Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-05 / 259. szám

t 1963. nevein bei 5. TOT,NA MEGYEI VEPttjSÄG Több et tüzelő, mégis kevés Túl készletezés — Növekszenek a falvak igényei — Megrendelőlap-rendszer a sorbaállás megelőzésére A fűtési idénynek még csak a kezdetén vagyunk, a Tüzép-tele- peken azonban mégis nagy a to­longás, néha a sorbaállás. Igaz, mindenütt füstöl a kémény, se­hol sem fagyoskodnak, az azon­ban vitathatatlan, hogy valami nincs rendjén. A napokban felvi­lágosítást kértünk több illetékes­től tüzelő-ügyben, hogy tájékoz­tatót adhassunk a való helyzet­ről. A tüzelő-problémának sok ol­dala van. Az egyik leglényege­sebb, hogy a forgalomba hozott mennyiség jóval nagyobb, mint amennyi az előző években volt. Ezt az adatot egyaránt megerő­sítette Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Pálfi Vilmos, a szek­szárdi Tüzép-telep vezetője. Pálfi Vilmos közölte, hogy a telep november 1-ig körül­belül 15 százalékkal kapott több szenet, mint a múlt év hasonló időszakában. Korsós István hivatalos kimuta­tást mutatott, amely az egész megye ellátására vonatkozóan tartalmaz adatokat. Eszerint szep­tember 30-ig. vagyis az első háromnegyed évben 31.7 százalékkal több tüzelő­anyagot hoztak forgalomba a megye területén, mint a múlt év megfelelő időszakában. A félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy a for­galomnövekedés nemcsak az év­elejei rendkívül hideg hónapok­ra vonatkozott, hanem a most kezdődő fűtési időszakra való fel­készülésre is. Ugyanakkor mindketten meg­jegyezték azt is, hogy a megnö­vekedett mennyiség sem volt elég az igények kielégítésére. Ebből következik, hogy a jelenlegi álla­pot sem megnyugtató. Túlméretezett házi készletek Az igazsághoz természetesen hozzátartozik az is, hogy sok család túlméretezte az otthoni készletét, már a nyári, őszi hó­napokban. Az előző években az volt a probléma, hogy nyáron senki sem vásárolt szenet, min­denki a késő őszre és télre hagy­ta. Ezért az utalványrendszerrel és más módszerekkel próbálták elérni, hogy a nyári hónapokban is nagyobb legyen a vásárlás, s ezzel csökkentsék a téli csúcs- forgalmat. Ez a törekvés helyes is volt. Sokan persze ennek elle­nére nem vásároltak nyáron sze­net. A múlt tél azonban minden­kit meggyőzött arról, hogy az a csalód jár jól, aki előrelátó, mái' a nyáron gondoskodik a téli tü­zelőről. Most aztán sokan átes­tek a ló túlsó oldalára, kétszer- háromszor annyi tüzelőt vásárol­tak meg, mint amennyit más években el szoktak tüzelni, mond­ván, hogv inkább maradjon, mint hiányozzék. A nyári hónapokban rendszerint volt szén, s többnyi­re korlátlan mennyiségben ad­lak. — Naponta megfigyeljük — mondta Pálfi Vilmos — hogy sorbaáll az is, aki előtte való nap kapott szenet. Sőt, olyat is észre­vettünk, hogy egy családból ket- ten-hárman sorbaállnak, s mind­egyik vásárol, noha tudjuk, hogy már otthon is van tüzelőjük, te­hát nem lenne rá szükségük. Sajnos ez olyan probléma, ami ellen nem lehet tenni semmit, mert hiszen jogában állt minden­kinek annyit vásárolnia, ameny- nyit tudott. Sokan azonban nem rendelkeznek megfelelő készlet­tel, így csak helyeselhető, hogy intézkedést tesznek az arányos elosztás érdekében. Sok a vidéki vásárló — Nagyon sok vidéki ember is jön hozzánk vásárolni — mondta Pálfi Vilmos. — Ha megtudjuk, hogy olyan helyről jött. ahol van Tüzép-telep. nem adunk neki tü­zelőt, de‘többnyire nem tudhat­juk, hogy ki honnan jött, Ez a rész külön problémát je­lent. Eddig a falusi lakosság köz­ponti tüzelőellátására nem igen kellett gondolni, mert helyileg biztosítható volt. Most viszont évről évre nagyobb igény mutat­kozik ott is, mert a légi források „kiapadtak”. Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy a falvak lakói is szenet, fát akarnak vá­sárolni a Tüzépnél. Az ő igényük éppen olyan jogos, mint bárki másé. Ezzel a problémával ugyan számoltak a központi tervezésnél, szervezésnél, ezért jóval több tü­zelő kerül a falusi Tüzép-telepek- re is. Úgy látszik azonban, hogy a számítás egy kicsit „szűkmar­kú” volt. nem eléggé vették fi­gyelembe a falun mutatkozó igé­nyeket. Mit tesznek, mik a kilátások? Korsós István közölte, hogy a sorbaállás elkerülése végett meg­rendelőlap-rendszert vezetnek be. Eddig az történt, hogy a koráb­ban ébredők voltak előnyben a szén vásárlásnál, sokan pedig hiá­ba maradtak el kétszer-három- szor is a munkából, szénvásárlási indokkal. Ezentúl, aki tüzelőt akar vásárolni, a Tüzép-telepen beadja a megrendelést. A meg-1 rendeléseket érkezési sorrendben veszik számításba: amikor jön egy szállítmány, akkor értesítik a sorra következő megrendelőt, hogy mikor mehet a szénért. A Szénszállítás eddig is folya­matos volt, ezután is az lesz. Novemberben és decemberben körülbelül 10 000 tonna szén ér­kezik a megyébe. Nagy mennyi­ség várható a következő év első negyedében, mindenekelőtt a leg­hidegebb hónapokban. Körülbelül 10—11 százalékkal lesz több a forgalomba kerülő mennyiség, mint amennyit az idei első negyedben a terv előirt. A forgalomba kerülő mennyiség tehát ha nem is bőségesen, de fedezni fogja az igényeket. A probléma most tulajdonképpen az, hogy eddig nem tudta min­denki megvásárolni az egész évi szükségletét, hanem a téli hóna­piokban is kénytelen lesz vásá­rolni. Ez azonban a megrendelési rendszer bevezetésével a csaló­dok nagy részénél nem jelent majd különösebb problémát. Egyelőre persze ne jósoljunk, ilyen távoli dolgokat mert a je­lenlegi helyzetből kiindulva igen nagy erőfeszítések szükségesek a következő hetekben az igények kielégítéséhez. B. F. a „Hispánia Hispánia— Spanyolország 1930-1963 * című kiállítás Kölcsönös segítségnyújtás az építkezéseken AZ IDlil BERUHÁZÁSOK nagy részénél jelentős a lemaradás. Ennek töbo oka van. A késői ki­tavaszodás miatt késve kezdhettek munkához az építők, azóta is gyakran fékezte az előrehaladást az anyaghiány és a létszámhiány. A lemaradások pótlásához szük­ség van az építő vállalatok, szö­vetkezetek és az építtetők szoros együttműködésére, kölcsönös se­gítségére. közös erőfeszítéseire. A Tolna megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat építkezésein most van kialakulóban ez az együtt­működés. Főképp a létszámhiány okozta nehézségek leküzdéséhez nyújtanak segítséget a beruházók. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, irodaházának építéséhez egy brigádot adott „kölcsön" néhány hétre a kivite­lező Tanácsi Építőipiari Vállalat­nak. Hasonlóan segíti a Faipari Vállalat is azt, hogy szociális épülete és raktára építésénél az építővállalat minél több munkál elvégezhessen az esztendő végéig. A várdombi tanács a művelődési ház építéséhez nyújt segítséget egv brigáddal Jelentős az a segítség, amit a termelőszövetkezeti építkezések mielőbbi befejezéséhez kap a vál­lalat a szövetkezetektől. Ahogy a mezőgazdasági munkák engedik, a szövetkezetek brigádokat alakí­tanak az építkezésekhez. Szövet­kezeti vegyesbrigád segíti a ger- jeni Rákóczi Tsz-nél a csibeneve­lő befejezési munkáit. Egy nagv- létszámú vegyesbrigádot bocsá­tott a vállalat rendelkezésére a nagykónvi termelőszövetkezet is az istállóépítkezéshez, a német­kéri termelőszövetkezet a hatszáz férőhelyes sertéshizlalda építését segíti egy brigáddal. Több ter­melőszövetkezettel most tárgyal a vállalat vezetősége hasonló se­gítségadós megszervezésére. A vállalat azonban nemcsak kér. hanem ad is segítséget a ter­melőszövetkezeteknek. Több ter­melőszövetkezet ugyanis házila­gosan építkezik, valósít meg ki- sebb-nagyobb beruházásokat. A vállalat járásonként alakított mű­szakiakból brigádokat, melyek a termelőszövetkezetek házilagos építkezéseihez nyújtanak műszaki segítséget, adnak tanácsokat. Több — házilag építkező — tsz-ben anyaghiány, főleg cementhiány akadályozza átmenetileg a mun­kát. A vállalat ebben is segít, nemcsak kölcsönzi a cementet, hanem a cementgyárból az épít­kezés színhelyére is szállítja, sa­ját járműveivel. HARMINCKILENC esővázas gépszint kell még az év végéig a termelőszövetkezetekben meg­építeni. illetve felállítani. Azok­ban a szövetkezetekben, ahol ezt házilag megoldani nem tudják, — összesen tizenkét helyen — a vállalat az idei tervén felül elvég­zi ezt a mintegy kétmillió forint értékű munkát. A vállalat épít­kezéseiről naponta érkeznek a brigádok versenyvállalásai a le­maradások pótlására, a határidők lerövidítésére. A kölcsönös segít­ség eredményeként az év végéig az építkezések nagy részénél be­hozzák a lemaradást. Hétfőn az OKISZ Népköztársa­ság úti bemutatótermében, a Spanyol Szolidaritási Bizottság rendezésében megnyílt a „Hispá­nia, Hispánia—Soanyolország 1930 —1963” című kiállítás. Az ünnepsé­gen megjelent Hollai Imre. az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Szerényi Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága pártfőiskolájának igazgatója, Vas- Witteg Miklós, a SZOT alelnöke. a „Szolidaritási bizottság a spa­nyol népért” elnöke, Úszta Gyu­la altábornagy honvédelmi mi­niszterhelyettes. az MHS elnöke. Gátxir István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, valamint tár­sadalmi életünk számos más ne­ves személyisége, köztük a mun­kásmozgalom régi harcosai, a spanyol szabadságért fegyvert fo­gott nemzetközi brigád egykori tagjai. Ott volt több hazánkban élő spanyol kommunista is. A ki­állítást Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára nyitotta meg. A „Hispánia, Hispánia—Spa­nyolország 1930—1963" gyűjte­mény megrendítő dokumentu­mokkal idézi az elmúlt több niht három évtized eseményeit. Hírt ad a Spanyol Köztársaság meg­születésének napjairól, majd arról ad képet, hogyan szövetkezett a nemzetközi reakció, Franco és Hitler az igaz ügy eltiorására. A következő tablók a negyedszáza­dos francoista diktatúra igazi ar­cát jellemzik. A befejező képsor azonhan már azt mutatja, hogyan sarjad az elnyomott milliók új harca a szabadságért, a diktatúra ellen, s hogyan siet a hős spa­nyol hazafiak támogatására az egész haladó emberiség. (MTI) Lakásépítő .közössé» alakult Szekszárdim A Hazafias Népfront városi bi­zottsága kezdeményezésére szom­baton lakásépítő közösség alakult Szekszárdon. Az alakuló ülésen az érdekelt építeni szándékozó­kon kívül a városi tanács, az OTP szekszárdi kirendeltsége, a Bóta- széki Épületkáróantartó Ktsz képviseltette magát. Eszenyi Antalné. a Hazafias Népfront városi titkára ismertet­te az összejövetel célját. — A Ha­zafias Népfront segíteni akarja a szekszárdi lakáshiány megoldását, a lakásépítő közösség létrehozásá­val — mondotta többek között. Dr. Komlós Andor, az OTP szek­szárdi kirendeltségének előadója az építéshez nyújtandó hiteligény- lés módját ismertette. — Anyagi előnyökkel jár a közösség létre­hozása. A közösségben építieíok számára 25 éves törlesztésre 80 ezer forint kölcsönt folyósít az OTP — mondotta. A jelenlévők az alapszabály is­mertetése után kimondták a la­kásépítő közösség megalakulását, , és négytagú szervező bizottságot választottak. Megbízták, járjon el a városi tanácsnál a Béri Balogh Ádám utca feletti domboldalra tervezett 16 kertes házhely kisa­játítása ügyében. Az építeni szán­dékozók úgy határoztak, ameny- nyiben megkapják a házhelyeket | — figyelembevéve a városkép ki­alakításával járó esztétikai kö­töttségeket — egyforma házakat építtetnek. Olvasókról, könyvekről, harminc községről egyik művében olvastam az író egy véleményét az élet dolgairól. Azt mondta: „az életben nincsenek kis dolgok, valamihez képest minden dolog jelentős”. A mondás igazsága vi­tathatatlan, s az évtizedekkel ez­előtt aforizmába sürített bölcses­ség vonatkozik napjaink minden jelenségére. A parasztembernek nagy dolog, hogy időben földbe került a mag, az építőnek, hogy elkészült az új lakóház, a könyv­tárosnak, hogy egyre több jó könyv kerül az olvasók kezébe. Maradjunk most az utóbbinál, a könyvtárosnál, a könyvnél. S ne is egy ember, hanem a bony­hádi járás harminc községének könyveinél. Sokat beszélhetünk róluk. Elmondhatjuk például, hogy egy év alatt különböző for­rásokból több mint 4300 kötettel gyarapodott az állomány, s a községekben az idén eddig 110 000 forintot fordítottak könyvek vá­sárlására. (Hogy a könyvbarátok egyénileg mennyit költöttek ol­vasnivalóra, erről nincs adatunk.) Arról viszont már van. hogy bár igen szépen növekedett a könyvállomány, mégis csökkent a bonyhádi járás községeiben a be­iratkozott olvasók száma. Amíg 1962-ben 6697 olvasót tartottak nyilván, addig ez az szám az idei évre 6477-re apadt. A csökkenés­ben több tényező is közrejátszott. A legnyomósabbat azért csak a könyvtárosok munkájában kell keresni. Szolgáljon erre példaként Lengyel község esete. Innen a könyvtáros tanfolyamra ment, a helyettesítő pedig nem tudott úgy foglalkozni az olvasókkal, mint elődje. S így azoknak egy része kimaradt. A lemorzsolódásnál sokkal kel­lemesebb arról tudósítani, hogy a kevesebb olvasó többet olvas ma, mint tavaly olvasott a több. Nézzük csak: tavaly a 6697 olva­só 32 158 kötetet kölcsönzött ki a községi könyvtárakból. Egy főre tehát körülbelül 4.8 kötet jutott. Az idén, mint korábban említet­tük. az olvasók száma 220-al csökkent. A 6477 könyvbarát azonban a III. negyedév végéig már 33 228 könyvet olvasott el. Tehát a tavalyi 4.8 kötettel szem­ben az idén már közel 5.2 könyv fordult meg egy-egy olvasó kezé­ben. Könyvtáraink statisztikájában általában található egy szépséghi­ba: a legtöbb helyen az olvasók zöme az általános iskolások közül kerül ki. Korántsem baj az. hogy a gyerekek olvasnak, sőt. igen hasznos. A baj inkább, hogy a fel­nőttek között nem nyert még megfelelő népszerűséget a könyv. A bonyhádi járásban az arany nem mondható rossznak: jelenleg 3328 a felnőtt olvasók száma. Ez az arány azonban lehetne még jobb is. Például olyan, mint Hö- gyészen és Nagymányokon. Az el­ső helyen 78 százalék a tizennégy éven felüli olvasók aránya, Nagy­mányokon pedig az 500 beiratko­zott közül 304 a tizennégy évnél idősebb olvasó. Nem lehet elhallgatni, nem is volna helyes Aparhant és Kéty gondjait. Úgy látszik, mindkét községben kátyúba kerüli a könyvtárak szekere. Ismét két számot: Kétyen 201 olvasója van a helyi könyvtárnak. Már ez is azt mutatja, hogy körülbelül csak minden tizedik községbeli tag. Ez az arány azonban még romlik, ha az előbbihez még hozzátesszük, hogy az amúgyis csekély létszám­ból 144 az olyan olvasók száma, akik még nem idősebbek tizen­négy évhél. Aparhanton a kétyi- nél is rosszabbnak látszik a hely­zet. Pedig a község anyagiakban talán a legerősebbek közé tarto­zik. A szegénység tehát egyálta­lán nem magyarázza a művelődés formái iránti általános érdekte­lenséget. s azt sem. hogy mindösz- sze 109 olvasója van a községi könyvtárnak. Elhangzott olyasmi, hogy az emberek Aparhanton csak a pénzzel törődnek. Lehet ebben valami kis igazság, de az érvelés a pénzszeretettel együtt is igen sovány. A hibát talán in­kább ott kellene keresni, hogy a falubeliek nem is igen tudják, mit jelent, és mit jelenthet szá­mukra a jó könyv. • Az aparhanti sik problémához is el kell ér­nünk. A bonyhádi járás könyvtá­rainak a mostani eredmények megszilárdításában, az olvasó em­berek számának szaporításában igen sokat segíthetne a könyv- barát-mozgalom. Egy kicsit úgy érezzük azonban, hogy ez a na­gyon szép és nemes célokat kitű­ző mozgalom a kezdeti lendület után mintha ellanyhult volna. Az értekezletekkel nincs sok baj. azo­kat időközönként megtartják. A konkrét operatív tevékenységgel azonban annál inkább hibák van­nak. Pedig elsősorban erre lenne szükség. Arra, hogy minél több embert nyerjenek meg az olvasás­nak és így izmosítsák. erősítsék a könyveket forgató parasztembe­rek táborát a bonyhádi járás har­minc községében. Sí. I.

Next

/
Thumbnails
Contents