Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-16 / 268. szám
2 TOT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. november 16. Lengye!—magyar baráti est O z o r á n Nincs rá törvény? Sokan kívülmaradtak, legalábbis odafurakodtak az ajtóhoz, hogy lássanak, halljanak azért ők is. Vonzotta az ozoraiakat a lengyel —magyar baráti est, és a község legnagyobb termét, a mozit teljesen megtöltötték. Kaszás Imre gimnáziumi tanár, országgyűlési képviselő előadását még néma figyelemmel hallgatták. Kétszeri lengyelországi úti élményei, a lengyel nép életéről, a két nép közti, immár évezredes barátságról sok érdekeset, újat mondott az előadó. Azután dr. Stanislaw Andrzej Sochacki, a Lengyel Olvasóterem igazgatóhelyettese méltatta a két nép közti barátságot, amelynek egyik megnyilvánulása lesz a látogatás, amelyet a lengyel nép vezetői, Gomulka és Czyrankie- wic elvtársak a közeli napokban tesznek Magyarországon. Majd peregni kezdett a film. A Varsó mégis él című francia dokumentumfilmet vetítették először. A hajdani, a háború előtti Varsót, a maga mindennapi életével. Majd olyan megrázó képek következtek, amelyek láttán valósággal elszörnyűlködött a termet betöltő sokaság. 1939 — amikor a hitlerista Németország megtámadta Lengyelországot. Az ozoraiak maguk is megérezték a háború borzalmait tizennyolc évvel ezelőtt, de amit a filmen láttak, az minden Képzeletüket felülmúlta. A sok borzalmat derűsebb képek váltották fel. Hogyan építették újjá Varsót megfeszített munkával — akárcsak ml Budapestet — hogyan él, dolgozik, szórakozik, pihen most a lengyel nép. A baráti est sikerének nagyon sokan részesei Ozorán. A tanács, a népfrontbizottság, a pedagógusok, a földműt esszövetkezet, de valamennyi szervezet erejéhez mérten kivette a részét az előkészítésből. Mint mondták, nem is volt mostanában ilyen jól sikerült rendezvény, mint ez a baráti est. Lengyel—magyar barátsági est Szakályban Lengyel—magyar barátsági estet rendezett pénteken a Hazafias Népfront Tolna megyei, tamási járási és helyi bizottsága. A művelődési otthonban megtartott ünnepséget Kondás Béla, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd dr. Pa- taky József gimnáziumi tanár, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának tagja tartott nagysikerű előadást Lengyelországról. Hárem szekszárdi orvos a drezdai tHdomáayos tanácskozáson Nemrégiben tudományos tanácskozást rendezett Drezdában a Német Demokratikus Köztársaság Klinikai Pathológiai és Klinikai Kémiai Társasága, amelyen igen sok külföldi orvos, köztük hat magyar is részt vett. A hat magyar orvosból három a Tolna megyei kórházban dolgozik, Szek- szárdon. Az arány tehát mindenekelőtt azt igazolja, hogy a szekszárdi kórházban komoly, elmélyült tudományos munka folyik, s az eredmények méltóak voltak ahhoz, az irányító szervek megítélése szerint, hogy azokat külföldön is propagálják. A szekszárdi kórházból dr. Szentgáli Gyula igazgató-főorvos, dr. Kovács Sándor labor-főorvos és dr. Balogh József proszektor főorvos vett részt a tanácskozáson és mindhárman előadást is tartottak. Dr. Szentgáli Gyula arról tartott előadást, hogy a vérszérumban hogyan lehet egyszerre meghatározni a vasat és a rezet. Ennek a csecsemőkori vérszegénységi állapot meghatározásánál van jelentősége. Ezzel kapcsolatban széles körű kísérletek folytak a szekszárdi kórházban, s számottevő eredmény született. Dr. Kovács Sándor labor-főorvos a fehérje alkotóelemeinek elektromos árammal történő szétválasztásáról, vizsgálatáról tartott előadást. Ezzel kapcsolatban ugyancsak komoly kísérleti eredmények születtek a szekszárdi kórházban. A módszert eddig a rákos betegségek felderítésére használták széleskörűen. A szekszárdi kórházban eredményesen használják a gyulladásos betegségek felderítésére is. Dr. Balogh József proszektor főorvos szövettani vizsgálatainak eredményeiről számolt be. Szövettani vizsgálataival, kutatásaival igazolta dr. Kovács Sándor laboratóriumi kísérleteit. Az előadások nagy érdeklődést váltottak ki. A tudományos tanácskozás mellett a szekszárdi orvosok természetesen igyekeztek tartós kapcsolatot kiépíteni ottani kollégáikkal, hogy a jövőben is legyen lehetőség tudományos tapasztalatcserére. Több drezdai és erfurti professzort meghívtak Szek- szárdra. A tanácskozáson szerzett tapasztalatokat egyébként igyekeznek hasznosítani a szekszárdi kórházban. 3ó úton halad a szocialista brigádverseny Támogatásra, segítésre szorul a szocialista munka műhelye címért folyó verseny Tanácskozott az SZMT mellett működő közgazdasági bizottság Tegnap tartotta novemberi ülését az SZMT mellett működő közgazdasági bizottság. Egy napirendi pont volt, amelynek előkészítését brigádvizsgálat előzte meg: Tolna megye üzemeiben, állami gazdaságaiban, gépállomásain folyó szocialista brigádverseny és a szocialista munka műhelye, üzeme címért folyó verseny tapasztalatai. A jelentés képet adott, hogy 1958. óta milyen segítséget adott ez az új versenyforma a termelés növelése érdekében, hogyan segítette a szocialista embertípus kialakítását. A vita során megállapították a bizottság tagjai, hogy a megye üzemeiben, termelési egységeiben folyó szocialista brigádverseny kiváló eredményeket produkál. Különösen az olyan termelési egységekben nem marad el a siker, ahol a gazdasági vezetők támogatják, hasznos segítőt látnak a munkaversenyben. A szocialista munkaverseny magasabb, fejlettebb formájának tapasztalatairól is élénk vitát folytattak. A közgazdasági bizottság tagjai, akik maguk is külön külön vizsgálatot folytattak a témával kapcsolatban szakterületükön, elmondották, hogy a szocialista munka műhelye, üzeme címért folyó verseny még sok támogatást kíván. A helyi adottságok figyelembevétele ugyan megtörténik, de a SZOT idevo- j natkozó irányelveit a kellő ismeret hiányában nem alkalmazzák, vagy rosszul értelmezik. A közgazdasági bizottság ülésén számos kérdésben elvi állásfoglalást mondott ki, és elhatározták, hogy a szocialista munka műhelye címért folyó versenyről, — csakúgy a szocialista brigádverseny helyzetéről — a jövő év elején, egyéves tapasztalatok értékelésekor újabb vizsgálatot tartanak, majd a vizsgálat eredményét rögzítő munkát a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége elé terjesztik, A KÖZELMÚLTBAN, összevont járási végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalták Pakson a népművelés problémáit. Heves és alapos vita alakult ki, amelyikből egészen világosan kiszürem- lett, hogy a járás két vezető testületé: a párt járási végrehajtó bizottsága és a tanács vezetői komoly felelősséget éreznek a holnapért, a műveltebb emberfőkért, s egyáltalán a művelődés nagyon is időszerű fellendítéséért. Volt azonban egy vélemény az ülésen, amelyik körülbelül így hangzott: azért megy gyengén néhány községben a tudatformáló munka, mert nincsenek meg e területnek a megfelelő felelősei. Vagy ha meg is vannak, nem lehet őket kötelezni arra, hogy mindennapi munkájuk mellett még ezt is csinálják. Mert nincs olyan törvény ebben az országban, amelyik arra kötelezi: . e pedagógust, vagy bárki mást, hogy amikor a nyolc órát ledolgozza, még hozzákezdjen valami máshoz, ismeretterjesztés szervezéséhez, vagy öntevékeny művészeti tevékenység irányításához. Mondjuk: senki sem kényszerítheti arra, hogy a községi művelődési otthonban vezesse a prqbákat, előadást tartson a termelőszövetkezeti akadémián, vagy a klubban. Adjunk igazat ennek a véleménynek. Valóban nincs törvény, amelyik szabályozná: melyik az a fórum, ki az a személy, akinek kötelessége, hogy odaálljon és felvegye a harcot egy sereg előítélet, nagy adag elmaradottság és legalább akkora közöny ellen. Törvényeink csak azt mondják ki. hogy kinek-kinek kötelessége elvégezni azt a munkát, legjobb tudása szerint, amit rábíztak, amiért a fizetését kapja. Ha ezt elmulasztja, akkor fel lehet lépni ellene a törvény szigorával, kiszabhat a felettes hatóság fegyelmit, elmozdíthatja állásából a mulasztót. Idáig rendben lévőnek látszik a dolog: a mechanizmus elvileg meg| alapozott, s a gyakorlat épülhet ' ezekre az elviekre. Van azonban ebben az egészben egy más is, mondhatnánk így: valami többlet. És erre a többletre már nincs törvény. De nem is szükséges hozzá. Ha ugyanis valaki csak azért akarja végezni a faluban a népművelési munkát, mert egy rendelet előírja, jobb, ha hozzá sem kezd. Üres, lélektelen hivatali munka, elbürokratizált, vagy éppen lázas semmittevésnek látszó tevékenység lenne az egész. Olyan munkává silányul így, aminek láttán méltán mondaná az ember, ez több kárt csinál, mint hasznot! A BONYHÁDI JÁRÁSBAN Jártam. Több községben megfordultam, s meglepetéssel tapasztaltam, hogy majdnem mindenütt emlegettek egy kisvejkei módszert. Azt mondták: szeretnék meghonosítani, amit Kis- vejkén csinálnak. Vagyis azt, hogy ne legyen üres a művelődési otthon, a tervek, programok találkozzanak a falubeliek igényével, tetszésével. Aztán, amikor megkérdeztem Farkas Jánost. a művelődési otthon igazgatóját, hogy valójában milyen is az a kisVejkei módszer, meglepetten tárta szét a kezét, s tőlem kérdezte: mire gondolok, mivelhogy náluk nincsen semmiféle sablonba, vagy keretekbe foglalt módszer. Mindössze arról van szó, hogy a faluban élő tanítók valóban ott is élnek, nemcsak tanítanak. így aztán a tantestület és a lakosság között olyan kapcsolat alakult ki az évek folyamán, amire lehet építeni. Meg aztán nincsenek különböző érdekek: a községi tanács. a termelőszövetkezet és a művelődési otthon érdekei egybeesnek, mindenki azt szeretné, ha holnap szebben, könnyebben és jobban élnének az emberek, mint tegnap. Pedig Kisvejkén is ugyanazok a törvények, mint Murgán, Grábócon, Cikón, vagy máshol™ És most nézzük tovább azokat a törvényeket... Azt hiszem soha nem érjük meg, hogy a Mi- niszertanáes vagy a Művelődésügyi Minisztérium olyan rendeletet ad ki, amelyik óráról órára meghatározza, hogy a nap valamelyik szakában mit kell tenni a nénművelő munka sikerének érdekében. Olyan rendelkezés sem fog megjelenni amelyik különböző szankciókat helyez kilátásba, ha a faluban élő értelmiségi nem tesz meg mindent a falu új arculatának kialakításé-' ért. Ez az egész így badarság lenne, mert a többet, nem rendeletektől, hanem az emberektől lehet és kell várni! Az emberektől, az eszes, lelkiismerettel és hivatástudattal rendelkező lénytől, aki, mint a társadalom tagja, egyben annak a társadalomnak építője, formálója és alakítója is. Ez a kérdés lényege, s talán itt kell keresni a kisvejkei módszereket is, nem abban, hogy van-e törvény... AZ AGGÁLYOSKODÓK persze most kételkedhetnek, s mondhatják: nem új Kolumbusz az aki kézenfekvő dolgokat próbál magyarázni. Ez kétségtelen, de azért ennek ellenére sem árt beszélni dolgainkról. Főképpen ar- róló, hogyan lépjünk előrébb ezen a törvénynélküli területen, s miként álljunk ahhoz a tevékenységhez. amit nem körvonalaznak különböző rendelkezések. Hiba volna, ha lenne olyan rendelke- kezés, amelyik egyértelműen leszögezné: mit kell tenni mondjuk az elkövetkező évadban azért, hogy a falusi emberek elinduljanak a művelődés útjain, s felébredjen bennük az igény a szebb, a jobb akarása iránt. Ezt ott helyben kell felfedezni, táplálni és istápolni minden községben. És tegyük hozzá, nem törvényes szóra, hanem a lelkiismeret és hivatástudat parancsára, amelyik erősebb, mint az írott rendelet és a törvény. Szolnoki István MÉLTÓ AZ ÉRDEKLŐDÉSRE A dunaföldvári Kossuth Művelődési Otthon képzőművészeti szakköre figyelemre méltó kiállítást rendezett. A tárlat szép fejlődésről tanúskodik: méltán váltanak ki elismerést a kedves, színes akvarellek és szénrajzok. A helybeliek lépten-nyomon felismerhetik a képeken Dunaföld- vár és környékének egy-egy sajátos vonását, a községbeli érdekesebb embereket. Bizonyos egyéni stílust is felfedezhetünk a képekben. Az öreg-hegyet például hangulatos pasztell-színek- kel ábrázolja Németh György, a kör egyik legtehetségesebb tagja, Devecseri Erzsébet viszont mesevilággá varázsolja. A szakkör vezetője Oszoli Istvánné pedig élénk színeivel a legreálisabb megoldásban mutatja be. Három helybeli rajztanár is kiállította festményeit és rajzait. A többségükben tájképekből idegen látogató is alaposan mégis-, merheti Dunaföldvárt. A közönség érdeklődése a kiállítás iránt nem méltatlan. Igen tetszetősek és komoly elmélyülésről tanús-, kodnak Oszoli Istvánné tájképei, érdekesek Schmera Zsuzsa portréi, Király Istvánné napraforgós szobasarka. A fiatalok közül Csizmadia Margit, Németh György és Aprily Zsóka munkái biztatóak.
