Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-29 / 279. szám
1963. november 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 Könyvtárról, a könyvtáros szemével Útban az ezerkétszáz kötet felé — Jól vizsgáznak a tanácsok — Egy olvasóra tizenhét könyv — Sokan talán el sem hiszik, mennyi mindent tudunk mi, könyvtárosok lemérni arról, hogyan alakul nálunk az élet. Az is lehet, hogy megmosolyognak bennünket, ha azt mondjuk: fejlődnek az emberek, igényük a szépre és a jóra fokozódik. Néha talán magunk is elmolyodunk, amikor idős asszony, vagy férfi válogat a polcok előtt bizonytalanul, tanácstalanul. De jólesik ezt látni. A fentieket Szederkényi Lász- lóné, a paksi járási könyvtár vezetője mondta el addig, amíg egy kis pihenőt tartott. Ez esetben azonban nem a munka fáradalmait, hanem a tanulással járó törődést próbálta fellazítani. Mint a beszélgetés folyamán láttam, ez a lazítás sikerrel járt. A Kiváló Könyvtáros kitüntető cím birtokosa Szederkényiné vai- lósággal felüdült, amíg a könyvtárakról, örömeikről, gondjaikról beszélgettünk. És én meg is értem őt. Túl a mélyponton — Ezen a környéken jóformán tradíciója sem volt a könyvtárnak. Néhány éve ezer olvasóra alig ötszáz kötet jutott. Sőt Du- naföldvárott például ez a kvantum a háromszázat is alig haladta meg. Nem túlzás tehát, ha mondom: mélyponton voltunk ... Túljutott-e ezen a mélyponton a járás? Szederkény iné helyett, de az ő szavával szóljanak erről a számok és bizonyítsanak. Ez a bizonyítás a következőket mutatja: egy év alatt több mint 10 OOO kötettel gazdagodott a paksi járásban a községi könyvtárak állománya. A tavalyi 37 641 kötettel szemben az idén már 47 701 könyv sorakozik a polcokon. S ez azt tanúsítja, hogy a könyvtárügy a járásban nemcsak szűk szakprobléma, hanem közgond. Hogy a mélyponton túljuthattak, abban Szederkényiné és a mi tapasztalataink szerint komoly szerep jutott a tanácsokFelejthetetíen drága, jó férjem DR. ETELVÁRY ZSOLT elhunyta alkalmából kifejezett részvétnyilvánításokat, amellyel nagy fájdalmamat enyhíteni igyekeztek, hálásan köszönöm, özv. Dr. Etel- váry Zsoltné. Szekszárd. (164) nak. Ez a szerep egyelőre csak anyagiakban mérhető, de így sem jelentéktelen. Egy év alatt ugyanis különböző forrásokból a községekben 260 000 forintot fordítottak a könyvtárak állományának gyarapítására. Ez amellett szól, helyes volt az elképzelés, hogy a könyvtárakat tanácsi kezelésbe adtuk. A tanácsok kivá lóan vizsgáztak ebben a kérdésben. Komoly felelősségről tanúskodtak. Ez a felelősség segítette át a mélyponton a járás könyvtárait, s ez tette lehetővé, hogy sikerrel dolgozzanak az „ezer lakosra ezerkétszáz kötetet” ’mozgalom célkitűzéseinek teljesítéséért. Kilenc hónap, hétszáz új olvasó Az anyagiak, vagy az állomány gyarapodásának kettőse mond valamit, de keveset. Félértékű ugyanis egy könyvtár munkája akkor, ha csak a kötetek számának szaporítására korlátozódik, s nem igyekszik eljuttatni a jó könyvet minél több olvasóhoz. A könyvtáros szeme és szíve mindig elégedetlen egy kicsit. Ez a józan türelmetlenség azonban több dolognak lehet a forrása. Például annak, hogy izmosodjék az olvasók tábora, nap mint nap több házba jusson el az emberi igazságról, az életről szóló jó könyv. — Mi szerény eredményekkel dicsekedhetünk — így Szederkényiné. — Szeptember végéig csak hétszáz új olvasót sikerült toborozni a járásban. Dicséretes a szerénység, de mintha indokolatlan lenne. Ez esetben ugyanis a hétszáz új olvasó azt jelenti, hogy a paksi járás községeiben a tavalyi 7566- ról 8266-ra emelkedett a rendszeresen olvasók száma. S ez a lakosság számának tükrében arra hívja fel a figyelmet, hogy a járásban körülbelül minden hatodik lakos tagja a könyvtárnak. S ha azt nézzük, honnan indulOlvasd, terjeszd A TOLNA MEGYEI Népújságot! aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáj •saw tak, a szerénységet csak az indokolhatja, 'hogy a továbbiakban érhetnek el még jobb eredményeket is. Előtérben a mai irodalom Könyvtáros szemével nézve a dolgokat, felmerül egy másik probléma is: érdemes-e olyan ütemben fejleszteni a könyvtárakat, ahogyan tesszük, találkozik-e ez a törekvés azoknak az igényeivel, akiknek végeredményben az egészet csináljuk? — Véleményem szerint igen — hangzik Szederkényiné csendes, de határozott válasza. — Ám ne nekem, hanem a számoknak próbáljunk hinni ismét. íme: az idei év kilenc hónapjában, vagyis szeptember végéig 18 395 könyvvel kölcsönöztünk többet, mint tavaly. Az összehasonlítás kedvéért tegyük hozzá: 1962. szeptember 30- ig 125 811 kötet került az olvasók kezébe, az idén pedig a már említett időszakig 144 206. Ez azt jelenti, hogy a járásban minden egyes lakos majdnem három könyvet olvasott el. Az előbbi adatba belesoroltuk a legifjabba- kat is. Az olvasásról kialakított másik adatunk az előbbinél sokkal nagyobb és azt mondja, hogy a beiratkozott könyvtári tagok mindegyike az idei esztendő 9 hónapja alatt körülbelül tizenhét könyvet olvasott el. Azt hiszem kommentárra nincs szükség, a szóm önmagában is sokat mond. És még egy kérdés mit olvasnak az emberek ? A válasz nehéz, mert valójában mindent De a könyvtárosok alapos propaganda munkájáról tanúskodik, hogy az érdeklődés középpontjában elsősorban a mai hazai és külföldi irodalom áll. Ez a tény sok mindenre lehet ösztönző. Egyebek között arra, hogy fokozza az írói felelősséget. Mert nem mindegy, miként ábrázolják a mai életet, s milyen véleménnyel vannak róla az olvasók, akik ismerői és alakítói. Szolnoki István Műsoros takarékossági ankét BECSEN Zsúfolásig ^ megtöltötték a decsi művelődési ház nagytermét legutóbb a decsi'ek, hogy a takarékossági hónap keretében megtartott ankéton meghallgassák Báli Zoltán országgyűlési képviselő beszédét. Elöljáróban ismertette a takarékosság jelentőségét, annak egyéni és népgazdasági hasznát. A továbbiakban összehasonlítást tett a „két szomszédvár”, Decs és Öcsény eddigi takarékossági eredményei között. Kiderült,, hogy Deesen 312, Öcsényben viszont 647 forint az egy lakosra jutó takarékbetét-állomány. Érdekes szám jön ki a takarékbetétek összesítése közben is. öcsénynek fele annyi lakosa van, mint a szomszédos Decsnek, s takarékbetét-állománya mégis egymillió 800 ezer forint, a decsi'ek egymillió 600 ezer forintjával szemben. | Hangsúlyozta azonban, hogy e számok ellenére Decs községben is ! lassú, de biztos fejlődés mutatkozik. Végül annak a reményének ' adott kifejezést, hogy az egyre erősödő termelőszövetkezetek és a sárköziek hírét, nevét, külf Ire, Ceylontól Burmáig eljuttató háziipari szövetkezet megfelelő alapot adnak ahhoz, hogy a takarékosság terén is utolérjék a „szomszédvárat”. A beszéd után művészi műsor következett. c/L fLÖ-&jjCU ,mi"den r^99el w korán indul... A Szedres! Gépállomás felvételre keres gépjármű elektromos szerelAt, valamint Diesel-szereléket. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a gépállomás vezetőségénél. (163) Z gen, mikor hajnalban a toronyóra ötöt üt, a postások azt mondják magukban: „talpra magyar”. De az sem ritka, ha már az utcán, menet közben hallják az óraütést. Csordás János például ma, kedden reggel negyed hatkor már a munkahelyén szedelőzködött első útjára. A kézbesítők szobájából a hajnali sötétben elsőként szűrődik ki a villanyfény. Korán kezdenek. — Most volt Erzsébet, ezután is egyre-másra- névnapok lesznek, elérkeztünk az idénybe — mondja Csordás János kézbesítő, akit Szekszárdon legalább 500 család ismer. — Több az újságelőfizető, jönnek az ünnepek, nő a forgalom. Ezután már ritkán végzünk délután három órakor, mint ma. Csordás János naponta 17 kilométert gyalogol. Hajnalban, még mielőtt az üzemek megkezdenék a műszakot, megrakja a nagy táskáját újsággal. Belefér 30—40 kilónyi láp. Nehéznek nehéz, de tizenkét év után már a megszokás is könnyít a terhen, meg azután Csordás János azt is tudja, kié lesz a sok újság, ki rendelte meg, ki olvassa el. A köteg Népújságból egy Nyéki nénié, aki kezdetben csak hébe-hóba vásárolta meg a lapot, azután előfizette egy hónapra. De szólt a postásnak, hogy utána törölje a listáról, mivel őt csak rábeszélték az előfizetésre. Két hét után viszont arra kérte Csordás Jánost, hogy mégse törölje a nevét. A téli hónapokra megtartja az előfizetést. — Legtöbb ember így lesz rendszeres újságolvasó — mondja a fiatal, mindössze 28 éves postás „bácsi”. Azt is mondja, hogy kezdetben bizony furcsállta, hogy akármilyen fiatal, mindenkinek csak bácsi. Tizenhat éves korában öltötte fel az egyenruhát. Azóta meg is szokta a bácsizást, meg is szerette a foglalkozását. Hiszen a postást mindenütt várják, és örömmel fogadják. — Leggyakrabban örömet viszek a házakhoz — meséli a Mikes utca környéke postás bácsija. — A napi 200—250 levél között, sok az üdvözlőlap. De akad ajándékról szóló értesítés is. Nyáron például általam értesült valaki, hogy a rokonai Opel Rekordot küldtek neki. De én vittem ki az illetőnek a jogosítványát is. Annak talán még jobban örült, mint a kocsijának. Nyáron általában azért is szívesen fogadtak, mert sok vízumot kézbesítettem. Az emberek azt hitték, hónapokat kell várniuk rá, és két héten belül megkapták. Volt, ahol két hónapi nyugdíjat vártak, és a hivatal hat hónapit postázott... Reggelente a gimnáziumnál kezdi körútját, megjárja nap mint nap a megyei tanácsot, a Mikes utca környékét. Hét kollektívában lottózik, s hetenként együtt bosszankodik a megyei tanácsiakkal, Horváthékkal, meg Borai Guszti bácsival azon, hogy nem nyertek. Ha a családoknál valami nevezetesebb van, a háziasszony kint várja a kapuban, nehogy a postás csak úgy elmenjen a házuk előtt. Hívják az asztalhoz, részt kell vállalni a lakodalmas menüből, a disznótorból is. Csordás János bátyja is kézbesítő. A sógornője, a felesége is a szekszárdi postahivatalban dolgozik. Egész postás-dinasztiát alapítottak. B. K. Apróhirdetések Az apróhirdetés dija szavan- ként hétköznap 1,— Ft, vasár, nap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vastagon szedett szó két szónak számít. U26) Szőlőoltvány, olaszrizling, bánátirizling, saszla, Csabagyöngye, szőlőskertek, piros- szlanka I. o. 4.50, II. o. 2.50. Azonnali szállításra megrendelhető. Szabó Imre. Abasár, Rákóczi u. 6. (162) Az É. M. 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz budapesti munkahelyekre nyugdíjas kőműveseket fizetéskorlátozás nélkül (nyugdíj meghagyásával), az idevonatkozó új rendelet értelmében, továbbá kőműveseket, építőipari könnyűgépkezelőket és férfi segédmunkásokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Vidékieknek tanács-igazolás, szakmunkásoknak szerszám szükséges. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk. Jelentkezés: Budapest V., Kossuth L tér 13-—15. főldsz. Munkaerőgazdálkodás. (1) DAMASZT 1 asztalterítővel öröm a terítés Fehér d am ászt asztalterítő Színes damaszt asztalterítő Fehér és színes damaszt asztalkendő 75.10 Ft 83.10 Ft 12.60 Ft. (114)
