Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-13 / 265. szám

1963. november 13. TOLNA MEGYEI NEPflJSAG V Fiatal dolgosok művelődése BOISYHÁDOTS A zománcgyárban háromszáz fiatal, harminc éven aluli dolgo­zik. Ezért érdeke az üzemnek, hogy törődjék a fiatalok művelő­désével. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a dolgozók többsé­ge betanított — nem szakmunkás. Az üzemi ismeretterjesztéshez megfelelő körülményt biztosít az, hogy a műszakiak, a magasabb képesítésűek között is sok a fia­tal. Képzettségüknél fogva al­kalmasak az üzemi dolgozók ok­tatására, — és mert képzettségü­ket már a felszabadulás után szerezték — van is bennük olyan készség, hogy tudásukat átadják. Persze, ha üzemi dolgozók mű­velődéséről van szó, főként azt szokták említeni, hogy műszak­ban dolgoznak az emberek, így nehezen vehetnének részt akadé­miákon, vagy előadássorozatokon. Az ellenvetések mögött leggyak­rabban az húzódik meg, hogy nem ismerik eléggé a VIII. párt- kongresszus határozatait, amelyek világosan beszélnek az általáno­san művelt dolgozó jelentőségé­ről a korszerű termelésben. Bonyhádon az üzemi ismeret- terjesztésben más a helyzet. Idén végre sikeres volt a munkásakadémia a zománcgyárban. Üzemen belüli problémákat tárgyaltak az elő­adások, amelyeket — a megnyitó kivételével a gyár műszaki gár­dájának tagjai tartottak. Az érde­kes témákon kívül vonzó volt az akadémisták előtt, hogy befeje­zésképpen üzemlátogatásra is el­mehetnek. Az akadémia befejezése után csak rövid szünetet tartanak. No­vember 15-én megkezdődik a műszaki rajzolvasó tanfolyam. Az oktatást a TMK és a szer­számműhely dolgozói kérték. A főtechnológus már elkészítette a tematikát. Januárban kezdődnek a nyersüzemrészben a brigádtan­folyamok, ahol politikai és gazda­sági ismereteket szerezhetnek a hallgatók. Ez jó, örvendetes. Annak már kevésbé lehet örül­ni, hogy nincs olyan irodalmi, vagy zenei előadás, amilyen ta­valy volt, sikeresen és hasznosan. Már említettük, hogy a zománc­gyár szerencsés, mert a fiatal műszakiak szívesen foglalkoznak másokkal. Égi József normatech­nikus például tavaly KISZ poli­tikai és irodalmi kört vezetett. A fiatal technológus könyvszerete- téről ismert a gyárban. Úgy mondta, havonta 300 forintot költ szépirodalmi könyvekre. Nagy örömmel üdvözölte a bonyhádi filmmúzeum szervezését, jelent­kezett rögtön feleségével együtt. Normatechnológus, de pedagógus is, az iparitanuló-intézetben há­rom tárgyat oktat, a gimnázium­ban politechnikát tanít. Képessé­ge, tudása és tájékozottsága most is megvan ahhoz, hogy a tavalyi szép társadalmi munkát folytassa — de most mégsem beszél a gyá­ri fiataloknak irodalomról. Miért? Hallgatói most is lennének, erre bizonyságul Szász Miklóst idézem, az egyik kemencekőművest, aki végighallgatta a munkásakadé­miát, és várja, hogy újabb elő­adássorozat kezdődjék, ö is ked­veli az irodalmat. Gáti Lajos személyzeti vezető lemezgyűjtő, az operák világában tájékozott. Tavaly ő is tartott előadást ebből a témakörből, s neki is voltak hallgatói. Steib György technológus a modern zenét szereti. A dzsesszről tartott felvételekkel illusztrált előadást, — de szintén tavaly. Vajon miért lankadt a lendület? Hiszen vala­mennyien szívesen vezették a fog! alkozásokat? Pontos választ nem kaptam egyikőjüktől se. De valószínűleg az elismerő szó, s a további bíxtatás hiányzott. Meg kell adni hiszen vállalkozá­suk nagyon rokonszenves és hasz­nos volt! Ha ezek az idén is foly­tatódnának, igazán a pozitív ol­dalra billenne az a mérleg, ame­lyik a zománcgyár üzemi isme­retterjesztését mérné. De van még egy problémakör, amiről szólni kell. Állami okta­tásban jónéhányan vesznek részt zománcgyáriak közül. Hatan jár­nak gépipari technikumba, hu­szonhármán a közgazdasági tech­nikumba, két egyetemista van, négyen a marxista egyetem hall­gatói, hárman járnak marxista középiskolába, de csak tizenegyen általános iskolába, holott a dol­gozók 47 százalékának nincs meg az alapfokú végzettsége. Vannak dolgozók, akik kijelentik, hogy inkább megválnak a gyártól mint hogy a hiányzó két osztályt el­végezzék. És közöttük van KISZ és pártvezetőségi tag is. Ez a helyzet hat a községi álta­lános iskolásokra is. A személy­zeti vezető egymás után állítja ki a papírt arról, hogy az iskolá­tól átveszi azokat a tanulókat, akik rendszeresen igazolatlanul mulasztanak, nem hajlandók ta­nulni. így került fiatalkorú ki­segítőnek a gyárba Karajos Gyula is, aki 15 éves és az ötödik osz­tályból maradt ki. De inkább ezt a megoldást választják a szülők, az iskola, a gyár, minthogy csa­vargókká váljanak a gyerekek. Érdekes, hogy itt viszont már azt ígérik, hogy levelező úton befejezik a tanulást. Az üzem be is íratja őket, pit’ronálót is ad melléjük, aki segít a tanulásban. Bencze Klára Fácánkerti Növényvé­dő Állomás: így magá­ban nem mond sokat. Szerencsétlen időpon­tot fogtam ki: négy óra elmúlt, amikor egy-két ember szíves útbaigazí­tásával megérkeztem. Már a környezet megle­pett. A salakos út mel­lett hosszú kert, iti-ott üvegházakkal, néhol egé­szen furcsa méretű, szí­nű, már hervadozó nö­vényekkel. A volt kas­tély az irodaépület. Im­pozáns, hatalmas épít­mény, köröskörül őszi színben pompázó park­kal. Az udvaron már a vége felé közeledett a munka, csak egy trak­tort javítgattak a szere­lők. A túlsó oldalon ka­tonás rendben tartályko­csik álltak. Embert alig látni a lassan sötétedő szürkeségbe. Végszóra jöttem, az iroda ablakai még világítottak. — Az igazgató elv­társ? — Bent van — nyugtatott meg egy sze­relőruhás fiatalember és készségesen invitált be­felé. Üres tantermen mentünk keresztül, szemben a falon fekete tábla. Számok, képletek. — Nemrég hagyták abba az oktatást — mondta kísérőm — szak­munkásokat képeznek. Benke János igazgató éppen készülődött. Nem haza, valamilyen érte­kezletre. Pár szót vál­tottunk, aztán az üzem­gazdászhoz, Wéber Já­noshoz irányított. Ö készségesen magyarázta el az állomás bonyolult, sokoldalú munkáját. Ez sokkal több, mint kép­zeltem. Tévedtem abban is, hogy már befejező­dött a munka, amikor ideértem. — Tizenhárom gép dolgozik még most is a megyében — mondta. — Pedig már vége a fő­idénynek. Az állomáson a beérkező traktorok, gépek generálozása fo­lyik: a tavaszra már ké­szülünk, de a földeken még munka folyik. Az idén különben is volt mit csinálni: nagyon el­szaporodott a csőé sarló. A modern laborató­rium csendes. Állványo­kon üvegek, lombikok, különböző, laikus szá­méra ismeretlen folya­dékokkal tele. Nappal bezzeg szorgos munka folyik itt. Szakemberek fáradoznak, hogy kide­rítsék egy-egy még is­meretlen betegség, vagy kártevő ellenszerét. — Ehhez a tenyész- kert szolgáltatja az anyagot — mondta Wé­ber István. — Különféle betegségeket idéznek elő a növényeken és úgy kísérleteznek vele. Ha lehet, megelőzzük a bajt. A laboratórium mindig előre értesíti a tsz-eke hogy milyen betegség fellépése várható. Csodálkoztam, nem hittem volna, hogy ilyen komoly szerepet tölt be I a növényvédő állomás. Büszkén mutatnak egy nagy, díszes csarncücot. Középen és köröskorül a fal mellett kivilágított vitrinek sorakoznajc. Mindenféle kártevő be­tegség megtalálható itt, környezetéből élethűen kiragadva. A középső részen az ellenszerek is megtalálhatók. Gazdag és értékes anyag. — Ez állandó kiállí­tás — mondta az üzem­gazdász. — Sok mező- gazdasági iskola tanulói nézik meg. Könnyebben oktatják így a mi dol­gozóinkat is. A tsz-ektöl küldött embereket ké­pezzük ki növényvédő szakmunkássá. Egyre több szakemberre lesz szükség. Az irányító rész munkáját már megis­mertem, már ahogy el­ső betekintésre meg le­het ismerni. Nagy appa­rátus, szinte óráról órá­ra, pontosan gördülő gépezet. A földeken dol­gozókat az üzemgazdász irányítja telefonon. Pon­tosan tudja, ki hol van, és miként lehet minél kevesebb mozgatással eljuttatni a gépeket egyik helyről a másik­ra. Azokkal, akik a köz­vetlen „gyógyítást” vég­zik, nem találkoztam, ök valahol — talán a megye másik sarkán dolgozlak már hetek óta. Munkájuk nehéz. Nyáron sokszor a legna­gyobb melegben álarc­ban, védőruhában kell dclgozniok. Sötét volt, amlkc" ki­felé igyekeztem az állo­másról. Ezután, ha ész- reveszem őket. nemcsak a permetező, vagy poro- zogepet látom meg, ha­nem mögötte azt az egész, sokemberes appa­rátust, amely a növé­nyek védelmén, gyógyí­táson dolgozik. KÓNYA JÓZSEF Gondoljon a hideg télre és már most rendelje meg újvonalú divatos bundabéléses női csizmáját a Bonyhádi Bőripari Ktsz-nél. (69) A növények orvosai Két évvel ezelőtt szigorú uta­sítást kaptak az AKÖV bony­hádi főnökségének vezetői: be kell vezetni a munkában az éj­féli váltást. Az utasítás ellenke­zést váltott ki. mintegy negyven érdekelt dolgozóból, és nem he­lyeselték a főnökség vezetői sem. S szaladtak fühöz-fához, végül is elhallgatták a rendelet végre­hajtását, mert úgy látták a helyi vezetők, jobb a régi módszer, mini az új. S most újból kaptak szigorú utasítást, az Autóközle­kedési Vezérigazgatóságtól: be kell vezetni a kihelyezett kocsi­kon az éjféli váltást. Ismét tiltakoznak a dolgozók, a szakszervezethez fordultak se­gítségért, s mindenkinek el­panaszolják sérelmüket, akiben csak egy kicsit reménykednek, hogy megpróbál segíteni rajtuk. De miért e tiltakozás az éjféli váltás ellen? El kell mondani az egész munkarendet, ha röviden is. hogy érthető legyen a dolgozók tilta­kozása: Több éves, lassan már évtizednél régebb óta bevált gyakorlat, hogy a kihelyezett MÁVAUT-kocsik vezetői a vál­tást reggel. vagy a délelőtti órákban végzik. Egy-egy kocsit ugyanis kihelyeztek valamelyik községbe, az AKÖV keresett a I községben gépkocsivezetőt, és két személyt megbízott a járat ve­zetésével — most már kalauz nélkül közlekednek. — A két személy a váltásban úgy állapo­dott meg. hogy nekik a legjobb legyen, azonkívül a járat közle­kedtetése érdekében is jó volt a váltás megszervezése. így min­den második nap szabad volt a gépkocsivezető. Most, hogy kijött az új uta­sítás, egyetlen gépkocsivezető­nek sem lesz egyetlen nyugodt éjszakája sem. Miért? Mert például Horváth Károly éjfélkor adja le a szolgálatot, tehát en­nek az éjszakájának már „vége”. Nagy Józsefének is, aki éj­fél után lép szolgálatba. Te­hát mindkét gépkocsivezető éjszakája a váltás miatt meg­szakad, pontosan: féléjszakás emberekké válnak. Ami azt je­lenti, hogy soha egy teljes éj­szakájuk nem lesz, amíg az AKÖV-nél dolgoznak, pontosab­ban, amíg bányászjáratokat ve­zetnek. Nem szükséges e helyütt ma­gyarázni, hogy káros ez az éj­féli váltás. S ha azt a tíz fo­rintos többletkiadást vesszük, amivel a délelőtti váltás többe kerül (egy szabad órája van a gépkocsivezetőnek az éjfélkor ér­kező és az egy órakor induló já­rat között), az is elhanyagolható, mert aki szívvel, lelkesedéssel, szeretettel dolgozik, az egy mű­szak alatt egy járaton nem tíz I forintot takarít meg, hanem lé­nyegesen többet. És az sem utolsó érv a délelőtti váltás mellett, hogy negyven embernek biztosít másnaponként nyugodt éjszakát. Anyakönyvi hírek (PAKS) A paksi anyakönyvi kerületben október hónapban 36 születést anyakönyveztek, ebből 12 új­szülött paksi illetőségű. Házas­ságkötés 10 volt, halálesetet li­ef anyakö' veztek. Születések: Szabó Erzsébet, I Marosi Tibor Mihály, Tar Győ­ző, Rohn Edit Marianna, Ko- , vács Margit, Perger Ferenc. I Patkósi István, Klein József, 1 Horváth Ferenc, Berka István, Pázmány Mária, Képi Klára, Handl Mária, Solt László, Far­kas János. Bitter Györgyi, Kiss Klára. Szalai József, Szabó Jó­zsef, Tóth Ilona. Takács Rózsa, Steine»- János. J^Ha r>'í1 n Ba­logh György, Rácz Ilona Éva, Jelics Péter Bagics József, Bot- lik János, Wahl Klára, Felnagy Rozália, Enyedi Gyöngyi Kláya, Borda István. Berek Mihály. Polányi Elek, Szívós Károly La­jos, Lénárt Katalin. Házasságkötések: Pirgi Antal— Hartmann Mária, Kiss István— Pintér Mária. Kern József— Feil Mária, Klein Vilmos—Árki Erzsébet, Szakter József—Pupp Julianna. Lacza András—Kiss Julianna, Ékes István—Hari Katalin. Molnár István—Kródi Mária, Gombai Miklós—Müller Teréz, Hüffner György—Tumpek Rozália. Halálozások: Laki Lajosné, Kiszl Józsefné. Bartos András, Szabó József, Schmidt Ferencné, Magyar István, Szabó Jánosné, Dömény József. László Pálné. Eigemann János, Bán Lajosné. .......................................................................... .......Apróhirdetések__ A2 apróhirdetés dija: szavanként hétköznap 1.— Ft. vasárnap— és ünnepnap 2.— Ft. Az első és minden további vastaqon sze­dett szó két szónak számít. A 44, sz. Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz budapesti munkahe- j lyekre tsz-tagokat szerződéssel, továbbá kubikosokat és férfi segédmunkásokat. A vállalat a dolgozó kívánságára szer­ződést köt. Szállást, napi kétszeri étke­zést, családfenntartóknak különélési dí­jat biztosítunk. Munkaruha, tanács-igazo­lás, tsz-tagoknak a tsz vezetőségétől iga­zolás szükséges. Jelentkezés: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15. (1) A Pincehelyi Vegyesipari Ktsz felvételre keres rádió- és tv- szerelőt (70) Tanácsok, közületek. és kertkedvelók fi­gyelmébe! Bokorrózsók — összes szín- árnyalatokban — legalkalmasabb fajták parkokba és virágoskertekbe, továbbá fe­hér és piros futórózsák valamennyi egy­séges 12 Ft-os áron kapható. Szállítás postán, utánvéttel. Mathiász János. Tsz. Szentendre. /a<z\ Kétszemélyes rekamiék, garnitúrák, fo­telágyak fizetési kedvezménnyel. Román kárpitos, Budapest, Nagymező u. 66. Kérjen díjmentes árajánlatot. (13) 300 négyszögöl gyümölcsös telek be­költözhető kis házzal eladó. Érd, V., Deák Ferenc út 71. (74) Épületanyag, gerendák, szalufák, lécek, cserép, kő eladó. Alsónána, Dózsa Gy. u- 22. (73)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents