Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-10 / 263. szám
V £ fÓL&A MEGYEI NÉPÚJSÁG - ...........1963. november 10. S zombat este 9 óra... Az utcákon még élénk a forgalom, világítanak a kirakatok lámpái és vibráló neon-reklámok hívják ide is, oda is a szórakozni vágyókat. Nyílik az étterem ajtaja, cigánymuzsika foszlányai szűrődnek ki az utcára. Máshonnan jazz-zene hallatszik és a ritmusra bárki maga elé tudja képzelni a táncolok forgatagát. Hogyan szórakoznak szombaDéryné Színház, máshol szőkébb baráti társaság ülhetett éppen össze egy ulti-partira. Az eszpresszókban sisteregve működnek a. kávéfőző gépek, suhanó léptű pincérek járnak ezüstös tálcáikkal asztalról asztalra. A cigányprímás közelebb hajol az egyik asztalhoz, ahol csillogó szemű vendégek kóstolgatják a magyar bort, és gyakran emelik szájukhoz a karcsú poharat, mert a halászjanak bizonyságul az út során készült fényképek. Az idő múlásával együtt a hangulat is emelkedik, aztán, ahogy az óramutató mindjobban közeledik az éjfélhez, úgy kezdődik meg a vendégek hazaszállingózása. Egyre több asztalhoz hívják fizetni a pincért, hiszen hamarosan elhangzik a felszólítás: ..Záróra, kedves vendégeink!”. Elalszanak a reklámok féA tolnai „Béke" étteremben ezen az estén nagy volt az idegenforgalom. Nagy létszámú osztrák turistatársaság töltötte itt a szombat estét. A linzi Krieger Fridrich is jókedvűen koccint asztal szomszédjával, a nyak a fia' akasztott cseresznyepaprika füzért pedig emlékül viszi magával haza. Ausztriába. ton este az emberek? Erre voltunk kiváncsiak, amikor néhány Tolna megyei község szórakozóhelyiségét látogattuk sorba. Természetesen mindenhová heim juthattunk el, s nem is volt célunk, hogy valamennyi szórakoztató időtöltésről beszámoljunk. Lehetetlen feladat is lett volna, hiszen az érhberék többsége odahaza töltötte a szombat estét, ülve a televízió képernyője előtt, vagy egy-egy. jó könyv lapjait forgatva. Az egyik kis községben talán épp ekkor tartott felvonás- jjozti szünetet előadásában a lé bizony csípős a német konyhához képest. Másutt sűrűn körülültek az asztalok és a termet betölti a zsibongás. De nem sokáig, egy futamot játszik a zongora, a dob is átveszi a ritmust, és a szaxofon lány búgásba kezd. Az asztaloktól innen is, onnan is párok állnak fel, s hamarosan megtelik velük a táncparkett. Véget ér a tangó, frissebb ritmusra váltanak a zenészek és a színes forgatag még kavargóbbá lesz. Jó hangulatot találtunk mindenhol, amerre csak ezen az estén megfordultunk, szolgálnyei, itt is. ott is zörögve gördül le a redőny az utolsó vendég után. Beszélgető társaságok hazatartó léptei kopognak, a bezárt ajtók mögött a nap utolsó munkája folyik, az elszámolás. Néhányan még az éjfél után is nyitva tartó szórakozóhelyek felé veszik az irányt, de a többség nyugovóra tér. Elnéptelednek az utcák, a terek és pár perc múlva csak a sétáló rendőrjárőrt látni, aki a nyugodalmas álomra vigyáz... Szöveg: Végh Miklós Kép: Erb János A bátaszéki Aranykalászban táncoló párok népesítik be a parkettet. Szabó Zoltán pincér gyorsan és pontosan szolgálja ki a meghitt asztaltársaságot a szekszárdi Várköz eszpresszóban. A dunakömlődi halászcsárda homlokzatáról ekkor még messzire világított a neon-reklám. Azóta kőművesek érkeztek és jelenleg folyik a halászcsárda további bővítése. A dunaföldvári Kék Dunában pillanatok alatt jó hangulatot teremt Vadas Pálék tánczenekara. A késő éjszakai órákban is ügyelnek az utcákon és országutakon a rendőrök a közbiztonságra. Az ittas járművezetők is ezt veszélyeztetik, szükséges hát a fokozott ellenőrzés.
