Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-15 / 267. szám

VÁM f TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG november TTT. SZÁZÉVES A VÖRÖSKERESZT! A szerény szavak mögött szép eredmények A kongresszusokra való készü­lődés idején születnek a nagy tettek, nagy elhatározások. A ké­sőbbi munka mutatja meg, hogy ezekből mit váltanak valóra. E felkészülés jegyében tartják a Vöröskereszt-szervezetek a veze­tőség- és küidöttválasztó tag­gyűléseket. Munkájuk tengelyé­ben a Vöröskereszt második kongresszusára való felkészülés áll a városban, falvakban, lakó­területeken, egészségügyi intéz­ményekben, üzemekben, termelő- szövetkezetekben, napjainkban tartják a taggyűléseket, melyeken a tagság 60—70 százalékban vesz részt, de szép számban jönnek el a gyűlésekre az érdeklődők is, nem egv helyen a falu apraja- nagyja. A beszámolók az elmúlt két év munkáját értékelik. Elsősorban azt teszik mérlegre, hogyan tel­jesítették az első kongresszus ha­tározatait, s miként segítették a Vöröskereszt-szervezetek pártunk Vili. kongresszusa egészség- ügyi vonatkozású határozatainak végrehajtását. E határozatok alap­ján megvalósul az ingyenes, ma­gas színvonalú és mindenki szá­mára hozzáférhető állami egész­ségügyi ellátás, amelyben — a gyógyítás mellett, s azzal szoros egységben — egyre fontosabb szerepet kap a betegségek meg­előzése, a legelterjedtebb fertőző és népbetegségek csökkentése, il- létve fokozatos felszámolása. Mindez el sem képzelhető a tár­sadalmi erők lehető legszélesebb mozgósítása nélkül. A Vöröske­reszt-szervezeteknek e téren fontos feladatai vannak. A múlt­ból örökölt, az elmaradott gaz­dasági és kulturális helyzetből adódott helytelen szokások és az életmód ma is a dolgozók nagy többségét meggátolja abban, hogy helyesen éljenek az új élet új lehe­tőségeivel. Az egészséges élet fel­tételeit a szocialista társadalom megteremti, de kötelességgé is teszi, hogy azoknak megfelelően, ésszerűen, kulturáltan éljünk. Még több embert kell társadalmi öntevékenységre, a helyi egész­ségügyi problémák megoldására, egymás iránti segítőkészségre ne­velni, mozgósítani. A vezetőség- és küldöttválasztó taggyűléseken van miről beszá molni. Tevelen, Aparhanton és másutt a község lakossága össze­fog a „Tiszta faluért”-mozgalom- ban. Az üzemek mellé a falvak is felsorakoznak és sok községben rendezték meg a térítésmentes véradást. A Dunafóldvári Ken- dergvár Vöröskereszt-szervezete az alkoholizmus elleni küzdelem­ben mutatott fel jelentős ered­ményeket. A taggyűlésen foglal­koztak a munkáslakások környé­kének elhanyagoltságával. Tisz­tasági mozgalmat indítottak az elhanyagoltság megszüntetésére. A Tolna megyei Építőipari Vál­lalatnál a munkásszállások foko­zottabb ellenőrzését vállalták a vöröskeresztes aktivisták. A Ba­lassa János kórház Vöröskereszt­szervezetének kezdeményezésére a kórház parkjában eaészségügvl tanácsadó táblákat helveztek el. A Vöröskereszt, a kórház házi- studióját is igénybe veszi az egészségű avi propaganda szélesí­tésére. Meghatározott napokon fiatal orvosok egészségügvi elő­adásokat tartanak a betegek szá­mára. Kedves színfoltja a Vöröske­reszt-szervezetek vezetőség- és küldöttválasztó-tjagavűléseinek. hogy az ifjúsági Vöröskereszt­csoportok tagjai az iskolások kö­szöntik a taggyűlés résztvevőit. Aparhanton mindenkit meghatott az*a kis epizód, amikor a község fiatal körzeti orvosát dr. Csáki Lászlót a béke szimbólumaként galamboárral ajándékozták meg az iskolások. A kongresszusokra való készü­lődések idején nagy tettek, el­határozások születnek. A szek­szárdi üzemekben a véradómoz­galom új vonása; a véradó-körök kialakftása. Az üzemekben előre elvégzik a vizsgálatot s a vér­adásra alkalmas dolgozókat nyil­vántartásba veszik. Gyakran elő­fordul. hogy sürgős műtéteknél életmentés szempontjából friss vér átömlesztésére van szükség. A véradó-körök tagjai ilyen ese­tekben nyújtanak segítséget. A taggyűléseken visszatekinte­nek a megtett útra. A beszámo­lók számot adnak az elmúlt két év munkájáról. Ugyanakkor előre mutatnak és olyan határozatokat hoznak, amelyekkel segíteni tud­ják az egészségügy további javu­lását. SZÖVÉS-RAJZ KOVÁCS SÁNDOR J TOOÓS OOLGOtÓSZOOAJÁBAN AZONNAL ELŐVESZI 4 KoeofiUn. 19. — Ügy követtük Fecskét, aho­gyan megbeszéltük. Am amikor ráfütyült a rendőr, egy kicsit megijedtem, hogy a közlekedés szent nevében még elrontják a dolgunkat. Én a Semmelweis ut­ca sarkán álltam. Amikor bement az antikváriumba, már tudtuk, hogy kapcsolatot keres. A bolt­ajtóból lefényképeztük, amikor az eladó átadta neki a könyvet. A beszélgetést zsebmagnón rög­zítettük. Az egyik emberem ott állt a kirakatnál, a másik közvet­lenül utána bement a boltba. — Nem vette észre? — Nem hiszem, mert mindjárt odalépett a pulthoz, a mi embe­rünk pedig az állványhoz ment, mintha keresne valamit... Ami­kor aztán az utcai vécébe be­ment, éppen Kozák hadnagy volt soron, aki dicséretet érdemel, mert roppant ügyesen feltalálta magát: lekapta lábáról cipőjét, ujját a szájára tette, hogy figyel­meztesse a vécés nénit, megmu­tatta neki az igazolványát, aztán óvatosan belépett a másik fülké­be, s felülről sikerült lefényké­peznie, amikor Fecske kibontotta a könyvet... A rendőrtisztek elmosolyodtak Egy pillanatra elképzelték Kozák hadnagyot, amint a vécé kagylója fölött tornázik. Csak Pálos őrnagy nem mosolygott. Sőt, kissé mérge­sen szólt rá Mesterházára: — Az effajta trükköket sürgő­sen hagyják abba! Ez nem játék. Nincs szükségünk holmi Sherlock Holmes-i bravúrokra. És ha Fecske fölpillant vagy megérzi, hogy figyelik? Oda az egész. Meg­tiltom, hogy még egyszer ilyes­mit csináljanak! Kövessék! Min­denkit számba venni, akivel érint­kezik, s nekem jelenteni. Meg ne tudjam, hogy még egyszer valaki három méter távolságon belül megközelíti Fecskét. Azt hiszik, hogy olyan zöldfülű ez? — Értettem, őrnagy elvtárs — mondta Mesterházi —, de itt vannak a fényképek. Sajnos, túl­ságosan fel kellett nagyítanunk őket. Az egyiken elég jól látható a könyv bőrfedele álól kikandi­káló szakszervezeti üdülési be­utaló. Lillafüredre szól. Nyilván a közeb rakétabázis érdekli Fecs­két . .. —- Ezt maid még meglátjuk ... Az eladó? — Természetesen nem nyúl­tunk hozzá. . Egyébként antik- várboltia volt a Bajcsy Zsilinszkv úton. Az államosítás után sokáig nem dolgozott. 1956-ról nincse­nek adataink. Négy éve helyez­kedett el. s ebbe a boltba került. Három testvére Nyugaton van. kettő 1945-ben ment ki. egy pe­dig 1956-ban. Tartalékos géhás- főhadnagy volt. a kassai kerület­nél. Egy év frontszolgálat, majd itthon. Amerikai hadifogságból iött haza 1946 végén . . . — Tehát ez van. egyelőre — mondta Pálos — A fiatalember Lillafüredre készül ... Nyilván azért ücsörög a pályaudvaron, mert a késő délutáni vonatra vár. — Elgondolkodott. — Lilla­füredre magam megyek. Liszkai főhadnagy velem jön. Mester­házi elvtárs intézkedjen, hogy mindketten sürgősen kaDiunk beutalót. Lillafüreden senkinek nem kell tudnia, hogy kik va­gyunk ... Liszkai elvtárs. men­PINTÉR ISTVÁN ' SZABÓ LÁSZLÓ 1 ÖNÖS jen haza. készüljön fel. Mintha üdülni menne. Az egyik kocsit elviheti. A Mesterházi-, Kazán- és Istvánfi-csoport szintén készül­jön Leköltöznek Miskolcra. Intézkedjenek, hogy legyen meg­felelő szállásuk. Bon dór elvtárs. a rádiósok semmit sem tudtak produkálni? — Eddig nem.:. Egyelőre mind a két oldal hallgat, mint a sír — Mi a véleményük arról, hogy ez a B. 26-os valahol arra­felé tanyázik? Ha a Fecskét arra irányították, akkor a B. 26-os vagy utána megy. vagy már ott is van. Még az is lehet, hogy ő is üdülőként fogja ellen­őrizni és segíteni Fecskét. De ne találgassunk ... Készüljenek fel. elvtársak ... Az őrnagy meg sem várta, amíg mindenki elhagyja a szo­bát: odalépett a telefonhoz, tár­csázott. Bal kezével végigsimí­totta a készüléket Milyen poros. Szólni kell. hogy takarítsanak rendesen ... Míg erre gondolt, a vonal túlsó végén megszólalt egy női hang Az őrnagy vála­szolt: — Pálos őrnagy, jelentkezem. A miniszterhelyettes elvtársat kérem! * Egymás után érkeztek a tömött autóbuszok a völgybe, a lilla­füredi Palota-szállóhoz. Már alkonyodott. de kifogyhatatlan­nak látszott az érkező vendégek serege. Az utasok azonban nem jut­hattak be az épületbe, a tera­szon megállították őket. Szak- váriné. a kultúros és egy nyakig­láb fiatalember sürgött-forgott a vendégek körül. A televízió helyszíni közvetítésre készült, képriportban akart beszámolni a Lillafüredre érkező üdülőkről. A riporter egy nagy csoportba terelte az érkezőket, hogy aztán kedvére válogathasson a jó film­arcokban. Néhányan hátrahúzódtak, lát­szott rajtuk, hogy nem szívesen állnak a kamera elé. Mások viszont előretülekedtek, hogy el ne szalasszák az alkalmat. Még azok is itt álltak az autóbusz előtt csomagokkal, útiöltözetben, akik már a koradélutáni órák­ban megérkeztek. A riporter a valóság hű képét akarta adni a kamerákkal. Sipos a második autóbusszal érkezett öt is beterelték a tömegbe. de igyekezett úgy helyezkedni, hogy lehetőleg ne kerüljön a riporter keze ügyébe. Bőröndjeit maga mellé helyezte, és ráült. így a többiek eltakar­ták. s a riporter sem láthatta. — Arra kérek mindenkit, hogy ha jelzek, kettesével induljanak meg a bejárat felé. aztán a portásfülkénél jelentkezzenek — szólt a riporter, s úgy hadoná­szott a mikrofonnal, mint bűvész a varázspálcával. Rendelkezeltj beállított, mint rendezők film- felvételnél a statisztériát. — Mindenki vigyázzon, mert a portásfülkében is mikrofont helyeztünk el. Nevetgélni, hal­kan beszélgetni lehet. Azt az igazi boldog mosolyt szeretném látni... Vidámságot kérek ... Akiket kiválasztottam, a portás­fülkéből jöjjenek a hallba, ott külön riportot készítünk. Tessék felkészülni néhány pillanat múlva kezdődik az adás ... A riporter addig hadonászott mikrofonjával, amíg lába bele­gabalyodott a zsinórba. Két tech­nikus ugrott, hogy kiszabadítsa. Senki sem mert megszólalni, az arcok megmerevedtek a lámpa­láztól. A néhány elölálló erőlte­tett mosolya is torz vigyorra si­került. Szakváriné, a kultúros — töm­zsi kis fiatalasszony —, a cso­port elején állt. Ö sem szerepelt még a televízióban, és most ki­pirult arccal várta a felvétel kezdetét. Az erős fényű jupiter- lámpák sok szúnyogot csaltak ide a Hámori-tó kis nádasaiból. El­lepték a vendégeket, s pillanatok alatt olyan csapkodás kezdődött, mintha legalábbis fogadást kö­töttek volna, ki tudd többet agyonütni. A riporter izgatottan rájuk kiáltott: — De elvtársak... Mindjárt kezdődik az adás... Hagyják x abba... A vendégek elunták a várako­zást, a legszívesebben már szo­báikban pihentek volna. Sipos idegesen arra gondolt, mi lesz, ha belekerül a képbe. Bár arca felismerhetetlen azok számára is, akik 47—48-ban még ismerték, mégsem szeretett volna a nyilvánosság elé kerülni. Most már késő volt, hogy az egyik vagy másik maszkot feltegye. De el sem mehetett a sorból, hiszen az még feltűnőbb lett volna. Hátrahúzódott... Végre megkezdődött az adás, megindult a sor ... A riporter bevezette a műsort, -4 aztán odaállt a portásfülke pult­jához, s az érkező vendégeket egyenként vagy párosával bemu­tatta a nézőknek. Már a tizen­kettedik vagy tizenharmadik pár is elmehetett a portásfülke előtt, amikor lökdösődés támadt a sor­ban. Egy idősebb férfi és egy egészen fiatal, húsz év körüli nő mindenáron hátrább akart kerül­ni, a mögötte állók viszont nem akartak helyet cserélni.. A kame­ra hirtelen elfordult a fojtott hágón vitatkozó sorról, és a hall­ban folytatódott a riport. Nyol- can-tízen állták körül a riportert. Egy nagy katonaláda .mellett parasztbácsi állt, pipázott. Mögöt­te még két parasztember, mind­kettő új Vulkanfiber bőröndben hozta magával holmiját. A ri­porter először hozzájuk fordult. (Folytatjuk.) 1 TEHÁT HÉT BMC HM A, NA SUTA! SZOISÁíO 14ÓJA MMALYHOZ ÉS MÉM KÖLCSÖN KONTÓBAN Air I OAACHMA MANY ' Kér MACH MA es tömböt EZÜST AMIÉ A rrOlHAlÓ A KHLÁLY MINC*TAKAtAN toilöW. A Achim toes köntös MíaéeMKer vOgxmw. a modo- N/ir öntene iveire boy vízzel rOirÖr eoéNvoe. a y/z szintje enelkboet... KEN! MEGTALÁLTAM ENMYl A MOHON A T*A­eogata. éhoehbs A Vd BEN NEM VOLT ILYEN NEMÍZ... MOST «W­UfLAM > MEGHOZTAM A KÉST I EZÜST és A HA Ny rÓMAÖKET / HAL tik YOSAtt. !• w ahcmnBoes lem ah/ 4 tömböm ere mesauak/tja. hooy AZON AZONOS SÚLYÚ AH A MOHON A Y4L... j FOLYTATJUK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents