Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-02 / 257. szám

TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1903. november 2. Köszönetét érdemelnek! Jó munkái végeztek a katona traktorosok Nyolcvan katona gyülekezett össze tegnap a megyei ta­nács udvarán. A megye külön­böző részeiből hozták a kisebb- nagyobb csapatokat a gépállo­mások járművei. Az utcán már saját gépkocsijaik álltak, hogy a köszönő, elismerő szavak után egységeikhez vigyék őket. Július 20-án jöttek, hogy trak­torra ülve segítsenek megyénk­ben a mezőgazdasági munkák­ban. A gépállomások megyei igazgatósága helyezte el őket a legnagyobb körzetű gépállomá­sokon. A jelentés nem fukarkodik di­csérő jelzőkben. Igaz. hogy eleinte kissé akadozott, nehezen ment a munka, de néhány nap múlva magukra találtak a fiúk. Különösen az éjszakai munká­ban lehetett őket jól alkalmazni, mindig hiánytalanul végrehaj­tották a feladatukat. Bár szám­talan alkalom kínálkozott volna, mégsem történt különösebb fe­gyelemsértés. Eredményes mun­kájukat dicséri az is, hogy a nyolcvan katona közel 190 ezer forint értékű munkát végzett a három hónap alatt. A kihelyezés határideje le­járt: elbúcsúztak a megyétől. Ha visszatérnek állomáshelyükre, jogos büszkeséggel mondhatják bajtársaiknak: — Mi segítet­tünk. hogy Tolna megye határ­időre befejezhesse a vetést! Zsigovics Ferenc elvtárs. a gép­állomások megyei igazgatóságá­nak vezetője is csak dicséretet tud mondani róluk. Nem volt olyan eset. hogy az éjjeli ellen­őrzés alkalmával valakit ne ta­láltak volna a helyén. Nagyon becsületes, lelkiismeretes mun­kát végeztek. Az elismerést fa« Ián leajobban bizonyítják Zsigo­vics elvtárs szavai: — Szeretném, ha még egy hónapig itt tarthatnánk őket Harminc újítással Ionnak a zominc- gyáriak a decesniiari kiállításra Korábban közöltük már la­punkban, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa rendezésében az idén — a szokáshoz híven — ismét megrendezi Tolna megye újítóinak kiállítását. Az idén de­cember 9-én nyílik a kiállítás. Ezekben a napokban már lázas készülődés folyik megyeszerte. Üzemekben, vállalatoknál, állami gazdaságokban a dolgozók- már készítik újításaik modelljeit, le­írásait, hogy a kiállítás rendező bizottságának időben 'át tudják adni. Jó hírek érkeznek a tolnai üzemekből, szemléltető módon mutatják be egyes újítások vár­ható és már tapasztalt gazdasági eredményeit, megtakarításait. Minden bizonnyal a Bonyhádi Zománcgyár lesz az egyik leggaz­dagabban felvonuló gyár a de­cemberi újító-kiállításon. Ebből az üzemből előreláthatólag har­minc munkával jönnek Szek­szárdra, hogy reprezentálják a gyár immár több mint évtizedes nagyszerű újítómozgalmát. Mezőgazdasági üzemekben, gép­állomásokon is készülnek az újí­tók. Számos munkát azonban nem tudnak eredetiben bemutat­ni — helyszűke miatt, ugyanis a kiállítást a múzeumban ren­dezik meg —, szóba került egy olyan lehetőség is, hogy a nagy­méretű mezőgazdasági és ipari újításokat, amennyiben a ter- jmelő munkából való kiemelés le­hetséges — a múzeum előtti park­részben mutatják be a közönség­nek. Az üzemek szakszervezeti bi­zottságai pedig hozzáfogtak az újítókiállítás látogatóinak szerve­zéséhez, ugyanis azt tervezik, hogy egy-egy gyárból csoporto­san jönnek a megyeszékhelyre megnézni, tanulni legjobb újí­tóink munkáiból. Négyszemközt a művelődési tervekkel TOLNA MEGYÉBEN szinte minden községben elkészültek már az idei művelődési tervek. Rögzítődtek azok az elképzelé­sek, amelyek szerint egy újabb lépést tesznek előre községeink a művelődés korántsem rögmentes útján. Milyenek ezek az elképze­lések, megfelelnek-e azoknak a reális követelményeknek, ame­lyeket a művelődéspolitikai irány­elvek méltán támasztanak. Egé­szében elmondhatjuk: a tervek reálisak. Pontosan mérik fel az igényeket, amelyek a falvakban lépten nyomon fellelhetők. Nem kell azzal sem számolnunk, hogy túlteng bennük a szórakozás. Inkább arról számolhatunk be, hogy a tavalyi évadhoz képest jobban megfogalmazott, elmélyül­tebb és sokoldalúbb terveket pro­dukáltak a községekben. Nem törekedtek fellengzős módon a világ megváltására, inkább a tü­relmes munkát tűzték ki célul. Ennél fogva a tavalyinál nagyobb helyet kapott a tervekben az is­kolai és iskolánkívüli népműve­lés, az ismeretterjesztés külön­böző formái, az akadémiák és az előadássorozatok. Ez alkalommal nem az egész megye, csak egy járás, a tamási körzetbe tartozó községek tervei­vel „ültünk le” s fogtuk őket val- latóra „négyszemközt”. Nem szá­mítva az elmaradókat, 27 tervet volt módunkban átvizsgálni, s mivel ez a többség, így általános képet is kaphatunk a járás mű­velődési otthonainak tervezőmun­kájáról. Az első, amit igen jól- esően vettünk tudomásul: növe­kedett az alaposság a tervezés­ben! A tavalyiaknál lényegesen átgondoltabb, szélesebb rétegeket felölelőek az idei tervek. S ami még talán ennél is fontosabb: jól illeszkednek bele abba a prog­ramba, amit a megyei pártbizott­ság annak idején meghatározott. Tehát a tervek immáron a mű­velődési otthon igazgatójának ügyéből ipözüggyé léptek elő. Az általános kulturális tevé­kenységgel e cikk keretében nem foglalkozunk, az öntevékeny mű­vészeti munkát is későbbre hagy­juk. Fontossági sorrendbe véve a közvetlen iskolai, vagy az isko­lánkívüli tanulást nézzük elsősor­ban. Ez annál is inkább fontos, mert a tamási járásban az 1960-as népszámlálás adatai szerint közel 20 ezerre tehető azoknak a szá­ma. akik nem rendelkeznek meg­ítélő általános iskolai végzett­séggel. A népszámlálás óta ter­mészetesen ez a szám már csök­kent, de tennivaló azért mindig kerül. Ahol ezt jól felismerték, már a korábbi években munká­hoz láttak. Nézzünk egy községet, Iregszemcsét. Nem túlzás, ha azt mondjuk: itt sikerült úgy meg­tervezni korábban a munkát, hogy az idén már a meglévő eredményekre úgy támaszkodhat­nak, mint szilárd alapokra. Egy kis felsorolás: működik a dolgo­zók esti iskolája, a mezőgazdasá­gi technikum kihelyezett osztá­lyát, valamint a gépészeti tech­nikumét a megyében a legjobbak között emlegetik. De a szervezett oktatás mellett rendeztek 16 úgy­nevezett szórt előadást, amit közel 2 ezer falubeli hallgatott meg. Sikerrel zárult a nők akadémiá­ja, az ifjúsági előadássorozat és a szülők iskolája is. Hasznos lenne, ha a járásban módszertani levél keretében terjesztenék az ireg- szemcsei tapasztalatokat. A TAPASZTALATOK TER­JESZTÉSE azért is fontos lenne, mert bár a tervek jobbak a ta­valyiaknál, még sem ölelik fel úgy a községek problémáit, mint az iregszemcsei. Nem számítva az iregszemcsei eredményeket, a járásban 2 alapfokú tanfolyam, egy előkészítő, 10 dolgozók isko­lája és 7 kihelyezett technikumi osztály működésére lehet számí­tani. Ez 26 községet, illetve mű­velődési centrumot véve alapul, kevésnek látszik. Még kevesebb­nek, ha hozzátesszük, hogy olyan községekben, mint Miszla, Ujireg, Szakadát, Belecska, s olyan pusz­tai településeken mint Miszla- Bikád, Döbrente, Adorján szó sem esik a tervekben a dolgozók iskolai képzéséről. Az isko­lák körzetesítés a helyzetet kis­sé komplikálja. De azokon a he­lyeken, ahol megszűnt az általá­nos iskolák felső tagozata, elkép­zelhető valamiféle konzultációs csoport. Talán ebben az irányban kellene az említett helyeken el­indítani egy kezdeményezést. A mezőgazdasági szakoktatás­ban a helyzet valamivel jobbnak látszik a tervek szerint. Ireg- szemcsét leszámítva a járásban 7 kihelyezett technikumi osztály kezdi meg működését az idei évadban. Ez a mennyiség elegen­dő. Többet talán nem is bírnának el a községek. Amin azonban se­gíteni kellene, az a mezőgazdasá­gi szakmunkásképzés. A tervek­ben végeredményben három faj­tájával találkoztunk: a három éves szakmunkásképzővel, szak­körökkel és termelőszövetkezeti akadémiával. A számszerűséggel nincs baj. Azzal viszont igen, hogy olyan községek, mint Be­lecska, Értény, Fürgéd, Kesző- hidegkút, Kisszékely, Nagyszé­kely, Ozora és mások terveiből teljesen kiszorult a mezőgazdasá­gi szakmunkások képzése. A do­log jelentőségéről máskor már szóltunk, s azokat nem ismétel­jük el. De meggyőződésűnk, hogy az említett községek termelőszö­vetkezetei kénytelenek lesznek a saját kárukon tanulni. A szak­munkások képzésének elmulasz­tásából később majd a nagyüzemi gazdálkodás szenved károkat. „MEGKÉRDEZTÜK” A TER­VEKET a megye egyik legna­gyobb járásában. A válaszokat a fentiekben közöltük, s belőlük le­het következtetéseket levonni. A legfontosabb talán az, hogy most már, a tavalyinál sikeresebb elő­készítés után minden községben lássanak hozzá a végrehajtáshoz. Sz. I. Diákokból alakult Önkéntes vagonkirakó brigádok segítik az őszi csúcsforgalmat A MÁV alig győzi elszállítani a felkínált árut. A pécsi vasút- igazgatóság területén naponta több mint kétezer vagont kellene megrakni, s kirakni, hogy az árut szállíthassák. Sajnos azon­ban a vagonok ki- és berakása nem a kivánt ütemben történik. Sok az állás-díj, a fuvaroztatók Akik százhúszezer embernek sütnek kenyeret Jubilál a Szekszárd-Körzeti Sütőipari V állalat K eveset hallani róluk. In­kább csak akkor, ha va­lami nincs rendben a ke­nyér körül, ha egyik-másik üz­letbe nem érkezik meg időben, vagy a minőséggel van baj. És mivel az utóbbi időben ez rit­kán fordul elő, az emberek jó­formán nem is gondolnak a pétiekre. Természetes, hogy reggelre ott n. friss kenyér, a ro­pogós kifli az üzletek polcain. Teherautók, oldalkocsis motor- kerékpárok és — ahova a gép­jármű nem mindig tud eljutni, — lovas kocsik indulnak haj­nalonként a sütőüzemekből, meg­rakva kenyérrel, süteménnyel. Elviszik a legeldugottabb faluba, pusztára is. Bolti kenyeret fo­gyaszt ma már csaknem min­denki. Jubilál a megye sütőipara, tíz évvel ezelőtt. 1953 őszén kerül­tek tanácsi kezelésbe a sütőipari üzemek, akkor alakultak meg a sütőipari vállalatok. Ma ünnepli a tízéves jubileumot a Szekszárd- Körzeti Sütőipari Vállalat száz- kilencven dolgozója. Az elmúlt évtizedről és a jövőről beszélgetünk Boldizsár Sándor igazgatóval és Dombi Lajossal, a vállalat egyik leg­régibb dolgozójával. Hannát in­dultak. és hova tartanak? — Dunaföldvártól Várdombig mi látjuk el a lakosságot ke­nyérrel és péksüteménnyel. Mintegy százhúszezer embert — mondja az igazgató. — Ilyenkor, évfordulón bizony nem árt be­szélni arról, milyen fejlődésen ment keresztül a vállalat. Az első évben alig volt néhány gé­pünk. Mindössze öt dagasztógép és hat kiflisodró gép volt az üzemekben. A kemencéket ri­zsével. fával, majd szénnel fű­töttük. Ma húsz dagasztógépünk van, kiflisodró gép is tizenhat. Harminckilenc üzemünk közül harmincháromban n. korszerűbb, tisztább és főleg gazdaságosabb olajtüzelést alkalmazzuk. Kön y- nyebb lett a pékek munkája. — Dagasztanak még kézzel is? — Igen. ott. ahol nincs helye a gépnek, vagy nem is érdemes beállítani, csak egv-két mázsa a napi dagasztanivalóí — Sok ez. vagy kevés? — Hát kérem — kapcsolódik a beszélgetésbe Dombi bácsi —, ez soknak semmiképp sem ne­vezhető. Annak idején volt olyan nap. hogy huszonhét mázsát is megdagasztottam, nézze, ezzel a két kezemmel. — Mitől vékonyodott így el a jegygyűrűje? — A tészta koptatta el. De én még szerencsésebb voltam, mint az egyik kolléga. Az én arany­gyűrűm csak fokozatosan ment át a kenyérbe. De ő egyszer da- gasztás közben felkiáltott: Oda a gyűrűm. gyertek, keressük meg. A tészta lehúzta az ujjá­rói. Hiába kerestük, a több mázsányl tésztában nyoma­veszett. Arra gondoltunk, majd visszahozza, aki megtalálja. — Aztán visszahozták? — Ki olyan bolond, hogy egy aranygyűrűt visszahoz? — De hoztak valamit — veti közbe nevetve az igazgató. — Igen. egy hét múlva egy szöget. Hogy dagasztás közben került-e a kenyérbe, vagy utó­lag szúrták bele. nem tudom, de nagy botrány lett belőle. Persze, az sem csoda, ha itt sütöttük bele. mert úgy nézett ki ez az üzem. mint a kovács­műhely. Újra a gépesítés kerül szóba. Hogy ma mennyivel könnyebb, mint azelőtt. A kemencemunkán kívül már mindent gépesítettek, a legtöbb üzemben vízvezeték van. sőt melegvíz is. A múltkor éppen arról beszélgettek a ka posvári iparitanuló-iskolán — otf tanulnak a megye sütői vari ta­nulói —. hogy kevesebb idői kell fordítani n dagasztás. meg a kiflisodrás gyakorlására, in­káb több gépészeti szakismeretre van szükségük a fiataloknak. Persze, mint megtudom, a gé­pesítés se ment simán. Amikor megkapták az első zsemleformá- zót, már a lerakásnál eltörött. Minden valószínűség szerint — noha bizonyítani nem lehetett -r, szándékosság okozta a „balese­tet”. Két évig hevert használat­lanul a gép. Többen féltették a keresetüket, kenyerüket tőle. Ma már?... Akkor van a legnagyobb baj. ha egyik-másik gép meg­hibásodik és kézzel kell helyet­te dolgozni. — A jövő útja a további gé­pesítés — mondja Boldizsár elv­társ. — A következő években felépítendő paksi és dunaföld- vári üzemet olyanra tervezzük, hogy már az ősi pékszerszámra, a lapátra se legyen szükség. — És a közelebbi tervek? — Arról talán Lajos bácsi be­széljen. Van-e valami a tarsoly­ban a holtszezonra? — Gondolkodtam már rajta. December és január nekünk az uborkaszezon, akkor fogy a leg­kevesebb kenyér és sütemény. De ha újdonsággal jövünk lei. abból talán többet lehet eladni. Csinálunk kuglófot, kiirtösk^lá- csot. sőt talán sikerül meg­szerettetni a paprikáskiflit is... (J) inkább fizetnek a MÁV-nak bün­tetést, mintsem túlórával, vasár­napi munkával rakatnák ki a vagonokat, annak ellenére, hogy rendeletek teszik lehetővé, e cé­lokra a túlórák felhasználását Megyénk területén a vagonok ki- és berakásával nincs különö­sebb probléma. Ettől függetlenül jól jön az a segítség az őszi csúcsforgalomban, amit a fiata­lok, KISZ-szervezetek felajánlot­tak. Szinte mozgalommá vált már a megyében, hogy diákok mennek szabad idejükben vago­nokat kirakni. A KISZ Központi Bizottságának felhívása nyomán megyénkben is alakultak ilyen vagonrakó brigádok. A dombóvári Gőgös Ignác és az Apáczai Csere János gimná­zium tanulói már szinte rend­szeres vagonrakóknak számíta­nak. Legutóbb hatvannégy fő vett részt egy ilyen akcióban, amikor is tanáraik felügyelete mellett 1980 mázsa szenet raktak ki. Máté Szabolcs István, Dömös Géza és Kelemen Elemér KISZ- vezetőségi tagok nemcsak szer­vezték a fiatalok munkáját, ha­nem példát is mutattak a mun­kában. Bonyhádon, a gimnazisták kö­rében ugyancsak népszerű ez a vagonkirakási mozgalom. Mert nemcsak hasznos időtöltés, segí­tés az őszi csúcsforgalomban a fiúk munkája, hanem a vagonki­rakásért kapott pénz jól egészíti ki a hazulról kapott zsebpénzt. A bonyhádi gimnazisták közül legutóbb Darázs Tibor és három társa volt szenet kirakni. 160 mázsa szenet rakott ki a négy fiú. Készenlétben áll több brigád Dombóváron és Bonyhádon. hogy I ha szükség lesz rá, azonnal se- ' gítsenek. Bizonyára e két köz­ségben elismeréssel fogadják a tömegszervezeti vezetők a diákok önkéntes segítségét, az őszi csúcs- forgalom gyors lebonyolítása ér­dekében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents