Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-27 / 277. szám
* 4 TOLNÁ 1WECYEI NÉPÚJSÁG T963. november 27,’ Közismert gyógy- és fűszernövény az édesk ömeny Az, édeskömény-mag forrá- zatát köhögés és görcs csillapítására továbbá hashajtó teaként, étvágy javítóul használják. Terméséből olajat is készítenek, melyet főleg a likőrgyártásnál használnak. Édeskömény-magból nagymennyiséget exportálunk is, szükséges tehát, hogy ezzel a keresett, értékes növény termelésével Tolna megyében is több termelőszövetkezet foglalkozzon. Egy mázsa édeskömény-magért 2000 forintot fizet a termeltető vállalat. Egy kh édeskömény egyszeri vetéssel és aránylag kevés munkaráfordítással — három évi termést figyelembe véve —1 évi 8000—11 000 forintot jövedelmez. Az édeskömény évelő növény. Rendszerint, három évig gazdaságos a növény megtartása. Hazánk éghajlati és talajviszonyai mellett jól termelhető, főleg melegebb, párásabb vidékeken. Legjobban szereti az őszi mélyszántásé, középkötött, humuszos, jó táperőben lévő, kissé nyirkos, meszes talajokat. Az őszi mélyszántás előtt lehetőleg 150—200 kg szuperfoszfátot. es tavasszal, vetés előtt 50 kg pétisót szórjunk a talajra. Vetését kora tavasszal egy cm mélyre végezzük el. A sortávolság 50—60 cm legyen. Ha sűrűn kelt, akkor második kapáláskor 20—25 cm-re kiritkítjuk. A növényeket két-há- romszori kapálással, gyommentesen tartjuk. A Gyógynövénykutató Intézet kísérletei alapján, megfelelőnek látszik a vegyszeres gyomirtáshoz kh- ként három kg Á/1114 használata, még a növények kelése előtt. Termése (magva) egyenlőtlenül érik be. Amikor az ernyők beértek (bámulni kezd), akkor a növényt kaszával vágjuk le — általában véve első évben szeptember végén, október elején. a második és harmadik évben szeptember elején. — A levágott növényeket kévékbe kötve, felállítva útóérleljük, majd ki- cséDeljük és rostáljuk. Cséplés után a magot rétegben. száraz, szellős helyen, többszöri forgatás mellett megszárítjuk. Egy kh-ról általában véve első évben két-három mázsa, a második évben hat-hét mázsa, a harmadik évben négy-öt mázsa. magtermést kapunk. Ezenkívül 20—25 mázsa szalmatermést, mely takarmányként használható. Termelési szerződést a földművesszövetkezetek, vagy a j MÉSZÖV útján köt a HERBARIA Országos Gyógynövény- és Selyemgubóforgalmi Szövetkezeti Központ Budapest, V., Arany János utca 29. (133) Mit szeretnék karácsonyra ? SzputnyiK mV( L cikli 280.— Roller 98.-255,-* Robogó 100,— Bébi-robogó 235,— Tricikli 96,—136,— (153) 27. — Jól szórakoznak odalenn? Ma este még táncolni szeretnék magával. .. — A férjem leüti a derekát... — válaszolta egy női hang, amelyben Pálos felismerte a nászutas fiatalasszonyt. — Hát majd odalenn találkozunk ... — Fájdalomcsillapítóért szaladtam fel, rettenetesen fáj a fejem — hallatszott egyre távolabb a nő hangja. Pálos tudta, hogy a fiatalasszony a második emeletre megy. Várt még egy pillanatot, aztán villámgyorsan kinn termett a folyosón. Gyorsan fordult kezében az álkulcs .. . Ha valaki a következő pillanatban szembe találkozik vele, már semmit sem fedezett volna fel, mert a zenetanár nevető arccal sietett a lépcsőház fordulójánál álló egyetemista felé. — Gyerünk már fiatalember, mert lassan vége lesz a mulatságnak ... S valóban, odalenn javában állt a bál. Táncoltak és ittak. Csak a három juhász ült most is a hallban, és pipázott. Őket nem érdekelte a zene. A portással beszélgettek. Pálos és Liszkai Siposék közelében kerestek maguknak helyet. Sipos most is Évával táncolt, s rosszallóan vette tudomásul, amikor Liszkai odament, és lekérte tőle a lányt. Visszaült a helyére. A zenetanár kis idő múlva odasétált hozzá. — Megengedi, hogy ide üljek magukhoz? Jobban szeretek a fiatalok között... Ilyenkor az ember szíve is megfiatalodik egy kicsit... — Egész nyugodtan . . . Tessék csak helyet foglalni. Mindjárt hozok egy széket... — készséges- kedett Sipos, és székkereső körútra indult. Pálos közben megfigyelte a cipőjét Viszonylag kisméretű, kissé hegyesorrú, fekete cipőt viselt. Könnyen felismerhető, gondolta az őrnagy. — Nagyon néz ide a kicsike . .. — mondta huncutul a visszatérő Siposnak, és Éva felé intett. — Magát keresi a szemével.. . — Helyes lány ... Értelmes .,. Amolyan feleségnek való . .. — Csak nem? Ilyen rövid idő alatt? — No, csak úgy .. . Egyébként csakugyan tetszik ... Gondolom, maga is észrevette . .. — Le sem tudná tagadni. . . Közben a tánc véget ért, és Szakváriné, a kultúros lépett fel a dobogóra. — Akinek kedve van a társasjátékhoz, nyújtsa fel a kezét — kiáltotta jó hangosan, hogy mindenki hallja a teremben. A vendégek összenéztek, majd végül is sok kar emelkedett a magasba. — Döntöttünk! Játszani fogunk. Ezúttal Kovács igazgató kartárs lesz a játékmester. Mindjárt megérkezik, csak felment átöltözni ... Liszkai az őrnagyra nézett. De Pálos nem reagált a jelentőség- teljes pillantásra. Azt viszont észrevette, hogy Sipos az asztal alatt megfogta a lány kezét. A fiatalember és a lány úgy tett, PINTÉR ISTVÁN • SZABÖ LÁSZLÓ • ÖNÓ s mintha Szakvárinét figyelnék, de arcukon meglátszott, hogy gondolatban egymással törődnek. Az őrnagy egyre aggasztóbb- nak találta a lány helyzetét. Mekkorát fog majd csalódni. De hiába! Az ügy érdekében nem volt joga idő előtt felvilágosítani Évát.., Éva valamit súgott Siposnak. A férfi felállt, és a bárpulthoz ment, de kis idő múlva már jött is vissza, négy pohárka konyakkal a kezében. Pálos tiltakozott: — Nagyon köszönöm, de az én gyomrom nem bírja ... — Ugyan már, ezt a kicsit igazán meg lehet inni... — erőskö- dött Sipos. Végül is Szakváriné vetett véget a vitának, ugyanis mindenkit a terem közepére parancsolt, s körbeültette őket. Közben megérkezett Kovács igazgató, vakítóan fehér ingben, jól szabott sötétkék ruhában. Nem csoda, ha a fiatal lányok belebolondultak ebbe a férfiba . .. Nyoma sem látszott rajta a korábbi csendes, kissé félszeg modornak. Ellenkezőleg. Vidám volt, s olyan frissen mozgott, mint amikor az ember egy jó alvás után kiugrik az ágyból. Most mindenkinek az volt a benyomása, hogy Kovács nyilvánossághoz szokott ember. Pálos ezúttal is Siposék mellé telepedett. Ügy tett, mintha az igazgatót figyelné, pedig a két fiatalra fülelt. Sipos suttogott a lánynak: — Majd megnézem, milyen a lakása . . . Kíváncsi vagyok, hogyan él egy huszonhárom éves lány . .. Hogy jön ki a bátyjával? — Alkalmazkodunk egymáshoz. — Nagyon elfoglalt ember? — Meglehetősen ... — Akkor nyilván ritkán van otthon. — Eléggé... De hagyjuk ezt a témát. — No nézzenek oda, csak nem fél tőlem? — vigyorgott a férfi. Pálos a legszívesebben leütötte volna az ügynököt... A kör közepén a „Xomám- asszony, hol az olló?” nevű eléggé bárgyú kis társasjátékkal voltak elfoglalva ... — Milyen ember a bátyja? Meg akarok ismerkedni az egész családjával — folytatta halkan Sipos. És ezúttal az őszinte kíváncsiság is hajtotta, nemcsak az akció sikere. Valahogy egyre közelebb érezte magához a lányt. — Nagyon rendes fiú ... Mondom, hogy ne kérdezzen ilyesmiket. Hozzánk nem lehet benősülni — nevetett fel Éva — Olyan nagyon ellenére lenne, ha megkérném a kezét? — Ne tessék viccelni... A kislány szívével nem szabad játszani. — Nem játszom. Halálosan komolyan gondolom ... — Két nap után, ugye? — Miért, maga még nem hallott ilyesmiről? Én hiszek abban, hogy meglátni és megszeretni Amikor tegnap megláttam, azon kaptam ,magam, hogy vonzódok magához... — Vonzódom... — javította ki huncut mosollyal a lány. — Ügy is jó ... A legszívesebben sétálnék egyet magával. Semmi kedvem sincs ezt a füstös levegőt szívni, erről a buta játékról nem is beszélve ... — Nem, ne menjünk . .. Úgyis annyira figyelnek már bennünket .. . — Ki? — Hát a többiek. — Az üdülők? Éva, maga túlságosan sokat ad mások véleményére. Nem élhetünk úgy, hogy folyton azzal törődjünk, mit mondanak mások. Az ember gondolkodó lény, döntsön tehát, mégpedig úgy, ahogy jónak látja. A társadalom csak kerékkötője lehet az egyéniség kibontakozásának, s ha időnként egyetértéssel találkozunk is, mások a legtöbbször nem tudják megérteni elhatározásainkat. Hiszen mindenki /nás és más egyéniség, s hogy tudna közös gondolatra, ítéletre jutni embertársa dolgában, amikor folyton befolyásolja a maga lelkivilága? — Ej, de egy szuszra mondta. Maga kis individualista, hát ezt meg hol tanulta? — Sokat gondolkodtam én ezeken a dolgokon, sok mindent összeolvastam már életemben. De nem vagyok individualista. Azt viszont vallom, hogy a szocializmusban az egyéniség óriási szerepet kap, fölé nő a közösségnek ha úgy tetszik, elnyomja időnként — kapkodott Sipos, mert észrevette, hogy önkéntelenül is elszólta magát. Olyan témára tévedt, ahol ki kellett buggyania neveléséből fakadó világszemléletének. Hiába, az ember bármennyire is tudatos lény, önmaga árnyékát soha át nem lépheti, világnézete itt vagy ott, de kibújik belőle. Az ügynök zavartan babrálta körmét, de annyira azért nem volt ügyetlen, hogy fel ne találja magát. — Nézze, majd rendezünk ilyen vitákat, s hol maga fogja védeni az egyik álláspontot, hol fordítva. Jó? Éva helyeslőén bólintott. Ekkor valami átcikázott Sipos agyán. Itt ül mellettünk ez a zenetanár. Valahogy megfeledkezett róla. Esetleg hallhatta minden szavát. Szerencsétlen dolog. Jobban kell vigyáznia. Lehet, hogy ez az öregedő, kissé különc tanárember nem sok vizet zavar; de mégis, nem bízhatja magát ilyen véletlenekre ... (Folytatjuk) CSOD4UTOS? •ilAZ.HOGV KOK Z4SITÓ! isT£N*l4kOMI4S ' KI ANGYALOKAT KKMKJK OM ^ -d SIKttiKfl SIKBKÚi r.' K&StörVÓM ATKKO A renfMTÖM V I rtxvrirju*
