Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-29 / 279. szám
TOLNA MEGYEI nEPÓ-ISÍO 1963. november 23. Uj szerelőműhely épül a szekszárdi Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezetben. Az ácsok, Reimann József és Feik Jeromos már a tetőn dolgoznak. Nem lehet mindent az időjárással... A községekben, üzemekben, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban napjainkban parttaggyűléseket tartanak. A taggyűlésen a népgazdaság előtt álló feladatokat vitatják meg. Az országgyűlésen, majd ezt követően a megyei pártbizottság ülésén elhangzott referátumok alapján foglalkoznak a tennivalókkal. A németkéri Haladás Termelő- szövetkezet párttaggyűlésén Gera Imre elvtárs, a Paksi járási Pártbizottság munkatársa tartott beszámolót. Elismeréssel szólt a termelőszövetkezeti tagok munkájáról. A tsz-tagság munkához való viszonya az idei évben az átlag felett van. Ennek ellenére az év végi zárszámadás előkészületei mégis azt mutatják, hogy nem lesz meg az idei évre tervezett jövedelem. A búza- és a burgonyatermés nem hozta meg az eredményt, amelyre számítottak. Az állatok átteleltetése is nehezebb lesz, mert kevesebb az alomszalma, mint tavaly. A németkéri Haladás Tsz kommunistái helyesen állapították meg, „nem lehet mindent csak az időjárással magyarázni, jobb munkaszervezéssel csökkenteni lehetett volna a kiesést”. A taggyűlés résztvevői a beszámolóban alapot kaptak a Vitához és saját gondjuk-bajuk mellett megértették a népgazdaság gondját, amely, mint mondták, valamennyiünk gondja. A vitában pozitívan fejeződött ki a tagság felelősségérzete, amelyet a termelőszövetkezet további fejlődéséért éreznek. A munka- szervezés hibáival nem „bűn- bak”-kereső módon foglalkoztak. Jó volt a kritikai légkör, megfontoltan, heveskedés nélkül beszéltek arról, hogy a gazdasági vezetés a jövőben jobban igényelje, és szívlelje is meg a pártszervezet tanácsát. A Haladás Tsz párttaggyűlésének tapasztalata megmutatta, hogy a pártszervezet tagsága, együtt a tsz-tagokkal, alkalmas a feladatok megoldására. A párttagok példamutatása kidomborodik, mert nemcsak beszélnek, hanem odaadóan dolgoznak is. A faluban elismerik a párttagok munkáját és szavuknak hitele, súlya van. — 0O0 — A Dalmandi Állami Gazdaság pártvezetősége összevont párttag- gyűlést tartott a gazdaság alsó- leperdi üzemegységében. Beszámolót az országgyűlés és a megyei pártbizottsági ülésen elhangzott referátumok alapján Vass István, a gazdaság igazgatója mondott. Az előadó — párhuzamban a népgazdasági feladatokkal — foglalkozott az állami gazdaság kommunistának munkájával, az eredményekkel, és a hiányosságokkal. Személyre szólóan dicsért, de bírálta is azokat a gazdasági vezetőket, dolgozókat, akik azonos adottságok mellett gyengébb eredményeket tudnak felmutatni. A beszámoló feletti vitában a felszólalók sokrétűen foglalkoztak a tennivalókkal — írja Szabó Mátyás levelező. Textilipari újítások a decemberben megnyíló kiállításon Szorgos készülődés folyik a megye üzemeiben a jövő hónapban Szekszárdon megnyíló megyei újítókiállításra. Mint Szőr György technikus, a Tolnai Pamutszövőgyár újítási előadója tájékoztatott bennünket, ők is az üzemben bevezetett, legsikerültebb újításokat akarják bemutatni a kiállításon. Természetesen eredeti formában nem szemléltethetik az újításokat, hiszen egy-egy szövőgépet elszállítani és ott felállítani túl körülményes lenne. Méginkább vonatkozik ez az irezőberendezésre, ami egymaga egy nagy helyiséget foglal el. Ezért inkább képekkel, műszaki leírásokkal tájékoztatják majd az érdeklődőket a gyári újítómozgalom helyzetéről, eredményeiről. Melyek a legjelentősebbek a bemutatandó újítások közül? — ] tettük fel a kérdést az újítási ' előadónak. — Mindenekelőtt az új, korszerű irezőgép, amelyen néhány modernizálást Beke Árpád TMK- vezető eszközölt. Az újrendszerű irvályuval és felhengerlő szerkezettel ellátott irezőberendezés kapacitása ezzel jóval megnőtt, és csökkent az anyagfelhasználás is. Az évi megtakarítás mintegy 300 000 forint. Bemutatjuk — fényképeken — a mechanizált árutisztító asztalokat is, itt a megtakarítás évi 70 00Ó forint. Az ugyancsak újításként készített árufelvonó berendezés az üzemen belüli szállítást könnyíti meg. Természetesen elsősorban a textil iparban hasznosíthatók ezek az újítások, de nincs kizárva az sem, hogy ötletet adnak más szakmában is új megoldásokra — mondta Szőr elvtárs. Mi! eredményezett a tanácsválasztás a dombóvári járási tanács munkájában ? MIT EREDMÉNYEZETT a tanácsválasztás, hogyan javult és vált hatékonyabbá a tanácsi tevékenység, mennyiben sikerült javítani a kollektív tevékenységet? Erről beszélgettünk a minap a dombóvári járási tanács két vezetőjével, Lóki Miklós elnökhelyettessel és Bérdy József vb-tit- kárral. — A tanácsválasztás egyik eredménye az volt, hogy tovább javult a tanácsi munka. — így Lóki Miklós —. Az azóta eltelt több mint fél év azt igazolta a mi járásunkban, hogy reális volt a kitűzött cél. Számtalan dolog tanúsítja, hogy a választás óta tovább javult a tanács munkája. Bérdy József kimutatásit vesz elő: — A járási tanácsülések megjelenési aránya fejlődést mutat. A választások előtt általában 65 —70 százalékos volt, most a tanácstagoknak több, mint 80 százaléka jelenik meg az üléseken. 0 A tanácsi munkának ez nem kizárólagos mércéje, csak egy mutatója a sok közül, de nagyon fontos mutatója, mert hiszen ez az alapja, kiindulópontja a testületi tevékenységnek. A számok mögött igen tartalmas dolgokat tapasztalhatunk. A statisztika azt igazolja, hogy a tanácsülési hozzászólások száma nem növekedett a választások előtti tanácsülésekhez képest. Ez nem is hiba, mert nem az a cél, hogy végnélkülivé váljanak az ülések. A számok mögött azonban ott van az az örvendetes tény, hogy a mostani hozzászólások mégis többet érnek, mert tartalmasabbak. Korábban elég sok volt az úgynevezett mellébeszélés, egyik-másik csak azért kért szót, hogy mondjon valamit. Most érdemben szólnak', hozzá, határozottan állást foglalnak az adott kérdésekben. Az előterjesztések szokványos helyeslése helyett felelősségteljesen elemeznek, mérlegelnek ennek alapján mondanak igent, vagy nemet, illetve teszik meg javaslatukat. Jellemző, hogy a tanácsválasztások óta igen sok határozati javaslatot terjesztettek elő, de közülük egyetlen egyet sem fogadtak el módosítás, kiegészítés nélkül. Ez persze nem azt jelenti, mintha az előterjesztések megalapozatlanok lettek volna, hanem azt, hogy érvényesült a több szem többet lát, több koponya többet tud elve, s amire a néhány függetlenített vezető nem gondolhatott, — gondolt a testület. AZ EGYIK ALKALOMMAL dr. Fehér János szakcsi állatorvos, tanácstag javaslatára módosították az állatállomány fejlesztésével kapcsolatos határozati javaslatot. ő javasolta azt is, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztálya negyedévenként értékelje a tsz-ekben az önköltség alakulását, hogy ne csak év végén derüljenek ki a nagyobb hibák, hanem közben is, amikor esetleg még lehet segíteni. Javaslatok hangzottak el a határozati javaslat módosítására a dombóvári kommunális fejlesztéssel kapcsolatban. A szeptemberi tanácsülésre három pontban fogalmazták meg előzőleg a határozati javaslatot. A vita eredményeként 8 pontos határozat született. Az egyik új határozati pont a kommunális fejlesztés társadalmivá tételével, a másik a lakásépítkezéssel kapcsolatos, de jelentősek voltak a többi javaslatok is, azért foglalták őket határozatba. Nem maradt el a megfelelő intézkedés sem a határozatok alapján. A felszólalók érdemben szólnak hozzá. Nagy eredmény ez, mert hiszen a növekvő feladatok végrehajtására csak az olyan tanácsi kollektíva képes, amely nem ,,dísz-tanácstagokból” tevődik ösz- sze,' hanem megfelelő felelősséget érző és tevékenykedő emberekből. Érdemes megnézni azt is, hogy miben gyökeredzik ez az örvendetes fejlődés. íme a sok közül a leglényegesebb: a választással friss erők kerültek a tanácsba és a tanácstagság összetétele olyan irányba változott, ami biztos alapot jelent a jobb munkához. Megnőtt az egyes fontosabb területeken dolgozó gyakorlati szakemberek aránya. A 37 tanácstagból 16 műszaki és mezőgazdasági szakember, vagy a művelődésügy szakértője, de a többi is rendel ■ kezik valamilyen szakmával, vagy legalábbis elismert dolgozó, elég széles látókörrel rendelkezik ahhoz, hogy állást tudjon foglalni a gazdasági és társadalmi életünket irányító fontos fórumon. Sikerült úgy összeállítani az állandó bizottságokat is, hogy szakterületükkel megfelelően tudnak foglalkozni, s nem a hivatali szakosztály . „helyettesíti” őket. Egy-egy fontos kérdés napirendre tűzése előtt az állandó bizottság külön vizsgálatot tart, felméri a helyzetet, s konkrét javaslatokat terjeszt elő. A művelődési állandó bizottságnak például az idei évben legalább 35 fontos javaslata volt. A DOMBÓVÁRI JÁRÁSBAN a legjobb a községfejlesztési munka megyénkben. Ez nem egy-két ember hivatali tevékenységének az eredménye, hanem az egész kollektíva munkáját dicséri. A kollektív munka eredménye a járás számos termelési sikere is. Halmai István elvtárs, az MSZMP járási első titkára is megerősítette a pártbizottság nevében a tanácsi munka örvendetes javulását. Persze, nem arról van szó, mintha minden probléma megoldódott volna — ezt egyébként nem is várhatta senki. Megesik, hogy a hivatali vezetők egyes kérdésekben nem kérik ki a testület véleményét. Elbből ugyan nem származott valamilyen tévedés, a gyakorlat azt igazolja, hogy sokszor az egy-két ember is helyesen tud állást foglalni valamilyen kérdésben. Viszont azt is igazolja a gyakorlat, hogy mindenképpen jobb, ha kikérik az egész kollektíva véleményét, mert ilyenkor még kisebb a hiba lehetősége. Ez olyan dolog amelyen könnyen tudnak változtatni a dombóvári járás tanácsi vezetői, s kell is, hogy változtassanak, Boda Ferenc A kiküldöttek körüljárták az építkezést, néha bólogattak, máskor a fejüket csóválták, aztán visszaültek az autóba és elmentek. Boldizsár Ferenc segédmunkás megismerte a két kiküldöttet, azok azonban Boldizsár Ferencre már nem emlékeztek. Köszöntek ugyan neki, de nem álltak meg beszélgetni sem vele, sem mással. Siettek. — Te nagy ember voltál, ismered őket? — kérdezte a másik segédmunkás, és Boldizsárra nézett. Amaz bólintott: Igen, persze, de hát nincs abban semmi különös. Valamikor autóval járt ö is, gyűléseket tartott, beszédeket mondott, parancsolt a sofőrnek, hogy ide vigye, vagy oda vigye. Amikor megjelent valahol, nyomban körül- * fogták, kikérték a véleményét, mosolyognia kellett, ha visszagondol. Bölcs, és igen politikus embernek tartották. Néhány év óta viszont meg sem ismerik. Nem hívják sehova, nem keresi senki, nem hiányzik sehol, pedig volt olyan idő, amikor szentül hitte magáról, hogy ő bizony nélkülözhetetlen. Második éve segédmunkás. Amíg a mozgalomban dolgozott, hárman szereztek mellette diplomát, ő nem ért rá tanulni, így aztán amikor megtörtént a baj, elment segédmunkásnak. Az első két-három hét nagyon nehéz volt, aztán újból megszokta a fizikai munkát. Társainak szívesen mesél arról az időről, amikor még nagy ember volt. Arról viszont nem szól, hogy fáj neki a ridegség, rosz- szul esik neki, hogy a régiek közül nem jut eszébe senkinek. Felesége azt szokta mondogatni: addig tartott a barátság, amíg a funkció. Taghazamegy, mert nem bírja a csavargó életet. — Könnyű beleszokni, csak elszokni nehéz. Gyorsan halad vele az ember, ennyi az egész, és mintha másként látná a világot — válaszolta Boldizsár elgondolkodva. — Szebbnek? — Nem, inkább fontosabbnak. — Ezt én nem értem. — Mindig megy az ember, magyaráz, idegeskedik, és ha hiszed, ha nem, másra igen, de a családra sose jut idegyűlésre se hívják, a bélyegeket utána küldik és kész. Ö pedig nem megy, nem akarja, hogy tolakodónak nézzék. Az építkezésen jól megvan, pontos ember, társai először idegenkedve fogadták, de hamar megkedvelték, mert észrevették rajta, nem várja el, hogy más dolgozzon helyette. — Te, Boldizsár, milyen érzés autóval járni? — kérdezte kíváncsian a társa, aki az átszervezés után került az építkezéshez, s újabban gyakran mondogatja, je. Nekem alig volt nyugodt percem. — De pénz, az volt. — Annyit most is megkeresek. — Na, ezt én nem hiszem. Boldizsár vállat vont. Mit lehet tenni, ha nem hiszed, hát nem hiszed. A kőműves kiabálni kezdett, hogy mi van, talán elaludtak? Szótlanul vitték a betont. Boldizsár arra gondolt, egyszer mégiscsak be kellene mennie a járáshoz, vagy levelet kellene írni valahová, közölni az elvtársakkal, hogy él, nemcsak párttag, kommunis-' ta maradt. Aztán legyintett: minek, ha nem jut eszébe senkinek, akkor úgy is jó. Úgy látszik, nemcsak büntették, el is temették. Ezen elgondolkozott: érdekes, van olyan ember, aki elnyű- hetetlen, csinálhat bármit, legfeljebb áthelyezik. Boldizsár a rádióban hallotta, hogy nálunk egy kőművesből lehet miniszter, de egy miniszterből kőműves soha. Hát — gondolta — ez csak félig-meddig igaz, saját sorsa jutott eszébe. Egyszer követett el hibát. Sok minden közrejátszott, de megértette, hogy bűnhődnie kell. Egyetértett a felelősségre vonás mikéntjével, a leváltással. Ha talán kiabál, akkor bedugják valahová, egy íróasztalhoz. De nem kiabált, nem kért segítséget senkitől, s szépen elfelejtették. — Olyan vagyok, mint a kitaszított — dünnyögte keserűen magában. — Mi bajod? — kérdezte társa. — Semmi. — Akkor jó. Kezdek éhés lenni. — En is — mondta Boldizsár és dudorászni kezdett, pedig nem volt egy szikrányi jókedve sem. SZEKULITY P£T£g
