Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-17 / 294. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. december M. Pénzügyi találkozó a tsz-ben Aki húszezer forintot kidobott az ablakon '— Személyi hitel ügyében is egyenlő elbírálást kérnek a tsz-gazdák-— Nemcsak a pénzre vonatko-1 sélte, hogy nemrégiben 86 ezer zik a takarékosság, hanem az forintot vitt a takarékpénztárba anyagokra, a gépekre és az időre ' egy idős asszony. A bankjegyek is — erről beszélgettünk pénte- ! már dohosak voltak, látszott, hogy ken este a Béri Balogh Ádám Tsz ! régóta szekszárdi székházában Klézli Fe- j hogyha a renc tsz-elnökhelyettessel és lyezte rakosgatják. Kiderült, takarékpénztárban he- volna el tulajdonosuk. Szentgyörgyi Kálmánnal, az OTP j mintegy húszezer forint kamatot megyei szervezési osztályának ve- kapott volna külön annyi idő zetőjével .— Ahol nem becsülik után. Sok ezer forint kamatot el- meg például a gépeket és mun- j szalasztott egy agárdi néni is, aki kaeszközöket jó gazda módján, ! piaci kosárban, újságpapírba cső ott bizony nem megy jól a mun­ka sem. A rendetlen emberek gyakran még a szerszámokat is alig találják meg, s amíg kere­sik, időt veszítenek. Nem gon­dolnak arra. hogy ez mennyire befolyásolja keresetüket. Mind­ezek is beletartóznak a takaré­kosság fogalmába. Ez a gondolat hatotta át azt a találkozót is, amelyet a szövetke­zet nagyobbik termében tartottak Katona József, a városi takarékossági albizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket. Elmondotta, hogy Szekszárd me­zőgazdasági jellege folytán hatá­roztak úgy, hogy az egyik terme­lőszövetkezetben tartják meg a takarékossági hónap alkalmából ünnepi ülésüket. Jelentősen érin­ti a szövetkezeti gazdákat, mert az a termelőszövetkezet az erős, az boldogul, amelyben a tagság többsége kiegyensúlyozott családi életet él, ez pedig józan beosztás, takarékosság nélkül el sem kép­zelhető. Gimesi Imre, a városi tanács pénzügyi osztályának vezetője be­számolójában megemlítette, hogy Szekszárd az ország legelső taka­rékos városa. Azt. hogy a tsz-családok is mind eredményesebben dolgoznak, ^ mutatja, hogy tsz-tagok 1960-ban hétmilliót, 1961-ben 16,5 milliót, 1962-ben pedig harminchatmillió forintot helyeztek el takarékpénz­tárban megyeszerte. Ezzel együtt­jár, hogy jobban óvják az anya­gokat, a gépeket, szebbé, kulturál­tabbá teszik a maguk és család­juk életét, Az előrelátó életmódra azonban rá kell szoktatni az embereket, a takarékosság nem megy önmagá­tól. Érdekes példákról beszélt Ka­posi István, az OTP megyei he­lyettes vezetője. Elmondotta, hogy amikor 14 évvel ezelőtt takaré­kossági bélyegekkel jelent meg az iskolában, kimosolyogták érte. Ma már azonban százmilliók gyűlnek ily módon össze, tanév végi örö­mükre a gyerekeknek, akik ilyen reális célkitűzéssel valósítják meg álmaikat. Tolna megyében ma 260 millió forintot tartanak takarékbetétben, s jelenleg 220 millió forintot hi­telez megyeszerte a családoknak az OTP. A szocialista bank tehát valamilyen formában visszajuttat­ja a dolgozóknak a betéteket, Szentgyörgyi Kálmán megállapí­tása szerint a takarékosság a ke­reskedelmet sem gátolja. A szö­vetkezeti és a kiskereskedelem a megyében egymilliárd forintot forgalmaz évenként, s ehhez ké­pest csak 74 millió forinttal nőtt a takarékbetét az idén. Voltakép­pen a takarékosság a kereskede­lemre is kedvező, mert a megta­karított pénzből mindig valami nagyobb, értékesebb dolgot vásá­rolnak. Ellenben, ne azért gyűjtsön va­laki, hogy tőkéje legyen, hanem egy bizonyos cél eléréséért alka­lomadtán felhasználja, ezt hang­súlyozta Kaposi István. Sörös Sán­dor, a Jóreménység Tsz elnökhe­lyettese megerősítette, hogy üdvös dolog a takarékosság, hiszen a bankba tett pénz nem semmiért van ott, „lecsúszik” érte az a kis kamat. Mégis vannak, akiknek ez eszé­be sem jut, Kaposi I«tv,án elme-1 magolva hozta be évek óta össze­gyűjtött pénzét. — Gh, ha tudtam volna! — bánkódott, amikor felvilágosítot­ták, mennyivel gazdagodott vol­na. Némelyek azért is idegenked­nek a banktól mert az elmúlt kanitalista rendszer gazdasági válságai, a kisbankok csődjének nyomasztó lidércei még mindig felrémlik tudatukban. Ettől már nem kell félni! Ezt bizonyította az 1956. év vége is, amikor az emberek meg- ronanták az OTP-t, amely a betétkönyv-tulajdonosoknak szó nélkül kiadta a pénzüket. — Némelyik magánbank sok kamatot fizetett, de a végén el­vitte az egész tőkét is a múlt­ban — jegyezte meg László Fe­renc, a Béri Balogh Ádám Tsz állattenyésztője. — A szocialista bankrendszerben, gazdasági vál­ságról. csődről, bankzárlatról szó sem lehet — jelentette ki Ka­posi elvtárs. és a különféle bank­betétek módjairól is tájékoztatta a kérdezőket. — Az OTP-ben azonban sok a sorbaállás Idős . emberek panaszkodnak a hosszas, és fáradságos várakozás miatt. Hogy lehetne ezen segí­teni? — kérdezte Heimamn Fe- rencné, a Béri Balogh Tsz tagja. Válaszul Kaposi István sok év­tizedes tapasztalatából elevení­tett fel epizódokat. Elmesélte, hogy a régebbi évtizedekben bi­zony alig tévedt be néhány ügy­fél a takarékpénztárba. Akkor még csak szűk réteg, főleg föld- birtokosok. gyárosok lehettek betéttulajdonosok. Legfeljebb a temetésükre kuporgató öreg­asszonyok váltottak takarék- könyvet. a szegényember kép­telen volt spórolni. Ma hatvannál többen dolgoz­nak, s tavaly százezer ügyfél fordult meg a megyei OTP- fiókban. Az OTP helyiségének rendezése szerepel a város fej­lesztésének terveiben; a szükség­lethez mérten még több lesz a tisztviselő, s akkor meggyorsul 11 az ügyintézés. 44. A telefonban ugyanezt ismétel­ték. Az ügyeletes hamarjában azt sem tudta, hogy ki is az a B. 26-os. Felállt, megropogtatta de­rekát, majd a homlokára csapott: Yes. B. 26-os! . .. — Részletes tájékoztatást ké­rek! — szólt bele aztán a mikro­fonba. A szoba ajtaja felett elhe­lyezett elektromos óra fél tizen­kettőt mutatott. — AB. 26-os jelezte, hogy a B. 12-est letartóztatták. Fecske rádión közölte a B.26-ossal, hogy nem tud érintkezésbe lépni a B. 12-essel. A B. 26-os egyszersmind gyanús jeleket észlelt maga kö­rül. Szerinte várható Fecske le­tartóztatása is! Az egész akció veszélyben! Azonnal intézkedést kér! — Miféle intézkedést? — kér­dezte az ügyeletes. — Erről nem szólt! Biztosan tudni szeretné a mi elgondolá­sunkat! — Mikor jelentkezett? — Tíz perce vettük az adást. — Ma éjszaka vár utasítást? — Valószínű, őrnagy úr! Szo­katlan időben jelentkezett be. Biztosan meg van rá az oka! — Megkeresem Brondell ezre­des urat! Aztán majd közlöm az utasítását! Az ügyeletes már tárcsázott is. Fejből tudta az ezredes lakástele­fonját. — Az ezredes urat kérem — Társaság van nála! Sürgős? — tudakolta egy női hang. — Igen, nagyon sürgős! Tessék megmondani neki, hogy az ügye­letes tiszt keresi! — Hívom... Az ügyeletes várt. Az ezredes azonban nem jelentkezett. Eltelt három perc, négy, öt, s a vonal túlsó végéről csak halk muzsikát lehetett hallani... Jó tíz perces várakozás után reccsent bele Brondell ezredes hangja a telefonba: — Itt Brondell! Meg ... — Ezredes úr ... Hallgasson! Megmondtam, hogy Garkins kapitányt keressék, ha van valami! Hívja fel őt. én nem érék-ról. * — De ezredes úr a B. 26-os sürgős intézkedést kér! A telefon túlsó végén egy pillanatnyi szünet következett. — Mi történt? Halljam! Az ügyeletes elmondta a hírt. — Azonnal megyek! Mire oda­érek, legyen ott Garkins, Müller! Figyeljék a rádiót, hátha újra bejelentkezik! Addig hozassa le nekem a Fecske I.-akció aktáit. — Igenis! Brondell lecsapta a kagylót, s mérgesen kisietett a lakásból, anélkül hogy vendégeinek szólt volna, hová megy. Csak a lépcső­házban jutott eszébe, hogy .A gyerekek arcát rózsapirosra A szekszárdi postahivatal kép- csjpje a tűzhely melege, meg az viseletében Horvath Mihály posta-#jg.yg;Cg2et) amellyel dobozfélét tiszt beszámolt a posta^dolgozol-I bütykölnek a sarokban. Az egyik nak. kézbesítőinek a takarékos- fmég nyelvét is kidugja félujjnyi- sag terjeszteseben folytatott lel-<ra a szdja sarkában, ezzel is jelez- kes es ertekes munkájáról Hei- J én hogy komplikalt dolog helyé. ílerenc’ a Béri Balog fre meszteni a készülő betlehem Adam Tszelnöke es ^^(alkatrészeit. Nagy türelemmel, sok igyekezettel, ügyeskedéssel, s nem kevesebb ügyetlenséggel ké­szül a betlehem. De valami hal­Sérelmezík, tiogv sem ügy buzgalommal, amely 3 - buzgalom korántsem a kegyelettel­István, a Jóreménység Tsz elnö­ke a tsz-ga vánították: kezességet nem vállal­hatnak, sem személyi hitelt ? i jes cél fűtőanyagától tüzel, annál inkább a remélt pénzbéli nyere­nem kaphatnak tsz-tagok. féö szülte Ez a rendelkezés véleményük szerint elavult, állandó panasz tárgya és a munkafegyelemre ki- hatóan is bántja a szövetkezeti parasztok önérzetét. Ma már a tsz-tagok zöme bír állandó havi jövedelemmel; ha szorgalmasan dolgoznak, megfelelő anyagi bá­zis áll mögöttük. Anyagi fede­zet lehet pl. az is. ha a hizla­lásra szerződtetett háztáji üsző árát ajánlják fel biztosítékul. A gyerekek buzgólkodnak, mi pedig, hetvenen túli nagyapjukkal a sertések természetéről tartunk ’eszmecserét. Az eszmecserének 'ugyan semmi értelme nincs, mert az öreg nem enged a húsz fo­rintból én meg legfeljebb csak al­kudni tudok — eredménytelenül de a nevelés, hizlalás tudo­mányához még csak nem is ko- nyítok, mivel ismereteim kime­rülnek abban, hogy a hasaszalon­A kérés jogosságát a fejlődésig ázletesebb a hátából kikanya- indokolja. éppen ezért a felvetést \rintottnál, meg hogy a fokhagy­helyesnek találták a pénztári szakemberek, s ígérték, hogy eljuttatják az ilie | tékes felsőbbségükhöz. BALLABÁS LÁSZLÓ takarék- Imának nemcsak a levét kell be- meg~ ilefacsami a kolbászba, hanem nem árt belőle néhány gerezd összedarálva sem a hús közé. —Az meg mi? — bök az öreg PINTÉR ISTVÁN • SZABÓ LÁSZLÓ • kOL Ö N ÖS Midádíal mégis illő lett volna legalább bejelentenie a távozását. Bizto­san megsértődnek! De hát mit csináljon? Mondja azt a püspök­nek, hogy itt kell hagynia, mert a munka hívja? Lehet, hogy megértené; sőt biztos, hiszen ép­pen erről a munkáról beszélget­tek; ezért is hívta meg a laká­sára más előkelőségekkel, együtt. De jobb így ... Sokáig bíbelődött a sötétben, amíg sikerült kinyitnia a garázs­ajtót. Beült 320-as fekete Special Mercedesébe. amelyet nemrégen kapott ajándékba. Kitolatott a kertajtóig. .. Brondell egy kétemeletes vil­lában lakott, München szélén, a villanegyedben, ö a második emelet tízszobás lakását bérelte. Az alsó traktusban az alpolgár­mester lakott. Brondell rálépett a gázpe­dálra, s az autó nagyot lendült Az automata sebességkapcsoló halkan kattant, ötven méter után már száz körül táncolt a sebességmérő mutatója. Ezekben a kései órákban is viszonylag nagy volt a forgalom, de a Mer­cedes hatalmas karosszériájával úgy suhat el az autók mellett, mint egy rakéta. Az ezredes gondolatban vissza­tért a püspökhöz. Érdekes férfi, megjárta a koncentrációs tábo­rokat is. Két éve ismerkedett meg vele, egy fogadáson. Kelle­mes ember benyomását keltette, s Brondell azonnal tudita. hogy érdemes barátkoznia ezzel az okos egyházi ' személyiséggel. Koncentrációs tábor foglya volt, $ ma mégis úgy beszél mint egy kis náci . . .Az ’• élőbb egész szépen megmagyarázta, miért merte dicsérni az SS-eket Dachauban, a harangavatási ün­nepségen ... Még Brondell is meghökkent kissé, amikor a püspök a koncentrációs tábor főterén felállított harang tövében arról kezdett szónokolni, hogy tulajdonképpen voltak jó SS-ek is, sőt, többségükben jó szívvel viseltettek a foglyok iránt, hi­szen ő is nekik köszönheti az életét... S milyen tapsvihart kapott a püspök úr! Csak egy kis csoport egykori lágerlakó fü- gyült... Alapjában meg lehet érteni ezt az embert. Inkább poli­tikus, mint pap . .. Bár ő, Bron- dell ezredes nem szíveli különö­sebben az egykori SS-vezéreket, mert túl vadul csinálnak min­dent, nem szeretnek bíbelődni a csomagolással. Persze azért hasz­nálható emberek. A kommuniz­mus elleni egységfrontot nem gyengíthetik azzal, hogy külön, utakat járjanak ... Titokban a püspök úr ilyesmiről álmodozik, noha egyszer már megégette a nyelvét... A fene ebbe a piros lámpába, pillantott fel az egyik útkereszteződésnél a középen függő jelzőlámpára... Az ezre­des majdnem beleszaladt az előtte haladó kocsiba. Nagyot csikordult a fék. Milyen messze van ez a pa­rancsnokság ... Már többször el­határozta, hogy közelebb költö­zik, de soha nem került rá sor. Pedig folyton keresztül kell mennie ezen a forgalmas, agyon­zsúfolt városon, hogy kijusson München túlsó szélére, az erdő­ben rejtőző parancsnokságra.. Amikor aztán zöldre váltott a lámpa, ismét repülhetett a Mer­cedes, s Brondell negyed óra múlva beléphetett hivatali szobá­jába. Parancsa szerint ott vára­kozott Müller és Garkins. Éppen valami hűsítő italt kevertek maguknak. Hanyag mozdulattal felálltak. — Hallották mi történt? szóit oda nekik Brondell, — Igen, mindent tudunk — válaszolta Garkins. Az ezredes leült Kezébe vette a Fecske-akció aktáit, , aztán is­mét megszólalt: — És most mit tegyünk? Sze rintem a következő variációk le­hetségesek: A B.12-es hallgatni fog. Ha semmi egyebet nem tud­nak az akcióról, akkor talán si­kerül kibújnia ... Persze valami baklövést csinálhatott... Min­den összeroppanhat... A máso­dik lehetőség pedig az, hogy Fecske rontotta el a dolgot... Ráálltak, és követték. — Fecske sokat tud... Eset­leg nem bírja a kínzásokat, és mindent elmond... Nem lenne kellemes dolog — szólt közbe Müller. — S rajta keresztül le­buktathatjuk a B.26-ost is... (Folytatjuk) Luca nap ja után, a pipa szárával a betlehem felé. Nekem szól a kérdés, jelezve, hogy a további alku tárgytalan, de főként a nagyobbik, kerek fejű fiúcskának szól, aki huzalokat ve­zet ki a doboz hátán fúrt lyukon. — Ee? — Persze. Hát kérdem... — Ez villany! . Az öreggel összenézünk, majd odaballagunk a három süvöivény mellé, közelebbről megszemlélni, mint vonja be a villanylámpa sárga fénnyel a jászolban szen­dergő csecsemő-Jézust? Tényleg, a foglalat már a he­lyén. Benne parányi zseblámpa­égő, onnan meg drót. vezet hátra­felé, amit most erősít az elem két pólusához. S valóban, kigyúl a lámpa, megvilágítva a doboz bel­sejét. Villanylámpa és Jézuska. Fura párosítás, mégsem nevetünk, a csuda tudná megmondani, miért nem? A doboz jobboldalán egy szent- kép. Jövendöli a jászolban fekvő kisdednek eljövendő sorsát, mert éppen azt ábrázolja, amim a megtört szemű Mária ölében tart­ja a keresztről éppen leemelt fiát. Az istállót gyerekkéz pingálta csomagolópapírra, s azt ragasztot­ták háttérnek a jászol mögé. Balról jönnek a háromkirályok. Valami régi ájtatos folyóiratból, vagy ka­lendáriumból vághatták ki a gye­rekek. Odabökök a ballagó felségekrel — Verset tudtok-e? S már szavalja is egyik: „Adjon Isten Jézusunk, Jézu­sunk. Három király mi vagyunk, mi vagyunk...” ömlik belőle a szó, folyik a. vers, árad, alig sikerül megállí­tani, mielőtt el nem fújná, hogy: .,Kedves háromkirályok Jó éjszakát kívánok.” — Ez a vers nem illik ide • mondom. Csodálkozva néznek rám. Miért is ne illene? Magam is kezdem belátni, ha jól meggondoljuk, de- hogyisnem illik. Akkor hát. hogy megőrizzem kritikusi fölényemet, gyorsan új érvet mondok: — A villanylámpa. Az nem il­lik.

Next

/
Thumbnails
Contents