Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-12 / 264. szám

t TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. november 12. Termelőszövetkezetekben dolgozó nők szülési szabadságáról TÖBB OLVASÓNK kérdéssel íordult szerkesztőségünkhöz, a termelőszövetkezetekben dolgozó nők szülési szabadságával kapcso­latosan. Az egyik kérdés így hangzik: Hány hét szülési szabad­ság jár annak a tsz-tagnak, aki havonta 37 forint SZTK-járulé- kot fizet? Megkaphatja-e a 20 hét szülési szabadságot, mint az ipar­ban dolgozó nők? Hozzánk intézett kérdésekből általában az tapasztalható, hogy a termelőszövetkezeti tagság nagy része nincs tisztában a szülési se­gélyezéssel és a betegségi segélye­zéssel kapcsolatos jogaival, nem­ismeri saját termelőszövetkezete alapszabályának idevonatkozó rendelkezéseit, pedig a kérdések eldöntésénél ebből kell kiindulni. A 19/1959 FM. sz. r. 14. §-ának (5) bek. szerint a segélyezésre vo­natkozóan a jogszabályban meg­határozott keretek között a tsz alapszabályának rendelkezései az irányadók. Eszerint a tsz-ben tagként dolgozó hő szülési sza­badsága változatlanul 6—6, össze­sen tehát 12 hét, mivel a felemelt szülési szabadságidőről rendelke­ző 1962. évi 26. számú törvény­erejű rendelet hatálya kizárólag a Munka Törvénykönyv hatálya alá tartozó személyekre vonatko­zik. A 19/1959. FM. sz. r. 15. §-ában szabályozott keretek között az alapszabály előírja, hogy szülési segélyben azokat a szülő nőket kell részesíteni, akik a szülést megelőző 2 évben a közös mun­kában tagként rendszeresen részt, vettek. Rendszeresen az a nő vesz részt a közös munkában, aki évente legalább 80, mint kisgyer­mekes anya az alapszabályban esetleg ennél aiacsofiS^#RbaK*fn^|- állapított számú munkaegységei *éiVel.’ .......................... S ZÜLÉSI SEGÉLY címén a szülési szabadság minden papjá­ra, tehát vasárnapra és ünnep­napra is legalább napi 0,75 mun­kaegység értékének megfelelő se­gélyt írnak jóvá. A rendelet lehe­tővé teszi azt, hogy azokban a termelőszövetkezetekben, ame­lyekben az anyagi fedezet bizto­sítva van, a szülési segély mérté­két ezen minimumként megálla­pított 3/4 munkaegységnél maga­sabban is megállapítsák, sőt azt is. hogy mint az ipari biztosítot­takat esetleg 20 heti időn át ré­szesítsék szülési segélyben. Az alapszabály rendelkezése a felté­telek megállapításánál, mind a betegségi segélyeknél, mind a szülési segélyeknél irányadó. A fenti jogszabályi keretben lehető­ség van arra is, hogy a közgyű­lés a szülési és betegségi segélye­zést — külön határozattal — a közös munkában rendszeresen részt vevő családtagokra is kiter­jessze. A segélyezés mértékét a betegségi segélyezésnél is a jog­szabályban megállapított 0,5 mun­kaegység minimumnál magasab­ban is megállapíthatják és a kez­dési időpontot 31 napnál rövidebb időben is meghatározhatják. A szülési segély kiadására és a szülési segély kifizetésére csak az alapszabályban meghatározott fel­tételek esetén csak az illetékes szülész, nőgyógyász szakorvos igazolása alapján kerülhet sor. A szülő nőt védi a jogszabály­nak az a rendelkezése is, hogy a tsz nő tagjai részére terhességük 6. hónapjától kezdve könnyebb mun­kát kell biztosítani, a szülés előtt és utána 6—6 heti időtartamra pedig minden munka alól fel kell menteni. A munka alóli fel­mentést a terhes nő kérésére, a szülést követő 12 hét idejére kell ^ipg^adni. ha orvosi vélemény sze­rint a szülés időpontjáig végzett munka a terhes nőre nem ártal­«!**• - . ■ . , . , , i Trias. A KÉRDÉS ELDÖNTÉSÉNÉL tehát nem a havonta fizetett já­ruléknak, hanem inkább a közös­ben végzett rendszeres munkának van jelentősége. Éppen ezért vé­leményünk szerint több termelő- szövetkezetben meggondolandó az a kérdés, hogy a szociális alap terhére, amennyiben annak kerete lehetőséget ad, részesítsék segé­lyezésben a közös munkában részt vevő családtagokat is akár szülés, akár betegség esetén. Ugyancsak a szülési segély idő­tartamát is esetleg az ipariéhoz hasonlóan 20 heti időtartamra emeljék fel, amennyiben a nő tag a közös munkában a szülést megelőző 2 éven át rendszeresen és becsületesen részt vett. Ezt persze az adott tsz anyagi hely­zete határozza meg. M. RLEKON KIRÁLY TGERETEREZ HÍVEN, ELKÜLDTE ARCAI MEDESNEK A KORONÁT. .WM NAGY WOÓS MZ GALL A PÍTHASSA ANNAK ÖSSZETÉTElÉT. 16. Ferenczi szaporán vette a lép­csőket. Előtte loholt a kiskatona... Jelentkeztek a parancsnoknál, a kiskatona eltávozott, Ferenczi pe­dig odalépett az ezredes íróasz­talához. — Most megcsinálhatjuk a tűz- parancs-számítást — szólt az ez­redes. — Jöjjön, Ferenczi elvtáns, figyeljük az ernyőt... Odatelepedtek a lefüggönyözött radaremyő elé. Az ezredes meg­nyomott egy gombot, a függöny szétnyílt. Papírt, ceruzát vettek a kezükbe. Figyeltek. Telt az idő, már elmúlt tizen­kettő is, de a két tiszt még min­dig számolt. Már el is feledkeztek az ernyőn feltűnt ezüstös pontocs­káról, már csak a számokat lát­ták. A százados hirtelen ránézett az órájára, és akaratlanul is fel­sóhajtott: — Hű! — Mi van, Ferenczi elvtárs? — Tudja, ezredes elvtárs, meg­ígértem a húgomnak, hogy kivi­szem Lillafüredre, oda kapott be­utalót. Elszaladt az idő . .. — Hát miért nem szólt? Majd este folytatjuk... A lényeg az, hogy az adatokat rögzítettük. No menjen százados elvtárs. Ferenczi a fejébe csapta sap­káját, elköszönt, és kiviharzott a szobából. Az udvaron állt a Trabantja. Ferenczi beült, gyújtott, s máris robogott a kis, műanyagborítású autó. A kapuban igazoltatás nélkül kiengedték, hiszen az egység min­den katonája jól ismerte Feren­czi századost, a parancsnok vegyi- műszaki helyettesét. Pedig Ferenczi százados estik néhány hónapja teljesített szolgá­latot ennél az egységnél. Alig egy esztendeje, hogy hazajött Moszk­vából, ahol speciális kiképzésben részesült. Miskolcon lakott a hú­gával, aki a Lenin Kohászati Mű­vek üzemmérnökeként dolgozott. A lakás az övé volt, még akkor kapta, amikor Moszkvába készült, az akadémiára. De aztán a húga is elvégezte az egyetemet, és ide helyezték a Lenin Kohászati Mű­vekbe. Már tudta, hogy néki hosz- szabb időre úgyis el kell utaznia, így hát odavette magához. Szüleik is itt éltek,..Miskolcon, kint a vá­ros szélén, egy kis szobakonyhás lakásban. Éva nem akarta a szü­lőket terhelni, ezért szívesen fo­gadta bátyja ajánlatát, hogy köl­tözzön hozzá, aztán meg már ak­kor is ott maradt, amikor a báty­ja hazajött. Pedig a szülők na­gyon számolgatták a napokat, hogy mikor jelentkezik valaki, aki beköti Éva fejét. De a lány­nak egyelőre esze ágában sem volt férjhez menni. Valahogy mindig elriasztotta maga mellől az udvarlókat, meg aztán az egyetemen is úgy adódtak a dol­gok, hogy nagyon lekötötte a ta­nulás, a társadalmi munka, s nem sok szabad ideje maradt, hogy élje a fiatal, szerelmet váró lányok életét. Egy komoly udvar­lója volt, régen, s ha lehet ezt mondani, tőle ismerte meg a sze­relmet. Már ahogy egy tizen­nyolc éves. a fiúba fülig belepis- tult lány ismerheti a szerelmet. ! Akkor ismerkedtek meg. amikor az egyetemre került. Pista is egyetemista volt. másodéves mér­nökhallgató. s ugyanabban a koi­PINTÉR ISTVÁN • SZABÓ LÁSZLÓ • K0L ÖN&S widáúba légiumban lakott, ahol Éva. Meglátni és megszeretni gyorsan ment, s hónapokig csak egymás­nak éltek. Éva úgy tudta, hogy Pista őszintén kommunista, olyan mint ő. Mindenben tökéletesen megértették egymást, s három hónap múltán a lány biztos volt magában, hogy ismeri a fiút. Az­tán jött az ellenforradalom, és Pista szó nélkül eltűnt. Disszidált, el sem köszönt Évától. A lány hetek alatt saját árnyéka lett. Emésztette a szörnyű csalódás, és akkor megfogadta, hogy nagyon fog vigyázni. Évekig nem tudta elfelejteni Pistát. Ha szomorú volt, vagy örült valaminek, min­dig eszébe jutott a fiú: most mi­lyen szépen megoszthatnák bána­tukat, örömüket, ha itt lenne. De nincs itt, és nem is lesz többé mellette.... Ferenczit pedig a hadseregben töltött vándorló évek ütötték el a házasságtól. Később meg egye­temre járt, majd külföldre került. Most pedig olyan roppant elfog­lalt ember lett, olyan szolgálati beosztást kapott, hogy nem volt a napnak perce, amellyel előre szabadon rendelkezhetett volna. Gyakran az ágyból ugrasztottá ki a halkan berregő riasztókészülék, s öt perc múlva már a laktanyá­ban kellett lennie. Ez alatt az egy esztendő alatt életében és munkájában a másodperceknek olyan nagy szerepük lett, mint másoknál az éveknek. Vérévé vált az a szabály, amely átfűtött min­den embert, aki ezeknél az egy­ségeknél dolgozott. Tudta, hogy minden másodperc késés tízezrek életébe kerülhet... A Trabant elszáguldott a kór­házi épületek mellett, aztán jobb­ra fordult, és egy új, háromeme­letes lakóház előtt megállt. Egy reftdkivüf csinos, karcsú, szőke nő várakozott a kapuban: Feren­czi Éva. Rosszallóan nézett a bátyjára, aki már messziről men­tegetőzött: — Igazán ne haragudj ... De a szolgálat.... — Jó, jó tudom. Mindig a szol­gálat — zsörtölődött Éva. mint egy éltes feleség. — Nyugodtan kimehettem volna busszal is. — De hát az ebéd... A ma- máék megneheztelnek, ha nem megyünk .... A százados megragadta a két bőröndöt, berakta a kocsiba. Éva beszállt, bekapcsolta a táskará­diót, s végül is megvígasztalódott. — Ugye. kinn hagyod a kocsit? — szólt, kérlelően a bátyjához. — Legalább a szabadság alatt fu­rikázzak egy kicsit... — Na ugye, mégiscsak meg­nyugodtál a beutaló miatt? — Mit csinálhattam volna? Most kell kivennem a szabadsá­gom, hiszen tudod, hogy jön a nagyjavítás. Máshol meg mar nem volt hely. Azért jövőre csak megcsináljuk azt a szovjet utat, loí — Ha addig férjhez nem mégy — nevetett Ferenczi. — Hagyj békében ezekkel a szamárságokkal.... Tehát, kint hagyod a kocsit? A százados nem válaszolt, az utat figyelte, de aztán mosolyog­va ránézett a húgára, s Éva már tudta, hogy két hétre övé a Tra­bant ... Bár egy városban éltek, ese­ményszámba ment. ha mind a két gyerek időt tudott szakítani, és elmehetett a szüleihez. Éva még csak el-eljárogatott, de a fiú már ritkábban. A szülők a szobában terítet­tek. Nem voltak egyedül. Egy tizennyolc év körüli fiú ült az asztalnál. Mellette Ferenczi bá­csi. a rokkant édesapa. Éppen valamit mesélt, amikor beléptek a szűk kis lakásba. Megcsókol­ták szüleiket. Ferenczi bácsi bemutatta gyermekeinek az ide­gen fiút. — A János bácsi fia. Pestről. Tudjátok... Reggel érkezett, este megy tovább Sátoraljaújhelyre, a Manci néniékhez. Ott nyaral... Az idén érettségizett, s azóta nyaral, hol a Balatonon, hol a rokonoknál. Hát így... Az öreg Ferenczi aztán nem zavartatta magát, hanem foly­tatta amit abbahagyott: — Nos. hát mondom, csak két puskánk volt... Jóska és Éva összenézett. Már tudták, miről lesz szó. De nem intették le apjukat. Igaz. már nagyon sokszor elmesélte, vele azonban olyasmi történt, ami nemigen esett meg emberfiával Magyarországon. Hadd mondja az öreg mert ha valaki a saját sírjáhól mászik ki. hogyne me­sélné el százszor is? — ...aztán voltunk hozzá tizen­négyen. erdészek, meg kőbányá­szok. És úgy határoztunk, hogy szerzünk még többet és egv erős kis csapatot alakítottunk. A nácik állandóan ott masíroztak föl. alá a hegyek lábánál, az országúton. Akkor már erősen visszavonulóban voltak. Kerget­ték őket a ruszkik, úgyhogy sokszor egymásnak szaladtak az autók. Tudtuk. hogy ha még több fegyverünk lesz. akkor még többen jönnek a hegyekbe a falubeliek közül... Jó hegyek azok. édes fiam. ott a Zemplén­ben, elrejtik azt. aki kéri a se­gítségüket... És jó emberek is laknak arrafelé. Csak két disz­nót ismertem, de az a két vad­állat. mert én nem is tudom embernek nevezni, az nagv disz­nó volt. Az egyik, aki feljelen­tett bennünket, egv kasznár- nyaló egv senkiházi. akkor ke­rült oda nemrégen az erdő- gazdaságba. a másik meg a vi­téz Kertes, a sátoraljaújhelyi DEF-nek a vezetője. Tudod, fiam. ez voltakkor a kémelhárí- tás. Úgy hívták, hogy DEF. (Folytatjuk) ARCH/MEOES EGY ÚJABB KORONA El kES Z Íré SERE GON DOIT, ROGY EZÁLTAL 6ESZEHASVNLITASTNYERRESTEN, 2 HAJt ELVETEK EZT A MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGET...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents