya volt, $ ma mégis úgy beszél mint egy kis náci . . .Az ’• élőbb egész szépen megmagyarázta, miért merte dicsérni az SS-eket Dachauban, a harangavatási ünnepségen ... Még Brondell is meghökkent kissé, amikor a püspök a koncentrációs tábor főterén felállított harang tövében arról kezdett szónokolni, hogy tulajdonképpen voltak jó SS-ek is, sőt, többségükben jó szívvel viseltettek a foglyok iránt, hiszen ő is nekik köszönheti az életét... S milyen tapsvihart kapott a püspök úr! Csak egy kis csoport egykori lágerlakó fü- gyült... Alapjában meg lehet érteni ezt az embert. Inkább politikus, mint pap . .. Bár ő, Bron- dell ezredes nem szíveli különösebben az egykori SS-vezéreket, mert túl vadul csinálnak mindent, nem szeretnek bíbelődni a csomagolással. Persze azért használható emberek. A kommunizmus elleni egységfrontot nem gyengíthetik azzal, hogy külön, utakat járjanak ... Titokban a püspök úr ilyesmiről álmodozik, noha egyszer már megégette a nyelvét... A fene ebbe a piros lámpába, pillantott fel az egyik útkereszteződésnél a középen függő jelzőlámpára... Az ezredes majdnem beleszaladt az előtte haladó kocsiba. Nagyot csikordult a fék. Milyen messze van ez a parancsnokság ... Már többször elhatározta, hogy közelebb költözik, de soha nem került rá sor. Pedig folyton keresztül kell mennie ezen a forgalmas, agyonzsúfolt városon, hogy kijusson München túlsó szélére, az erdőben rejtőző parancsnokságra.. Amikor aztán zöldre váltott a lámpa, ismét repülhetett a Mercedes, s Brondell negyed óra múlva beléphetett hivatali szobájába. Parancsa szerint ott várakozott Müller és Garkins. Éppen valami hűsítő italt kevertek maguknak. Hanyag mozdulattal felálltak. — Hallották mi történt? szóit oda nekik Brondell, — Igen, mindent tudunk — válaszolta Garkins. Az ezredes leült Kezébe vette a Fecske-akció aktáit, , aztán ismét megszólalt: — És most mit tegyünk? Sze rintem a következő variációk lehetségesek: A B.12-es hallgatni fog. Ha semmi egyebet nem tudnak az akcióról, akkor talán sikerül kibújnia ... Persze valami baklövést csinálhatott... Minden összeroppanhat... A második lehetőség pedig az, hogy Fecske rontotta el a dolgot... Ráálltak, és követték. — Fecske sokat tud... Esetleg nem bírja a kínzásokat, és mindent elmond... Nem lenne kellemes dolog — szólt közbe Müller. — S rajta keresztül lebuktathatjuk a B.26-ost is... (Folytatjuk) Luca nap ja után, a pipa szárával a betlehem felé. Nekem szól a kérdés, jelezve, hogy a további alku tárgytalan, de főként a nagyobbik, kerek fejű fiúcskának szól, aki huzalokat vezet ki a doboz hátán fúrt lyukon. — Ee? — Persze. Hát kérdem... — Ez villany! . Az öreggel összenézünk, majd odaballagunk a három süvöivény mellé, közelebbről megszemlélni, mint vonja be a villanylámpa sárga fénnyel a jászolban szendergő csecsemő-Jézust? Tényleg, a foglalat már a helyén. Benne parányi zseblámpaégő, onnan meg drót. vezet hátrafelé, amit most erősít az elem két pólusához. S valóban, kigyúl a lámpa, megvilágítva a doboz belsejét. Villanylámpa és Jézuska. Fura párosítás, mégsem nevetünk, a csuda tudná megmondani, miért nem? A doboz jobboldalán egy szent- kép. Jövendöli a jászolban fekvő kisdednek eljövendő sorsát, mert éppen azt ábrázolja, amim a megtört szemű Mária ölében tartja a keresztről éppen leemelt fiát. Az istállót gyerekkéz pingálta csomagolópapírra, s azt ragasztották háttérnek a jászol mögé. Balról jönnek a háromkirályok. Valami régi ájtatos folyóiratból, vagy kalendáriumból vághatták ki a gyerekek. Odabökök a ballagó felségekrel — Verset tudtok-e? S már szavalja is egyik: „Adjon Isten Jézusunk, Jézusunk. Három király mi vagyunk, mi vagyunk...” ömlik belőle a szó, folyik a. vers, árad, alig sikerül megállítani, mielőtt el nem fújná, hogy: .,Kedves háromkirályok Jó éjszakát kívánok.” — Ez a vers nem illik ide • mondom. Csodálkozva néznek rám. Miért is ne illene? Magam is kezdem belátni, ha jól meggondoljuk, de- hogyisnem illik. Akkor hát. hogy megőrizzem kritikusi fölényemet, gyorsan új érvet mondok: — A villanylámpa. Az nem illik.
